Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-10-10 / 26. szám
2. oldal leghíresebb: a fegyvergyár kiállítása a bolthajtásos lovagtermekben van; az egyikben a régi fegyverek, a másikban a modern fegyver- gyártás — gyorstüzelő Maxim-puskák, tengeri ágyuk — csodái. A vár hüs és mély pinczéi- ben jó helyük van a vidék borának, sajtjának, mézének; a kazamaták közt, a sáncokban mezőgazdasági gépek, az állattenyésztés, méhészet, szőlőmivelés kiállítása; fönt, a szecesz- sziós fapavillonokban a modern festőművészet, az iskolák, az alpesi turisztika, az automobilok, a kerékpárok, az olasz vörös-kereszt, a jótékonysági egyesületek stb. váltakozó kiállítása. A gellérthegyi erőd úgy, ahogy most van, bárminek átalakítható és bármilyen közcélra fölhasználható kevés költséggel. Nem kell a hegytől félni. Egy kis hegyi séta nem árt, sőt egészséges is. A hegyek maguk kínálják magukat haszonra, élvezetre és az emberek elhanyagolják és ezzel a jó Ízlésnek és saját maguknak is ártanak. A rejtelmes Planer-istálló. (M. A.) „A rejtelmes Planer-istálló“ névvel ruházza fel a Budapesti Hírlap a Planer-istállót gróf Batthyány Elemér Ma lovának futása miatt. A ló formája változik, épp úgy, mint az idő, aminek ez évben szintén rossz formája volt s ezért az időjárást észlelő földtani intézetet nem lehetne rejtelmesnek nevezni. Sorok között a Planer-istálló „rejtelmes“ jelzője egy kis gyanúsítás, mire sem a ló tulajdonosa, a kifogástalan és sérthetlen jellemű gavallér ur, gróf Batthyány Elemér, ki erős kézzel irtja a lóverseny piszkos alakjait, sem az idomító rá nem szolgált. Nyilvánvaló volt, hogy Ma betegségen ment keresztül, de ha beteg nem lett volna is, egy ló futását senki nem biztosíthatja. Ha holmi zsidó zuglapok rugdalják a lóversenyt és lovaregyletet, arra nem tennénk megjegyzést, de a finom ízlést hirdető Budapesti Hirlaptól ezt a jelzőt nem lehetett várni s bizonyosan csak sietésből követte el a tudósitó, de igy is kellemetlenül érintette a jobb köröket. A Budapesti Hírlap számtalanszor kiemelte gróf Batthyány Elemért azért, hogy a lóverseny tisztességét minden vonalon óvja s a tudósitó maga is át fogja látni, hogy tolla sebesen járt a kezében. A zsidó lapok sakál hangjaira nincs szavunk. Folt, amely nem tisztit. Egy kálvinista esperes sikkasztott, egy katho- likus főpapot gondnokság alá helyeztek köny- nyelmü költekezés miatt. Most ismét egy meg- tévelyedett kálvinista lelkipásztorról ad hirt az Uj Lap. Nagytiszteletii és tudós dr. Balthazár Dezső követett el olyant, ami nem szép. Egy gyékényen árult Mezőfi (Morgenstern) Vilmossal, aki jól ismert népbujtogató szocziál- demokrata. Az Uj Lap nagytiszteletü uramnak a körmére koppint és ezt kérdi tőle és a többi lelki- pásztortól : „A kálvinisták is azt tartják, hogy ők a krisztusi alapon állanak. Hogy lehetséges az, hogy mégis beállanak a szocziáldemokraták közé, akiknek fővezérei mindenütt kimondott atheisták s akiknek agitátorai csak czélszeriiségi szempontokból vallják a ma még hitéhez ragaszkodó köznép előtt azt a farizeus frázist, hogy a vallás magándolog. A keresztény és magyar szempont hogy homályosulhat el annyira a kálvinista BUDA ÉS VIDÉKE prédikátor urak elméjében, hogy híveiket kiszolgáltatják a természetfölötti rendet nem ismerő és a magyar hazafiságot folyton sértegető zsidó fajú demagógoknak? Nem tudják azt a prédikátor urak, hogy van keresztény-szociáiis munkásmozgalom is, melyben katholikus és protestáns munkások egyforma odaadással és szeretettel fáradoznak azon, hogy a kor nagy szociális kérdéseit a keresztény erkölcsi fölfogás szellemében oldják meg. Hol maradnak önök akkor, mikor a keresztény munkásság segedelmükért kiált, mikor szegény keresztény emberek az önök támogatásáért csengenek az uj pogányság véresszáju népámitói ellen ? Elmennek a nemzetközi forradalmi szociáldemokrata párt gyűléseire elnökölni, cikkeket írnak a szociáldemokrata lapokba s kiszolgáltatják a keresztény népet a zsidó politika szédelgéseinek. A szegény nép érdekeit a keresztény-szociális táborban is lehet becsületesen szolgálni. Kár csupa elfogultságból elvet, hitet, hazát megtagadni a zsidó tollak dicséretéért. Dr. Balthazár ur, a keresztény-szociálisták várják az ön válaszát!“ Mojzes bácsi. Az őszinte zsidók távolodni és nem közeledni akarnak. Ők nem álmodnak az összeolvadásról, mint némely rövidlátó jámbor keresztények. Lépten-nyomon emelik a válaszfalakat, mit a hályogos magyar nem vesz észre, emelik pedig már a gyermekek között, amin mi csak örülhetünk. Egy ismerősünk a napokban játszadozó gyermekeket figyelt meg. Egy kis zsidó fiú mutogatta játékát s mikor a többi azt kérdezte, kitől kapta, azt felelte: Mojzes bácsi hozta. Ebből láthatjuk, hogy uj zsidó divat kap lábra, a legtöbb zsidó gyereknek eddig a Kristkindli hozott, most már Mojzes. Végre mégis csak távolodnak a zsidók és Isten kegyelméből talán egészen eltávolodnak. Birtokvásárló község. Mint nekünk Írják, Gyarmat győrmegyei község lakossága négyszázezer koronáért megvásárolta a premontrei rendnek a község határában levő 1070 holdas birtokát. A premontrei-rend birtokáért magánosok hatszázezer koronát is ajánlottak, a fehérpapok azonban szociális érdeket tartva szem előtt, a községnek juttatták a szép birtokot, amelyet a község három holdas parcellákra osztva, 30 évi törlesztésre ad át szegényebb lakóinak. Gyarmatról eddig a föld- inség miatt ötszáz család vándorolt ki Amerikába ; ezek nagyrésze most hazajön, mert itthon is boldogulhat. Gyarmat különben szépen halad a fejlődés utján; két fogyasztási szövetkezete egyaránt virágzik s nagy téglagyár alapítását is tervezik. Rohamos fejlődés. Nagy diadallal szeretik hirdetni a főváros rohamos fejlődését, melyből sok esik az elzsi- dósodásra. A főváros rohamos fejlődése pedig nem egészséges, mert olyan elemekkel gazdagodik, melyek minta belvándorlásszomorú tüneményei otthon saját illetőségük helyén megélni nem tudtak és szerencséjükre a fővárosban vadásznak . . . Bizony jobbak voltak a régi idők, mikor szégyennek tartották azt is, ha valaki a másik faluba települt. Ennek a belső vándorlásnak oka a vallástalanság, elégedetlen26. szám ség, gazdagodási vágyás. Boldogabb az, ki nem hagyja faluját. Sehonainak tartották azt, aki elhagyta, a régiek. Igazuk volt. Drágaság. Az Isten gondviselésének úgy tetszett, hogy az egek csatornáit kellő időben ki nem nyitotta és szárazsággal sújtotta a föld népét. A régiek, kik erősebbek voltak hitükben, azt tartották, hogy az Isten az emberek bűneit lakoltatja ezzel. Vallástalanságról hires napjainkban erre senki sem gondol, különösen a zsidó erkölcstelenségben vastag főváros népe. Saját bűnét elfeledve, a zsidó sajtó nekimegy és szidja, okolja mindenért a fővárosi tanácsot s épen a zsidók közül kerekednek ki azok, kik a drágaság mentő eszközeit kiabálják és kiabáltatják. Kik okozzák a drágaságot, ha nem a zsidók? Ők fitogtatják lépten-nyomon a jótékonyságot, félremagyarázva azt, hogy ne tudja azt a jobbkéz, mit a balkéz cselekszik. Egyik kezükkel ingyen tejet és pénzt osztanak, a másik kezükkel mindenféle uzsorát űznek, árukat hamisítanak és felviszik az árakat, üldözni szeretnék a szövetkezeteket. A fővárosi tanács rugdosása régi nótája a zsidóknak, mert a tanács nem zsidó s a maga határának rámájában minden jót megtesz a közjóért. Feltűnően sok zsidót büntetnek meg naponkint az élelmiszerek hamisításáért. Kár, hogy nálunk nem elég szigorú a törvény s csak irigyelhetjük Berlint, hol egy tejhamisitót pénzbírságon kivül két évi börtönbüntetésre Ítéltek. A gazdák nálunk könnyelműek, még a nagy urak is zsidóknak adják eladásra a tejet s a közönség zsidó tejkereskedőktől vásárol. A tanács egyben hibás, hogy fali hirdetéseken nem cégé- rezi ki a hamisítók neveit, mert a lapok eldugják őket. Nem csuda, hiszen a hamisítók többnyire zsidók. Házasság. Schlosser Ferdinánd a császári és királyi szabadalmazott déli vasút felügyelője és milden- burgi Bellschan Ernesztina tisztelettel tudatják ezennel egybekelésüket. Ez a hir sokakat érdekel, mert Schlosser felügyelőt nemcsak Budán, de a déli vasút összes területén ismerik, mint kitűnő tisztviselőt és képzett müveit embert. Számosán üdvözlik az uj párt s kivánnak boldogságot s mi is kívánjuk, hogy legyenek boldogok. Vásárok vége. Arról beszélnek, hogy megszüntetik az országos vásárokat. Némelyek helyeselik, némelyek nem. Mi azt tartjuk, hogy az országos vásárokat be kell szüntetni, kivéve az állat-és termésvásárokat. A vásárokon a nép csak rossz vásári munkát, gyarló zsidó portékát kap, azt hiszi olcsón s amellett a pénzét költi, sokszor rászedik, meglopják. A szövetkezeti boltokat rendezzék be úgy, hogy jót és olcsót kapjon a nép. A zsidóké volt úgyis a vásár, ők bérelték a helypénzt. Nekik árt legtöbbet, ha vége lesz az országos vásároknak. Csak mielőbb hozzák a beszüntető törvényt.
