Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-04-10 / 10. szám
10. szám megnyitót és zugó taps között jelentette ki, hogy a magyar nemzetet semmi sem tartja annyira kezében, mint az újságok, még a kormányhatalom sem és beszélt arról is, hogy az egész újságírás egyesülése meg fog történni. Biz ez elég szomorú. Az újságírás és kiadás zsidók kezében van s annak a Rákosi Jenőnek, ki sokszor szép hazafias szavakat szokott ki- ejtehi, bizony ezen nincs mit örülni, ha úgy érez, mint ahogy néha beszél, nem neki kellene lapjával az érdekesség vadászatban előljárni és inkább ostorozást várhatnánk tőle, mint dicséretet. Nincs mit büszkélkedni az újságírással. Ez erősítette meg a zsidót. Rákosi Jenő lapja sem szegült ellene a zsidó túlsúly emelkedésének. Ő maga sem törekedett azon, hogy a zsidó szellemtől megtisztuljon. Azzal, hogy mindenkinek tetszeni akar vaki, a magyar fajnak nem használ. Rákosi Jenőtől el lehetne várni, hogy a maga elterjedt lapjával a gyengéket védené és nem a hatalmat, népszerűséget legyezné. Őszinteséget nem látunk nála a zsidó kérdésben. Sokszor ad példát arra, hogy a bátor véleménynek mint ne legyen tolmácsa a sajtó. Az egész újságírás egyesülése is megvan. Fájdalom, keresztény lapok szerkesztőit is ott találjuk a választmányban, mint p. o. a Hazánk és Alkotmány szerkesztőit, amit elvhtiségnek nem nevezhetünk. A kereskedelmi csarnok háborgása. A szövetkezetek eredménye felett háborognak a zsidók. Alig múlik el egy nap, hogy fogyasztási szövetkezet ne alakulna. Meskó Pál egymaga ötven fogyasztási szövetkezetei alakított a múlt évben. Van fogaknak csikorgatása, háborgás és jajgatás Izraelben. Legrosszabbul esik nekik az, hogy a kálvinisták és katholikusok között általuk szított dulakodás kiegyenlítődik a szövetkezetben. Az országos ipar és kereskedelmi csarnok évi jelentése is siránkozik afelett, hogy a fogyasztási szövetkezetek kipusztitják a községekből a kereskedőt, azaz a zsidót. Tehát végre mégis követ mosott a csepp. A jelentés afelett is jajgat, hogy a törvények nagyon meg- kantározták a kereskedőket. Úgy látszik lassan mégis derű következik a borúra és eljön a zsidóra a dér. Horváth Lajos a zsidókról. Horváth Lajos nem valami fischlederből dolgozó csizmadia mester, de fiskális volt Miskolcon, később vezető országgyűlési szónok, most hallgató főrendiházi tag. Most megszólalt és pedig a zsidó szenth egyleth küldöttsége előtt, mely neki a díszoklevelet kézbesítette és köszönő szavaiban a zsidóságot a magyar állameszme egyik tekintélyes és hasznos tényezőjének jelentette ki. Nem hiszszük, hogy ezt a hazai zsidóság komolyan magára vegye, mert bizony a zsidók a magyar államéletben csak maguknak csináltak hasznot. A borsodi elpusztult nemesi kúriák és parasztbirtokok is kiáltó bizonyságai, hogy nem hasznosak. Tekintélyűk lehet azok előtt, kik tőlük élnek és nekik tartoznak, vagy velők magukat dicsértetni akarják. Még a paraszt is viszsza szívja magában, ha megnagyságolta a zsidó uraságoth. Virrasztó lelkiismeret. Az ügyvédi kamara közgyűlésén a kamara egy nem keresztény tagja ékes emlékbeszédet mondott Deák Ferencről. Többek között ezeket mondta: BUDA ÉS VIDÉKE „A magyar ügyvéd mindig a nemzetnek is ügyvéde volt. Ma is az. Az ő működése serkenti életre a törvény holt betűjét. Ö oltja a népbe a jogához ragaszkodásának szívósságát, az érte küzdésnek lankadatlanságát, a győzelmébe vetett hitnek szilárdságát. Ő az élő jogrend virrasztó lelkiismerete. A jogszolgáltatásnak pártatlansága legfőbb biztosítékát nemcsak a független bíróban, de abban is találja, hogy független ügyvéd ellenőrzi. Meddig akarjuk még a két biztosítékot: a független bíráskodást s a független ügyvéd ellenőrzését a kormányzat egyéb ágaiban nélkülözni? Mikor ezeken a tereken is részt követelünk magunknak, ezzel nemzeti missziót teljesítünk: mert a jogrendnek és jogbiztosságnak megteremtése alkotmányunknak bástyákon belül emeli a leghatályosabban külső védőfalaink biztosságát is. A magyar alkotmány, a politikai szabadság, — miként Deák tanúsága szerint régente — úgy most és a jövőben is védőinek első sorában találja a magyar ügyvédséget. Ezt a szent kötelességet, elődeinknek nagy példaadását nem fogjuk megtagadni mi sem. Munkájukat folytatni akarjuk Deák Ferencnek fegyvereivel; az ő következetességével és bátorságával, az ő tudásával és becsületességével, az önzetlen hazaszeretetével!“ Föltétlenül, hogy az ünnep szónoka igy akar érezni, cselekedni és vannak egyes ügyvédek, kik sem szóban, sem tettben nem cáfolják meg azt, amit beszélt, de az ügyvédség általánosságban nem követi ezeket a szavakat. Nem is követheti, még ha akarja is, mert temérdek a testületben a zsidó. A zsidó ügyvéd nem lehet a nemzet ügyvéde. Ki hinné el, hogy a zsidó ügyvéd a jogrend virrasztó lelkiismerete. Deák Ferencz utján a zsidó virrasztó lelkiismeretek nem haladhatnak. Az őszinteségből, igazmondásból nem él meg az ügyvéd. A népbe sem a joghoz való ragaszkodást oltják a lelkiismeret zsidó virrasztói, hanem a perlekedési hajlamot. Mi elhiszszük — személyekben kételkedni okunk és jogunk nincsen — hogy az ünnepi szónok ilyennek szeretné látni a magyar ügyvédet. Ámde nézzük meg miféle pörökről számolnak be a törvényszéki csarnokok és szomorúan látjuk, hogy mily művészek az ügyvédek közül sokan a törvény félremagyarázásában. Az ügyvédek talán tiltakoznának ellene, de kérdjük meg a perviselő feleket és iszonyú vádakat fognak hallani a virrasztó lelkiismeretek ellen. Ki védi az uzsorást, ki adatja el uzsora- kölcsön miatt a földet, ki a zsidóügyeknek a szószólója? A virrasztó lelkiismeret az az lelkiismeretlenség. Nagy átalakuláson kell átmenni a magyar ügyvédi karnak, hogy olyan legyen, mint az ünnepi szónok ábrándozta, ami akkor fog bekövetkezni, ha egyedül keresztény ügyvédek lesznek, kik keresztény módra és nem zsidószellemben védik a jogot és igazat. Addig is, mig ez be nem következik, a keresztény közönség ne valljon zsidó és zsidó szellemű ügyvédeket. A fővárosi közmunkák tanácsából. Báró Podmaniczky Frigyes alelnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésével Kléh István és Lukács Antal tanácstagok bízattak meg. Az I. kér. Virányos dűlő és környékének, úgyszintén Ó-Buda szabályozási tervét úgy, amint a mérnöki hivatal azt legutóbb kiállította, a tanács a hosszas tárgyalások során létrejött megállapodásokkal összhangzónak találván, azt 3. oldal a székes fővárossal egyetértésben végleg megállapítottnak jelentette ki. Az I. kér. Fehérvári ut a kelenföldi Átlós útig terjedő belső szakasza úgy városrendezési, mint főleg közlekedési szempontból felette mostoha, elhagyatott helyzetben van. A fővárossal már nehány év előtt tárgyalt a tanács, hogy a szabályozás és rendezés a két hatóság közös költségén történjék a budai belső körút példájára. A főváros ettől vonakodván, a tanács a saját feladatát külön választotta és megindította a kisajátítást azokra a területekre nézve, melyek az útnak 18 ölre kiszélesítéséhez szükségesek. A kisajátítás odáig van fejlesztve, hogy a 18 ölre szabályozott úttestet rendezés végett a tanács a fővárosnak rövid időn belül, esetleg előleges birtokbavétel utján átadhatja. Ez alapon felhívást intéz a fővároshoz, hogy a közlekedésre egyenesen veszélyes állapotban levő Fehérvári ut végleges kiépítését legközelebbi programm- jába és költségvetésébe beállítván, foganatosításáról a jövő évben gondoskodjék és ebbeli elhatározását mielőbb tudassa a további intézkedések végett. A iipótmezei országos elmegyógyintézet igazgatósága — mint látszik — még mindig ragaszkodik ahhoz a szándékához, hogy Hidegkút község határában, közvetlenül a székes főváros szomszédságában sertéshizlaldát létesítsen. Habár az illetékes járási főszolgabíró az építési engedélyt megtagadta, a tanács mégis szükségesnek látja felírni a belügyminiszterhez, hogy miután a nevezett igazgatóság célzata a székes főváros, de meg Hidegkút község övezeti beosztásával is kibékíthetetlen ellentétben van s a legszebb nyaraló vidéket rontaná meg, a kísérletnek mielőbb és hathatósan vegye elejét annál inkább, mert e helyen a sertéshizlaldának már pusztán a gondolata is úgy az illetékes hatósági tényezőket, mint a magán érdekeltséget is méltán aggasztja. A Krisztina-körut Mikó- és Maros-utcák közti szakaszának rendezésére általános árlejtés volt kiírva. A tanács mindössze 4 ajánlatot kapott, melyeket mellőzni volt kénytelen, mert a rendesnél 20—25 százalékkal drágábbak. Ennek következtében a tanács folyó évi április 16-ára újabb általános árlejtést ir ki. Ajánlat tehető vagy az összes rendezési munkákra együttesen, vagy pedig az aszfalt és keramit nélkül, mely utóbbiakra is külön-külön adható be ajánlat. Az árlejtési feltételek és a munkajegyzék a tanács műszaki osztályában kaphatók, hol a tervek is megtekinthetők és közelebbi felvilágosítás kapható. Első Leánykiházasitó Egylet m. sz. Gyermek- és életbiztosító intézet. (Budapest, VI., Teréz-körut 40—42. Alapittatott 1863. évben.) Folyó év március havában 1,752.000 korona értékű biztosítási ajánlat nyujtatott be és 1,542.200 korona értékű uj biztosítási kötvény állíttatott ki. Biztosított összegek fejében 83.157 korona 89 fillér fizettetett ki. 1904. január 1 -töl 1904. márcz. 31-ig 5,372.200 korona értékű biztosítási ajánlat nyujtatott be és 4,725.000 korona értékű uj biztosítási kötvény állíttatott ki; biztosított összegek fejében 269.260 korona 11 fillér fizettetett ki. Ezen intézet a gyermek- és életbiztositás minden nemével foglalkozik a legolcsóbb díjtételek és a legelőnyösebb feltételek mellett. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, I., Krisztina-körut 101, 1. ajtó. Megjelenik minden hó 10, 20 és 30-án. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona. Fél „ 6 Évnegyedre 3 „ Kiadó laptulajdonos és felelős szerkesztő : mindszenti ERDÉLYI GYULR. Szerkesztő: J URISZTOV5ZKY ÖDÖN.
