Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-09-20 / 24. szám
2. oldal BUDA ÉS VIDÉKE 24. szám tand: midőn a nem várt nehézség, az előre fel nem tett akadály, könnyen halálos csügge- désbe siilyeszthetné azt a lelkesedést, melytől most a magyar közönség jobb része felhevülve van s melylyel csudákat lehetne mivelni, mely azonban könnyen ismét ellankadhat, vagy nyavalyás irányt vehet; mert az, valljuk meg — és ez természetes, egyedül volt halálos pangásunk következménye — még korántsem egészséges s ekképp sokáig fennállást Ígérő lelkűiét, de teli van lobba, lázba vajmi könnyen mehető vegyülettel. Elég a fő sarkalati pontokat kijelölni, egyéb részletekben szabad kezet kell hagyni az illetőknek ; mert másképp a sok rendelet, útmutatás, útbaigazítás oly békókká fajul, melyektől akadályozva, de csak nyulat sem foghatni s annál kevesebbé léptethetni életbe nemzethez illőt, illő időben és illő áron. Midőn valódi emancipátiójának (egyenlősítés) legelső lépést nemcsak szóval és szónoklattal, de tettel is meg fogja tenni a magyar, honának nem várt felvirulását is tapasztalandja csakhamar s anélkül, hogy tervem következtében (egyenlő teherviselés), de csak egyetlenegy fiának is elpusztultát eszközlené; elpusztultát, mondom, mert, hogy egyik s másik talán erősebben meg lesz terhelve, azt emberi létünknél fogva el nem kerülhetjük; ámde az a teher, melyet hazafi hord hazáért, soha jutalmazatlan nem volt viselve. Nincs semmi, mivel annyira kellene gazdálkodni, mint az idővel. Tallián Béla. Tallián Béla földmivelési miniszter, kinek családi gyászában nagy részvéttel vettek részt tisztelői, tárcáját Darányi Ignác szellemében vezeti. Nem is lehet máskép, mert az ő politikai múltja, kiváló személye, úri gondolkodásánál fogva a magyar földnek csak barátja lehet. Nem vadászik a hírlapi dicséretre s bátor kézzel védi a magyar faj érdekeit s arra törekedik, hogy a magyar föld magyar művelői boldoguljanak. Működésének eredményei már is számosak. Nemcsak a hivatalban dolgozik, de épp úgy, mint elődje, helyszínén tapasztal és intézkedik. A felföldi kiküldöttség meglátogatásának áldásos nyomai lesznek. Gyermekvédelem. Báró Edelsheim Gyulai Lipót szép cikkben, nemes gondolkodásra valló, mély szavakkal hívja fel a társaság figyelmét a gyermekvédelemre és kéri a tehetőseket, győződjenek meg a gyermekvédelem állapotáról. „A publikum nagy része — Írja báró Edelsheim — különben nem is tudja, hogy mi és hogyan működik a gyermekvédelem. Pedig, a kik valaha meglátogatták és megtekintették az ezzel foglalkozó intézeteket, akik meggyőződtek, mily kevés áldozattal, mennyi jót lehet tenni, de még mennyi tennivaló volna, azok mind lelkes hívei lettek ezeknek az eszméknek. Azért szükséges volna, hogy minél több ember látogassa rneg a különböző jótékony intézményeket. Nem sorolom fel a különböző egyesületeket. A ki érdeklődik, megtalálja minden cimtárban megtudakolhatja minden kerületi elüljáróságnál és az iskolákban. Ezek a sorok méltók a keresztények figyelmére, mert a jótékony intézeteket a zsidók lefoglalták, nem szívből, de azért, hogy a szegények zajos segítségével bizonyos erkölcsi diadalt könyveltessenek el magoknak. Bagi Borcsa szökése. (Saját külön tudósítónktól.) Bagi Borosáról. Miután a zsidó, zsidult és színtelen, valamint szertelen sajtó elhallgatta s dacára minden hir kapzsiságának hozzá nem jutott, mi beszámolunk Bagi Borcsa szökéséről. Bagi Borcsa nem hercegasszony, hanem miután a sors erre rendelte, szolgáló. Azt hiszszük azonban, hogy a szökés szökés, akár hercegasszony követi el, akár szolgáló. Az egyikkel épp úgy nem volna szabad rontani a jó ízlést, mint a másikkal, de miután akár igaz, akár nem, a közönségnek hercegasszonyok szökése kell, mi, miután a zsidósajtóval még a hercegasszonyok szökteté- sében sem akarunk egy követ fújni, szolgáló szöktetéséről számolunk be, aminek közlése épp oly ízléstelen, mint a másiké, csakkogy rendkivülibb, mert a szemfüles zsidósajtó a szolgálok szökését nem szokta észrevenni. Hát ez a demokrácia, amiről ők annyit beszélnek, ez az egyenlőség, hogy Bagi Borcsa szökése náluk legfelebb rövid vagy rendőri hir értékű, nyomorult pár sorban. Bagi Borcsa nem hagyunk el és a te szökésedről bővebben emlékezünk, bár marólúgot sem ittál, amiért ki- hiresitettek volna . . . Miért szökött meg Bagi Borcsa ? Bagi Borcsa nem tudta a kóser kosztot megszokni, tehát magát szökésre határozta. Elszökhetett volna ő közönséges módon, feltűnés nélkül, de miután azt olvasta, hogy a szöktetés híresebb, lovagias segítséget keresett és talált is Szertelen Péter béresben, kit már egyszer egy kis eltulajdonításért üldöztek is, fogságot is szenvedett. Szertelen Péter felvállalta Bagi Borcsa elszöktetését félliter pálinkáért, 5 rövid szivarért, két koronáért s azért a kikötésért, hogy az ujas mándliját Bagi Borcsa foltozza meg. A titokzatos mándli. A mándli nagy meglepetést keltett Mojzesék- nél és nagy ribiliót, mert azt Borcsa éjjel toldozhatta csak. Összedugta fejét az egész család és szőtt meséket. Bizonyosan rabbi atyafia van Borosának. Felmondottak neki. Borcsa el is fogadta, mert úgy is meg akar szökni. Min szökött meg Bagi Borcsa ? Miután Szertelen Péternek sem pénze, sem automobilja nem volt, odaállt négyökrös szekérrel Mojzesék elé estve. Borosával együtt kihozták a ládát és feltették a szekérre. Péter nagyot cserditett és elindult Borosával. Kajla Misa hívta a korcsmába, de visszakiáltott neki. Nem lehet, mert szöktetem a Borcsát. Dobol- tasd ki a kisbiróval. Bővebb részletek Kóburg Lujza szökésénél. Morál. Minden közönség olyan sajtót érdemel, aminő kielégíti ízlését és erkölcsét. Mi nem is a magunk közönsége számára irtuk meg ezt az esetet, hanem azért, hogy undorodjék meg egyszer már a közönség a pongyolák regényeitől. A Vadász- és Versenylap fogadási irodája. (1VI. A.) A Vadász- és Versenylap fogadási irodáját betiltották és az ott talált pénzt elkobozták. Mindezt feljelentés alapján. A rendőrség tatán mást nem is tehetett a szakaszok szerint. De ha azt tekinti, hogy a Vadász- és Versenylap fogadási irodája minden tekintetben tiszta és megbízható, a közönség érdekében másként kellett volna eljárnia. A Vadász- és Versenylap fogadási irodáját tiszta jellemű, megbízható egyének vezették. A feljelentésre ám járt volna el a rendőrség, de legalább azt tehette volna meg, amit a még engedélyüket meg nem kapott korcsmáknál tesz, hogy a legelső fokú bírságot kirójja és engedély- kéréshez utasítja. Meglehet, hogy a dolog Így is alakul. A zsidó sajtó, különösen a krajczáros része nagy zajjal hirdette ezt a becsukást és nem volt hozzá szava. Ha egy kávéház mellékszobájának zug fogadóit tiltják be, mi sem beszélünk, de miután laptársunkkal esett meg ez a sérelem, hozzászólunk. A Vadász- és Versenylap sok év óta áll fenn és hasznos szolgálatot tett. Maga a képmutató zsidó sajtó sem botránkozott meg soha a fogadási irodán, mert akkor a hirlapiró-egyesületet beleavatkozásra bírja. Ennek szükségét senki sem látta, mert a fogadó közönség is meg volt a Vadász- és Versenylap fogadó irodájával elégedve. A sajtóhoz az illett volna, hogy felindul egyhangúan az iroda bezárása alkalmával s nem a néma káröröm . . . Egy tisztességes lapot legalább is ildomos kimélet illet meg s nem az az eljárás, mit a nasi-bankok lefoglalásánál szoktak követni. A kivételes eljárással semmit nem tesz kockára a rendőrség, mely ezúttal csakis a betűhöz alkalmazkodott. Egy kiadóhivatal más, mint egy magánszemély, már a sajtóviszonyoknál fogva is. Sok kiadó- hivatal könyvet árul. Lefoglalnák-e a kiadó- hivatal pénzét, betiltanák-e, ha egy könyvkereskedő vagy ügynök feljelentené ? Azt hiszszük nem, pedig ez a kiadóhivatali könyvkereskedés a könyvkereskedőknek árt, mig a Vadász- és Versenylap fogadási irodája senkinek nem ártott, hanem használt, mert a károsodástól óvta a közönséget . . . Nagyon finom határvonal az, mi a rendőrségi eljárásokat határolja a lapokkal szemben s a fellépés a tisztviselő bölcs tapintatától függ. Nagy forradalom lenne, ha a rendőrség a sajtóval szemben azt tenné, amit tehetne és nem mindig tesz. Mi őszintén sajnáljuk a Vadász- és Versenylap esetét és hiszszük, hogy minden a régi kerékvágásba zökken. Elöljáró-választás. A budai első kerületben elöljáró-választás lesz. Nemcsak a korteskedés szempontjából kell tekinteni egy választás elé. Pedig országszerte úgy van, nemcsak Budán. Nem az állás fontosságát, nem a személyt nézik, csak a pártok, érdekkörök vívnak. Szerencse, ha nincsen igy, mert ez káros a közcélra. Sok állásból csináltak irodai állást; ilyen az alispán, a főszolgabíró, polgármester s a fővárosban a kerületi elöljáró állása. Nem marad idejök hivatásuk ellátására, ha tisztöket betöltik. Egy sem irodai állás, mert képviseleti, külső, valamint közgazdasági és közművelődési ügyek vezetése volna feladatuk. Most nincsen arra idejök, hogy ilyenekben résztvegyenek, kezdeményezzenek és irányítsanak. Az irodában kimerülnek s a legfőbbekre nem jut idejök. Eljárásokat, hivataloskodásokat egyszerűsítünk és még jobban összebogozzuk a csomót. Sehogy sincs ez igy jó. Változtassanak rajta, mert a közönségre, haladásra, boldogulásra, közművelődésre ez nagy veszteség.
