Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-06-30 / 16. szám
16. szám BUDA ÉS VIDÉKE 3. oldal olyanná, aminőnek kívánjuk, a szövetkezés s idegen szakerőkre sincs szükség, mert megtanulhatja azt a magyar iparos, ki mehet a forráshoz. Az erdők vásárlásáért, mit porosz urak vesznek, busul Beksics, de a zsidók földvásárlásában rejlő tatárjárást észre nem veszi. Mig a zsidók ellen nem védekezünk, mig őket társadalmi, gazdasági és szellemi életünkben szivünkhöz emeljük, addig csak álom ez a tanács: „A kis- és középbirtok képződését kell előmozdítanunk Dunántúl és az Alföldön. Ellenben a nagybirtok, főleg erdőbirtok képződését kell elősegítenünk Felső-Magyarországban és Erdélyben.“ Nagyon szép, de beleszól a zsidó. A zsidók káros munkája ellen lépjen sikra Beksics ur. Keresztény szövetkezetek. A Keresztény Szövetkezetek gróf Zichy Aladár elnöklése alatt megtartották évi közgyűlésüket és szép eredményről számoltak be. A népben magában a zsidófüstöléshez van elég hajlandóság és okos, nemes dolog, ha buzgó keresztény hazafiak keresik fel és lelkesítik a szövetkezésre, melynél közreműködni a papság, elöljáróság, földbirtokosság, tanítóság s mindenrendü értelmiség apostoli kötelessége. Gróf Zichy Aladárnak, ha igy lesz, nem kell a jövő évi közgyűlésen a lanyhaságról emlékezni. A Keresztény Szövetkezetek szervezésében, mint már említettük, sok érdeme van báró Luzsénszky Zsigmondnak, támogassa őt az áldásos munkában minden jó keresztény hazafi felekezeti különbség nélkül. Budapest főváros az 1901. évben. (A népleirás és népszámlálás eredményei. Irta: dr. Kőrösy József, a székesfővárosi statisztikai hivatal igazgatója és dr. Thirring Gusztáv, a hivatal aligazgatója. I. kötet, második rész. Budapest, 1904. Grill K.) Az 1901. évi budapesti népszámlálási munkának ezen 2-ik füzete a budapesti lakásviszonyok statisztikájával foglalkozik. Fővárosunkban a népesség 96'7%-a, azaz 694.107 egyén él rendes lakásokban, 12.919 egyén külön háztartásokban (intézetekben) és 10.655 egyén oly helyiségekben, melyek szorosan véve nem tekinthetők lakásoknak, mint pl. üzleti és iroda- helyiségek stb. A rendes lakásokban élő népességnek majdnem fele, t. i. 45‘4%-a földszintes lakásokban él és e tekintetben Budapest még nagyon elüt a külföldi nagy városoktól, ahol, mint pl. a német városokban a népességnek csak 13—20 %-a, Bécsben 24-5°/o-a él földszintes lakásokban. A magasabb épületeknek egyre-másra való elszaporodása folytán azonban Budapesten is fokozatosan csökken a földszinten élő népesség és emelkedik a magasabb emeleteken lakó népesség arányszáma, igy pl. a II. emeleten élő néptömeg száma az utolsó tiz év alatt 48 ezerről 117 ezerre, a III. emeleten élőké 23 ezerről 71 ezerre és a IV. emeleten lakóké 3 ezerről 8 ezerre emelkedett. Emellett nagyon örvendetes jelenség a pincze- lakásokban élő népességnek jelentékeny csökkenése, melynek száma a fővárosi hatóság erélyes intézkedése következtében 25.120 főről 8151 főre szállt le. A lakások lakottsága vagyis laksürüsége az elmúlt két évtized folyamán némi javulást tüntet fel, amennyiben ugyanis a lakásoknak átlagos szobaszáma 1881. év óta 1.75-ről 1.90-re emelkedett, a lakások átlagos népessége pedig 4.99 egyénről 4.82 egyénre csökkent, amiből látjuk, hogy mig 1881-ben egy szobára átlag 2.85 egyén jutott, az átlagos lakottság jelenleg már 2.54-re szállt alá. A laksiiriiség tekintetében megemlítendő, hogy a szobáknak nagyobbik felét, t. i. 54-2°/'o-át egy-három személy lakja, mig 23'6%-ban 3—5 egyén, 15‘9%-ban pedig ötnél több egyén lakik szobánkint. Látjuk tehát, hogy fővárosunkban a laksiirü- ség még mindig igen jelentékeny, a részletezésből kitűnik, hogy a sűrűbben népesített lakások különösen Kőbányán, Ü-Budán, Ferencz- és Józsefvárosban igen gyakoriak, mig a kisebb sűrűségű lakások, t. i. azok, melyekben egy szobára átlag legfölebb egy egyén jut, a Belvárosban oly gyakoriak, mint a városnak semmiféle más kerületében. Különösen nagy a szobák laksürüsége a pinczelakásokban és a földszinten, ahol ugyanis egy-egy szobára átlag 44 illetőleg 33 lakó jut, mig az emeleteken felfelé haladva a laksiiriiség fokozatosan csökken, jeléül annak, hogy a legszegényebb néposztályok különösen a régi földszintes épületek lakásait lepik el. A népszámlálási munkának egy külön fejezete a tulnépes helyiségekkel foglalkozik, vagyis azon helyiségekkel, amelyekben egy-egy lakható részre négy vagy több lakó jut. A fővárosi hatóság a tulnépes lakások számának csökkenése, azaz a lakás viszonyok javítása czéljából már 1885-ben szabályrendeletet hozott, mely azonban csak 1892-ben nyerte meg a belügyminisztérium jóváhagyását. Ezen szabályrendeletben foglalt intézkedések hozzájárultak ahhoz, hogy a lakásviszonyok fővárosunkban javuljanak, különösen pedig ahhoz, hogy a közegészség szempontjából leginkább kifogásolt tömeges szállások jelentékenyen fogyjanak. Az 1891-iki népszámlálás eredménye szerint a fővárosban 9.518 tulnépes, azaz oly lakás volt, a melyben egy-egy lakható részre (szoba, előszoba, konyha, kamra) négy vagy ennél több lakó jutott; habár az ilyen lakások száma az elmúlt évtized folyamán 2340-el emelkedett, gyakoriságuk a lakások összes létszámához viszonyítva mégis csökkent, különösen pedig örvendetes, hogy a bennök élő néptömeg aránylag csak csekély mértékben, t. i. 64.106 lélekről 77.696-ra emelkedett, minek folytán jelenleg a népesség 10.8%-a él tulnépes lakásokban, mig tiz évvel előbb 13.2%. A népszámlálási munkához csatolt térképből kitűnik, hogy jelenleg a tulnépes lakások nagy többsége a városnak a Nagykörúton tulfekvő részeire, leginkább az I., III., IX. és X. kerületek távoli kültelkeire esik, mig az e határon belül fekvő részekben az állapotok javulása félreismer- hetlen. A tulnépes lakások sűrűsége, különösen pedig az elviselhetetlenségig tultömött lakások száma tekintetében is jelentékeny a javulás, a mennyiben ugyanis 1881-ben 4427 lakás volt, a melyben egy lakrészre tíznél több egyén jutott, jelenleg ezeknek száma csak 1864; oly lakás pedig, a melyben egy lakrészre húsznál több egyén jut, 1881-ben 1202 volt, tiz évvel rá már csak 524, mig jelenleg egyetlenegy ily lakás sem találtatott! Látnivaló tehát, hogy a hatóság intézkedéseit a lakáskérdésnek ezen részében szintén kedvező siker követte. Jóval nagyobb nehézségbe ütközik természetesen az a törekvés, hogy az általános szegénység által okozott összes lakviszonyok körében is javulás álljon be. A fővárosi hatóság tevékenysége itt inkább csak arra szoritkozhatik, hogy a lakviszonyok legszembetűnőbb kinövéseit kiirtsa, igy tehát csak szükebb határok közt mozoghat. Mindazonáltal bizonyos, hogy az eddig különösen a pesti kerületekben nagyobb számmal létezett tulnépes pincelakásoknak betiltása és ezek lakóinak egészségesebb lakásokban való elhelyezése még a legközelebbi időre is hálás feladatokat fog a fővárosi hatóságnak nyújtani. Széchenyi emlékéért. Gróf Széchenyi István Emlékkönyv. Széchenyi tiszteletének sikeres erősítője. Hatása különösen azért van, hogy Nyesty Pál az Emlékkönyv s a Keresztények Lapja szerkesztője, fáradságot nem kiméivé, megyéről megyére jár s terjeszti személyesen az Emlékkönyvet. Ritka buzgalmáért Nyesty Pálnak a gróf Széchenyi István emlékének ápolására alakult bizottság elnöksége utján elismerő köszönetét szavazott kiemelésével annak, hogy ő, mint a bizottság igazgató tagja, Széchenyi eszméinek terjesztésében ily híven buzgolkodik. A gróf Széchenyi István emlékének ápolására alakult bizottság közelebb a taggyüjtést ismét folytatja. Pétiké. (Elbeszélések. Rosegger Péter müveiből összeválogatta és az ifjúság számára lefordította Körösi Henrik. Budapest, a Szent István-Társulat kiadása, 1904. Ára 80 fillér.) Németországban a Rosegger-féle ifjúsági elbeszélések igen nagy keletnek örvendenek. Különösen kedveidé teszi őket a nemes erkölcsi fölfogás, mely minden egyes darabból kisugárzik, ezenkívül a mese természetes és gyors lebonyolítása és az előadás egyszerűsége. Mind oly tulajdonságok, amelyek a felnőttek számára készült elbeszélésekben sem közönséges érdem számba mennek; a kicsinyek mulattatására szánt olvasmányokban pedig a legjelesebb Íróknál is csak ritkábban szoktak egyesülni. A több kötetre terjedő Rosegger-féle elbeszélésekből Körösi Henrik tizenegy darabot választott ki és fordított le. Az egyes elbeszélések kiválogatásában dicsérettel kell megemlítenünk a fordítónak körültekintő tapintatosságát, amelylyel mind olyan darabokat szemelt ki, hogy a mi ifjúságunk érdeklődését is kellő mértékben föl tudja kelteni. Elismeréssel kell szólnunk a fordítás szabatos és magyaros nyelvéről is, amelyen a legtávolabbról sem érezhető, hogy fordítással van dolgunk. Irodalmunk éppenséggel nincs valami nagy bővében ilyetén ifjúsági olvasmányoknak s ezért a fordító helyesen tenné, ha a Rosegger-féle elbeszélésekből még többet is nyújtana. Addig is ezt a kis kötetkét a legmelegebben ajánljuk az ifjúság barátainak és magának az ifjúságnak a figyelmébe. Megrendelhető a Szent István-Társulat könyvkiadóhivatalában : Budapest, VIII., Szentkirályi-u. 28. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, 1., Krisztina-körut 101, 1. ajtó. Megjelenik minden hó 10, 20 és 30-án. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona. Fél „ 6 „ Évnegyedre 3 „ Kiadó laptulajdonos és felelős szerkesztő: mindszenti ERDÉLYI GYULR. Szerkesztő: J ÜRISZTOVSZKY ÖDÖn,
