Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)

1904-06-20 / 15. szám

Budapest, 1904. XIII. évfolyam. 15. sz.

Szent-Iván hava (június) 20.

BUDA és VIDÉKE

KERESZTÉNYEK LAPJA

A zsidóság birtokfoglalása.

Petrasevich Géza az Uj Lap felelős szerkesztőjének könyvéből bemutattuk, hogy foglalja el a zsidó Magyarország földét. A Hazánk is megbírálta, méltatta. A cikkíró B. B. azonban nagy betegségbe esett. Betegesen ábrándozik arról, hogy lehetne haszna a hazának, a földnek, a zsidó földbirtokosból és szeretné, ha lenne. Azt hiszi, hogy a földbirtokos erényeit magába iskolázhatja a zsidó. Mig Petrasevich és vele a tisztán látók csak veszteséget olvasnak ki a zsidóság birtokfoglalásából, a Hazánk cikkírója a nyereséget is szeretné felfedezni. Azt állítja, hogy az uj földesurtól a magánhaszonból több anyag ömlik át a közhaszon gyüjtó medencéjébe, de annál kevesebb a népjólét öntöző kannájába. No hát mi hasznot lát B. B. ur a zsidó földesurban? Mert az csak nem lehet haszon a hazára nézve, hogy a cselédek — ő Írja — az erkölcsi vezetés alól kisiklottak, tekintélyt nem tartanak, közös működési célt nem látnak; az együttérzés összefoglaló tartalmából nem maradt meg más, mint a fö d, ez a sovány kecske, melynek minden cseppnyi tején bizalmatlanul osztozik és marakszik az ur, a cseléd s a munkás. E szomorú erkölcsi átalakulás általános, de sehol sem jellemzőbb, mint az uj portákon.

Kezdetben a közéleti szereplést is épp igy a haszoncél számításai vezetik. Nem a közfeladatok hajlamos szeretete csábítja az uj elemet a köztérre, hanem a szerepléstől várható pozitív előny. Áldozatait e téren nem természetes adónemnek, hanem befektetésnek tekinti s a sikeres befektetések aggasztó példát nyújtanak a közéleti szervek magáncélokra való kihasználására. E példák hatása alatt szenved a közélet tisztasága s már a közszolgálati buzgalmat is sértő bizalmatlanság nyomozza. Ki mondaná azt, hogy e másik szomorú átalakulásban csupán az uj elemek hibásak! De a hiba nagyobbik része, mégis csak őket terheli.

Hibát látok én minden vonalon, egyiket sem menteni, hanem mindet gyógyítani óhajtanám. A hibák alól való tehermentesi- és gondolatától kell áthatva lennie a magyar

zsidóságnak is, mely rohamos birtokfoglalásával nagy és felelősségteljes vezetői hivatásra vállalkozott. E nagy hivatás méltó betöltésére az idő fogja őt igazán kitanitani, mely a harmatos mezőkön végzi leggyorsabban a nemzet érzelmi és erkölcsi köreibe való beolvasztás nagy munkáját. Nekünk pedig nem lehet okosabb dolgunk, mint hogy az összeolvadás zavaró hatásait kirekeszszük, hogy a vidéki rétegek közé keveredett uj anyagot a magyarság vegyi ereje zavartalan munkába vehesse, elenyésztesse külön bélyegét s mélyebben bevonta társadalmi, érzületi és erkölcsi egységbe.

Aki akarja ezt a nagy feladatot, aki a már gyökeret vert zsidóság számára jó szívvel felkínálni akarja az itt elérhető pozíciók minden előnyét a velük járó kötelességekkel együtt: annak a feladat elején minden aggodalmával és minden erejével tiltakozni kell a külföldi zsidók bevándorlása ellen. Mert ez a bevándorlás ad tápot a külön faji egyéniségnek, ez táplálja az elkülönözés ösztöneit s a nemzeti élet átalakító ereje ellen ez intéz újabb és újabb rohamokat.

Ezeket Írja B. B. ur, ki magyar zsidóságról beszél, ami nincsen, ki beolvasztással akar orvosolni, mely csak rontja a magyar vért és született magyar ember erre az összekeveredésre nem gondolhat komolyan. Egy esetben talán jó az eredmény, de kilenczvenkilenczben még rosz- szabb lesz a keverék. A zsidókat ki kell rekeszteni a társadalomból. Váljunk el tőlük minden téren, tegyük lehetetlenné a megélhetésüket és ne csak a galíciai bevándorló zsidóktól féljünk, de az itt meghonosodott nemzeti szint adó zsidóktól is. Nagy bűnt követ el B. B. ur, ha beolvasztással akar orvosolni, ezzel csak ragályoz, csak erősiti a kórságot. A zsidónak merő ragaszkodása vallásához, fajához, faji rossz sajátságai, csak zsidónak tartják meg mindig. B. B. ur nem fél, hasznosnak hiszi a jövőben az itt megtelepedett zsidóságot és a kazárnak nevezett külön zsidóktól fél, kiket a külön zsidó gondolat kitartott szóvivőinek tart. A között a galíciai kazárnak nevezett bevándorló zsidó és a nagyságos zsidó urak

között nem lehet különbség, az mind külön és közös zsidó gondolat. Ez a széttagolási vágy, a zsidó faj fentartá- sának ösztöne, a zsidó faji és nemzeti önérzet ápolása az, ami megmenti a magyart és egyéb népet, hogy a zsidó vérrel összevegyüljön és legyen belőle fél zsidó. Mi lehet ebből ? Ma van Magyar- országon egy millió ötszázerer valódi zsidó, az összekeveredéssel, ha a paraszt ellent nem állna, elérnénk azt, hogy tizenöt év múlva lenne három millió valódi és hat millió fél zsidó. A kereszténység elfogyna és zsidóvérből állna az ország. Bűnt álmodik, aki ilyent álmodik és ebből valami jót lát. Ne csak a határnál állják útját a bevándorló zsidónak, de az itt megtelepedettnek is, hogy közhivatalt ne viselhessen, ügyvéd, orvos ne lehessen, földet ne bérelhessen, ne vehessen. Szövetkezeti alapon mindent vegyenek kezükbe a hazai népfajok a gyárból és kémkedésből. Ne csak a galíciai zsidót rekeszszék ki, de rekeszszenek ki okossággal, az ifjúság igyekezetével, jó tanulásával minden zsidót.

Mi lesz a zsidó földesurakkal, mi lesz a földjükkel ? Megszöknek tőle, eladják, parcellázák, amint meghozzák a földet- mivető törvényt, amire égető szükség van. Amint a zsidó földesurak, úgy kell gazgazdálkodni, amint a föld megkívánja, nem gazdálkodik többé ... A nagy gazdaságok az általános bérharcok következtében lehetetlenek lesznek. Települők, örökbérlők veszik ki a földeket, csak azok élhetnek meg és adhatnak tisztességes bért. Ha az otthonvédő törvényt meghozzák, a nép elszegényedését meggátolják egyrészben vele. Jómódú nép között nem élhet, nem gazdálkodhat a zsidó. A kereskedést, a piacot és közvetitőt, részletet és gyárakat foglalják le a szövetkezetek.

A Hazánknak egy másik cikke A kereskedők a mezőgazdaságban ugyancsak rácáfol B. B. urra, amit ajánlunk jóaka- ratu figyelmébe, különösen a következő sorokat:

Ha majd valaki a magyar mezőgazdaságnak az utóbbi félszázad alatt végbement fejlődéstörténetét megírni fogja, úgy

Vezesse tetteinket gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szelleme!