Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-10-30 / 27. szám
2. oldal BUDA ÉS VIDÉKE 27. szám vezeti Gyulai Pál „Széchenyi István mint író“ czimíi tanulmánya és Kautz Gyulától a „Hitel“ és a „Világ“ méltatása, különösen közgazdasági szempontból. Függelékében Szójegyzék a Hitelhez és a Világhoz Szily Kálmántól. Az egész kötet 700 nagy nyolcadrétü lapra terjed. Ára 10 korona; az Akadamia könyvkiadó-vállalata pártoló tagjai 25%, az átalányfizetés kedvezményében részesülő intézetek 50% engedménynyel rendelhetik meg az Akadémia főtitkári hivatalában. Katholikus nagygyűlés. Gróf Zichy János elnöklésével, komolyan, hitbuzgóan folyt le az országos katholikus nagygyűlés. A katholikus önérzet megerősödését bizonyította be a közgyűlés. A keresztény szellemi nyilvánult minden tanácskozásán és szilárdult a vallás tekintélye. Az elmondott beszédek szónokai átérezték, amit mondottak és minden szót a vallás és hazafiság sugalta . . . Több mint háromezer ember vett részt a nagygyűlésen, ami az érdeklődés fokozódására vall ugyan, de nem elég a jóból, mert résztvehetett volna legalább húszezer katholikus és azt hisszük, hogy jövőre részt is vesz. A világi katholikus urak abban a bűnben voltak eddig, hogy nem érdeklődtek a katholikus ügyekért, mint a protestánsok a saját tennivalójukért. A mi lapunk kerete kicsi ahhoz, hogy minden szónokot méltányoljunk. Valamennyi magas színvonalú beszédeit mondott. Gróf Zichy Aladárnak a szövetkezésről mondott szavait véssék szivükbe a jelenlevők és haza- menve alkossanak minél több szövetkezetei. Andor József főgymnáziumi tanár az erkölcstelen irodalomról beszélt olyant, amit jó lesz megtartani. A kitűnő fiatal iró a törvényhozás intézkedését szeretné az erkölcstelen irodalom ellen. Azt hisszük, hogy ennél erősebb fegyvere a védekezésnek, ha kimondották volna, hogy keresztény ember csak keresztény irodalmi termékeket olvasson. Dr. Demeczky Mihály a Il-ik kerületi katholikus gymnázium igazgatója s a Ferencz József nevelő intézet kormányzója magvas beszédet mondott a katholikus ifjúság erkölcsi védelméről. Visszautasította a hazafias szellemű katholikus gymnásium ellen emelt nagyon is sakterizü alaptalan vádakat és szép beszédét azzal fejezte be: „Csak vallásos érzéstől áthatott ifjúságból válhatik igazi, derék erkölcsében intakt polgársága a hazának.“ Halálozások. Nyilhegyi Rupp Imre miniszteri tanácsos munkás-életét befejezte. Halála általános' részvétet keltett. A székesfőváros egyik vezérembere volt s nagy tudásával, kiváló képességével pontosan szolgálta mint fővárosi tanácsnok s később mint a közmunkatanács tagja. Elnöke volt a Budai polgári kaszinó-nak és a főváros érdekeit szivén viselte. Végtisztességén a főváros legelőkelőbbjei jelentek meg. Mack József nyugalmazott dragonyos százados és a III. kerületi takarékpénztár volt főpénztár- noka meghalt 74 éves korában. Köztiszteletben álló, kedvelt férfi volt. Halálát előkelő sokaság gyászolja. Rössler Károly nyugalmazott pénzügyi tisztviselőt, ismert budai polgárt nagy részvéttel temették el. A megboldogultat széles körben szerették. Kötelességeit mindig hiven teljesítette. Szenessy Mihály a medve-utczai polgári iskola igazgatóját tanártársai és tanítványai s tisztelői kegyelettel kisérték ki a temetőbe. Halála veszteség a fővárosi tanári karra és iskolájára, mit jól igazgatott. Elsatnyulás. A Dunántúli Közművelődési Egyesület közgyűlésén hangzott föl a vád, hogy a magyar nemzet elsatnyulásáért a magyar sajtó felelős. Igaz, a magyar nemzet elsatnyult, kivediett minden régi jó sajátságából. De az nem igaz, hogy ezért a magyar sajtó felelős, mert nincsen magyar sajtó, csak zsidó sajtó van. Az a néhány lap, amely nem zsidó, már csak azért sem lehet felelős az elsatnyulásért, mert nincsen úgy elterjedve s kedvesebb a magyarnak a zsidó lap, mint a keresztény lap. Nemcsak a zsidó lapok felelősek a nemzet elsatnyulásáért, de azok is, kik közönyükkel a zsidó lapokat fölbiírjánozni engedték s ezeket olvassák és járatják. Mig a keresztény napilapok csak tengődnek, a zsidók szedik az epret és tejfölt. Ha a nemzet nem satnyult volna el, nem lenne zsidó sajtó és csak elenyészően kevés számú zsidó hordozná a batyut hazánkban s nem ült volna be az úri és paraszt portákra. „Vérboszu“. Naponkint hirlelik a lapok, hogy az uzsorával megkínzott nép elkeseredésében vérboszut áll az üzleti fenevadakon. A szegény fölindultat a törvénypadjára ültetik, elitélik. Az országon, a lakosokon mély sebeket ütöttek a zsidók. Az ilyen vérboszu tárgyaláson még sem fordítja feléjük — legalább az enyhítő okok fölsorolásánál — a rudat a királyi ügyész. A törvény- hozás is csak kerülgetve hoz intézkedéseket, melyek egy kicsit útját állják visszaéléseiknek. A fölvilágosultság korában hagyják elbukni a gyöngét és kitüntetik a buktatót. Sehogy sincs ez igy jól, mire az igazi törvényeket meghozzák, elpusztítja a magyart a zsidó. Aljas boszu egy szövetkezet ellen. Az emberi gonoszság változatos és határtalan. Uj meg uj formában hívja ki a megbotránkozást. A szigorú hatósági büntetésen kívül bizonyára ez fogja sújtani a „Hajdú-dorogi Keresztény Fogyasztási Szövetkezetbe“ betört ismeretlen gazembereket. A semmiháziak a készletben lévő nagymennyiségű rizst, kávét, darát, borsót, lencsét, az összes fűszereket a helyiség padlójára szórva, összekeverték a kelmékkel, selyemkendőkkel s végül leöntötték az egészet petróleummal, olajjal és terpentinnel. A fiókokat bepiszkolták és e hitvány munka után észrevétlenül távoztak. A kár meghaladja az 1000 koronát. A gonosztevők csak néhány értékesebb tárgyat vittek magukkal. Látható ezekből, hogy az egész rombolás csak boszu müve lehet. A csendőrség megindította a nyomozást, mely azonban eddig nem járt eredménynyel. Pedig csak két eshetőségre lehet gondolni. Vagy a szövetkezet valamely elbocsátott alkalmazottja volt a gonosztévő, vagy a szövetkezet külső ellenségei követték el a hitványságot, tudniillik a kevésbbé keresztény versenytársak, vagy ezek bérenczei. A Néppárt czimíi lelkes keresztény újságban olvastuk ezeket a sorokat. A szövetkezetek ellen megindult aknamunkák között nem utolsó ez sem. A zsidók és barátjaik látják a szövetkezetek hatását s mindenáron arra törnek, hogy kiirtsák. Azt hiszszük azonban, hogy erre mégis csak gyöngék és a szövetkezés folytatja diadalmas hadjáratát. Ur és paraszt kezet fog, hogy az ügy el ne veszszen. Frigyes főherczeg és a szövetkezetek. Frigyes főherczeg a Magyar Gazdák Vásár- csarnok Ellátó Szövetkezetének tagjai közé ötven üzletrész jegyzésével lépett be. A szövetkezet igazgatóságát Frigyes főherczegnek erről az elhatározásáról Röhrer udvari tanácsos, herczegi jószágkormányzó a következő levélben értesítette : Frigyes csász. és kir. herczeg ur ő fensége élénk érdeklődéssel viseltetik mindazon intézmények iránt, melyek a magyar közgazdaság fejlődését és előmozdítását czélozzák, de kiváló súlyt helyez különösen oly vállalatokra, melyeknek törekvései nem egyedül a vagyonosodásra, hanem útmutatásra, erkölcsi és anyagi támogatásra szorult kisgazdák érdekeinek előmozdítására és megóvására is vannak irányozva. Miután a közlött ismertető azon kilátásra jogosít, hogy a szövetkezet e czélnak az elérésére is törekszik, a tekintetes igazgatóságnak ez év szeptember hó 17-én ő fenségéhez intézett kérelme folytán, örömmel ragadja meg ő fensége az alkalmat érdeklődésének jelét szolgáltatni, minek folytán ő fenségének legmagasabb meghagyásából van szerencsém a mélyen tisztelt szövetkezeti igazgatóságot értesíteni, hogy ő fensége 50 üzletrészszel kíván a szövetkezetben részt venni s hogy az udvari pénztár uta- sittatott egyszersmind a jegyzett üzletrészeknek megfelelő összeg megküldésére. Magyarok szervezkedése Boszniában. Egy nagy szóvirág került ki a nyomdafesték alól: Magyarok szervezkedése Boszniában. Milyen derék faj lehet ez a magyar, ha hazulról elkerül. Magyarországon egészen szervezetlenek a magyarok és Boszniában szervezkednek. Elolvastuk a szervezkedők neveit s kitűnt, hogy a csapatba gyürközők között, több mint feles számmal zsidók. Ám szervezkedjenek bármilyen cégér alatt, de ne a magyart tegyék utálatossá Boszniában. Minek magyarkodnak ott, ha itt nem tudnak. A zsidó maradjon zsidó, de ne öltsön magyar álarcot. Szebb is, jobb is igy. Céllövészet. Nagy érdeklődéssel tartották meg Szemere Miklós puszta-szent-lőrinci lövöldéjében az egyetemi athléták a céllövő versenyt, melyre a dijakat Szemere Miklós adta. A lövészet a haza későbbi javára népszeriisödni kezd az ifjúság körében. A puszta-szent-lőrinci lövöldében 1905. máj. 15-én lesz a negyedik nemzetközi junior céllövőverseny, melyre dijakul Szemere Miklós 20.000 koronát ajánlott föl. A versenyen való részvételre az eddigi céllövő-versenyek feltételei irányadók, azza a különbséggel, hogy az 1905. évi céllövészetben csak azok vehetnek részt, akik 1882 január 1 -je óta születtek. A verseny dijai lesznek: I. díj 15.000 korona, II. dij 2000 korona, III. dij 1000 korona, IV. dij 600 korona, V. dij 500 korona, VI. dij 400 korona, VII. dij 300 korona, VIII. és XI. dij 100—100 korona. A részletes feltételeket még ez év folyomán küldi szét a versenyt rendező Budapesti Egyetemi Athletikai Klub.
