Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)

1892-10-09 / 21. szám

Budapest. 1892. Október 9.

BUDAI IIIBLAP,

6

Az éhgyomorral való kimenetel. Célszerű előbb egy csésze könnyű teát inni.

A szeszes italok túlságos élvezete. Kik a bort meg nem szokták: a járvány ideje alatt ne kezdjenek hozzá. A sör egyáltalában nem ajánlható.

Az erős dohányzás, mely az emésztést zavarja s a szív tevékenységét csökkenti.

A kezek minden étkezés és terítés előtt 3%-kos' karbolvizzel és szapaunal, vagy Lysol- oldattal . mosandók.

A kenyérféle sima felülettel bírjon, hogy azt tiszta ruhával vagy gyapottal jól bedörzsölni lehessen.

Ha a gyomorhurut türnetei mint : étvágyhiány ; undor; rósz szájíz; nyomás (nem égetés) a gyomorban, böfögés mutatkoznának, ajánlatos ebéd- és vacsora közben 3—5 csepp higitott sósavat (acidum muriaticum dilutura) egy fél pohár vízben bevenni,

d) A meghűléstől, kivált az altest és láb átfázásátol rendkívül kell óvakodni.

A gyomrot és beleket meghűlheti az ember: jeges vízzel, fagylalttal és hideg gyümölcsösei, — ezek tehát gondosan kerül endők ; a kiil- bőrt pedig léghuzamos árnyékszékekben és az által, ha izzadt testtel hirtelen hűvös levegőbe kerül, vagy átázik. Ez utóbbi esetben az illető folyton járjon-keljen, vagy máskép mozogjon mindaddig, mig száraz ruhát nem ölthet. Ugyanezen eljárást kell követni, ha a lába megázott.

A fürdés a bőr működésének előmozdítása céljából szükséges, de azt a szokottnál nagyobb óvatossággal kell végezni, nehogy utána meghűlés, s ennek káros következményei, nevezetesen hasmenés álljon be. Meleg fürdő' után hideg levegőre menni nem tanácsos, miért is legcélszerűbb otthonn, lefekvés előtt, langyosan fürdeni s a testet szappannal lemosni. Hideg fürdő annak, ki azt meg nem szokta, ártalmassá vál hátik.

II. Segélynyújtás.

A ki a járvány ideje alatt bármily bajban megbetegszik: azt, bármily jelentéktelennek látszanék is az, nem szabad elhanyagolni, mert a legnagyobb veszély kútforrásává válha- tik. Fődolog, hogy a beteg minden körülmény közt azonnal ágyba feküdjék, meleg takaródzás által izzadásba jönni igyekezzék s főtt vizzel készített mandola-tejeu kívül semmit sem egyék vagy igyék. Az ilyen beteg ürülékét, vagy a mit hány, azonnal karbolsavas vizzel kell leönteni s csak azután eltávolítani, mivel az ember sohasem tudhatja, nem bir-e az ragályozó képességgel P Ezen igen fontos óvórendszabály által egv-egy családban gyakran meg lehet gátolni a betegség továbbterjedését.

Ha a fentebbi eljárás következtében izza- dás áll be: akkor a baj gyors megszűnte is remélhető: ha ellenben a hasmenés és hányás ismétlődnék, akkor azonnal orvosért kell küldeni s mig az megjön nedves haskötőt alkalmazni.

(Eljárás: nagyobb fajtájú törülközőt oly módon hajts össze, hogy a gyomrot és hasat teljesen befedje, mártsd hideg vízbe, csavard ki erősen, borítsd be vele a beteg altestét s göngyölgess rá erősen többrétt össze haj tot száraz lepedőt. Ezt addig kell rajta hagyni, mig a nedves törülköző meg nem szárad s csak akkor kell 2—3 óránként újjal fölcserélni, ha az ürü- lések ismétlődnek.)

Ha a fenntebbihez ikragörcs, a kéz és láb elhidegülése s elkékülése járulna, de kivált ha az ürülékek elvesztik bélsáros jellegüket, nagyon vizenyősek, színtelenek, s rizsiéhez hasonlókká válnak, a mellett gyorsan következnek egymásra, akkor célszerű a vizes borogatásokat a gyomorra és hasra fél óránként változtatni s ha azokat a test már nem volna képes fölmelegiteni: föléjük melegített száraz ruhákat, vagy meleg kása-borogatásokat rakni. Az elhidegedett lábakhoz ruhába csavart forró téglákat kell fektetni.

Ha a koleraroham (az u. n. száraz kolera) mindjárt kezdetben a következő alakban lép fel: rohamos gyöngeség; kimondhatatlan roszul- lét; hányás és hasmenés hiánya vagy csekélysége, de a belekben, hirtelen nyomásra, loccsanásszerű nesz hallatszik ; erős, nyomó fájdalom

a nyomortájon; mellszorulás; dúlt arc ; — föltéve, hogy ezen jeleket nem csupán a félelem okozza — akkor a következő vizgyógyeljárás ajánlható:

A betegnek minden hozzáférhető testrészét jéghideg vízbe mártott ruhákkal — lehetőleg egyidejűleg — 1—2 percig kell ledörzsölni,

aztán ezen dörzsölést száraz ruhával folytatni. Az egész művelet percenként ismétlendő, mindaddig, mig a bőr tartósan föl nem melegszik s ruganyossá nem válik. Az ivást nem szabad tiltani s a beteg olyan italt kapjon, (hideg szódavizet, vagy meleg teát), a milyet legjobban eltűr.

Javulás esetében a beteg maradjon ágyban s a diétában még akkor is óvatos legyen, midőn már egészen jobban van.

Igen fontos, hogy az ürülékek, úgy a hányás, mint a szék, minden egyes esetben, azonnal leöntessenek egyenlő mennyiségű karbolos vizzel, vagy oly edényben fogassanak fel, mely karbolvizet tartalmaz.

A bepiszkított ágy- és fehérnemüeket szintén karbolos vizzel kell leönteni s azután forró vízbe vetni, — mely ilyenkor elegendő mennyiségben készen tartassák — és abban egy óra hosszáig forralni. Az ápoló személyzet kezei s netalán bemocskolt ruhái szintén karbolos vizzel mosandók je. A bepiszkított s rögtön meg nem mosható tárgyak (padló, bútor) szárazra dörzsöléséhez igen alkalmas a Bruns-féle tisztított, vagy a karbolos gyapot, mely a gyógyszertárakban s több mű- és kötőszerésznél kapható. A használt gyapotot azonnal el kell égetni.

Végre az ápoló személyzetnek a . .szivére kell kötni, hogy ne féljen, mivel a tapasztalás azt bizonyítja, hogy a ragály a fentebbi eljárás mellett direkt a betegről az ápolóra, nem terjed át. De ez utóbbi óvakodjék az ugyanazon szobában való evés-ivástól, melyben a beteg. Ifekszik.

Végül felemlíti az utasítás azon homeopata orvosságokat, melyek a házi gyógy- t ár ban készen tartan dók, hogy az orvos rendelésére azonnal bevehetek legyenek. Ezek: Chamomilla (2-dik tizedes hígítás cseppekben). Ipecacuanha (2-dik tizedes higitás cseppekben), V eratrum (3-dik tizedes higitás cseppekben) Carbo vegetabilis (3-dik tizedes dörzsölet), Arsenicum (3-dik tizedes dörzsölet) és mint a kifejlett kolera roham főszerét, legalább 50 gramm Camphora-t (Rubini-féle tinctura.)

A kiállítási-hely kérdéséhez.

„H ol és mikor létesítsük a m illeni u m i kiállítást“ — ez a cime egy röpivnek, mely Musitzky aláírással jelent meg és „Miskolcz 1892 szeptember 28-dikárol“ keltezett.

Az érdekes nyomtatvány bevezetésül röviden ösmerteti a milleniurui kiállítás történetét, annak elhanyagolását s azután igv folytatja :

„A kérdést lethargikus álmából a kereskedelmi miniszter programmbeszéde rázta fel. A kiállításnak létre kell jönni, a hivatalbeli elődnek Barossnak végrendelkezését valósítani kell. A misztikus homályban feltűnt egy kis fény, a kiállítás kérdése kezd konkrét formát ölteni. A miniszter kiküldött 'egy albizottságot, mely csupa kiváló férfiakból áll, hogy válasszanak és állapítsanak meg egy alkalmas területet a kiállítás számára. A mennyiben nyilvánosságra jutott, ezen bizottság (mely többnyire kiváló szakemberekből van összeállítva) első sorban és kizárólag a Lágymányos mellett nyilatkozott és erre vonatkozólag előterjesztéseket tett a keres k e d e 1 mi miniszternek épen két hét előtt. Az elhatározás, melyet a miniszter magának tartott fenn, még nem lehet végleges

Minden elfogulatlan emberre nézve a Lágymányos előnyei az összes kombinációba vett helyekéi között a legerősebben szembeszökők.

A Lágymányos egy pompás kiállításnak

minden előnyeit nyújtja, ezek: A főváros közelsége (az uj hid felállítása után a lakosság két harmada részére közelebb mint a városliget), sok már tényleg létező közlekedési vonal, a kivaló szép vidék és az,on körülmény, hogy a kiállítás épen a főváros t e r j e s z k e dé s i t e r lilét ének direkte a, keretébe, esik, miáltal minden a kiállításra alkalmazott tégla, minden talyiga föld csak a jövendőbeli uj városrész nek lesz a javára.“

Ezután polemizál Musiczky azokkal, a kik a Lágymányoson rendezendő kiállítást drágaság szempontjából ellenzik, felhozza, hogy ezen állítások nem szakértői számításokon alapulnak, hauem csak hozzávetőleges kombinációk szülték azokat. Majd igy szol:

»A többi kiállítási területek okvetlenül szükséges kiadásairól semmi szó nincs. Hogy mibe kerül a Stefania-úfc áthidalása az egyik, és mibe a vasutak alatti átjárók a másik”ter- vezetnél, azt az illető urak nem számitgatják. Es^ ezen szinte nem csekély költségek a kiállítás után mi a macskát használnak! Pardon ! Még aztán drága pénzen le kellene azokat bontatnf, illetőleg betöltetni. Mi történne váljon a tervbe vett egyébb kiállítási helyeken emelt épületekkel, vagyis mi célra szolgálnának ezek a kiállítás után, azt nehéz volna meghatározni. A Lágymányoson azok a főváros közvetlen közelében vannak és bizonyára a legjobban értékesíthetők annyival is inkább, mert a Duna közelsége is emeli becsüket.“

Ezután múltkori vezércikkünkkel egyező- leg hangsúlyosa a városliget fontosságát és annak szükségességét, hogy megkiméltessék.

Végül igy fejezi be fejtegetését:

„ Ami. azon ellenvetést illeti, hogy a legaljább tervezet szerint a Lágymányost a jövőben téli kikötőnek akarják átalakítani, erre azt felelem. hogy erről ugyis: csak a Vaskapu-szabályozás befejezése után lehetne szó. Ezen eshetőségről már magam is szólottám a múlt évi május hó 10-én kiadott expozémban. Egyébként is e célra a Lágymányosnak a Csepel szigettel szemben fekvő nagyobb része sokkal alkalmasabb, ha ugyan nem lesz az a téli kikötő a balparfcon, a mi sokkal valószínűbb.

Köszönet a buzgó és hazafias férfiaknak, kiknek volt arra bátorságuk, hogy oly tervezet mellett foglaltak állást, melyet végre is a felületesen itélők nagy részének a dolog természeténél fogva el kellett fogadniok. Eltekintve az irigység és roszakarattól, melyekkel iginden jó eszmének a harcot fel kell venni, a további körülmény az, hogy a Lágymányoson csak a főváros és az állam előnye van biztosítva, mig a spekuláló uzsorások számára nincsen meg ott a kellő talaj.

Annak idején, midőn Rotschild Becsben Kempen minisztertől az építési engedélyt kérte a cs. kir. Nordbahn építéséhez, a miniszter nem tudta felfogni, miként áldozhat ily vállalatra Rothschild milliókat. Kempen előadta Kotk- schildnek, hogy Bécs és Brünn között csupán |4 omnibusz közvetiti a személyforgalmat már évek hosszú során át, hogy ő maga is használta ezelőtt ezeket a bárkákat és azt tapasztalta, bogy nem volt mindig kellő számú utasuk. Váljon mit szólna most Kempen a Nordbahn mai forgalmához és részvényeinek kurzusához ?

Ha 3 millióval többe kerül is a Lágymányos, úgyis jó helyre lesz az a pénz elköltve. 10 év múlva a telkek ott 30, sőt több milliót is érnek és hozzá egy uj városi indóház ott a főváros jobb partján jobban emelné azt, mint bármi más tervezet.

Reméljük, hogy a döntő körök a Lágymá nyos mellett foglalnak állást.

E tekintetben Lukács miniszter, mint Baross méltó bajtársa és utódja, bizonyára széles látókörű államférfidnak és a jövővel számoló miniszternek fog bemutatkozni.“

*

Megjegyezzük, hogy Musitzky cs. és kir. ny. őrnagy, ki a milleniurni kiállítást beható tanulmány tárgyára tette és a ki a Lágymá-