Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-09-25 / 19. szám
Budapest, 1892. September 25 BUDAI HÍRLAP, 5 a Laura néninek az ölébe. A marhahúst, a mint a földre esett, egyszerre elkapta a Bundás és elrohant vele. de a házigazda meglátta, utána rohant, és dacára annak, hogy az ármányos kutya a disznóólba bujt jogtalanul szerzett prédájával, kicsavarta a húst a fogai közül és visszahozta nekünk. Még le is törülte a sárt, meg a port, a mi ráragadt. Mi azonban nagyon finyásak voltunk, és nem ettük meg a húst. Persze, mert nem pecsenye volt. Hanem azért mi igen mulattunk. Vendégeink mindennap voltak a mama nagy örömére és a papa bosszúságára, a ki mindig azt hangsúlyozta, — persze csak nekünk — bogy ő nyaralni, üdülni, pihenni jött ki falúra, nem pedig korcsmát nyitni, a hová minden ösmerös fővárosi kiránduló betér . . . Hanem az csak olyan beszéd volt, mert azért a papa,, örvendett a szerencsének“ leginkább, ha valaki jött, ő sürgette az uzsonát, ö traktált, kínált borral, szivarral mindenkit, még a kocsist is, ha fiákkor en jött vendégünk. Az uzsonák alkalmával is rendesen szórakoztattak bennünket kedves háziállataink. Délután rendesen kirándultunk az erdőbe és ott mulattunk. Mindezeken felül még színházba is jártunk. ügy bizony! Egy német társulat (a papa szerint: „trupp“) játszott itt és igen érdekes darabokat adott. így például egyik este a következő darab került színre: „Der geschundene Raubritter oder: Wenn auch der Bosheit Schlangentücke Die Unschuld oft erzittern macht, Doch noch eine Vorsehung wacht. Grosses Ritter. Trauer, und Schauspiel mit Gesang, Musik, uud abwechselnden Scenen mit Todt- schlag, Mord, und Geistertanz in einem Pro und Epilog, 3 Akten, mit einen Gespenstertanz von Ritter von Kohnstein. 1 Akt: Adelgunde, oder das Gelbe von Ei. 2 Akt: Das gebrateneMenschenherz. 3 Akt: Der blutige Pantoffel an der Kirchhofsmauer oder die Eingeweide der Schwiegermutter.“ Lássa kedves szerekesztő úr én sohasem hittem volna, hogy ilyen darab is létezik, és ha nem a saját szemeimmel olvastam volna a szin- lapot, melyet ime e levéllel önnek is elküldök*) (különben talán ön sem hinné el, hogy ez való), ha nem magam láttam volna a darabot is — igazán senkinek el nem hittem volna, hogy egy mérföldnyire a magyar székes fővárostól ilyent adnak elő csaknem kizárólag fővárosi közönségnek. (Más alig járt a színházba, mint a nyaralók) Pedig a társulatnak jól ment a dolga. Vájjon egy magyar társulat meg tudna e élni itt? Aligha, mert annak a repertoárja: nem olyan — érdekes. Ilyen élvezetek, közt telt el a nyár, és mi lesülve, meghízva és falusi tapasztalatokban gazdagodva költözkötünk haza Budára. Most nagyon el vagyok foglalva az őszi ruháimmal, azért többet nem is irok már. Az őszi ruhákról az jutott eszembe, hogy legközelebb majd a divatról irok a szerkeztő urnák, ha ugyan az efféle is érdekli és szívesen veszi.**) Ezzel maradok hű olvasója 'Jolán. *) A szinlapot megkaptuk, köszönjük és szerkesztőségünkben kitettük, hogy mindenki a saját szemeivel olvashassa és láthassa, hogy az nem tréfa talán. Szerk. **) Hogyne ! Kérjük és előre is köszönjük. Szerk. Irodalom és művészet. * Kossuth himnusz. Pap Zoltán Kossuth Lajos 90-dik születés napja alkalmából Kossuth himnuszt szerzett és irt. A zenem ü teljesen megfelel a himnusz kellékeinek: korál- szerű, komoly zene, mely főleg egyszerűsége által hat. Minthogy Pap Zoltán nemcsak zeneszerző, de lírikus költőink között is az elsők között van, természetes, hogy a himnusz szövege is igen jó. Minthogy" eképen a himnusz igen könnyén megtanulható, valószínű, hogy népszerűvé fog lenni. A városligetben tartott népgyíilés alkalmával a részt vevő dalkörök énekelték a himnuszt és már akkor is látszott, mennyire alkalmas arra, hogy a nép ajkára vegye : a harmadik verset a tömeg már együtt énekelte a dalárdákkal. Kívánatos, hogy a budai zene és dalegyesületek is betanulják a Kossuth himnuszt, mely megérdemli azt a kevés fáradságot, a mivel a betanulása jár. * A budai Hzinkörben: V a s á r n a p zsúfolt ház előtt folyt le Kossuth Lajos születésnapja alkalmára rendezett díszei ő adás. Komjáthy szavalata volt az első pontja a programmnak, mely rendkívül, hatásos volt és nagy tetszést aratott. Épen úgy tetszett a második pont: „A munka“ című dialógus is, melyet K o m j á t h y (a magyar munkás) és R é t h e y (az idegen szocialista) szavaltak és a melyet a háttérben rendezett, sikerült élőképek illusztráltak. Különösen meglepő szép volt az utolsó kép: a magyar kultúra nagy tablója. A költészet (Petőfi, Vörösmarthy, Arany János stb), a festészet (Munkácsy), a tudomány, a szobrászat, a zene, a törvénykezés, a kereskedelem, a hajózás, a mezőgazdaság egyes fázisai, a külömböző iparágak stb. mind megannyi jellemző alakok és csoportok: egy óriási táblóba rendezve gyönyörű látványt nyújtottak a megnagyobbított színpadon. A nagy kép közepén volt látható Kossuth Lajos ősz alakja, a mint a munkálkodó nemzetet szemlélve ül. A függöny legördülte után a közönség viharos tapsokkal újra látni kívánta a képet és azontúl még vagy hatszor fel kellett huzni a függönyt: nem tudtak eltelni a kép nézésével. Krecsányi igazgatót megéljenezte a közönség és a lámpák elé hívta, a mit a derék igazgató meg is érdemelt a tabló ügyes, Ízléses rendezése által. Ezután a „Tündérlak Magyarhonban“ került színre. S e r é d i és P i n t é r Marosa és Gyuri szerepét adták. Serédi nem volt parasztlány, legalább nem magyar parasztlány — még öltözékben sem Olyan toalettet, magyar parasztlány nem visel sehol széles ez országban, és ha Serédi tudja is jól, hogy a sötét ruha jól áll neki, nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a színpadon első sorban is élethü alakot kell bemutatni és csak második sorban lehet: tetszeni. Pintér Gyurija sem elégített ki. Először is az ő Gyurija mindenféle volt, csak nem kiszolgált huszár — nem pedig azért, mert úgy a hogy a Pintér Gyurija beszélt a huszártiszttel, legfeljebb egy fővárosi strici mer beszélni egykori feljebbvalójával, de a kiszolgált magyar huszár nem tartaná tiszteségnek, de nem is tudná megtenni — másodszor pedig Pintér egyáltalán nem volt az a Gyuri, melyet a szerző megirt. Pintér úgy diskurált, a hogy épen jól esett neki és szinte elcsodálkoztunk, ha a sok rögtönzés között egyszer másszor ráösmertünk az eredeti szövegre. A többi szereplők B e r k y, Komjáthy, R é t h e y, Balogh Etel és P. Szép Olga láthatólag jól mulattak a színpadon, Gyöngyi és Kovácsa közönséget i s mulattatták. Az egész előadás meglehetősen vontatott volt. Hétfőn a vasárnapi előadást ismételték kevés közönség előtt. Kedden a „Fekete gyémántok“ ment, Szerdán pedig a szezon legélvezetesebb estéinek egyike volt. Rné B a- 1 o g Etel asszony jutalomjátékául adták a „Vasgyáros“-t. A kiváló művésznő, de a kíváncsiság is elegáns közönséget vonzott a színkörbe, mely a zsúfolásig megtelt. Az előadás meggyőzte a közönséget arról, hogy Krecsányi drámai személyzete határozottan művészi magaslaton áll, mely még a „Vasgyáros“ szabta nehéz próbát is tisztességesen kiállja. A jutalmazott művésznőről csak azt mondhatjuk el mostan is, a mit már több Ízben mondottunk, hogy alakításával (Claire) ismét bizonyítékát adta szép tehetségének, ügyességének — szóval művészi hivatottságának. A többi szereplőkről is csak jót mondhatunk. Komjáthy Derblay szerepében jól átgondolt, helyesen felfogott alakot mutatott be, kinek jeliemét gondos játékával sikerült kidomboritania. K r e c s á n y i n é, Závodszky, Ivétszery és Szép Olga a többi női szerepben, R é t h e y, Folliuusz, Giréth, Kovács és Berkva főbb férfiszerepekben teljesen megfeleltek feladataiknak. Csütörtökön a „Cigánybáró“ került színre, a szerepek nagyrészt ösmerös jó kezekben voltak Némethnél, Kovácsnál, Ledofsz- k y n á 1, Barcs Arankánál, Gyöngyinél stb. Uj volt Várnai Paula Arzén a szerepében. Várnainak ez volt első nagyobb énekes szerepe és hizelgés nélkül mondhatjuk, hogy elég tisz- teségesen küzdött meg a kezdet nehézségeivel. A lámpaláz dacára is elég tisztán, jól énekelt és haugja is kellemes. Péuteke’n és Szombaton Pintér Imre újdonságát adták, melyről külön számolunk he. Kossuth ünneplése Budán. A tabáni első magyar asztal- társaság e hó 19-én aBudaőrsi-utonlevőNovák- féle vendéglő kerthelyiségében pompásan sikerült szüreti ünnepélyt rendezett Kossuth Lajos 90-dik születésnapja alkalmából. A dijtekézés után mely az ünnepélyt megelőzte, Roth Lajos az asztaltársaság elnöke rövid beszédben hangsúlyozván az ünnepély jelentőségét azt megnyitotta s átadta a szót J á m bor Gyula ügyvédnek, a ki hosszabb szónoklatban dicsőítette és végül éltette Kossuth Lajost. Az ünnepély, mely igy a nagy hazafi lelkes ünneplésével kezdődött, ezután a legfesztelenebb és legvidámabb hangulatban folyt le. A. kert fáin megerősített kötelekről pompás szőllő-fejek és egyébb gyümölcsök csiklandozták a mulatók inynyét. De jajj volt annak, a ki leszakítani, próbált belőlük. Szemes csőszök és csinos, magyar ruhába öltözött pásztorleányok vigyáztak mindenfelé és a tettest egyszerre négyen, öten is megfogták és kímélet nélkül vitték a hiró elé. A biró azután a lopott szőllőgerezd nagyságához és a tolvaj viszonyaihoz képest 10 krtól egy forintig terjedő bírságra ítélte az elfogottat. Minthogy tudvalevőleg a tiltott gyümölcs igen édes, a bírságokat pedig a szegény gyermekek javára szedték — igen sok ember lopott és igen sokat tetten is kaptak. Vacsora után sikerült tűzijátékban gyönyÖrkötek az ünneplők. A jó cigányzene csak növelte a jó kedvet s a fiatalságot táncra is csábította. Az ünnepélyen részt vett Máttyus Arisztid, az 1. kér. volt képviselőjelöltje is, ki láthatólag jól mulatott e fesztelen polgári körben. Az 1848—49-diki laonvéd-egyesü- letek K r i v á c s y József ezredes vezetése alatt a kereszt-téri Müller-féle kerti vendéglőben ugyancsak Kossuth Lajos születésnapja alkalmából, lakomát rendeztek e hó 19-én. Érdekes látvány volt, hogy a hosszú asztaloknál ülő ősz hajú, ősz szakállú aggastyánok, mint lelkesültek együtt a fiatalabb generációval Kossuth nevének már puszta említésénél is. Mondanunk sem kell, hogy a nagyszámú pohárköszóntők mindmegannyiap Kossuthot dicsőítették és éltették. K r i v á c s y ezredes a lakoma vége felé megjelent Máttyus Arisztid egészségére is poharat emelt, a mi zajos ovációkra adott alkalmat. Máttyus Arisztid köszönetét mondott a kitüntetésért, de figyelmeztette a társaságot, hogy ez alkalommal csak egy férfiú lehet ünneplés és lelkesedés tárgya, az a kit e napon az egész nemzet ünnepel: Kossuth Lajos. Ezután lendületes szép beszédben emlékezett meg Kossuth halhatatlan érdemeiről és végül annak egészségére ürité poharát. A nagy figyelemmel hallgatott és lelkesedéssel fogadott beszéd után még egyszer szót emelt Máttyus, Kossuth kortársait, a nagy idők dicső részeseit és bajnokait: a negyvennyolcas honvédeket éltetvén. A zajos éljenzés után felszólalt Krivácsy ezredes és meghatottan köszönte meg a magasztaló szavakat: „de — úgymond — azokat nem fogadhatja el sem ő, sem bajtársai, mert ők csak kötelességüket teljesítették,. ezért pedig magasztalás nem illet meg senkit“ végül poharát buzdító és lelkesítő szavak kíséretében a mai fiatalság egészségére ürité, melyről meg van győződve, hogy épen úgy fogná teljesíteni kötelességét alkalom- adtán, mint tették azt ő és bajíársai annak idején. A társaság jóval éjfél utánig maradt együtt.
