Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-08-14 / 13. szám
Budapest. 1892. Augusztus Id, BUDAI HÍRLAP. 6 ,,olcsó székek“ felállítása a bivaly, bika és rúgott borjúhús kimérésére, de azt igenis állítjuk, hogy még ha ezek létre is jönnének, hallatlan merénylet volna a borsókáé és más betegnek talált húsfélék kimérését megengedni, sőt mintegy hatóságilag szankcionálni így is az Isién a megmondhatója annak, hogy mennyi mindenféle betegség ragad reánk a beteg állatok húsa révén és hogy például a tüdővészesek közül hány százalék jutott ilyen utón bajához. A hatóságilag megfőzött, is igy a „F—s“ szerint nem ártalmas beteg hús kimérése valóságos abszurdum. Hiszen tudjuk, hogy minden egyes betegedést előidéző csira vagy bacillus más-más hőfok mellett veszti el élet- képességét, sőt némelyik a főzés közben elért legmagasabb hőfoknál még egészen jól érzi magát. Bennünket is gondolkodóba ejtettek a cikkben felhozottak és a magunk tapasztalataiból tudjuk, hogy tényleg sok baj van a beteg állatok húsával. Hiszen nem egyszer láttuk, hogy a vásáron áruló henteseknél egy darab húst elkobozott az ott „működő“ hatósági közeg, mert annyira tele volt borsókéval, hogy szabad szemmel is messziről meg lehetett látni — de csak azt az egy darab húst kobozták el, a többi, ugyanazon sertésből való húst, mely pedig feltétlenül egészségtelen és rósz kellett hogy legyen, ott hagyták; megelégedtek azzal, hogy nehány vágást tettek a húsba és e vágásokban nem találtak borsókat. De épen mivel ezeket tudjuk és tapasztaltuk. inkább a szigorúbb, több szakértelemmel eszközölt ellenőrzést tartjuk szükségesnek, nem pedig még külön intézkedéseket a rossz hús kimérésére ! Ez a mi nézetünk a „búskérdés“ ezen pontjára nézve. Irodalom és művészet. Ä ütsdai sasi likőrben Szombaton Serédi Sarolta jutalomjátéka volt. A „Nap és Hold“ operett ment nagy közönség előtt. Az énekesnőt tisztelői zajosan megtapsolták és virágokkal valósággal elhalmozták. Ezen kívül ékszert és egy ezüst evő készletet is kapott. Mig Serédi személyes barátai igy igyekeztek őt kitüntetni, addig a közönség Ledofszky Mariskáról sem feledkezett meg és a kedvelt énekesnőt csaknem tüntető tapsokkal jutalmazta ügyes énekéért, sőt meg akarta ismételtetni az éneket, a mit azonban Ledofszky kíméletből és figyelemből nem tett meg — Y asárnap „Angyal Bandi“ betyárkodott telt ház előtt. Hétfőn „A falu rosszát“ adták elő gyér közönség előtt. Kedden egy ócskaságot elevenített fel Krecsáuyi, mely azonban nagyon kevés embert érdekelt, ugv hogy bizony kár volt „Grizeldisz“ betanulásával fáradni. Szerdán „A diurnista“ sopánkodott. Csütörtökön volt N é- rn e th Jánosnak a jutalomjátéka. A nézőtért a színkörben eddig páratlanul szép közönség töltötte meg, hogy ovációkban részesítse a kedvelt művészt és élvezze az első opera előadást az idei szezonban. „Márthát“ adták, még pedig elég tisztességes sikerrel. A jutalmazott ez úttal is bebizonyította, hogy képzett, jó énekes, a ki szerepét nem csak elfujja. de átgondoltan, minden műanszot érvényre juttatva el énekeli. Flotow örökké bájos dalmüve épen azon szerzemények közé tartozik, melyek nem a zajos hangszerelés, vagy a komplikált együttesek által hatnak, hanem a hangok egyszerűsége által könnyebben felfogható, dallamos, fülbemászó zenéjük áltál, mely a szívhez szól. A finom árnyalatok érvényesítése e zenénél az előadó főfeladata és Németh e feladatának tökéletesen megfelelt. A közönség rokonszenves tapsokkal fogadta a jeles tenoristát megjelenésekor, a zenekarból pedig művészi kivitelű ezüst babér- koszorút nyújtottak fel neki, melynek arany szallagján e felírás van: „Németh János énekművésznek —• a közönség,“ és „Budai színkör 1892 augusztus 11-én“. Az előadás folyamán még többször is talált alkalmat a publikum, hogy Némethnek szép énekét tapsokkal jutalmazza; a felvonások végen pedig többszörösen kihívták a lámpák elé és megéljenezték. A címszerepet Pourma Henriette, a győr-soproni színtársulat primadonnája énekelte. Kellemes, bár nem nagy terjedelmű hang, melyet igen könnyen kezel az énekesnő, s a melynek főleg magas fekvéseiben tiszta, szép csengése van — gondos iskola és zenei képzettség — ezek a vendégművésznő jó oldalai. Hibája a rósz szájtartás, minek folytán a kiejtés legtöbbször érthetetlen. A közép fekvésű hangok elmosódottak, nem tiszták, a mi különösen eleinte volt észrevehető, a mikor a művésznő láthatólag küzdött a trémával is. A közönség, mely az egész előadás alatt nagyon is érdemszerint tapsolt, eleinte meglehetős hidegen fogadta az ’énekesnőt, s csak mikor az lassanként belemelegedve a Lionellel való kettősében hangjának szépségeit érvényre juttatta, akkor tört ki a taps, mely az „Utolsó rózsa“ kifogástalan és szép eléneklése után még fokozódott, úgy, hogy Pourma teljesen meglehet elégedve a sikerrel. Nancy szerepében Barcs Aranka érvényesítette rendkívül kellemes althangját. A fiatal énekesnő, bár még nem rendelkezik a kellő iskolázottsággal látható ambícióval igyekezett a ránehezedő nem könnyű feladatnak megfelelni és ez annyira sikerült neki, hogy a fonó-quartettben például teljesen megállotta helyét, a mi már magában véve is szép eredmény. A „vadászdalt“ pedig oly ügyesen énekelte el. hogy méltán aratott vele tapsokat. Szembetűnő volt ügyes, kifejezéses játéka, melyről a nehezebb énekszámokban sem feledkezett meg. Csupán testtartása ellen van kifogásunk. Rossz szokása, hogy egy kissé mindig meg van hajolva — erre pedig semmi szükség nincsen és könnyű is lesz róla leszoknia. Pintér Imre, a kinek érces baritonhangja felől mindig jó véleménynyel voltunk, ez alkalommal meglepett bennünket. Hangjának egyes operettekben feltűnő nyersessége mintha eltűnt volna: teljes erejében is csiszolt, kellemes zeng- zésü volt. Szóval meglátszott, hogy nagy gonddal és lelkiösmeretességgel készült szerepére és hogy hangja magasabb művészi feladatok sikeres megoldására teljesen alkalmas: hajlékony, idomítható. Kovács Mihály kis szerepében precízen énekelt és diszkréten játszott. A zenekar meglehesős jó volt, az énekkar az erdei jelenet fináléjában tett ki magáért leginkább, máskülönben gyenge volt: főleg a női kar. Orbán Árpád karmestert minden körülmények között dicséret illeti meg, meid, hogy érti dolgát és a hol lehet ott produkál, az bebizonyodott a szólistáknál, a kiken a szakavatott vezetés nagyon is meglátszik. Ha mégis egyik-másik helyen az előadáson egy kis bágyadtság tűnt. fel a gyakorlott szem előtt, az annak a mese- szeiüien ügyetlen rendszernek tulajdonítható, mely a próbák beosztásánál épen nem számol a fizikai lehetőségekkel. így régi rósz szokás a színkörben a főpróbákat az előadás napján tartani. a mi még kisebb operetteknél is helytelen beosztás, de operánál valóságos abszurdum: tizenkét óra lefolyása alatt a „Márthát“ kétszer elénekelni oly feladat, mely még egy teljesen pihent személyzetet is komoly próbára tenne, hát még a színkör személyzetét, mely nagyon is igénybe van véve előadással és próbákkal. Semmi józan ok nincsen ennek a szisztémának a fentartására és mi ajánljuk annak a megváltoztatását lígy, a hogy az más műintézetnél racionális és humánus szokás. Nem tudjuk, hogy kitől függ a próbák beosztása, de azt már nem átaljuk kimondani, hogy akárki rendelkezik is eképen, az a személyzet, mely kétszer énekel el 12 óra alatt egy operát — bolond. — Pénteken a „ Szalonbetyár “-t adták nem nagy közönség előtt. — Ma szombaton „Tűzről pattant leány“, holnap, Vasárnap pedig a „Huszárcsiny“ megy. * Komjáthy Jánosnak a budai színkör hős szerelmes színészének jutalomjátéka a jövő hét szerdáján lesz. Ez .alkalommal az „Arany ember“, Jókai Mórnak a nemzeti színházban oly sokszor szinrekorült drámája kerül előadásra és minthogy a társulat egész drámai személyzete el van foglalva a darabban, igy már ezen a réven is a legérdekesebb és élvezetesebb esték egyikének Ígérkezik a szerdai. * „Botrány.“ A „Magyar Hírlap“ múlt vasárnapi számában Serédi Sarolta jutalomjáté- karol referálva epes hangon ir a budai szinköi’ igazgatója, Krecsányi ellen, a miért az állítólag elég tapintatlanul megengedte a színkör primadonnájának, Ledofszky Mariskának, a ki „ambiciózus, de beteges hangú,“ a „M. H.“ szerint, hogy a „Nap és Hold operettben betétet énekeljen és ezáltal tüntetést provokáljon maga mellet. A lóláb nagyon is kilátszik abból a mérges közleményből. és mi nem is foglalkoznánk vele, haben- niinket budaiakat is nem érintene a cikk „iró“-ja. A referens nrnak lehet, hogy zokon esett az, hogy Ledofszkyt megtapsolták, azt sem vitatjuk, hogy a mint a „M. H“ Írja, Serédi“ tapintatos okos asszony“ — ezt a referens bizonyosan jobban tudja, mint mi —— de azt már mégis tagadni merjük, hogy Serédi asszony tapintatosságának köszönhető, hogy a közönség „b o- trányt“ nem csinált a színkörben. A budai közönség egyáltalában nem szokott botrányt csinálni. Megesik ugyan néha, hogy egyik másik énekesnőnek az orfeumszerü ugrándozásain megbotránykozik, de akkor sem ad hangos kifejezést megbotráuykozásánuk. Az, hogy Ledofszky éneke tetszett, olyan „botrány“, mely évek óta, a mióta Ledofszky tagja a színkörnek, sokszor ismétlődött már, és valószínűleg fog ismétlődni a „M. H.“ referensének ellenére is. Elvégre is a közönségnek meg van a maga Ítélete, melyet sem az udvarias referens nem fog befolyásolhatni azzal, hogy Ledofszky hangját „beteges“-nek mondja — (A mivel ' szakértelméről és ítélőképességéről mindenesetre eklatáns bizonyítványt állított ki) sem más. A referens közleménye végén nagyképűen kijelenti, hogy a budai színkörben uralkodó „vidéki állapotodat megunta,“ s egy füst alatt a társulatot a „ri- pacsék“ megtisztelő címmel is illeti. Hát ez megint nem bánthatja a társulatot, sem az igazgatót — hanem csak a közönséget, mely ilyen ripacs társulatot pártol, annak előadásait szívesen látogatja és igy lehetővé teszi annak a társulatnak, hogy Budán megélhessen. Ez a közönség pedig évek óta figyelemmel kiséri a társulatnak és igazgatójának buzgólkodását, tevékenységét és ha van kifogása egyik másik dolog ellen, akkor módjában vau azt az igazgatóval és a társulattal éreztetni és azt meg is szokta cselekedni: igy, például, nagyon zokon vette ez idén a közönség az igazgatótól, hogy a tavalyi kedvenc primadonna helyet ez idén mást hozott magával és ennek úgy ad kifejezést, hogy az olyan darabok előadásaira, melyek a múlt évi piümadonnával mindig telt házakat csináltak („Szegény Jonathan“ „Fenelányok“ stb) az idén nem igen megy el minden okosság, tapintatosság stb dacára. Yegiil még egy kéréssel fordulnánk a „M. H.“ főszerkesztőjéhez és ez az, hogy becsülje legalább annyira a budai színkört, mely itt a magyarosodásnak egyik faktora, hogy előadásaira elfogulatlan, ahhoz értő embert küldjön, a ki tényeket regisztrál és birálatot mond, és uem engedi magát befolyásoltatni bizonyos „tapintatosság“ meg „okosság“ által. Eossnüi Lajos születésnapja. Az egész országimé készülnek, Kossuth Lajos kilencvenedik születésnapjának megünneplésére. Az ünnepélyességek egyik kimagasló pontja a terv szerint egy nagyszabású küldöttség menesztése lett volna Magyarország volt kormányzójához Turinba. Ez a monstre deputáció most alig hanem el fog maradni, mert Kossuth fia K o s s u t h Ferenc H e 1 fy I g- nác országgyűlési képviselőhöz levelet intézett, melyben arra kéri a képviselőt. hogy a tervezett küldöttségnek, mely édes atyját vagyon is felizgathatná és
