Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-10-09 / 21. szám
Budapest, Október 1S92. 9. BUDAI HÍRLAP A budai szőllök. Ha vissza gondolunk azon kincsre, inely- lyel birtuuk a budai szellőkben, elszorul szivünk; egy leégett város, egy elpusztult falú, egy véget ért csata nem nyújthat szomorúbb látványt ! Szomorúbb szüretet képzelni sem lehet, mint az idén volt a budai határban. Alig hatnyolc bortermelő szüretelt a sok ezer közül, és ezek is vajmi keveset! Aligha nem ezen év volt a fordulópont, mert jövőre már nagyobb a kilátás, miután — dacára a rósz viszonyoknak, melyeket főleg a kompetens személyek, hatóságok nemtörődésükkel úgy szólva elősegítenek — az uj ültetések kedvező időjárás mellett számba vehető termést hozhatnak. Megfoghatatlan az a hanyagság, melyet a város a budai termelőkkel szemben tanúsít, mert azzal, hogy homok-szőllőket ültetett a pesti oldalon, a kerepesi ut mentén — csak nem a budaiakon segített P Intézkedéseivel, közegeinek egyes rendeletéivel pedig nem, hogy elősegítené az ujja teremtést, hanem még hátráltatja. Sok példát lehet enuek bebizonyítására felhozni — ime csak egy a sok közül: a szarvas marha-, valamint ló-trágya lerakási helyek elleni intézkedések. Eddig a gazdák az év folyamán összegyűjtött trágyát bizonyos helyekre összehordták, hogy onnan őszszel földjeikre vitethessék — nos ezt az elöljáróság betiltotta még a nyár közepén (járványról akkor még szó sem volt!), a mikor a termés még mindenütt talpon állott, és elrendelte* hogy az a körülbelül 1000 kocsi trágya 8 nap alatt távolittassék él. Ezáltal csak kétszeres költséget okoztak az illető gazdáknak, mert földjeikre nem vitethették, hanem kénytelenek voltak más helyet keresni, a honnan aztán őszkor újra kocsira rakva földjeikre vihessék. Már peeig csak örülni lehet ha a gazdák a trágyázást alkalmazák, mert csak is ez által lehet a termelést fokozni. Úgyis nagyon soká tartott, mig az öregebb bortermelők a trágyázás jó hatására rá jöttek, sőt még most is vannak egyesek, kik a trágyában nem bíznak. Hazánk egyik kitűnő gazdásza: Balázs Árpád egyenest a gazdának, inteligeuciáját Ítéli meg a trágyáról, mert elve : „mutasd a trágyádat és telepedet s én megmondom, mily gazda vagy! “ Sok, nagyon sok a tenni való ! — Persze, hogy magával táncolom, hiszen teljesítette a feltételt — de most siessen vissza ! Feri visszavitte a rózsát, a megriadt társasághoz, mely félig boszankodva, félig meglepetve nézte a verandán lefolyó jelenetet. Bemutatta magát, nehány szóval magyarázatot adott, bocsánatot kért és minden rendbe jött ; még a rózsát is rátukmálták, hogy csak vigye vissza ő nagyságának Ezalatt Pista nem palástolhatta ^bosszúságát : — Olyan föltételt szab, a miről tudja, hogy csak gyerek teljesítheti, komoly ember nem tehet ilyent, ha még oly nagy is a jutalom .. — De hát miért olyan komoly maga ? . .. Egy hónap múlva Pista nagyoD elcsodálkozott : Irén a Feri jegyese lett. A többiek megint nem csodálkoztak rajta : „előrelátható volt“ azt mondták. Pista nem látta előre, az bizonyos Kellemetlenül érintette ez a meglepetés, de azért nem az az ember volt, a ki nem talált volna vigasztalást: — Ki tehet róla, ha megváltozott a gusztusa! Ezzel vigasztalódott. (Szí. A.) Talán épen ez riasztja vissza azokat, a kik hivatva volnának a budai bortermelők érdekében fáradni; pedig lehetne még újjá teremteni a budai szöllőket, csak egy ki3 jóakarat kellene hozzá Igaz ugyan, hogy a területnek egy jó részét a város terjeszkedése, és az új temetők szől- lőtermelésre alkalmatlanná tették, — példa erre a Mártonhegy. Németvölgy stb. — De a java részét, épen ott. a hol a jóságáról leghíresebb budai bor termett, lehetne újjá alakítani, mert a Polgárvölgy, Sasad stb. nem igen alkalmas a város terjeszkedésére — mig szőllőnek kitűnő. Mi tehát a hiba ? mi áll útjában az újjá teremtésnek P A ki nem tudja, nem tapasztalta, az előtt szinte hihetetlennek - fog látszani, ha megmondjuk : A lopások. Igen a lopások ! Mert lopnak szőll őt, szöl- lővesszét, karót, gyümölcsöt, sőt egész gyümölcs fákat — lopnak mindent, a minek csak lábat adhatnak. Lopnak éjjel-nappal, egyesek, valamint egész bandák, a csőszök előtt és azok háta mögött. Természetes, hogy ily körülmények között senkinek sincs kedve vagyonát, vagy legalább annak egy részét ily vállalatba fektetni, mert a befektetett és amúgy is kockáztatott tőkéjétől kamatra, fáradságának jutalmára senki nem számíthat. Pedig ezen fő hibán — természetesen vannak ezenkívül kisebb hibák is — nagyon könnyen lehetne segíteni, csak akarat és aránylag nagyon kevés pénz igényeltetnék hozzá ! Müller János. Irodalom és művészet. A budai színkör. A budai színkör elhagyatva, üresen fog állani most hét hónapon keresztül. Ezt az időt arra szokták felhasználni, hogy a színkör épületét renoválják. Hogy Buda végleges színházat kapjon, az még oly annyira a messze jövőben van, hogy arról beszélni, vagy arra való tekintettel lenni a budai szinügy kérdésénél nevetséges dolog. Epen azért igyekezzünk legalább azt, a mi van, jó karban megtartani. Nem vész az kárba! A mi meggyőződésünk szerint a krisztinavárosi magyar színi előadások oly annyira fontos tényezői a magyarosodásnak, hogy ott a színkörre még akkor is szükség leend, ha majd az a bizonyos állandó színház fel talál épülni az alagúton túl, valahol a Vízivárosban. Azért hát csak hadd legyen az olyan, a milyennek lennie kell egy a fővárosi közönség befogadására szánt nyári színkörnek. A színkörben igen sok a renoválni való. Minthogy pedig úgy látszik, ez idén a város törvényhatósága gondoskodik erről az elhagyott épületről és ott több rendbeli átalakításokat, építkezéseket eszközöl, felhívjuk a figyelmét mindazokra a hiányokra, melyeken segíteni kell, és igen könnyű. Igen helyes gondolat volt a diszlet-raktár számára új épületet emelni, és a jelenlegi díszlet raktárt öltözőkké, könyvtári, irodai stb. helyiségekké átalakítani, mert főleg öltözőkre igen nagy szükség van. A jelen visszonyok között négy szűk öltöző szobában és a zongora szobában gyakran 40—45 személy öltözködött, a mi csakugyan tarthatatlan állapot. Csak azután az új öltözőket úgy csinálják, hogy a ventillácio ne a falak széles desz- kahasadékain keresztül történjék, mint a mostaniakban, az ablakokat pedig lehessen úgy kmyitani, hogy azért az utcáról, vagy a kertből ne essenek bele az emberek — szóval jó magasra csinálják, mert most vagy nem lehetett öltözködni, mivel a nyitott ablakon át mindenki a ki arra ment, benézett — vagy pedig be kellett csukva tartani az ablakokat, a mi megint Igen kellemetlen mulatság volt a 30 fokos kánikula napjaiban. 3 De nemcsak hátúi színpad körül, de elől a nézőtéren is igen sok a tenni váló. így, hogy az elején kezdjük: az ó-korból való régi bőr zsőlyéket már légen ki kellett volna dobni, legalább akkor nem dűltek volna fel maguktól, mint most az utóbbi időben, a mikor minden előadás előtt fel kellett először állítani a széksort és odaszegezett lécekkel legalább annyira megerősíteni, hogy csak az utolsó felvonás után borult ismét fel nagy mulatságára azoknak, a kik — nem ültek rajta. Égető szükség van új zsőllékre, de az ósdi bőrvánkosok helyett a színkörbe jobban illő nád, nagy amerikai fa ülések (mint a lóvasúti kocsikban) sokkal célszerűbbek, ügy tudjuk, hogy Krecsányi igazgató, ki a legközelebbi három esztendőre megkapta ismét a színkört, egy kérvényben a várostól kért is uj ülőhelyeket: ez a kérés nagyon is méltányos és első sorban a közönség érdekében minden teketória nélkül teljesítendő. A zsölle különben kevés is, legalább is m é g négy sor el kelne. A zsöllék melletti helyet pedig okvetlenül vas korláttal kell elre- keszteni, mert a jelen viszonyok között a tisztelt álló közönség, mely természetesen előre igyekezett nyomúlni, minden különös skrupulus nélkül rátámaszkodott hol a zsőllére, hol a bennülő nézőnek a vállára: néha egyik másik még rá is ült az oldaltámlára, esetleg a uéző karjára. A pénztár elé a szokásos vaskorlátokat felállítani épen olyan szükséges, mint a páholyok mögé valami pokróc vagy gyékényfélét a dobogóra fektetni, hogy a későn jövők ne menydörögjék fel lépteikkel a kívánatos csendet Egy nagyon is fontos és szükséges intézkedés volna a színkör körüli utcákat, de főleg az igen nagy forgalmú Alagút útcának a színkör előtti részét aszfalt burkolattal ellátni, mert sem az éneket nem kellemes hallani kocsizörgés kísérettel, sem az nem kellemes, ha drámai előadások alkalmával egész jelenetek csak némajátékká lesznek, hála a behallatsző kocsizörgésnek ! Ezek azon legközelebbi szükségletek, melyeken a színkör holt szezonjában okvetlenül segíteni kell. Melegen ajánljuk ezeket az illetékeseknek becses figyelmébe ! * Énekesek ösztöndíja. A belügyminiszter a jövő évi költségvetésében 2800 frtot vett fel ösztöndíjakra opera énekesek számára. Az ösztöndíjakat élvező tehetséges énekeseknek kötelezniük kell majd magukat, hogy kiképez tetésük után a magyar kir. opera tagjaivá lesznek. * TTj opera énekesnő, mint lapunkat értesítik: Baróthv J enőné, született Kárffy Ilona, kit hangversenyekről és a templomból is ösmer a közönség a m. kir. operához szerződött igen kedvező feltételek mellett. * A megszökött hegedűs. A napilapokból tudjuk, hogy S t r ü m p f 1 e r, a m. kir. opera első hegedűse, egy cirkuszi lovasnővel Budapestről megszökött — egy jó csomó kifizetetlen számlát és váltóadósságot hagyva maga után. Strümpfier Budán is ösmert egyéniség, a mennyiben a budai zene akadémia hegedű tanszakán, mint tanár működöt^., a zeneakadémia házi hangversenyein gyakran működött, s művészi játéka a budai hangversenylátogató közönségnek még bizonyára élénk emlékezetében van. A megugrott művészt és professzort azonban valószínűleg visszafogják színi, mert egy megkárosított kereskedő bünfenyitő feljelentést tett ellene. Strtimpflert, ki mint tudjuk, külön vonaton szökött meg, majd külön kísérettel fogják ide visszahozni. * A nemzeti színház tagjai, Panlay Ede vezetése alatt Péntek délben a gyorsvonattal, hazaérkeztek Bécsböl. A kapott koszorúkat ki fogják állítani a nemzeti színház előcsarnokában. — A hat bécsi előadás, a „Nemzet“ szerint, 6067 frt 50 krt jövedelmezett.
