Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-10-30 / 27. szám
Budapest, 1904. XIII. évfolyam. 27. sz. Mindszent hava (október) 30. BUBA és VIDÉKE KERESZTÉNYEK LAPJA A bot. Megsuhant a levegőben a bot. Eddig békés, de nem jámbor kalmárok mutogatják és elfelejtik, hogy a botnak két vége van. Előre is kijelentjük, hogy sem nem fütykös, sem nem Csáthon metszették. Fordítsuk erkölcsi értelemre és mindjárt látjuk, hogy ez a bot semmi egyéb, mint egy kis parázs fenyegetés a szövetkezések ellen. Igaz magyar ember nem haragudhatik ezért túlságosan. A szövetkezés sikere ösztönözte a kalmárokat a bot mutogatásra. Megtörtént, amit meg nem történhetőnek véltünk, hogy a nép érdeke felülkerekedőben van a népen és a népből élők felett. És igy a zsidókérdés is megoldható, ha a megoldást nem indulat vezeti, hanem közgazdasági higgadtság és okosság. Nem történhetett máskép, mert sokáig ízlelte a zsidók munkájának keserű gyümölcsét a magyar és megcsömörlött tőle. Az államtól politikai balfogás lenne, ha kimondaná, hogy azért erősiti a szövetkezetét, mert a zsidóknak ártanak, gyen- gitik. Minden mázsás szónál többet ér a példa. Az pedig a szövetkezetekből hála Istennek van elég. Csak kövessék sűrűn, gyorsan, szaporán. Ne féljenek attól a bottól, mit a kalmárok suhintgatnak, mert az keveset használ, ha a nép összetart és megy az igazságnak utján. A fenyegetés, ha résen állnak, csak falra borsót hányás, de használhat is, mert a magyar jellem csak azért is vonásánál fogva a széthuzókat is egy kalap alá tereli. A kalmárok egyik lapjokban igy fenyegetnek: „Mily egyszerű és magától értődő dolog lett volna, kimondani, hogy ha ti, fogyasztók, szervezkedtek ellenünk, akkor mi, kereskedők, szervezkedünk — félrevezetőitek ellen. Kimondjuk, hogy bojkottáljuk azt a nagykereskedőt és gyárost, aki valamelyik fogyasztó-szövetkezetnek árut szállít. Kimondjuk, hogy bojkottáljuk azt a kisiparost, aki valamely szövetkezettől munkát vállal; azt a kiskereskedőt, aki azokat a cikkeket, melyekben maga is fogyasztó, szövetkezettől szerzi be; azt a munkásunkat és alkalmazottunkat, aki ily szövetkezetbe beiratkozik. Kimondjuk, hogy a kiskereskedők versenyképességének növelése érdekében, szervezzük hitelés áruszükségletének ellátását, hogy olcsóbb pénzzel, olcsóbb áruval dolgozhassák. Kimondjuk, hogy a kiskereskedők és kisiparosok kinnlevőségeinek védelmére, korlátozására intézkedésekettesztink, hogy kockázataikat ezzel csökkentsük, versenyképességüket pedig ezzel is növeljük. Sőt kimondjuk, hogy mi kiskereskedők, magunk fogjuk szervezni a fogyasztókat, olyatén módon, ahogy azt Németország legtöbb helyén már megtették a „rabbat- Sparverein“-ok s egyéb ilyen egyesületek alakjában, úgy hogy minden kisárusnak a boltja középpontjává, áruraktárává válik egy-egy ily kisebb szövetkezetnek, amelyek valamennyien egy kötelékbe fognak tartozni. íme néhány sorban is mennyi fegyver az ellenünk készülő háború diadalmas megvívására.“ A dob hangos, de nem veszedelmes. Ha még a gyárosok meghátrálnának is, azért még sem leszünk a zsidók prédái, bár az állami támogatást huzó gyárak inkább az erősödő szövetkezetekkel, mint a gyengülő kalmárokkal lépnek üzleti összeköttetésbe. De ha a gyárosok megijednének is és nem szolgáltatnának árukat a szövetkezeteknek, ami fel nem tételezhető, arra való a szövetkezés, hogy segítsünk a bajon. Alkossunk gyárakat szövetkezeti alapon és ismét egynéhány zsidónak kihúztuk a méregfogát. A földbirtokosok is felbuzdulnak, városok, községek is a külföld példájára gyárakat fognak építtetni és lassan-lassan visszafoglaljuk hazánkat és megtörjük a zsidót, kit ide senki nem hivott és nem marasztal. Ez lesz féktelenkedéseiknek igazi zablája. Ám lássák azután, hogy és hol élhetnek. Mind a vízig szárazon. Minden keresztény magyar ember munkájára várhatunk a fölerősödött zsidóság ellenében; aki a munkától elmarad, az maga alá vágja a fát. Ez napnál világosabb. így majd vége lesz a zsidó éktelenségnek és a magyar lesz ismét az ur, különösen, ha a fiatalság sem dugja össze a kezét és apostolkodik a szövetkezés ügyénél, ha átérzi, hogy a hazáért csak tenni kell valamit. így átlábolhatjuk a helyzet örvényeit. Erdélyi Gyula. Gróf Széchenyi István munkái uj kiadása. Gróf Széchenyi István összes munkáinak kiadására a tulajdonjogot a M. Tud. Akadémia a Tasner-örökösöktől még 1875-ben magához váltotta s a kevésbbé hozzáférhető munkákból, t. i. a kéziratokból és a szétszórtan megjelent czikkekből azóta kilencz kötetet adott ki, úgymint : Gróf Széchenyi István Naplói (kivonatosan). Összeállította Zichy Antal, Budapest 1884. Athenaeum. — Ára 8 korona. Gróf Széchenyi István Beszédei. Összegyűjtötte s jegyzetekkel kisérte Zichy Antal. Budapest, 1887. Athenaeum. — Ára 8 korona. Gróf Széchenyi István Levelei. Összegyűjtötte s jegyzetekkel ellátta Majláth Béla. Három kötet. Budapest, 1889—1891. Athenaenm. — Ára 28 korona. Gróf Széchenyi István külföldi útirajzai és följegyzései. Naplói nyomán összeállította Zichy Antal. Budapest, 1890. — Ára 8 korona. Gróf Széchenyi István levelei szülőihez. Összeállította Zichy Antal. Budapest, 1896. — Ára 6 korona. Gróf Széchenyi István Hírlapi Czikkei. Összeállította Zichy Antal. Budapest, 1893—1894. Két kötet. — Ára 20 korona. A kilencz kötet a M. Tud. Akadémia főtitkári hivatalánál, egyszerre megrendelve, 50 korona. Széchenyi munkái, különösen az életében megjelentek, könyvkereskedői utón ma már éppen nem, sőt antiquariusoknál is csak ritkán szerezhetők meg. Akadémiánk kötelessége gondoskodni arról, hogy nagy alapítójának munkái könnyen hozzáférhetőkké váljanak. Pontos számítás szerint, Széchenyi önállóan megjelent összes munkái az Akadémia eddigi Széchenyi-kiadásai alakjában és betűivel mintegy 200 nagy nyolczadivet, tehát 5 negyven- ives kötetet tesznek. Az Akadémia állandó Széchenyi-bizottsága javaslatára az Akadémia 1903 junius 22-én tartott összes ülése egyelőre két kötet sajtó alá rendezését határozta el, úgy hogy a Hitel, Világ, Stadium, A Kelet népe, Politikai pro- grammtöredékek 1904 és 1905-ben napvilágot láthasson. Az első kötet (Hitel és Világ) most jelent meg Széchenyi aczélmetszetü arczképével. BeVezesse tetteinket gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szelleme!
