Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-01-20 / 2. szám
sz. Boldogasszony hava (január) 20. /y^r/ Budapest, m3. XH1. évfolyam. 2. BUDA és VIDÉKE KERESZTÉNYEK LAPJA Magyar lélek. Herczeg Ferencz a Petőfi-társaság közgyűlésén tartott elnöki megnyitójában sok igazat mondott. Kijelentette, hogy ha szépirodalmunk végső czéljaiban öntudatosan nemzeti is, szerves alkotásaiban öntudatlanul sok idegen elemet rejt magában. Magyarul beszélünk és érzünk, de az eszünk járása, az erkölcseink már alig magyarok. Jobban ismerjük az idegen országokat nyugtalanító kérdéseket, mint azokat, melyeken a magyar nemzet jövője fordul... Őszinte és igaz szavak ezek. Annak, amit én huszonöt év óta irok, mire éb- reszgetek, viszhangjai, s adja Isten, hogy hatása mélyebb, nagyobb legyen, mint az én szavaimnak s az is kövesse, aki elmondotta. „Irodalmi életünkben ma nagy szerepe jut a színpadnak, mz az a fórum, ahol a közönség legkönnyebben veszi észre a költőt és ahol legszívesebben hallgatja meg igazságait, vagy hazugságait. A mi különös viszonyaink mellett különös súlyt kell vetnünk a hatalmas művelődési tényezőre, melyet a színpad képvisel. Tudjuk, hogy a magyar faj hegemóniájának, melyet valaha fölényes katonai tulajdonságai biztosítottak, ma jóformán csak kulturális alapja van. Magyarország nem azért nemzeti állam, mivel a fajmagyarság túlnyomó fizikai erőt képvisel a nemzetiségek széthúzó igyekezetével szemben, hanem nemzeti állam azért, mivel az országnak egységes, még pedig magyar kultúrája van. Eredeti nemzeti művelődést e földön ezer esztendő óta csak a mi fajunk tudott produkálni és aki az országban — legyen bármilyen anya szülöttje — kulturális életet kiván élni, annak nyelvében és gondolkozásában magyarrá kell lennie. A magyar kulturális politika czélja nem a nehezen mozgatható nemzetiségi tömegek meg- magyarositása, hanem az ország vezetésére hivatott szellemi intelligenczia kulturális egységének megóvása és műveltségi színvonalának emelése. Ha a magyar ember átlag műveltebb lesz az országban lakó minden idegennyelvü embernél, ha az intelligenczia első föltétele a magyar müvelt- ség lesz: akkor magyar is lesz az ország.“ A Herczeg Ferencz megnyitójában ezek is olyanok, amit minden magyarul érző és gondolkodó ember elfogadhat és munkássága irányául szabhatja a magyar iró, ha még van egynéhány az országban. Hogy van-e ? arra nézve a kételkedésnek nyit utat Rákosi Jenő pohárköszöntője, ki bizony tarthatott volna fenn, nevelhetett volna a maga hatalmi körében nem egyet, ha a modern és magyar összefér- hetlen jelszavak hangozatásával és művelésével maga is le nem tér a valódi szin- magyar irodalom útjairól és le nem téríti a közönséget. Rákosi Jenő pohárköszöntőjében azzal a jelenséggel foglalkozott, hogy noha újabban divatba jött, hogy régi irók nevével irodalmi köröket alkotnak, soha a magyar élő irodalom elszakadtabb nem volt a régiek hagyományától, befolyásától, mint most. Az is egy jelenség, hogy a közönség az irodalmi köröket soha úgy nem kereste, mint most, elmegy a fölolvasásra, mint valami látványosságra, de belsőleg elszakadtak az irók a közönségtől és uj szálakat nem kötöttek. Azok, akik a Társaságot vezetik, ezeket a szálakat kössék újra meg. A Magyar Könyvtárban a Petőfi-társaság közgyűlése előtt jelent meg Balogh Pál egy kis füzete, a Magyar Faj Uralma czimen, mit azzal fejez be, hogy államélet az ország területén csak addig lesz, mig magyar hegemon erők élnek benne s szervezetéből a magyar lélek el nem költözik. Amiről Herczeg Ferencz értekezett, azt Balogh Pál rövidebben teszi érthetővé. Jó sorsunk biztosítéka, ha van magyar lélek, balsorsunk oka, ha nincsen magyar lélek. Van-e még magyar lélek, amely élteti az irodalomban a magyar szellemet és vérébe meggátolja az idegen elem behatolását? Élő magyar lelket keveset találunk s jobbára elköltözött magyar lelkek példáján és nyomában haladhatnak s hogy haladhassunk, nem szabad himezni-há- mozni, hanem a magyar lelkeknek el kell válni a zsidó lelkektől. Herczeg Ferencz feljajdul az állapotok felett, de abban a társaságban, melynek annyi zsidó tagja van, őszinteségét nem tárta fel egészen s azt nem merte kimondani, hogy a mai irodalmi bajok, a magyartalanság, az idegen szellem okai a zsidók és mindaddig máskép nem lesz, mig a magyar irók és a magyar olvasó közönség a zsidóktól el nem szakad s a régi hagyományokhoz nem tér vissza s nem a zsidó lélek, de a magyar lélek uralkodik, mely nagyon gyorsan vándorol és költözködik ki a magyar állam, társadalom és irodalom szervezetéből. Magyar lélek, magyar szív gyilkosai a zsidók. A velük együttélés csak szaporítja a gyilkosságot... Szép szavak nem érnek semmit. Csalhatatlan és biztos orvosság a különválás. Az ember az állatfajokat óvja a mételytől s oly könnyelmű, hogy a saját keblén dédelgeti. Erdélyi Gyula. Széchenyi és az anyák. Müveit magyar család el nem lehet anélkül, hogy az anyák gróf Széchenyi István müveit ne olvasnák. Az Írónőknek lenne feladata az, hogy gróf Széchenyi István elveiből, eszméiből gyöngysorokat fűznének és a magyar anyák figyelmébe ajánlanák. A legnagyobb magyar gondolatai a jó nevelést segítik. Igazzá, őszintévé, jellemessé, bátorrá képezik az ifjút. A magyar anya, ha Széchenyit állítja oda mint eszményt gyermeke elé, úgy az igaz bátrak a jelenben könnyebben munkálkodhatnak . . . Széchenyi eszméi olyanok, hogy könnyen vésődnek a gyermek szivébe és vérré váltatják benne az igaz hazafiságot. A magyar anyák legyenek zászlóvivői a Széchenyi tiszteletnek. Álljanak össze és valakit bízzanak meg Széchenyi gondolatainak, eszméinek rendszerbe foglalásával, mint ezt Török János tette a politikusok számára. Fájdalom, hogy nagybecsű munkája ma már elfeledett és eltemetett. A munkát legjobban és leghatásosabban egy anya tudná megalkotni és a gyermekszívhez és kedélyhez alkalmazni. Ne legyen ez nagyobb egy kis füzetnél. Ölelje fel az erény, a virtus minden részét. Magyar anyák! Ajánlom fontoljátok meg. Vezesse tetteinket gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szelleme!
