Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-12-10 / 29. szám
29. szám. 3. oldal mai papi házak élete egészen más, belopódzott a nemes egyszerűség helyére a fényűzés nem egy helyen. A pap elhagyta a népét, a nép elhagyta a papot; szomorú társadalmi kép. Tisztelet azoknak a kivételeknek, kik híveikkel törődnek, s p. o. a szövetkezés munkájában részt vesznek, igazán lelkipásztorkodnak s nem dobják a szocziális izgatok karjaiba a népet. Elmúlt a büszke szegénység korszaka és helyette itt van az úrhatnámság. A lelkészi pálya nem kenyérkereset, de hivatás. A ki erre hivatás nélkül lép, az kárhozatot terjeszt. A zsinaton szerettünk volna szót hallani a zsidókérdésről, de arról úgy a zsinat, mint a katholikus nagygyűlés mélyen hallgatott. Politikai zavarok. Lapunk nem foglalkozik politikával, tehát nem is szólunk a napi politikához. Egy pont azonban nagyon szembetűnő: minden pártnál vezérkednek a zsidók s a kik eddig óvták a hazát a zsidótól, revisio alá veszik őket s összeölelkeznek velők. A politikai durvaságok magukkal ragadnak mindenkit; így esett meg, hogy a főváros polgármestere Halmos János is méltatlanságot szenvedett. Bizony undorítók az ilyen politikai zavarok, melyek közben az érdemest is, mint Halmos János polgármestert sárral dobálják. Tessék kinek-kinek a maga elvét követni, olyan táborban lenni, a mely ízlésének megfelel, de póriasnál is továbbmenő durvaságokra ne vetekedjen senki. Mi sajnáljuk a helyzetetr, mert közgazdasági fejlődésünknek útját állja és népszerűvé tesz egynéhány nagyhangú zsidót. Tanítás és tanulás. Sokat várnak az új közoktatási törvénytől, mit mindenki dicsér. Közoktatásunk azonban nem ezen fordul meg, hanem a tanításon és tanuláson. A tanításból kiveszett Sokrates tanítás módja, mely a szíven alapult. Nemcsak az elmét, de a szívet is képezte. Példákkal tanított, nem elméletekkel s nem hanyagolta el a gondolkodó erőt. Nemesítette az embert, hogy a közjóra alkalmatosabb legyen. A gyermekek sok könyvet visznek az iskolába, meg vannak terhelve s alaposan semmit sem tudnak. Az alapossághoz sem nekik sem az oktatónak nincs ideje. A tanulás a tanulónál nem becsületérzési érdek, hanem félelem a rossz osztályzattól, tanító és szüléktől. Nagy baj az is, hogy a legtöb oktató keserű és savanyú, pedig szellemi derültség nélkül nem ér czélt. Az oktató lelki helyzete hat a tanulóra is. Szóval, a kit az Istenek szeretnek, abból tanítót képeznek, a kit pedig nem szeretnek, tehát hivatás nélkül választja ezt a pályát, az a nemzetnek milliárdokra menő károkat okoz. Nemcsak a tananyagban, de a tanítók anyagában is válogassanak és javítsák. Zsidóval taníttatni a magyar ifjút a legnagyobb baklövés. Lőcsei Fehérasszony. Modern írók nagyon szeretik kihalászni a múltból a hazaárulással vádolható alakokat. Van nekünk elég magasztos nemzeti hősünk a kurucz időkből is, minek rángatják elő a megbotlottakat. Jókai is bűnt követett el azzal, hogy Géczy Juliannát és Andrássy Istvánt választotta regénye főalakjaiul. A regényben elmosódott, a Népszínházban adott drámában kidomborodott a nemzeti önérzetet sértő történet. A lapok nem botránykoztak sem a közönség. Nem bot- ránykozik már a magyar semmin. Úgy látszik elfelejtették a történetet, mit újabban, mint valami irodalmi regálét, a zsidók bérelték ki. Ilyen átvál- tozási jelenetektől, mint p. o. a kuruczból la- banczcczá vedlés, meg kellene undorodni s erős kézzel állni útját annak, hogy színpadraolyandolgok kerüljenek, mit szégyenleni és nem fitogtatni kell. ___________BUDA ÉS VIDÉKE EM LÉKSOROK belecskai Mechwart András 70 éves születésnapjára. Átélt hetven évet Ritka becsülettel, S életének minden percze Fölért egy élettel! Mint üstökös csillag Úgy jött e világra : Nagy leikéből szerte lövel A szeretet lángja! Gondos édes apja Volt a munkás karnak, S a legelső apostola A magyar iparnak! Kitüntetést, rangot, Soha nem kereste, S állandóan ragyogott a Kírálykegy felette! Szegény özvegy asszony, S te apátián árva ! Reggelenként s minden este Sződd bele imádba : „Azt, az igaz embert, A merre csak lépdel, Áldja meg a nagy Alkotó Mind a két kezével lu 1904. decz. 6. 6 BÓRÁND JÁNOS. Védőintézkedés az alkoholizmus ellen. A belügyminiszter rendeletet intézett Árva, Bereg, Liptó, Máramaros, Szepes, Sátor, Tren- csén, Ung és Zemplénvármegyék törvényhatóságaihoz az étherrel kevert szesztartalmú italoknak élvezeti szerül való használata tárgyában. A belügyminiszter e rendeletében konstatálja, hogy tudomására jutott, hogy a felsőmagyarországi községekben az italárúsok és italmérők akadálytalanul hozzák ezeket a keverékeket forgalomba. Miután az Országos Közegészségi Tanács bekért véleménye szerint az étherrel vegyített italok rendkívül ártalmasok az egészségre, a belügyminiszter ezeknek az italoknak az elárusítását, illetve forgalombahozatalát szigorúan megtiltotta. Kik árulják ezt az életrontó pálinkát?A zsidók. Nemcsak árulják, de gyártják is. Ideje volt, hogy ez a rendelet közéjük csapott. Most az a fő, hogy végre is hajtsák és elejét vegyék a zsidók fortélyának, melylyel a hatóságokat ki szokták játszani és megejteni. A Szent-István-Társulat Naptára 1905-re. A mikor a Szent-lstván-Társulat életbe léptette a pártoló tagsági intézményt, elhatározta, hogy tagilletményül naptárt is fog adni a tagoknak. Ez a naptár 1905-re meg is jelent. Tetszetős, gazdag, terjedelmes; czéljának igen jól megfelel, oktatja, szórakoztatja, fölvilágosítja és földeríti a magyar embert; újszerű, emellett művészi. Az év történetében legnagyobb részt a japán-orosz háború foglal el, számos képpel. Kép egyáltalában sok van a naptárban, mind tiszta, érdekes. Ebben a tekintetben a naptár az eddigi népnaptárakat teljesen háttérbe szorítja. Meg vagyunk győződve, hogy csakhamar a keresztény családok legkedveltebb naptára lesz. Ára a könyvpiaczon 80 fillér; de, mint említettük, a pártoló tagok tagilletményül ingyen kapják. Megrendelhető a Szent-lstván- Társulat könyvkiadóhivatalában, Budapesten, VIII. kér., Szentkirályi-utcza 28. szám. A turisták karácsonyfája. Turistaműködésünk legelejétől fogva nem múlt el karácsonyi ünnep, a melyen a Pilis hegyvidékének egyik vagy másik községe szegény gyermekeiről meg ne emlékeztünk volna. Hisz ily félreeső vidékre jótékonysági egyesület nem terjeszti ki gondoskodását; ez apró gyermeksereg nyomorát nem látja, nem enyhítheti senki más, mint a turista. Választmányunk határozatából az idei — immár tizenhatodik — karácsonyfát deczember hó 8-án hegyvidékünk egyik legszegényebb községében Pilis-Maróthon állítjuk fel. Miután azonban Osztályunk szerény anyagi viszonyai e nemes czélra kellő fedezetet nem nyújthatnak: ismét buzgó és áldozatkész tagjainkhoz vagyunk kénytelenek fordulni. M. t. Czímedet úgy van szerencsénk ismerni, mint Osztályunknak ügyünk iránt mindenkor melegen érdeklődő tagját. Bízvást bátorkodunk tehát ama tiszteletteljes kérésünket előterjeszteni, hogy a túloldali gyűjtőívet m. t. ismerősei körében is köröztetvén, a nemes ügyet áldozat- készséggel támogatni s a gyűjtés eredményét legkésőbb deczember hó 5-ig Osztályunk Elnökségének (IV., Aranykéz-utcza 6. szám, III. em. 16. ajtó) czímezve beküldeni szíveskedjék. Egyúttal tisztelettel felkérjük, hogy a mennyiben az ünnepélyen résztvenni kívánna, ebbeli szándékát — a szükséges előintézkedések meg- tehetése végett — legkésőbb deczember hó 3-ig bejelenteni szíveskedjék. Közelebbi felvilágosítással a hivatalos órák alatt (kedden és szombaton esti 6—8 óra között) készséggel szolgálunk. Ezt a felszólítást küldötte szét a Magyar Turista-Egyesület tagjainak. Nagyon szép lenne, ha a tagok s más emberbarátok szívökre vennék. Alig van egyesület, mely a népélethez oly közel ért, mint a Magyar Turista-Egyesület és hazánkat felfedezte hazánknak, erősítve a magyar fajszellemet. A budai hegyvidék különösen le van kötelezve a turistáknak, kik utakat csináltak ott, a hol eddig a madár sem járt. A karácsonyfa-ünnep a keresztény szeretet ünnepe s egyúttal a magyar nyelvnek is erősítője. A Turista-Egylet már azért is derék egyesület, mert elenyésző számban vannak zsidó tagjai.
