Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-12-10 / 29. szám
2. oldal BUDA ÉS VIDÉKE 29. szám. Pedig a természet bővebb kézzel szórta ránk kincseit, mint osztrák szomszédainkra. És ha mégis szegényebbek vagyunk és mégis Ausztria az, a mely gazdasági felsőbbségével képes politikailag suprematiát gyakorolni rajtunk, úgy annak csak egy oka lehet és ez nem más, mint az, hogy mi nem dolgozunk, nem vagyunk productivak; hogy mi csak fogyasztói vagyunk neki és nem termelünk semmit, a mivel közgazdaságilag vele szemben paritásra emelkednénk. Pedig suprematiára is emelkedhetnénk, nemcsak paritásra. Minden időben de ma méginkább, mint valaha a közgazdasági érdekek azok, a melyek a világon a politikát irányítják. A magyar törvényhozás csak egyoldalúlag a közjogiakkal foglalkozik. Ma nekünk, magyar közönségnek is van okunk ezért panaszkodni, mint Széchenyinek volt, sőt nekünk ma még több. Nem annyit jelent ez, mint közjogi politika nélkül keresni a boldogulást, csak annyit, hogy közjogi téren nem boldogulhatunk köz- gazdasági politika nélkül. E téren pedig nincs előttünk más korlát, mint saját magunk ügye- fogyottsága. Kitüntetések. Ő felsége dr. Babarczi-Schwartzer Ottó udvari tanácsost a főrendiház tagjának nevezte ki. A nagyhírű tudós, író és szónok bizonyára a főrendiházban is kiérdemli azt a tekintélyt, melyre minden vonalon rászolgált. Nyílhegyi Riipp Zsigmondoi ő felsége az udvari tanácsosi méltóságra emelte s benne oly férfiút tüntetett ki, a ki minden tekintetben méltó erre, úgy is mint kitűnő jogász, úgy is mint kiváló polgár. Mind a két férfiúnak nagyon sokat köszönhet Buda. Küzdöttek önérdek nélkül Buda érdekeiért. Püspök és színház. Váczon mozgalom indult meg keresztény színház alapítására, melynek színpadjáról száműzve volnának az erkölcstelen darabok. Az alapítók Gróf Csáky Károly váczi püspököt akarták védőnek megnyerni, de a püspök nem fogadta el a védőséget azzal a megokolással, hogy a hitélet fejlesztése az iskolák ügye s a katholikus egyetem felállítása, a társadalom nevelése azok a feladatok, a melyek első sorban foglalják le az egyházfők szellemi munkáját és áldozatkészségét. Nagyon szép feladat s kövesse is minden püspök. A színházak ma csakugyan gyilkosai a jó erkölcsnek s Vácz nagy dolgot mívelne, ha a színpadról az erkölcstelen darabokat száműzné, a mit meg lehet tenni nyilvános színház nélkül is, ha lelkében művelt a társadalom; de fájdalom nem az. A nem erkölcstelen darabokat a közönség unalmasnak tartja. Hozzá kell újra szoktatni az ízléshez és erkölcshöz és pedig műkedvelő előadások útján. Váczon van legény- egylet, van elég nagy műveltségi osztály, mi sem áll útjába annak, hogy vallásos és szelíd humorú, valamint történeti darabokat adjanak elő. A színpad, különösen melyen színészek játszanak, ma már nem szolgál egyébre, minthogy a zsidóknak innen is jusson, mert sokasodásuk miatt ellepték a színpadot és innen is kormányozzák a világ erkölcsét. Darányi este. A budai körben ebben az évben is megvolt a Darányi-estély. Darányi Ignácz budai testestől, lelkestől. A szeretet, ifjúi emlékek; a férfi kor törekvései kötik őt Budához. Budáért sokat tett, fáradott, maradandó alkotásokkal emelte s mindent elkövetett, hogy fejlődjék, virágozzék. Hasznos munkássága közben, mindig pihenője volt az, ha a budaiakkal együtt lehetett s velők baráti érzésben olvadt össze. A budai kör Darányi estéjén újabban meggyőződhetett a kiváló államférfiú arról, hogy őt mennyire tisztelik és szeretik a budaiak. Uránia. A kedélyt és ízlést nemesítő, ismeretterjesztő Uránia-színházban A Párisi asszony, mit Pékár Gyula sok szellemmel írt, nagyon tetszett a közönségnek. Maga előtt látta Párist, élénk változattal és élvezhette a finom tarkaságokat. Az Uránia-színház a közművelődést terjeszti s nem lehet el nélküle művelt ember épp úgy, mint a kinek ismeretei bővítésére szüksége van. A modern színházi képtelenségek után az Uránia előadásai nagyon jó hatású s csak magamagának használ, ki azt minél többször felkeresi. Zsidó züllés. A zsidók családi élete sem olyan tükör, mint régen volt. Hitökben inognak, csak faji összetartásukban nem. Eddig nagyon kevés volt a zsidók válópere, ma feltűnően szaporodik. Úgy látszik, irodalmuk erkölcse reájok is hat. Az országos számtartó (statistikai) hivatal kimutatása szerint igo2-ben még csak 4 %-al szerepeltek a zsidó házasfelek a válóperekben. 1903-ban ez az arány g %-ra emelkedett. Vegyük ehhez a születési arány csökkenését, öngyilkosságokat, elme- és idegbajokat, hülyeségeket s látjuk, hogy a zsidók züllése megkezdődött s tart tovább, ha csak egy külön országban nem egyesülnek. Katholikus Magyarország. A katholikus önérzet tekintélyes ébredése erősen hangoztatja a katholikus Magyarországot. A katholikus Magyarországtól nincsen mit félni, csak a zsidó Magyarországtól. Egyik katholikus lap, az Uj Lap, biztatja a kálvinistákat és a zsidókat, hogy ha jól viselik magukat megélhetnek a katholikus Magyar- országban. A kálvinisták valószínű, hogy megélnek továbbra is katholikus atyafiaik mellett. Erre kár volt szót vesztegetni. Az olyan katholikus Magyarország nem lehet csak papíros ország, hol feltételezhető, hogy a zsidók megélnek és akárminők is. A czikkíró a zsidókat ezzel ne kecsegtesse. Míg a zsidók azt találják hinni majd Magyarországról, mint a középkorban Sauzet tanúsága szerint hitték: «Róma minden időben a zsidók menhelye volt s maguk paradicsomnak nevezték azt a középkorban, midőn a tudatlanság barbárságai őket egész Európában könyörület nélkül üldözték*. A vérmező. (M. A.) A Háromnyúl-kaszárnya kiépítésének tervénél újra szóba jött a Vérmező. A Lágymányoson volna rá hely, de némelyek a Vérmezőt emlegették. Mi is foglalkoztunk már a vérmező rendezésének kérdésével. Voltak olyanok kik lapunkban a beépítés, valami állami épület itt emelését indítványozták, de olyanok is voltak, kik a város rendezés helyes szempontjából fogva fel, a Vérmezőből egy nagy kertet terveitek. Ha mindent jól megfontolunk, ezt az álláspontot fogadnánk el, minden emelhető ellenkező ok daczára. Az egészség az első és jön utána az ízlés; mind a kettő a kert javára dönt. A krisztinavárosnak bérkaszárnyákkal való ellepése mellet sohasen írtunk. Ez lehetett és lehet egyes házi urak érdeke, de nem közérdek. Nincsenek nyilvános tereink s ez sokat árt a város összhangjának. Az építési és fejlődési türelmetlenség termelte ezt a visszásságot. Ha a Vérmezőt megválthatja egyszer a főváros azt ne építse be, hanem legyen belőle egy szép kert, olyan a mit minden más főváros megirigyelhet. Elég baj, hogy a Svábhegy is rosz- szúl alakult s nem aknázták ki a természet előnyeit. Ne siessék el a Vérmezőt. Ha a Vérmezőt beépítenék, az elrontaná az egész krisztinavárosi s egészen más lenne, mint a mire rendelte fekvése. Isten őrizzen, hogy a kalmárszellem legyűrje az ízlést és beépítsék a vérmezőt. Ez ellen a budaiaknak tiltakozni kell. Lorántffy Zsuzsánna-egyesület. A Lorántffy Zsuzsánna-egyesület megtartotta november havi választmányi gyűlését Odescalchj Gyuláné herczegné védő jelenlétében, Szilassy Aladárné elnök és Tisza Istvánná grófné alel- nök vezetésével. A választmány tisztán jótékonysági ügyekkel foglalkozott. Sok szegény család téli segítséget és több árvának neveltetését rendezték, kimondván, hogy minden szegény családot, a mely az egyesülethez fordul segítségért, fölkeresnek, vagy fölkerestetnek előbb, hogy az üzletszerű koldulás által okozott visszaéléseket megakadályozzák. Amellett, hogy az egyesület minden tagja teljesít ilyen látogatást, hivatásos diakonisszákról is történt gondoskodás, a kik — eddig hatan — a szegény családok betegeit gondozzák és részesítik a szükséges ápolásban. Az egyesület e kiterjedt munkájához két előadás jövedelmét óhajtja felhasználni. Az egyik előadást november 10-én tartotta meg a Nemzeti Múzeum fölolvasó-termében, este hét órakor, Dessewffy Arisztid és Szabolcska Mihály fölolvasásával a programmon. Református zsinat. A reformátusok zsinatja — bármily lelkes és szép beszédek hangzottak el ott — nem elégítheti ki az igazi református embert. Leginkább anyagi kérdésekkel foglalkozott a zsinat és legfőkép az állami támogatással. Az állami támogatás talán segít a lelkészeken, tanítókon, könnyít az adózókon idővel, de nincsen erkölcsi haszna, mert a függetlenségét koczkáztatja. A kálvinisták független szelleme sokszor használt a hazának, a szabadság szeretetnek. Félünk, hogy az állami segítség, ezt a független szellemet öli meg. A zsinaton szerettünk volna mást is hallani, p. o. a régi vallásosság, a Krisztusban való szilárd hit megerősítésének eszközeit. Szerettük volna, ha a régi és mai papokat összehasonlítják, a kik gályarabságot is elszenvedtek, nemcsak szegénységet. A hajdani és
