Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-12-20 / 30. szám
30. szám. BUDA ÉS VIDÉKE 3. oldal ban sem ismeretes még nevéről sem. Hihetné az ember? Az én ifjaimat úgy kell nevelni, hogy gyermekkorban megszokják minden szenvedélyüket a haza dicsőségének vagy érdekének áldozatul hozni. De hogy történhetnék az egy olyan országban, melyben nem szabad a satira vagy a sarcasmus érzetével a világra születnünk, nehogy a mit a kormány kezd, komikusnak, nevetségesnek találjunk! Biz’ igaz, némely államban jobb az ifjakat éppen nem nevelni, se külföldre nem ereszteni: mert mihelyt egy vonallal följebb emelkednek a középszerűségnél, be fogják látni, hogy a tunyaság és az ostobaság áll itt a dicsőség legmagasabb polcán s hogy egy becsületes embernek nagy habozásban kell önmagában lennie, vájjon lázító, zendülő nagymester legyen-e, vagy pedig csendesen krumplit és zöldséget ter- meszszen? E szomoiú állapotnak egyedül a jövendő nemzedék célszerűbb nevelése vethet véget. Igaz, hogy rossz könyvek megzavarhatják az embert, kivált, ha születésekor egy baltacsapás jutott neki osztályrészül. Ez általános hibája az én jó régi földjeimnek, de szörnyen meg- haragusznak, ha azt megmondják nekik, mert nem tudják, mily szeretetreméltó dolog az, ha valaki egy kissé fellengős és hóbortos. Az a bizonyos csira, mely agyunkban e szeretetreméltó hibát teremti, isteni eredetű s azonos azzal, a mi az embereket a közönséges kerékvágásból kiemeli s őket vagy hősökké, államférfiakká, fináncminiszterekké, poétákká és művészekké, vagy pedig istentelenekké, lázítókká, csábítókká és zsiványokká teszi. Ez az anyag, melyet ifjú korunkban rendesen nagyon is szét- fecsérlünk, melynek pedig vén korunkban oly nagy hiányát érezzük, nem hagyja nyugton az embert s dacára létrehozott szülöttének, mindig elég ereje marad arra, hogy előre, vagy hátra hajtson. S ezt a hátraesést a jó nevelésnek kell megakadályozni. « Jó nemzeti iskola az, mire egy hátramaradt népnek mindenekfelett szüksége van. A test a bátorság horgonya s azért azt erősítenünk a lélek miatt szükséges. Ezt már a gyermekeknél kell megkezdenünk, mert ha nem merünk ezeknél valamit kockáztatni, bizonyára őket magukat kockáztatjuk. Kitüntetés. Seidl Ambrust, az Országos Központi Hivatalszövetkezet igazgatóját, a király magyar nemességgel tüntette ki. Valódi honfiúi érdemeket ért ez a kitüntetés. Seidl Ambrus neve fényesen van beírva a szövetkezetek honmentő munkájába. Majdnem 1000 hitelszövetkezet alkotásáért lehetünk neki hálásak. Gróf Károli Sándor egyik leglelkesebb munkatársa s erriye- detlenül, kitartóan építi azt a bástyát, mely szemtelen kiszipolyozások ellen védi a magyar népet. Makkabea. A zsidók vándor kedve izmosodik. Kevesen tudják, tehát hírül adjuk, hogy a zsidó sionista egyetemi hallgatók Makkabea asztaltársaság címén egyesültek. A sionisták külön zsidó államban akarnak szervezkedni. Ez a szándék méltó arra, hogy minden jó szívű ember pártolja és segítse a zsidókat őszinte és szép szándékukban. Magmutatták állambontó erejüket, adja isten, hogy államalkotó erejöket is mielőbb bebizonyíthassák. Üdvözöljük az őszinte szidó fiatalságot és kívánunk nekik sok sikert és pedig mielőbb. Istóczy Győző beszédei. A nagy tudományos készletű, erőteljes szónok és vérbeli antiszemita, Istóczy Győző kiadta országgyűlési beszédeit, indítványait és törvényjavaslatait. Mint az antiszemita párt vezére 1872—i8gó-ig mondotta el ezeket a hazafias beszédeket. Összesen 24 beszéd és törvény- javaslat van a vaskos kötetben, mit hasznosan olvashat minden jó hazafi s nem egy van benne, melyeket újabban fel kellene frissíteni. Ezeket a beszédeket, — ha a nemzeti elfajulást útjában feltartoztatni lehet — egykor hálásan fogja a történet elismerni s megadja a glóriát Istóczynak, ki bátor volt, túrt, harcolt és szenvedett a hazáért, a keresztény szellemért. Megrendelhető a szerzőnél, Budapest, X., Tisztviselőtelepen, Héderváry-utca. Országos Magyar Gazdasági Egyesület. A zsidó mindenféle úton szaporodik. A hol ma egy van, később száz lesz. Nem látja ezt be az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és választmányába több zsidót választott be. Ott, a hol a magyar földet és magyar gazdákat védik, a zsidónak nincs helye . . . Csak az olyan társadalmi munka alapos, melyben zsidók nem vesznek részt. Fegyverük a lekenyerezés is és pedig veszedelmes fegyver . . . Szeretik elhitetni, hogy zsidó nélkül megélni nem lehet, pedig lehet élni, de elpusztulni nem. Zsidó telepek. Egy angol társaság, a melynek élén gazdag pénzemberek állnak, rendkívül kedvező feltételek mellett húsz millió forintot ajánlott fel a szultánnak a siriai és palestiniai zsidó telepesek birtokjogainak átengedéséért. Úgy látszik, hogy a zsidó fészek már vonzza a zsidó vándorokat és jó hazát találtak új hazájokban. Itt egymás között éljenek boldogul, viruljon hazájuk s legyen oly hatalmas és gazdag, hogy a világ összes zsidai ide menjenek s legföljebb a rendkívüli zsidó követségeknél lássanak utódaink zsidót. Nevelő kézimunka. A Szent-ístván-Társulat kiadásában megjelent Augusztái Imre «Nevelő kézimunka» című munkája, mely az új tanításíerv anyagát teljesen felöleli. Az első kötet papiros- és lemez- karton-) munkákat tartalmaz (ára 1 kor. 20 fill.); a második kötet agyagmintázással és fémmunkákkal foglalkozik (ára 1 kor. 20 fill.); a harmadik kötet a famunkát és rovátkoló-faragást tárgyalja (ára 1 kor. 20 fill.). Ezenkívül minden kötet az egyszerű tanszerek készítését is megmutatja. A három kötetben mintegy 800 ábra van. Megrendelhető a Szent-ístván-Társulat könyvkiadóhivatala és könyvkereskedésében (Vili., Szentkirályi-utca 28. és IV., Kecskemétiutca 2.). Budaiak a városházán. Az elmúlt 1904-ik évben a fővárosi bizottsági tagok közül legélénkebbek voltak a budaiak. Nem magánügyek, de a közérdekért szólaltak fel . . . néha élesen is. A törvényhatósági bizottsági tagnak szép kötelessége és feladata van. Nem elég, hogy valakit megválaszszanak és azután pihenőre térjen, de részt kell neki venni szóval, tettel a törvényhatósági életben. Ez a tisztség nem a heverés párnája és nem politikai ügynö- kösködés .. . Sajnos azonban, hogy nem szárnyalt mindig elég magasan a bizottsági tagok felszólalása és belevegyült a politikai él és személyeskedés. A bizottsági tagok nem tanulmányozzák a városrendezést. Buda pedig példát adhatna az egész országnak. Fekvése, természetes kincseiről annyit beszéltünk, hogy már kár ismételni. Egyesületeink, köreink sem gondolnak vele . . . Kimagasló példa volt boldoultgSibreich Károly, ki a külföldön is járt, hogy tanulja a városrendezést; ép ilyen akibukottZs'tf7e/Y//gő,ki hogy többet ne említsünk a Duna kérdésénél volt szakértő.. Ismeretekbe bele pottyanni nem lehet, elmúlt már annak a közmondásnak ideje, hogy a kinek az Isten hivatalt adott, ad hozzá való észt is. A budai bizottsági tagokat is szétválasztja a pártállás. Ez szintén elég baj. Rossz szemüveg a pártoskodás. Megkísértették, hogy a különféle köröket a budai érdekek emelésére alakult végrehajtó-bizottságban egyesítsék. Ez a bizottság aluszik, hiában ébresztgetjük . . . A régi fővárosi egylet is széttagolódott, nem ad életjelt, pedig nagy alkotások eszméi kerültek ki ebből . . . Adja Isten, hogy az új év fordítson a dolgon s ne csak álljon, de éljen is Buda. Összeolvadás. Dr. Schächter Miksa a zsidó irodalmi egyletben a zsidók össze- és beolvadásáról olvasott fel. A zsidók be nem olvadnak, de beolvasztanak. Láttuk ezt a középkorban. Hiteles történetíróknál ugyanis azt olvassuk, hogy p. o. a mint a janicsárok nem mind törökök voltak, úgy a zsidók sem mind zsidók. Közéjük keveredtek más üldözött fajok is, kik azután egészen megzsidósodtak. Ézekből a beékeltek utódaiból válnak ki azután egyesek, kik eltérnek modorukban és tetteikben valamennyire a zsidó általános fajképtől. A vallás ragadt csak rájuk, a faji fegyelem, de nem egész zsidók. Ma is így van. Rogerius mester, mint szemtanú, a tatároktól elpusztított Magyarországról szerzett siralmas énekében a következőket írja: «Mert én e dolgot nem azért fejtegetem, hogy bárkit is megrójjak, vagy megszégyenítsek, hanem inkább azért, hogy tanítsak, hogy akik olvassák, megértsék, a kik megértették, higy- jék, a kik hiszik, emlékezetökben tartsák s a kik emlékezetöben tartják, fölfogják észszel, hogy közel vannak már a pusztulás^ napjai és az idők rohannak a nem-lét felé. És tudják meg mindenek, hogy én nem meggondolatlanul állítom azt, hogy annak, ki a tatárok kezeibe került, jobb lett volna nem születnie, mert érezni fogja, hogy nem a tatároknak, de a tar- tarusnak (alvilág) foglya». Ma is így van, csak az ellenség borzasztóbb, akkor a tatár, ma a zsidó pusztít. A tatárjárást kihevertük, hogy a zsidójárást kiheverjük, arra sok és sok szövetkezet, erő, lemondás és hazafiság szükséges. Magyar nyelv. Magyar nyelv című lapot szerkeszt az új esztendőben legmagyarabb nyelvtudósaink egyike, Szily Kálmán, a ki magyar ember, tehát tud magyarul, a mit a zsidókra nem lehet ráfogni. Bizony nagy szükség van egy ilyen lapra, mert a zsidók már ágyon cifrázták, agyon nyelvkoholták a magyar nyelvet. Azonban a szerkesztőség ne tervszerüleg járjon el, mert ez nincsen magyarul, hanem tervvel. A vállalkozás csak úgy sikerülhet, ha a zsidó nyelvtudósokkal semmi köze nem lesz. Ha ezek írnak, Magyar nyelvbe, úgy ott leszünk, a hol a mádi zsidó volt, indulunk, de célt nem érünk. Kérjük azokat, kik az 1904. évi előfizetési díjakkal tartoznak, liogy mielőbb küldjék meg. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Budapest, I., Krisztina-körút 101, 1. ajtó Megjelenik minden hó 10., 20. és 30-án. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona. Fél „ 6 Évnegyedre 3 , Kiadó laptulajdonos és felelős szerkesztő: mindszenti ERDÉLYI GYULA. Szerkesztő : JUR ISZTOVSZKI ÖDÖN.
