Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-04 / 11. szám
2. oldal Nyomt. Haller. Kiadta Paterno F. Bécs. Széchenyi arcképe. (Lithographia). Az első magyar független felelős minisztérium 896—1896. (Az 1848-ki eredeti után kőre rajzolta Maszák Leóna.) Széchenyi lithogr. képe Wopalenszkytől. Nyomt. Haller. Kiadta Ziegler Antal, Bécs. Széchenyi mellképe. Kriehübertől 1860. Nyomt. Reiffenstein és Bösch. Vereby S. tulajdona. (A kép alatt e szavak: „Magyarország nem volt, hanem lesz.“ Széchenyi mellképe. Nyomt. Haske és Társa, Pest, 1860. Werfer K. műnyomdája Pest, 1860. (Alúl a Széchenyi-család címerével és jelmondatával. Széchenyi mellképe. Nyomt. Rohn Pest, 1860. Széchenyi mellképe. Gasser után Kriehuber. Nyomt. Staufs. Neumann L. T. sajátja. (Alúl a Széchenyi-cimer.) Ugyanez, színezve. „Gróf Széchenyi István a halhatatlan.“ Rajz. Széchenyi 1859-ki élethü mellszobra után. Nyomt. Haske és Tsa Pest, 1860. Werfer K. Széchenyit, Kazinczyt, Berzsenyit és Kisfaludy Sándort ábrázoló kép. (Középen egy gyászfátyollal letakart lyra, virágkoszorúval.) Watzel 1860. A magyar szabadságharc emléke. 1848—49. Nagy színes rajz. Terv. Szendrei J., Rajz. Udvarlaki Béla. Kőre rajzolta és nyomta Grund W. Széchenyi mellképe 1858-ból. (A „Napkelet“ melléklete.) Kőre rajzolta és nyomta Rohn, Pest, 1858/9. Emlékezetből rajzolta Vahot S. Hat kép (barna tokban) Széchenyi döblingi életéből. Az I. magyar országgyűlés megnyitása Pesten, 1848. július 5-én. Tervezte Borsos József, kőre rajzolta Bessenkoffer Károly. Nyomt. Bécsben Höfelich János. Az első független felelős magyar minisztérium. Kis fénykép. Széchenyiről térdkép, 1860. Barabás festménye után. Az első magyar minisztérium. Székely Bertalan kőrajza után. Az Athenaeum nyomása a „Magyar Nemzet Történetéihez. Gróf Széchenyi István. Kőre metszette Herr. Nyomt. Ónkén, 1840. Gerold müv. kőnyomda int. Gróf Széchenyi István, mellkép. Gasser után rajzolta. F. Würbel. Nyomt. Bécs, Schwarz I. jun. 30. 1860. Kiadta Kotsányi László. (Fölül a magyar korona, alatta a lánchíd képe, körül emblémek. Alul a Széchenyi-család címere és jelmondata s egy vers: „A zászló kezünkben lobog“ stb.) Széchenyi nagy mellképe. Kőre rajzolta és nyomt. Rohn, Pest, 1860. Kiadja Heckenast G. Pest. 1860. Gróf Széchenyi István. Térdkép. Rajz. Katzler. V. nyomt. Bäcker M., Bécs. Kiadta Koptsányi és Bäcker. (Fölül a magyar korona Hungáriával, körül képek Széchenyi alkotásairól. Alul latin nyelven a család jelmondata. Gróf Széchenyi István Döblingben. Rajzolta Löschinger Zsigmond. Kiadta Lukács. Druck von M. Bäcker, Wien, Mellkép. (Két galamb egy edényből iszik.) Gróf Széchenyi István színezett mellkép, aranyozott sujtással. Rajzolta Kazlár V. Nyomt. Gerhart W. Bécs. Ugyanaz. Színezés nélkül. Gróf Széchenyi István. Térdkép, autogrammal. Kőre metszette Herr. Gerold müv. könyvnyomdái int. Nyomt. Oncken, 1840. Gróf Széchenyi István Döblingben. Mellkép. Werfer Károly, Pest, 1860. (Sz. ablakon kitekint, kezében fuvola, előtte két galamb egy edényből iszik, oldalt (jobbra) tőle két másik galamb lerepülőben.) Alul e vers: „így ápolá galambjait.“ Torzkép Széchenyivel a „Charivari“-ból 1848. Gróf Széchenyi István. Fametszet. Ismeretlentől. Gróf Széchenyi István 1860. Kőnyomat Rohntől. Széchenyi Döblingben 1860. Kőnyomat. Nádori emlék. Acélmetszet. Tyroler A. Széchenyi szobráról rajz. Izsó mintája után Székely B. Széchenyi (bronzozott) mellszobra, gipszből, Izsó után. Széchenyi kis mellszobra, ezüstből. IOV2 cm. magas) vörös márvány talapzaton Széchenyi kis mellszobra, bronzból. Széchenyi BUDA ÉS VIDÉKE 11V| cm. magas, kis mellszobra porcellánból. (Neu-Wien) „Széchenyi“ fölirással. Széchenyi aranyozott mellszobra, gipszből. Fatalapzaton. Széchenyi szobra, háttérben az Akadémia palotájával. Nagy fénykép. Kiősz Györgytől. Széchenyi szobráról fénykép, az akadémia palotájával. Fénykép a Magy Tud. Akadémia alapitó táblájáról. Színes levelező-lapok a budapesti Széchenyi-szoborral s (háttérben) az Akadémia palotájával. Budai érdekek. Tizenegy éve annak, hogy boldogult Del Medicó Ágoston a Budai kongresszusról cikket irt lapunk legelső' számában. Ennek a kongresszusnak az lett volna a célja, hogy összpontosítsa a budai érdekeket, ne tagolódjanak el azok kerületekre, határrészekre, hanem valamennyi valamennyiért munkálkodjék. Ez a budai kongresszus nem sikerült, leginkább azért, mert Budán nincs közszellem, egyöntetű közszellem, mint van Kecskeméten, Debrecenben, Kolozsváron, Nagy-Kovácsiban, Piripócson vagy bárhol az országban. A régi budai faj kiveszett, a lakosság átalakult és a sok felől összekerekedettek egy egészbe fel nem szívódtak. Vannak mindenféle érdekeltségek. Vár, Tabán, Országút, Újlak, Ó-Buda, Rézmál, Rózsahegy, Krisztinaváros legalább három részben, Lipót- mező, Víziváros, Törökvész, Kelenföld, Zugliget, Istenhegy, Naphegy, Kutvölgy és kitudja még hány féle, mindannyi többnyire egyesületet alkotva. Köreink, egyleteink, kaszinóink szintén nagy számban vannak és pedig zsidó tagokkal béleltek is. Ahol zsidó van, ott a magánérdek és nem a közérdek van előtérben. Jobb később megjavulni, mint soha. Lapunk is nehezen tudott az úgynevezett szabadelvüség békóiból megszabadulni és szakítani a zsidókkal, Buda közérdekeiből sem lehet addig semmi, mig abba egy hanggal vagy több hanggal a zsidók befolynak. Ami Budára nézve igazság az egész Magyarországra. Csakis zsidó nélkül boldogulhatunk. Lássa be ezt minden tévedő, mint mi beláttuk. Egy-egy háziúr, vagy telektulajdonos érdekei miatt mozdulnak a közérdekek. Telekspekuláció miatt mozognak, nagy hangú szavak keletkeznek, de egyet fogva, együttesen nem kerekedik semmi, ami Buda jövőjét és rendeltetését lendítené. Volnának csak a budai hegyek, források, fürdők külföldön, majd tudnának ebből valamit teremteni. A sok magánérdek a tanács jó akarata elé vág. Azokat sürgetik, de a legfőbbet, Buda jövőjét kalmár módra nehezítik. Szénbányát is szívesen nyitottak volna a budakeszi erdőben, ha a „tanács“ erélyesen nem áll ellent. A közügyek soha a tanácson, hanem mindig a közgyűlésen múlnak. Tanácsot, közmunkatanácsot divatos ütni a közgyűlésnek, lapoknak, de a közgyűlés a maga szemében a gerendát nem látja. Milyen sztikkebltiséget tanúsítanak a balpart törvényhatósági bizottsági tagjai Budával szemközt és csak azokhoz az érdekekhez szólnak, melyek vállaikhoz közel feküsznek, tehát zsidó módon. Buda jövőjére legnagyobb baj, hogy a szép vidéken a zsidók telepedtek nyaralni és ez fejlődésének örökös gátja lesz, mert a zsidó mindennek útjába áll, még a jóakaratu fővárosi tanácsnak is. A közérdek mindaddig mostoha gyermek Budán, mig a közszellembe a zsidók befólynak és épp oly mostoha gyermeke az egész országnak. Ha áldozattal is, tehetős 11. szám keresztények vásároljanak villákat Budán a zsidó tulajdonosoktól. Ez egy szép és nemes kötelesség. Ezt a nótát már egyszer elfujtuk, de nem árt, ha még egyszer meghallja a közönség. Budának szólunk, de nagyon sok vidéki városra is tartozik, amit mondottunk. Uj műfaj. A Rákosi Jenő irodalmi vállalatában megjelenő Divat Újság szépirodalmi mellékletének húsvéti száma egy uj műfajjal lepte meg a világot. Ez a reklám elbeszélés. Egy elbeszélésbe szépen belehimeződik a Brázay-féle sósborszesz agyondicsérése, lehet önzéstelen elragadtatásból, lehet üzleti háttérrel. Ezt a részt ide iktatjuk tanúságául annak, hogy mennyire fejlődött az újságírói élelmesség és ajánljuk Rákosi Jenőnek, az újságírás vajdájának figyelmébe annál is inkább, mert ez a Budapesti Hírlap húsvéti mellékletében is megjelent. Tenni kellene róla legelőször neki, ki szeret nyilatkozni az újságírói tisztesség érdekében, de gyakran elfelejt a maga háza előtt söpörni. „Az ön feje, szép kisasszony azért nem fáj, mert sohasem vétkezett a természet ellen. Megelégedett Isten ajándékozta szépségével, megelégedett hajának természetes aranyszőkeségével. Mindössze annyit tett, hogy a parasztlánykákkal kamillavirágot szedetett nyáron át (ha ugyan nem maga szedte!), főzött kammillateát, azzal időnkint megmosta a haját, hogy gyönyörű színe s puhasága megmaradjon. De tett egyebet is. Időnkint megmosta fejét Brázay-féle sós- borszeszszel: ennek köszönheti gyönyörű hajának tömöttségét, ennek köszönheti, hogy hajának egy szála sem hull el, ha csak az ügyetlen szobalány egy-egy szálat ki nem húz fésülés közben. Ennek a sósborszesznek köszönheti nemcsak azt, hogy haja tömött, sürü, mint az őserdő (pardon a rossz hasonlatért!), de fejfájást nem érez soha. Ellenben az a másik kisasszony nagy bűnt követett el saját maga ellen. Nem elégedett meg szép holló fekete hajával. Bolond hiú asszonyok példájára ő is megfestette a haját aranyszőkére, mivelhogy azt hiszi: szebb igy. Hogyisne! Kreol arc és aranyszőke haj! Persze, hogy feltűnő. Az avatatlanok megcsodálják, de az avatottak kinevetik. Pedig szánnivaló szegény. Gyötrelmes főfájásokat okoz neki a festék s keservesen megbün- hődik a természetellenes szépségért. A vég? A vég az lesz, hogy fakulni kezd a haj, de a fejfájás mind sűrűbb és elviselhetetlenebb lesz s az a kisasszony egyszerre csak fekete hajjal fog megjelenni. De az már nem a régi szép hollófekete haj lesz ám. Hej, sok kamillatea és sok Brázay-féle sósborszesz fogja öntözni ezt a fejet, mig visszakerül a haj régi puhasága, szine, s vége szakad a gyötrelmes főfájásoknak. A vigasztaló csak az, hogy a kamillavirág ingyen virít mindenkinek s a jó Brázay sósborszesze is nagyon olcsó — nagy üvegje két korona, kis üvegje egy korona. Az igaz, hogy annak a kisasszonynak, majd nagy üvegjével kell vásárolni a sós- borszeszt, de már a pénzt nem sajnálom: ha telt drága festékre, teljék sósborszeszre is! Igaz-e ?“ Ez hát az a magas újságírói fejlődés, miről az elnöki beszédek olyan szépen nyilatkoznak. Kereskedés és hitelfoglalkozás. Az 1902. évről kiadott számtartó (statisztikai) évkönyv szerint kereskedelemből és hitelfoglalkozásból Magyarországon 556,413 ember él.
