Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-02-30 / 6. szám
2. oldal BUDA ES VIDÉKE 6. szám És ám ez azon tulajdonképpeni Pandora szelenczéje nemcsak ránk magyarokra, de az egész ausztriai közbirodalomra nézve, melyből oly kimondhatatlan sok keserűség és viszonylagos ujjhuzás burjánzott közös kárunkra. Mert ahelyett* hogy mi magyarok tétova és idővesztés nélkül ezen kapcsolat alapjára állítottuk volna kifejlésünk lánczolatát; a kormány viszont minden hátulsó kapu nélküli hajlamot mutatott volna nemzetiségünk és alkotmányunk iránt, vagy ezeket legalább respektálta volna: ehelyett mi magyarok „akarom is nem is-, bírom is nem is“-féle hangulatban, majd nagy hetykén nemzetfüggetlenségi és önállási álmokat álmodtunk, majd leverve és mély szomorúságba sülyedve, rekollekczionális víziókban merengtünk ; a kormány viszont, melynek szemében ezen „kapko- dási, majd elbizottságra fajuló, majd kétségbe eső lelkűiét“ természet szerint nem igen nevel- hété vérünk tekintetét, de az egyenesen valami végvonaglási képben jelent meg, nem igen bírta elhatározni magát, szapora véget vessen-e ezen látszólag haldokló állapotnak, avagy kifejtsen-e minden lehető gondot, az oly súlyosan beteg nemzeti test helyreállítására. A kormány azonban, hála az égnek és hála azon férfiaknak, kik a magyar nemzet egykori felvirulásán soha nem tudtak kétségbe esni, de csak kételkedni sem, ezen utolsóra határozó el magát — felette későn ugyan, fájdalom, de vala- hára mégis — úgy hogy ha visszatekintünk csak a legközelebbrül lefolyt 10—15 évre is, lehetetlen legédesb örömérzetre nem fakadnunk, mert nyilván érezzük, nem csak hogy élünk, hanem hogy annyi életerő rejlik vérünkben, mihezké- pest felvirágzásunk sem maradhat el, ha mi magunk nem vágjuk életünk fonalát ketté! És vájjon mind ezek után mit mivel mai napokban a magyar ellenzék? Nem csak elő nem segíti a szisztémájában egészen megváltozott kormány szándékait, nem csak nem törekedik a kormánynak mindazon nehézségeit köny- nyitni, melyek egy olyannyira szövevényes országosban, mint az ausztriai, szerfelettiek, mit minden méltányos, ha nincs is beavatva, istentől nyert saját esze szerint is kénytelen lesz megismerni; de e helyett most legújabban, a nélkül hogy csak legtávolabbról is tudná, „mit fog a kormány jövő országgyűlésen kitalálni“, mindent, mi csak tőle telik, elkövet, pártja szaporítására és a kormánynak minden módon való rágalmazására, gyűlöletessé tételére; ha pedig bárhol is, mint teszem minap Galicziá- ban, gyűlnek bajai, még annyira vetemedik számosb tagja, hogy minden tartalék nélkül egyenesen kitárja legnagyobb örömét! Mi, isten bocsássa meg bűneinket, per associationem idearum, több ízben, mikor ilyeseket hallani valék kénytelen, pedig olyan egyének részéről, kik magyar privilégiumok, konstituczionális fávorok, magas állás és gazdagság nélkül, csak egy jó paripa becsével sem érnének fel, egyenesen a pedellus némelykori működésének felette nagy hasznát, sőt szükségét, vagy éppen „sajnos elmulasztásait“ hozta emlékezetembe. Petrássevich Géza könyve. Petrássevich Géza készült, komoly és tehetséges iró. Magyarország és a zsidóság czimü kitűnő munkájával lépett arra az útra, melyen hazafiságát és lelkiismeretét kielégíti, de csak tövisekre hág, melyen elszegényedni lehet, de meggazdagodni nem. Az olyan fiatal ember, ki az igaz bátrak közé sorakozik és közöttük harczol, nagyon ritka. A többség az abrakos tarisznya és a könnyű babérok után indul. Petrássevich Gézát hazaszeretete vezeti s időt nem kiméivé, megint könyvet irt és adott ki : „Zsidó földbirtokosok és bérlők Magyarországon“, kapható egy koronáért a szerzőnél Budapest, VIII., Szentkirályi-utcza 28. A könyv- kereskedésekben nem fogják árulni, mert a könyvkereskedés zsidó és megzsidult kezekben van. A zsidó lapok sem beszélnek sokat róla, mert ez a tartalmas füzet ébreszti arra, hogy a magyar földet a zsidó kézből hódítsák vissza. A lelkes szövegbe számadatokkal szolgál Petrássevich. Ezekből látjuk, hogy Magyarország mezőgazdasági művelés alatt levő földjének 37-50 százalékán, mint bérlő és tulajdonos gazdálkodik a zsidó. A tanulságos könyvből, melyet minden igaz magyar figyelmébe ajánlunk, a zsidó bérlettel foglalkozó fejezetet bemutatjuk. Fajfertőzés. A keresztény-zsidó házasságok, ha nem is óriás mértékben, de előfordulnak. Magyarországon minden évben van néhány száz. Nemcsak a fővárosban, de a vidéken is szaporodik ezeknek száma. Igaz, hogy csak nagyon is alsó rétegében a táisadalomnak. A fertőzés által furcsa faj keletkezik. Olyan faj, mely nem nyereség. Szerencse, hogy a paraszt nem köthet ilyen házasságot, már azért sem, mert a zsidónő sem nem kapál, sem szénát nem gyűjt, szóval semminemű mezei munkát nem végez A keresztény-zsidó házasságok valami keveset olvasztanak be, de úgy, hogy a beolvasztott féloldalával mindig zsidó marad . . . Erre is jó lesz megelőző eszközökről gondoskodni. Vallásos esték. Az angol és külföldi biblia-társulat száz éves jubileuma alkalmából a fővárosi református ifjúság bibliai ünnepet rendez a muzeurn főrendiházi nagy termében márczius 5-én este 7 órakor. — A budai katholikus körben márczius 2-án dr. Mihály ffy Ákos, 9-én Jeszenszky Kálmán, 16-án Mayer Béla püspök, 23-án Bogisich Mihály püspök tartanak felolvasást, minden este fél hét órakor. Nemzeti megújhodás. Timon Zoltán azok az irók közé tartozik, akik jól gondolkodnak és jól éreznek. Felröpül eszméivel és széles gondolathatárokat szel át, lecsap mint a sólyom, a sas és ami nem szép, szemtelen karmaiba veszi. Megmutatja azt is, hogy mit lehetne és kellene tenni. Erről szól Nemzeti megújhodás czimü könyve, melyben arról is szól, hogy a zsidó hatalom azért lehetett nagygyá Magyarországon, mert a közjózanság és közmértékletesség fokáról leszállóit urak és parasztok tobzódását használta ki ... A bajra orvosságot is ajánl, mit jó részben ellehet fogadni. Mentők Lapja. Folyó hó 10-én egy uj körültekintő lap első száma látott napvilágot. A lap czime „Mentők Lapja“, szerkesztője dr. Kovács Aladár, a Mentő- Egyesület igazgatója, az ismert nevű szakiró. A lap az első segitség-nyujtás tanításának és terjesztésének, valamint a mentésügy országos szervezésének lapja s egyszersmind a Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület közlönye. Változatos tartalma tényleg mindenkit érdekel, mert belőle tükrét kapjuk a mentésügy állásának hazánkban. Czikkei szakavatott toliakra vallanak. A lap bevezetését Karáisonyi Jenő gróf, a mentők tetterős elnöke, tárczáját Rohonczy Gida, agilis alelnöke, Írták. Eltekintve attól, hogy a „Mentők Lapja“ hézagpótló hírlapirodalmunkban, mert mindenki tudja, hogy felette szükség van arra, hogy a társadalmat a mentésügy iránt mutatkozó letargiájából felrázzuk : mint mindenkit általában érdeklő közlöny, a legmelegebben ajánlható a müveit közönség figyelmébe. Önműködő kapcsoló. A Fodor Antal által feltalált önműködő vasúti kapcsolót, mint múlt év november 14-én Székes-Fehérváron mutatták be, s melynek létrejöttét Szemere Miklós áldozatkészsége biztosította. Fodor Antal azóta az észlelt hibákat kijavította és igy mutatta be Florisdorfban egy kisebb társaságban. Az átalakított szerkezet most már tökéletesen beválik. A társaságban, mely a találmányt megnézte, jelen voltak: gróf Hadik Sándor, Miklós Ödön, gróf Csáky Felix, dr. Gürey Gusztáv, a déli vasút képviseletében Hönigsberg Ottó főmérnök, Büttel János és mások. A bemutatás után a jelenvoltakat Szemere Miklós megvendégelte. Uj fogyasztási szövetkezetek. Meskó Pál, a Magyar Gazdaszövetség titkára a folyó esztendőben a következő fogyasztási szövetkezeteket létesítette a Szövetség kötelékében : Buják, Vilke, Nógrád-Szakai, Surány, Hugyag, Ó-Huta, Felső-Tiszovnyik, Ságujfalu (Nógrádmegye), Gödöllő, Püspökhatvan (Pest- Pilis-Solt-Kis-Kunmegye), Kisújszállás, Turkeve- Csalánzug (Jász-Nagy-Kun-Szolnokmegye), Sve- dlér (Szepesmegye), Csermely (Borsodmegye), Kis-Ida (Abauj-Tornamegye), Vitány (Zemplén- megye), Kóvár (Hontmegye), Szentetornya, Nagy- Szénás, Gádoros (Békésmegye), Cséffa, Kis- Marja, Micske, Zsáka (Biharmegye). \ Legyen világosság. Az idő halad. Tökéletesednek a világitó eszközök. Egy félszázad előtt még fagygyu-gyertya volt a ritkaság, ma a villany sem újdonság többé és ha a jóakarat, összetartás nem hiányzik, általános lesz a villanyvilágítás. A budai részek vezető polgárai a villanyvilágítás terjesztésére szervezkedtek. Szép elhatározásukat a háziurak közül már is sokan támogatják s még többen támogatnák, ha a lakók is sürgetnék és megkívánnák. Elvárják a köröktől, hogy szavukat hallassák és sürgessék. Még egy népgyülést is megérdemelne ez a kérdés, melynek megoldása valóban égető. A vezetőktől elvárhatják a keresztény polgárok, hogy ne engedjék a vállalatot zsidó társaság kezébe. A lap üres. Sokszor halljuk az úgynevezett jó társaságban néhány izletesebben és választékosabban szerkesztett lapról, hogy üres. Ez a bírálat azt jelenti, hogy a lapban nincsenek mosdatlan dolgok, erkölcstelenségek, ami után eped a közönség nagyobb része. Ilyeneket a zsidó újságírók tudnak legjobban megírni, anélkül,
