Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-12-30 / 31. szám
Budapest, 1904. XIII. évfolyam 31. sz. Karácsony hava (Deezember hó) 30. BUDA és VIDÉKE. KERESZTÉNYEK LAPJA. Boldog új esztendőt! Boldog új esztendőt kívánunk! Legyen ebben az évben több részünk a boldogságból. Minden tisztességes munkát áldás koronázzon. A szorgalom gyümölcsöt teremjen. Őszinteség, igazság, becsület diadal napjait élje. Újra magyarul dobogjon a szív s a magyar szellem lobogtassa a házi tűzhely tüzét. Ne dúljanak azon idegenek. Tartson együvé a magyar s ne támadjon egymás ellen. A gazdag adjon örömmel, a szegény fogadja gyűlölködés nélkül. Keresztény vallásosság óvja a magyart a gonoszságtól és a gonosztól. Legyen állandó vendégünk a megelégedés. Védjük a magyar földet s ne hagyja el azt senki sem. Őseink ezred év viharát szenvedték át és mi ne tudnánk eltűrni a rossz esztendőt? A ki dolgozni akar, az kapjon munkát. Senki a másét ne óhajtsa. Az ifjúság tanuljon, erősítse testét és lelkét, nemesítse szívét. A magyar nő legyen a ház angyala és ne a ház ördöge. Mi a magunk részéről mindent elkövetünk, hogy így legyen s a közönség ítélje meg, van-e szükség reánk s mi becsesebb: a nagy tömeg idegen szellemmel tele nyomott papiros, vagy egy a magyar gondolkozást ápoló, magyar fajt védő, tartalmas kis szemle? Ha jónak talál, kövesse és olvassa a mit írunk és igyekezzék lapunkat terjeszteni, mely a keresztény Magyarországért hallatja szavát és ennek virulásában lát és hisz boldog új esztendőt Istóczy Győző. A múlt egyik hatalmas alakja emlékeztette az országot arra, hogy ő is élt, hatott és tett. Beszédeit és indítványait, melyekkel a nemzetet ébresztette, egy hatalmas kötetben adta ki. A történetírás nyomós aktája ez a könyv, melynek tartalmát huszonöt éven át a képviselőházban mondotta el Istóczy. A megjelenést már jelentettük. Az érdemes munkát azonban bővebben kell ismertetnünk, mert Istóczy azok közé a kevés képviselők közé tartozott, kik nem csak személyek, hanem fogalmak. Az antisze- mitaság össze volt forrva az ő nevével. Ő nem lármázott, nem vitte az utczára elveit, komolyan beszélt és rámutatott a nemzetet fenyegető vészre: a zsidóságra. Könnyelműen fogadták szavait; sokszor azzal bókoltak a zsidóknak, hogy derültség fogta el aggodalom helyett a képviselőket. Negyvenkét év haladt el felettünk első beszéde óta, a mit a zsidókérdésről és honosításról tartott. Rámutatott a zsidóságnak a köz- gazdasági téren elfoglalt diktátori hatalmára s arra, hogy ha a zsidó nem külön nemzet is elszórtságában, de egy szocziálpolitikai külön elv. Bebizonyította, hogy a gazdasági zsarnokságért küzd a zsidó elem. Hű képét adta, hogy az ó és új zsidók, az Áronok és Henrikek viszálkodása a zsidó közszellem ébrentartását eredményezi. Istóczynak báró Wenkheim Béla, a névmagyarosítások örökemlékű megalapítója válaszolt és félrevitíe a nótát, emlegetve a felekezeti békét s azt, hogy a kormány zsidó-kérdést nem ismer. így volt ez akkor, így van ma a kormány, társadalom, sajtó nem látja a zsidó-kérdést, nem lát zsidó fajt, csak zsidó elemet. Nem veszi észre a sáska-szaporodást, mely csak a múlt évben kezdett a születési arány csökkenésével hanyatlani. Ha Istóczy szavait s az antiszemitizmus őszinteségét nem derülten, de komolyan veszik, a törvényesség eszközeivel élnek, úgy ma félmillióval kevesebb zsidó és legalább két millióval kevesebb koldus lenne Magyarországon. A felvidéki akczió, a fogyasztási, raktár-, értékesítő és beszerző szövetkezetek, gazdakörök, fogyasztási adók, italmérés kezelése, az uzsoratörvény szigorúbb alkalmazása szíven találta a zsidó elemet. Ha a büntetőjog is jobban üldözi a vagyon ellen elkövetett bűntényeket, úgy valamennyire pusztul a sáska. De mennyire előbbre jutottunk volna, ha elfogadjuk Istóczy Győző 1878 október hava 17-én mondott beszédét, nem bízunk a zsidó hazafiságban, nem örülünk, ha nyelvünket beszéli s a mire felszólított megteszszük, t. i. a többi európai népekkel karöltve, hozzáfogunk a zsidó-kérdés radikális megoldásához, a mi nem vallási, de nemzetgazdasági és faji kérdés. Milyen tanulságos az, a mit Istóczy egy másik beszédjében az ellenzékhez intézett, hogy a zsidó kultusszal elidegenítik a népet s a zsidókat sem nyeri meg s két szék között pad alatt marad. Pusztában hangoztak el a következő szavai is: «Századunk a türelmesség századának hirdeti magát. A zsidónak szabad a mi valláserkölcsi elveinket, társadalmi szokásainkat, nemzeti és politikai intézményeinket nemcsak kritika, de silány gúnyolódás tárgyává is tenni és ebben nem lát senki türelmetlenséget. De merészelje valaki a zsidóságot, nem, csak a zsidó visszaéléseket csak a legenyhébb kritika tárgyává tenni: az már Intoleranz.» Ezekben a napokban egész Európában alko- nyodott a zsidókra, magunk vagyunk az okai, hogy nálunk hajnal fakadt. És miért? Erre is megfelelt Istóczy egyik beszédében: «Hogy miért lett győztes a számra nézve csekélyebb zsidó elem? annak igen egyszerű a magyarázata. Azért, mert mi magyarok örökös széthúzok, örökös tusákban álló pártokra oszlottak vagyunk, a zsidóság, mint egy tömör phalanx vonul előre s mint egy hatalmas ék mind mélyebben hatolt bele állami és társadalmi szervezetünk mind tágabbá váló részeibe. Nem hallgattak rá és bekövetkezett, hogy hazánkban a valódi uralkodó nép magyar firma alatt a zsidó nép. A zsidó-keresztény házasság tárgyalásánál is fején találta Istóczy a szeget; kijelentette, hogy ezáltal nem a zsidó lesz magyarrá, hanem a magyar zsidóvá s mivel ezeknek, a társadalmunk legveszélyesebb ellenségeit képező félzsidó ivadékoknak és zsidó sógoroknak a számát szaporítani s az a magyar nemzet vérét az ó-egyptomi páriák vérével elfajultatni nem engedi: visszautasította a törvényjavaslatot. Fontos indítványa volt a külön börzebiróság megszüntetése, mely egyik tere a zsidók garázdálkodásának, ugyancsak az ingó dolgok részlet- fizetésre való eladásának szabályozása, az otthonmentés, mezőgazdasági hitelügy és a szövetkezeti ügy. Ezekből az igékből a részletfizetés, mező- gazdasági hitelügy és a szövetkezetek ügye vált részben testté s ez örök érdeme Istóczynak. Hiában tiltakozunk az antiszemitaság ellen a hazát csak az antiszemita elvekkel lehet megmenteni; a mi nem egyéb, mint a magyar faj védelme és emelése, boldogulása kapujának kinyitása minden vonalon. És ha egykor ez a megkezdett, de még lanyhán folyó munka tető alá kerül, ne feledje el a nemzet, hogy ezt Istóczynak és társainak köszönheti legelőször. Erdélyi Gyula. Széchenyi mint költő. Széchenyit, a politikai írót, a reformátort ma már ismerik. Sajátságos, hogy politikai írásai komoly, mély tartalmuk dacára p. o. a Hitel magas szárnyalásánál,hangulatánál, melegségénél fogva számot tehetnek költői alkotásaink sorában is. Legnagyobb ellenfele a költő államférfid, gróf Dessewffy József is, ki Shakespeare e sorát alkalmazta a Hitelre: Fülembe önté lelkét nyelve tüzével. Zichy Antal mondott legtalálóbb jellemzéseket Széchenyiről, többek között: «Hogy írónak született, azt hiszem, nem szorul bizonyításra. Sőt egyetlen a maga nemében. Azt a velős, sajátságos, minden ízében eredeti, áraVezesse tetteinket gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szelleme!
