Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-05 / 12. szám
2, oldal BUDA ÉS VIDÉKE 12. szám mában halad, úgy, amint egyik országgyűlési beszédében kifejezte: nagyobb kincs az Inkák kincsénél. Az idei céllövő versenyben már többen vettek részt a magyar ifjúság közül. Az ünnepnapon megjelent és Szemere Miklós Ízlésben gazdag, választékos vendéglátását élvező előkelő közönség látható megelégedéssel tapasztalta Szemere Miklósnak az ifjúság körében elért eredményeit. A lapok bő tudósítást hoztak a verseny-céllövő ünnepről ; mi csak összegezhetjük a pompásan sikerült nap hatását abban a megjegyzésben, hogy Szemere Miklós tetterős hazafisága honunk védelmének kiszámithatlanul erős alapköveit nemcsak letette, de a további építést biztosította. Szemere Miklós hangsúlyozta Sommaruga báróhoz, az osztrák lövészeti szövetségek képviselőjéhez intézett szavaiban, hogy „a nemzeteket csak az emberszeretet és a lovagiasság egyesíti és érteti meg egymással.“ Megemlítjük, hogy az Ízletes gulyást a Nemzeti Casino vendéglőse, Hámornak felügyelete alatt a hires szakácsné, Ott Teréz készítette, a halászlevet Fanda Ágoston főzte, a vaklafét és piláfot Ahmed Ali a szultán első szárnysegédének szakácsai Osman és Hasan, kiket a basa szívességből adott rendelkezésre, készítette, a gazdag és pompás hideg buffet-t Müller az Országos Casino vendéglőse tálalta. A magyar Akadémia- gyászfelirata Széchenyi özvegyéhez. „Nagyméltóságu grófné ! A magyar tudományos Akadémia tagjainak nincsen szavuk azon fájdalmas mély megindulás kifejezésére, mely- lyel ama férfiú kimúlása hírét vevék, ki ez intézetet negyven évi vajúdások után egy szavával életbe hívta; ki azt saját nagylelkű áldozatai, nem ernyedő buzdításai s bölcs tanácsaival megalkotta, annak mindenkorra kitűzte az irányt, melyben hivatását létesítse; s azt számos év során át erélylyel és szeretettel igazgatá. S a nagy veszteség nemcsak intézetünket, nemcsak az összes magyar nemzetet, de lesújtotta drága övéit is. Ily veszteség első érzetében nincsenek vigasztaló szavaink sem, akár a magunk, akár az Excellenciád és nagyreményű fiai számára. De enyhítse legalább a legnemesebb nő s a nagy férfiú erényei örököseinek fájdalmát a mi rokon fájdalmunk bevallása, kik mint ez általa alkotott országos intézet tagjai, szintúgy fiúi kegyelettel őrizzük szent emlékezetét. És enyhítse egy pillantás a jövendőségbe. Ugyanis elfordulva mindentől, mi most lelkünk elkeseredését táplálja, üdüljünk, kegyelmes asz- szony, azon a képen, melyet szivünk inghatatlan hite élénkbe fest, hogy az, mi a nagy elhunyt nappali és éjjeli gondjainak főtárgya volt: a haza megmaradása s e nemzet szellemi emelkedése, nem vala álom! És e hitben adjunk közös hálát a magyarok istenének, hogy őt nekünk adta, neki pedig adott erőt és szellemi hatalmat véghezvitelére annak, mi őt a magyar történelem egyik legnagyobb emberévé teszi: t. i. a nemzeti önismeret és öntudat ébresztése s erősítésére, s hogy a nemzet a csupán fen- tartó és tatarozó államokosság teréről az alkotó és előbbre vivő, társas és országos munkásság mezejére térjen át. Ez az, a miért a jövendő történetiró Széchenyi korával egy uj időszakát számlálandja a magyar nemzet életének, melynek hatása végig kisérendi a magyart, mig élni fog a földön; s ime, ennek tudalma nem engedi, hogy a Széchenyi név a gyász jelszava maradjon, sőt a diadalom magasztos érzetével tölti el kebleinket; Excel- lenciádnak pedig adjon erőt elviselni a fájdalmat, midőn az nemes szivét már-már megemésztendő leszen, szenvedései jutalmául pedig engedje a Mindenható megérhetni azt az időt, midőn nemes szülöttei tettek által is méltókká fogták magukat tenni arra a dicsőségre, melyet nagynevű atyjoktól örökölni szerencsések voltak. Kelt a M. T. A. 1860. April 30-án tartott összes üléséből. Gr. Dessewffy Emil s. k., Toldy Ferenc s. k., elnök. titoknok. Lapszemle. A Budapesti Hírlap. Irodalom és Művészet rovatában Cervantes és Moliére darabjainak előadását ismerteti és sok mulatságos dolgot mond ; igy többek között Cervantes Csodaszin- házának ismertetését ezzel fejezi be: A közönséget persze a materia idegenszerüen érintette, de a formán mulatott. Aki az előadáson ott volt, az ítélje meg, hogy mit jelent ez, mert másra nézve ködös. Nagyon helyes azonban, hogy Danáin György fordításánál észrevette a túlságos magyarságot s viszásnak találta ezt a viszásságot, hogy a franciák oly népiesen beszélnek magyarul. Szép lenne, ha saját regényforditásainál is észrevenné. Nem értjük, miért kell azt megdicsérni, hogy egy színésznő Moliéret modernizálja, a Budapesti Hírlap szerint etibszenizálja, azaz Ibsen szellemére fordítja. Tessék csak Moliéret — Moliéreül játszani. A Király-szinház előadásáról emlékezve ugyancsak a Budapesti Hírlap, kórleiró orvosoknak is fejtörést okozó kifejezéssel él: Veséjéig rothadt világfi . . . A muzsikusok mondhatnák meg, mit jelent egy zeneszerzőnek, mint ugyancsak a közönség kedvelt lapja Írja: Dalaiban kissé túlteng dologbeli készsége. Az igaz, hogy a dalnak egyszerűnek és közvetlennek kell lenni, de a bírálatnak is. Az Uj Lap „Forrongás“ cimü cikkét azzal végezi be, hogy „boldog a nemzet, ha dúló harcok után békét köthetett, azután pedig a jóért és igazért való forrongás tölti be minden vágyát és igyekezetét“. Szerintünk hiában igyekezik a nemzet az igazért és jóért, mig a zsidók tartják a kótát arra, hogy mi a jó, az igaz és szép. A Néppárt a polgári házasság tizedik évfordulójáról elmélkedik és kérdi, hogy mik az eredményei? „Kereszteletlen gyermekek, semmi- hitü férfiak, templomtól irtózó és húzódozó jegyesek, zsidó-keresztény vegyes szövetkezések és megszámlálhatlan válóperek származtak a polgári házasság nyomán . . .“ Ezzel ugyan csizmadiát fogtak, mert nem kell se zsidónak, se kereszténynek. A Magyar Közigazgatás kérdései és feleletei között időnként jellemző feleletet ád, mondván: Sajnálatos, hogy az urhatnámság annyira felkapott, hogy már a közdajka is komornát követel maga mellé. így van az, ha a közigazgatás zsidul, még bolondabb lesz a világ. Ny. p. Uránia. Ritka élvezetben volt részük az Uránia látogatóinak. Szemere Attila maga olvasta fel Japán cimü darabját. A darab nagy hatást ért el. Szemere Attila személyes tapasztalatait, megfigyeléseit adta elő tanulságos, vonzó modorban. Örülünk, hogy a kiváló tehetségű iró újabban többször láttatja és hallatja magát a a nyilvános életben, annál is inkább, mert arra hivatott, hogy alapos tudásával és biztos Ízlésével irányítson és vezessen a közéletben. Azí hisszük, hogy ezután sokszor talál alkalmat és teret, hol beteljesítheti a hozzá fűzött jogos várakozást. A budapesti állatkert története. Kállay Bertalan megírta a budapesti állatkert első harminc évének történetét egy tartalmas vaskos füzetben. A munka elüt a rendes jelentések sámfájától. A történetiró pontosságával dolgozta ki a buzgó szerző a legkisebb részleteket is. Mindvégig higgadtan és jó magyarsággal tárgyalja és dolgozza fel a bő anyagot, mely művelődéstörténetünkben mint adat is számot tesz. Az állatkert mai állapota és kezdete között elég küzdés van. Hazafiui lelkesedés, áldozatkészség voltak forrásai. A fenntartás maga is nagy érdem, különösen ma, és ez dicséretreméltó érdeme Serák Károly igazgatónak, kinek tapintatos vezetése nélkül nagy kérdés, hogy fennállhatna-e az állatkert? Ibolya. Szombatfalvi Albert, ki ifjú korában több színdarabot irt, most ismét a színmű múzsájával kötött frigyet. Egy igazán jó és valódi magyar népszínművét adták elő a kispesti színházban. A kanász leánya nemcsak színpadi hatású, de irodalmi becsű darab is. A népszínházban is sikert aratott volna. Mint az ibolya, egy szerény bokorban kelt ki, de azért az ibolya mégis külömb virág, mint az a sok művirág, mely népszínmű cég alatt színpadjainkon idegen illatszerekkel öntözötten virul. Miklóssy társasága kitünően adta a jóizii magyar darabot. Nobile officium. A vasútiak esetében egy kimagasló pontot nem méltányolt a sajtó. Ez a pont az Országos Casinó ajánlata. Az Országos Casinó tagjai minden tekintetben felajánlották szolgálataikat. A mostani kenyérmezei divatban ritkaság, hogy a nobile officium elve megnyilatkozik, mert csak a napidijak és tiszteletdijakra való kilátás mozdít cselekedetekre. Ingyen munkára nem igen vállalkoznak, annál szebb az Országos Casinó ajánlkozása és teljes elismerésre méltó ebben a zsidult világban. Egressy Ákos. Egressy Ákos, Egressy Gábor * fia nyugalomba vonult. Emberül megállta a helyét. Képzett, müveit ember volt. Többre hivatott, mint a mennyit elért. A magyar színész utolsó példányát képviselte. Amit játszott, azt átérezte. Becsülte, szerette a színpadot. Nem tartozott a nagyképü üres kérkedők közé. Nagy tehetségét nem fejthette ki s ezért mégis bámulhatták kedves kedélyét. A színészetben nem kenyér- keresetet látott, de hazafiságot. Pályáját nemes
