Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)

1904-03 / 9. szám

2. oldal Ma valójában ott vagyunk, ahol lenne az em­ber, aki régi ruháit leteszi, de újat nem vesz fel. Nem okos állapot ez, nem okos a monar­chikus elv szempontjából. Természetesen, csak azoknak beszélek, akik hívei ennek az állam­formának. A bomlás célozása is elv. Azoknak, kik erre törnek, a mai viszonyok csak könnyit- hetik aknamunkájukat, csak kedveznek. Sapienti sat.“ Újkori próféciák. Tisztelt Szerkesztő ur! Kedvelt lapunkban olvastam a felszólítást, hogy az olvasók nem személyeskedve, szorosan a tárgynál maradva, Írjanak tudósítást a zsidó­kérdésről és rajzoljanak képet a zsidókról. A felszólítás helyes. írja meg mindenki a leg­őszintébb magyar lapban, mely egykor a tör­ténetírásnak kutforrása lesz, amit a zsidókról tapasztal. Becses lapja útját állja annak, hogy a jövő történetíróját ne vezessék félre a zsidó újságok és olyannak lássa korunkat, a minő volt, t. i. a zsidók korszakának. Megragadom az alkalmat és szolgálok egy nagyon, de nagyon szomorú képpel, melyből, ha résen nem leszünk, ha nem szövetkezünk, a magyar fajt nem erősítjük, be fog következni az, hogy Magyarország csak volt és zsidó or­szág lesz . . . Egészségi okokból a külföldön a délvidékre utaztam. Az első osztályú vonatszakaszba, ahol helyet foglaltam, egy nő és három urféle ült be . . . Kellemesen lepett meg, hogy a társaság magyarul beszélt, de annál kellemetlenebbül éreztem magam, midőn észrevettem, hogy a tár­saság zsidó. A zsidó honfitársnak elég vesze­delmes, utitársnak pedig alkalmatlan. Behúzód­tam a szakasz szögletébe s a világért el nem árultam magam, hogy magyar vagyok. Része­sülni akartam abban a szomorú tapasztalatban, hogy hetvenkednek a zsidók, ha magukban vannak . . . Nagyon, de nagyon megszomoritott őszinte jövendölésük, amely bebizonyította azt, hogy a zsidók célzatosan törnek szegény hazánk el­foglalására és a magyar faj leigázására. A társalgás folyamán a férfiruhát viselő egyé­nek minden tartózkodás nélkül kijelentették, hogy Magyarországon a keresztények nem szá­mítanak, húsz év múlva az ország egészen a zsidók birtokába kerül s a magyar a zsidó szolgája lesz. A zsidónő megjegyezte, hogy a keresztények­nek mégis jobb nevelésük van, mint a zsidóknak. — A nevelést könnyen el lehet sajátítani ... és húsz év múlva mégis egészen a zsidóké lesz Magyarország és a keresztények csak szol­gái lesznek a zsidóknak . . . jövendölték a zsidók. És mi csak nagyon lassan ébredünk . . . bár ébreszt tisztelt Szerkesztő ur lapja, minek ol­vasását minden magyar embernek erkölcsi kö­telességévé tenném. R. . . K.......... Szabad-e antiszemitának lenni? A „Néppárt“ cimii lelkes keresztény lap ezt a kérdést tárgyalja. A cikkíró alaposan fejte­geti, hogy a jogos és jogkörön belül mozgó antiszemitizmus olyan ut, melyen járni lehet. Tanácsot is ád erre a következőkben: „Légy csak antiszemita s akkor nem lesz okod sopán­kodni a zsidó szerencséje felett. De értsd meg BUDA ÉS VIDÉKE jól, nem értem azt én antiszemitaság alatt, hogy üsd a zsidót. Lehet a zsidót bot nélkül is ütni s ez jobban fáj neki, mintha akármilyen somfa-bottal vernéd.“ Az eszközt is kijelöli a keresztény szövetkezetekben. Végtelen örülünk, hogy egy a népből bátran és igazán beszél s nem tiltakozik az igazi és nem törvénysértő antiszemitizmus ellen, sőt arra, mint hazafias cselekedetre buzdít. Mi is arra lelkesítjük a magyart, hogy ilyen antiszemita legyen és szö­vetkezetekkel, gabonaraktárakkal füstölje a zsi­dót. Hiában tiltakozik valaki, hogy nem anti­szemita, ha a zsidók ellen való védekező intéz­ményekben vesz részt, nem hiszi el neki sem Áron sem Henrik. Előre ezen a nyomon édes magyarom és ne tiltakozzál, de légy a törvényt, jogot és rendet tisztelve antiszemita, azaz kö­vess el mindent, hogy ne legyen ur feletted a zsidó . . . Az a lap pedig, mely ilyen elveket hirdet, mint a derék Néppárt, járassa minden magyar ember s küzdjön bátran, kitartóan. Kálvinisták és katholikus keresztények, mint jó testvérek szánjanak egy táborba. A kálvinistához köze­lebb áll a katholikus. mint a zsidó, ha nem is egy felekezetből valók, de egyek a Jézus Krisz­tusban. A kálvinista támogassa a katholikus érdekeket, a katholikus a kálvinista érdekeket, de soha a zsidó érdekeket. Egyesüljünk a ke­resztény szövetkezetekben. Egyik ne üsse a másikat. A Néppártnak ne legyen oka a kál­vinisták ellen kitörni s a kálvinista néplapok is a testvéri egyesülésre ösztönözzenek. A minorok. Erdély némely részén a se férfi, se nőt haj­danában minornak hívták. Lehetetlen ennek nem nevezni a mai urakat és fiatal urakat, kik kar- jokat nem nyújtják a hölgyeknek, hanem belé­jük kapaszkodnak, akárcsak a baka a Pannáéba. Ez nem férfias, de hát nem is keresik azt, mi a férfias, mert az érdekházasságot kergető ur- félék azt várják, hogy a feleségeik hozományá­ból éljenek. Nem a nő támasza a férfi, de a nő a támasza az ilyen minornak. Ez csak zsi­dóknak való szokás. Zsidók és szabadkőművesek. Nálunk egy kalap alá szokták venni a zsidó­kat és szabadkőműveseket. Mint érdekes tudni­valót és az Európaszerte általános zsidóutálat jelét közli velünk lapunk egy barátja, hogy Német- és Svédországban a zsidókat nem veszik fel a szabadkőműves páholyokba. Sehol nem közösködnek velük annyira, mint nálunk, hol mindenben a külföldet utánozzák. Jó volna, ha a zsidó kérdés megoldása eszközeinél is utánoznák. Kölcsönzés. Egy nagy francia iró azt mondta, a lángész nem lop, csak hódit. Az irók abból élnek leg­többen, amit kölcsönöznek, hódítanak. Ritka az eredeti iró, kinek saját eszméi, saját gondolatai vannak. Megtetszik egy gondolat, elcseni, egy ilyen nyelvű regény, egy színdarab, azonnal átgyurja. A zsidó irók igy Írnak és igy lesznek kikiáltott nagyságokká. Tőlük tanulták el a meg­tévedt keresztények is, kik addig-addig pajtás­kodnak velők, mig szokásaik rájuk nem ragad­nak. A zsidó nem akad horogra, mert hit- sorsosai kímélik. Nem kíméltek most egy keresz­tény irót, aki a kölcsönzés rut hibájába esett. 9. szám Ezt megbélyegezték, reábizonyitottak. Ha lelki- ismeretesen kutatnánk német és francia nyelven- a legtöbb magyarul megjelent zsidó mű ere­detijét megtalálnánk, de ezeket nehéz a. lólopá­son rajta kapni, mert eldugják a kötőféket. A Budapesti Hírlapban Alfa is hozzászól a plágiumhoz. Érdekes a házi morál, melylyel ezt a kérdést tárgyalja. Szerinte nem csoda, ha annak az írónak eszébe jut egy ötlet, amit ő eredetinek tart. Plágium a tudatos átvitel. Mit használ azután, ha a Budapesti Hírlap Alfája cikke végén halálra is Ítéli a plágiumot, ha az elején minden gondolat, eszme és mese köl­csönzést menteget. Hja Alfa urnák és lapjának szabad a bűnöket tetszető ruhába öltöztetni, ő már azon a fokon áll, hogy a jámbor Sáros­pataki Füzetek Széchenyi nevelési elveit azért dicséri meg, mert vele eszmerokonságban állanak. Az Uránia közgyűlése. Az Uránia megtartotta közgyűlését. Az Uránia Magyar Tudományos Színház a lefolyt évben, a szorosabb értelemben vett irodalmi téren és egyéb működési körén kívül eső előadásai mellett, összesen 571 előadást tartott, melyeken műsoron levő darabjai közül 23-at mutatott be. Ezekből az előadásokból 405-öt budapesti színházában tartott és 166-ot a vidéken. A szín­ház 108 vidéki városban, illetve nagyközségben tartott az utolsó három évben előadást. Körül­belül 400.000 ember látogatta a múlt évben az előadásokat. A színház műsorával csak a nagyobb vidéki központokat keresheti föl, mert az előadással járó személyzeti és dologi kiadások rendkívül terhesek. Gondoskodni kellett tehát arról, hogy a vidéki szellemi központokon kívül eső kis községek is bevonassanak az országos kulturális mozgalomba, amely föladatot viszont az Uránia Magyar Tudományos Egyesület vállalta magára úgynevezett vidéki akciója által, amely abban áll, hogy kész fölolvasásokat a szemléltetéshez szükséges képanyaggal és vetítőkészülékkel ad kölcsön a hozzája fordulóknak. Az egyesület ezen a téren is már nagy eredményt ért el, és derekasan kivette részét abból a munkából, melynek végcélja a műveltségnek a legszélesebb rétegekre való kiterjesztése. Az éljenzéssel fogadott megnyitó után Körösi Henrik királyi tanfelügyelő adott kifejezést annak a hálának és elismerésnek, amelylyel az egyesü­let adózik ügyvivő-elnökének, Molnár Viktornak. Ajánlja, hogy a közgyűlés fejezze ki jegyző­könyvileg hálás köszönetét Molnár Viktor iránt. (Általános helyeslés.) Putnoky Miklós főgimná­ziumi igazgató (Lugos), mint a vidéki tagok egyike, tolmácsolja a vidék nagy lelkesedését az Uránia akciója iránt. A gazdasági élet és a vallás. Bernát István a református egyházkerületi közgyűlés alkalmával az egybegyűlteknek érde­kes és tanulságos felolvasást tartott a gazda­sági életről és a vallásról. Szép és kiemelkedő pont volt felolvasásában a következő: „Át kell alakítani az emberek fölfogását az élet céljairól és beléjük oltani azt,' hogy az önzést korlátozni kell, különben a társadalmi béke és gazdasági boldogulás lehetetlenné válik. Ehhez pedig a vallás erkölcsi tanításai, a ben­nük való hit és irántuk való fogékonyság nél­kül nem juthatunk el.

Next

/
Thumbnails
Contents