Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-09-20 / 24. szám
Budapest, 1904. XIII. évfolyam. 24. sz. Szent-Mihály hava (szeptember) 20. xVtjg/» BUDA és VIDÉKE KERESZTÉNYEK LAPJA Gróf Károlyi Sándor szavai. Gróf Károlyi Sándor hazátmentő beszédet mondott. Se a lovait ki nem fogták a kocsijából, sem fáklyászenét nem kapott. Komoly hazafiak szivébe sokáig örökké visszhangozni fog ez a beszéd és meg lesz, ha nem is a gyújtó, de épitő hatása. A zsidó újságok ezt a beszédet nem világították meg, de elsötétítették. Nem is csoda, hiszen zokon vehették fajrokonaik miatt ezeket a szavakat: „A szövetkezés rohamosan fog haladni, ha a nép megértette, hogy egyedül ez lesz képes megmenteni az alsó rétegek érdekeit és általában megvédeni őket minden visszaélés ellen és azzal a törekvéssel szemben, mely a hajdankor legerősebbjeinek helyébe a jelenkor leg furfangosabb jait akarja ültetni. Minden gyermek tudja, hogy a legfurfangosabbak többsége a zsidókból kerül ki. Gróf Károlyi Sándor ugyan nem nevezte meg őket, de azt hisszük, hogy ők találva érzik magukat és pedig jogosan . . . Ha nem egy hatalmas ember mondja ezeket a szavakat, nem veszik azt a zsidók zokon, de Gróf Károlyi Sándortól, ki vagyonában, személyében, tehetségében és jellemében tekintély, igen. Az ő szavainak több súlya és hatása van. Nincs bennök izgatás, de a példás és igaz hazafi jóslása ez, mi annál ártalmasabb reájok nézve, mert a jóslással nem elégszik meg, de hogy ez be ne következzék, védekezik is. Gróf Károlyi Sándor beszéde nem tárogató, nem riadó, hanem beszámoló és programm. Régen nem hangzott el ily tömött beszéd, melynek minden mondata tanúság és irányadás nagy szónoki becsesei, tapintattal. Nem izgat, hanem tanít. Ezért nehéz belekötni. Olyan igazságok ezek, melyeket elcsavarni, megsemmisíteni nem lehet. Bölcs, higgadt és tanu- ságos. Nem gyújt, de magot vet és megerősíti azt, amit eddig építettek az ő szövetkezetei. A jövő munkásságától várja gróf Károlyi Sándor a magasabb és fenköltebb erkölcsi fejlődést, tehát olyan állapotot, mely megvívhat a jelenkor leg- furfangosabbjaival. „Nem állami szocziáliznms, de szabadság kell nekünk. Nem állami tisztviselőre, de a nép ügyének apostolaira van szükségünk. Az állam szolgálatában soha se voltak apostolok. “ A népet valódi módjával szerető nagy ur, a hajdankor legerősebbjeinek erős unokája magasztos gondolkodására vallanak ezek a szavak és méltók egy sza- badgondolkodásu nagy úrhoz, ki vérzett s ma küzd a szabadságért hatalommal és szabadossággal szemben. Ha úgy történnék s az ő szellemében úgy is fog történni, hazánk történetének egy szép fejezete viseli majd gróf Károlyi Sándor nevét, ki a szövetkezésnek igazi rendeltetését jelezte a következőkben: „A szövetkezés a középút a tőkések uralma és a szocziáliznms között. A kapitalizmus által követelt, csaknem korlát nélküli szabadság és a szocziálizmus által kívánt túlságosan sok békó és a belőle eredő szabadság hiánya között igyekszik a haladás útját okosan biztosítani. Szembeszáll a kapitalizmus túlzó önzésével és a szocziálizmus túlzásaival. Igyekszik összeegyeztetni ezen ellentéteket, melyek egyesítve a társadalmi béke felé visznek, mig magukra hagyva, egyenetlenségre vinnék a társadalmat, veszélyeztetve a demokráczia létét. A szövetkezés úgy a konzerválásnak, valamint a haladásnak is eszköze. Megerősiti a gazdát földjének, a kézművest szerszámának birtokában s az általa nyújtott gazdasági előnyökkel fejleszti a munkás érdekeit, fölkarolja és erősiti a gyönge függetlenségét. Az az általános szükségérzet, hogy erősebbek legyünk, nehogy elbukjunk a szünetnélküli küzdelemben, mindenütt a közösen érdekeltek egyesülésére vezet. Beléptünk abba a korszakba, amelyben a közösen érdekelt csoportok és nemzetek koalicziókat alkotnak. Ezek a csoportosulások mindenütt különféle formákat öltenek, de az alap mindenütt az érdekek közössége lesz. A társadalmi béke biztositéka különféle társadalmi csoportok erőinek egyensúlyában van. Ott, ahol ezen erők helytelenül ellensúlyozódnak, a társadalmi béke eltűnik és a törvényt az erősebb fogja szabni. Ez lesz a „Vae victis“ kora. Az emberi szivekben van egy érzés, mely erősebb a győzőnél, amely urává lesz a társadalmi forrongásnak és bomlásnak, ez a méltányosság. Igen, ez az érzés az, amelyet ha ezerszer lábbal tipornak, ha ezerszer elhagynak, mégis élni fog a jobbak lelkében, szivüknek mélyén, ahonnan kitör, hogy visszavezesse a nemzedéket a társadalmi békéhez, ezért törekedjék a szövetkezés a méltányosság érzetének terjesztésére.“ Ha a méltányosság úgy nyilatkozik meg, mint ezt Gróf Károlyi Sándor óhajtja, úgy minden ellentét kiegyenlítődik és bukni kell a furfangosoknak, ha zsidók, ha nem. Bukjanak együtt faji és felekezeti különbség nélkül, hogy elkövet- kezhessék a társadalmi béke és félre nem magyarázott szabadság aranykora. Melyet ha megér egykor a nemzet, gróf Károlyi Sándort fogja áldani. Hogy pedig elérhesse, imádkozzunk és dolgozzunk. Erdélyi Gyula. Gróf Széchenyi István gondolataiból. Napoleon soha nem kissebbiti katonái előtt a veszélyt. Hirkoszoru s Franciaország dicsősége után sóvárogva, azt hitte ennélfogva ütközet előestéjén a lelkesb : „holnap végső napom“ s mintegy mégedzve ily gondolattal, félni többé nem tudott; s ki mégis fenmaradt, csu- dálkozva jó szerencséjén, kivívta a diadalt. Más vezérek ellenben Így buzdítják hadaikat: „ne féljetek jó fiuk, nem lesz bajotok“ s mosolyg ugyan eleinte ily ^ megnyugtatáson a nagyobb szám s igen jól esik neki; ámde ha sűrűbben kezd hullni a legénység, bizony a legderekabb is, mert a végveszély eszméjével megbarátkozni nem volt ideje, megijed s ha szaladásnak nem iramlik, nagy csoda, minthogy bárki mit mond is, egyedül az a minden alkalmi hős, ki állati- ságának szellemileg parancsolni tud; ehhez pedig, mert ez rövidebb-hosszabb, de rendszerint mindig valami belső küzdés eredménye, egy kis idő kell. Barátkozzunk meg ennélfogva minden nehézségekkel, melyek utunkat okvetlen állni fogják s néha meggyőzhetlen, áthághatlan alakokban, ha valósággal nagyok s nemzetileg szólva: valódilag szabadok akarunk lenni. Sőt öregbítve gondoljuk e nehézségeket inkább, mintsem azokat magunk előtt eltitkolnék; mert vajmi jól fog esni a nem reméllett könnyebbség s minket ellenállhatlan lelkesedésre buzdiVezesse tetteinket gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szelleme!
