Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-05-31 / 13. szám
BUDA ÉS VIDÉKE 13. szám szövevényes körülmény és viszony, mely közt üdülni ne lehetne.“ Egyszersmind azon gyakorlati szempontból indulván ki, hogy annak, aki valamely ügy lelkiismeretes vezetését magára vállalá, első mulaszthatlan kötelessége megismerkedni a helyszínén a létező viszonyokkal, tényező személyességekkel : azonnal beutazta a Tisza völgyét. 1846-ban aug. 3-dikán tartatott Debrecenben a második nagy gyűlés, mely a társulati bel- szerkezetet illetőleg a főbb elveket felállitá, a rendezés részleteit az időre bizá, midőn a társulat a gyakorlati téren szerzett tapasztalatok után biztosabban járhat el; addig is gróf Széchenyit és a központi választmányt hatalmazá fel a rendezési szabályok ideiglenes felállítására. A központi választmányt Széchenyi S.-Patakon hívta össze, hol a társulat technikai, pénzügyi és beligazgatási ügyeinek rendezése dolgoztatott ki. Ezután augusztus végétől fogva gr. Széchenyi, és a központi választmány a vidéki társulatok megalakításához fogtak; Dobon, T.-Füreden, T.-Beön, Szentes- és Csongrádon, Szegeden, Ó-Becsén és Tittelben a megalakulást maga Széchenyi eszközölte; Ondóvá és Topoly vidékén, Bodrogközön, Hegyalján, Felső-Szabolcs- ban és Beregben a közp. választmány tagjai jelenlétében hasonlókép megalakultak a vidéki társulatok. Már 1846-ik év szeptember havában a munkálatok tettleg megkezdettek, gróf Széchenyi szavai szerint az ásó és kapához a Tisza különböző vonalain legtöbb az alsó-szabolcsi viz- szerkezetben Dobnál nyúltak, mely gát a társulat által, midőn egészen bevégeztetett, ünnepélyesen Széchenyi-gátnak neveztetett. 2. oldal ______ ___________________1 Gró f Károlyi Sándor. Hasznos és munkás időkön át vezérkedett gróf Károlyi Sándor, a tettek nagy embere, a magyar föld és fajvidék lelkes táborának élén. Az ő fényes szelleme, alkotó képessége, lángoló hazafisága „Az Országos Gazda-Szövetség“ utján biztosította a honmegtartás nemes munkáját. A vezér pihenni akar, a vezetést Darányi Ignácznak adta át, ki a kitartó hívekkel együtt folytathatja az uj honfoglalást. Gróf Károlyi Sándort a megérdemelt nyugalomba a nemzet hálája kiséri és biztosan hiszszük, hogy áldásos kezével tovább is utat mutat. m. a. A múltkori virágkiállítás alkalmából. (Toujours Mauthner.) A városligeti műcsarnok helyiségében és körülötte virágkiállítás gyönyörködtette a közönséget. A lapok sok dicséretest Írtak róla; némelyek gyönyörűségesnek jelentették ki, abba a tulságba is menvén, hogy oly ritkaságokról beszéltek, amelyek ez időszerűit a világ egyik füvészkertjé- ben sem lelhetők. Csak lassan a testtel. Mert akik ilyképpen nyilatkoztak, soha sem voltak külföldön, vagy ha voltak is, bizonyára nem tanulmányozták kellőleg a kerteket, a sétányokat, az ilynemű csarnokokat. Tény, hogy minden czigány a maga lovát dicséri, de meg kellene fontolni, hogy a külföldi világvárosok közelebb esvén a ritkaságok csodáihoz és módosabbak lévén mint mi, könnyebben is tehetnek szert minden ritkaságra; ámbár legkevésbbé lehetetlen az is, hogy ily ritkaságokban megelőzhetjük őket, amint már, Istennek hála, nem egyszer esett meg ez is. A dolog érdemére csak annyit, hogy ilyen virágkiállítást, sőt szebbeket, a múlt század hatvanas évei óta láttunk eleget. Mondjuk ki határozottan, hogy ha találkoztak is benne szórványosan némely érdekesebb növények, az egésznek jellegét mégis a legközönségesebb cinerária adta meg s a cinerária volt az uralkodó elem. Beh szegényes volt többek között az a rész is, ahol a vézna, színtelen selyemfenyők szomszédságában az a kiaszott kis magnolia szomorkodott, De nem akarok bírálatot írni. Ha virágkiállításba megyek, nem gyönyörködni kívánok csupán, hanem tanulni is egyszersmind. Ámde hol tanulhatunk itt? Keresem ennek, meg a másik cserjének a nevét, hiába keresem; mindenütt csak a Mauthner neve tolakodik elém és tönkre silányitja illúziómat. Mindenütt Mauther, toujours Mauthner. Élvezetem megsemmisül, mert ahová feledni jöttem, fájdalommal azt veszem észre, hogy ott ismét csak prózai üzlettel állok szemben. Ebből pedig nem kívánok. Ha valamelyes étiquette kivételesen felötlik is némely csemete közelében, az annyira hozzáférhetetlen, hogy el se juthatok odáig, nem tanulhatok semmit s minden fáradságom veszendőbe megy. Ó, Mauthnerek, mindennemű magkereskedők, diszkertészek meg parasztkertészek, tanítsatok meg bennünket a növényeket önzetlenül megszeretni tudni és arra is, hogy bensőbb ismeretséget köthessünk velők, mert semmi sem annyira megnyugtató és nemesitő, mint a növények környezete. Csekei Ferencz. igaztalan támadás. A Wimpfen-család főrendiházi jogosultságának tárgyalása a képviselőház néhány hirtelen gondolkodóját igazságtalanságra ragadta. Újabban — ha egy külföldi, vagy külföldről honosodott keresztény ur szerez birtokot, vagy főrendiházi jogosultságával élni kíván — azonnal megnyilatkozik az ajkak hazafisága és kikelnek az urak ellen. Ha egy zsidó báróról, vagy kinevezett főrendről van szó, azt az asszimiláczió nyereségének tartják. Gróf Wimpfen Simon valódi keresztény ur, ki ahol teheti, védi a népet a zsidó ellen. Azt sem lett volna szabad feledni, hogy a Wimpfen grófok szépapja a láncz- hid alapításánál Széchenyinek s a nemzetnek oly sok szolgálatot tett báró Sina volt, s nagyapjuk báró Sina Simon, kinél jobb magyar földesül' kevés volt. A népet úgy szerette, mint saját gyermekeit. Ma is áldják emlékét. Nem szabad az ilyeneket elfeledni. Tessék csak kérdezősködni Érden, majd meghallják, hogy kicsoda gróf Wimpfen Simon és áldott szivii neje, de ne a zsidóktól kérdezősködjenek. Selyemtenyésztés. (m. a.) Gróf Széchenyi István és Bezerédj István nevéhez fűződik a hazai selyemtenyésztés alapvetése s az örökséget Bezerédj Pál fejleszti, kinek nemes buzgalmát méltányolták földmive- lési minisztereink, különösen a haza megerősödését szivén viselő örökérdemii Darányi Ignácz. A selyemtenyésztés kezd terjedni a nép között, úgyszintén az ehez szükséges eperfa ültetés... Ma a szép eredmények daczára még a kezdet kezdetén vagyunk s czélt csak nagyobb szorgalommal, a hatóságok több és erélyesebb lépésével lehet elérni, amely czél a selyemtenyésztés megizmosodása és hatalmas virágzása. Bezerédj Pál, a selyemtenyésztés ügye apostolának a földmivelési minisztériumhoz beadott jelentéséből örömmel látjuk a fejlődést. Minden évben többen foglalkoznak a selyemtenyésztéssel, több gubót adnak el és igy több pénzt keresnek. Majdnem három millió koronát fizettek ki az 1903. évben Szegszárdon selyemgubókért. Volt olyan, aki a selyemtenyésztésből 200 koronát is keresett, de egyremásra harmincz koronát sok ezeren. Nők és gyermekek munkájából kitelik az egész selyemtenyésztés. Ültessenek sok-sok eperfát, termeljenek a községi faiskolákban is és igy még többeknek még több lesz a haszna. Harc a kenyérért. A zsidók által uralt Magyarországon senki sem küzd eszméért, babérért, hanem csak kenyérért. Szidják mindenfelé, hogy az állam rosszul gazdálkodik, de mindenki odafesziti a velláját a kölcsönkért szénaboglyához. Nincsen olyan foglalkozás, mely fizetésjavitást ne követelne. A kenyér, a konc után futnak az emberek. Tanitók, tanárok, jegyzők, vármegyei, vasúti, állami, vármegyei, városi tisztviselők, orvosok, ügyvédek, mérnökök fizetés és helyzet- javításról gyüléseznek. Harc folyik a kenyérért minden vonalon. A küzdelem jogos, de nem lélekemelő és sivár, eszme és érzés üres korhoz való, melynek igazgatója az önzés és érdek. Elszomorító, hogy egy-egy kongresszuson másról nem beszélnek, mint a fizetésjavitásról és azt elfogadják olyan emberek is, kiknek vagyonuk van. Ez nem illik. Aki másként is megélhet jól, az szolgáljon tiszteletből, mint régen tették. A hazának nem ad senki, a hazát megsarcolja mindenki. Napidijakat vágnak zsebre nagy urak is. Az állam jól felfogott érdeke az, hogy ne zsúfolja túl a tisztviselői pályát, legyen kevesebb, de jól fizetett tisztviselője. A függetlenséget könnyelműen dobják oda az államnak még a kálvinista papok is. Nem a hivatás nyit pályát egy fiatalembernek, de a fizetés, egyedül a kenyér. Az orvosok a kenyérharcban az ügyvédekkel versenyeznek. A szegény ember, ha nem tud orvost fizetni, meg is halhat. Nem-e követhetnék többen a főherceg orvos és gróf Batthyány példáját. Az orvos, ha meggazdagodik, csak nagy fizetésért gyógyít. Ami azelőtt nem történt, az orvosok perük betegeiket s ha tudják, hogy szegény, nem gyógykezelik. Tanult úri embernek szép pálya a tanári pálya is. Lehet-e nemesebb feladat, mint az ifjúság nevelése. Találnak-e olyan gazdag embert, ki leköszönne fizetéséről? Nem. A zsidóktól megtanulták a hasznosítás rideg elvét. Beszélünk arról, ami nincs, az úri tempóról és követjük a zsidó tempót. Mikor egy állás megürül, ezeren is pályáznak rá, s aki nagy nehezen elnyeri, az mindjárt fizetésjavitást követel. Meg lehetne adni több és nagyobb fizetést, ha a tehetősek tiszteletből szolgálnának, de ezt nem teszi senki, hanem ha lehet négy hivatalt visel, mert az urhatnám- ság miatt a fizetéséből senki kijönni nem tud. A papoknak van elég ideje. Sok felesleges dolgot tanulnak papnövendék korukban, miért nem tanítják őket a gyógykezelésre. Hajdanában sok pap gyógyított, pl. nálunk a rudnai pap, vagy újabban a pater Kneip. A volt ráckevei kálvinista pap Solton tanult orvos volt. így a közegészségügy el volna látva ingyen és nem keserítenék a népet a zsidó községi orvosok. A patika legyen községi jog és igy alig lesz valami községi pótadó.
