Buda és vidéke, 1901 (10. évfolyam, 1-35. szám)
1901-10-00 / 27. szám
Budapest, 1901. X. évfolyam 27. sz. Mindszent hava (október) vasárnap. BUDA és VIDÉKE. SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. KIADÓHIVATAL hol előfizetni lehet és hirdetéseket felveszünk : Budapest, I., ICrisztina-körut III., I. ajtó. Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, évnegyedre 3 korona. — Egy szám l korona. SZERKESZTOSEG: Budapest. I., Krisztina-körut III., I. ajtó. Kéziratokat és közleménvekct ide kérjük küldeni. kor átugrásával egyszerre a dísztelen Széchenyi mint nemzetfejlesztő politikus. (Gaal Jenőnek a Magyar Tudományos Akadémiában tarlóit nayyérdekii felolvasásából.) — Folytat á s. — Csak az szomoritotta cl, hogy életében oly kevesen értették meg. Hányszor tördeli kezeit s vádolja önmagát, hogy nem tud elég érthetően Írni, minélfogva nemzete a reá nézve életérdekü nagy igazságokat nem szívleli meg, melyeket pedig ő oly tisztán lát és élénken érez át, de azokat meggyőző erővel előadni nem képes. Mily irigylendők, de egyénileg — teszi hozzá — mily sajnálatra méltók azok, a kik minden gondolatukat tökéletesen képesek kifejezni! Irigylésre méltók, mert a beszédnek hatalmával bírnak, de sajnálandók. mert oly keveset gondolnak és éreznek. hogy azt emberi nyelven is elő tudják adni. Ez a rendszer a maga teljességében azt a benyomást teszi reám, mint valamely, a maga egyszerűségében is méltóságos, óriási méretű gyönyörű görög templom, melynek talaját az ő természeti bölcseletén és tisztult — inkább értelmi, mint érzelmi — keresztényi felfogáson nyugvó világnézete, alapját pedig a magyar nemzet egyéniségének, összes állapotainak és körülményeinek emberileg tökéletes ismerete képezi. — A hatás, melyet a szemlélőre gyakorol, leírhatatlan, varázsszerű és káprázatos ten ve csak azért nem vakít el, mert e fénv valóban nemes és mivel a sok drágakő, melyből ez épület áll, nincs kivétel nélkül csiszolva. De ez a hatás annál jótékonyabban melegít, emel és nemesit. A ki abba a széntélvbe belép, érzi, hogy mily fenséges helyen tartózkodik és bizonyára javulva tér onnan vissza. Ha pedig valaki, miként évekre terjedt külön tanulmányaim jutalmául én. abban egynél több Ízben is megfordul, a mindennapiság pora által bemocskolt saruit annak bejáratánál a következő alkalommal önkénytelenül le fogja rakni. Megtalálhatja abban mindenki az önismeret útján, melyre oly nagy súlyt fektetett, hogy egy külön remek művet irt róla, elérhető kötelességtudás eszközein, a polgári erény által követelt önnevelés és fejlesztés módjain kívül a múltakért való vezeklés kegyszereit, a jelen küzdelmei számára a becsületes kebel vértezetét és a felmagasztaltság szülte lélekerősitő bizalmat a jövő homályba burkolt esélyeivel szemben. Ez a rendszer a maga korát határozottan megelőzte. Sokkal korábban foglalkozik az evolutio tanulságaival, mintsem e tannak legnagyobb mestere, Darvin, annak alapigazságait teljesen bebizonyította volna. Hamarabb vallotta magáénak azon eszméket, melyekkel Carlyle és népszerűsítői átalakították az angol társadalom közfelfogását. Előbb hozta összhangba a tudományos és a tiszta keresztény felfogást, mint azt ez a két nagy elme s utánok mások tevék. Es legalább én a felállítása óta jóval több. mint félszázadnak lepergése után nem tudok kimutatni Széchenyi rendszerében egy fő mozzanatra vonatkozó tételt sem, melyet ez a nemzetek életében is már számot tevő idő ne igazolt volna, vagv olvat, melyet nem az iránta érzett hála és kegyelet, hanem a saját létérdekei szempontjából a magyar nemzetnek szabad lenne tekinteten kívül hagyni. Nincs Széchenyi Istvánnak nagyobb alkotása, mint ez a társadalom- politikai rendszer és nincs annál nemzetünknek sem becsesebb szellemi kincse. És mégis úgy járunk felette, mintha annak létezéséről is alig lenne tudomásunk. Úgy tapodunk rajta, mint az a nyomorgó, a ki a neki jutott gazdag örökség felett járkálva sanva- rog és a kínálkozó dús-kincs mellett inkább Ínséget szenved, semhogy a mélységből való kiemelésével járó nehéz munkára, melyet azonban másra ígéretek fejében nem bizhat, elhatározná magát. Pedig annak hagyomá- nvozója számtalanszor mondotta, hogy a magyar nemzetnek perczei drágák. Ifjú nemzet vagyunk, de könnyen megtörténhetik velünk, hogy a férfiöregségbe sülyedünk, azért kettőzhetett szorgalommal s nehéz viszonyaink miatt fokozott értelmiséggel és erkölcsi erővel használjuk fel a rendelkezésünkre álló időt. Es ha volt valaha nemzetnek valóban hatályos erkölcsi tényezőre szüksége, akkor most kell minél teljesebben magába felvenni Széchenyi hagyatékát a magyar nemzetnek. Társadalompolitikai rendszerének e különben is már túlságosan igénybe vett díszes alkalommal még száraz vázlatát sem nyújthatom, azért lényegének lehetőleg az ő szavaival való felmutathatása végett műveiből csak egy idézetre vagyok kénytelen szorítkozni. A Kelet Népében Széchenyi ezeket mondja: „Úgy fogom fel a magyar nemzet rendeltetését, hogy képviselje Európában, mint. egyedüli heterogén sarjadék az ázsiai bölcsőjéből magával hozott, de virágzásra eddig még sehol sem fejlődött sajátságait. Azelőtt rombolt a miveit világban, de azután hasznára vált annak, mert a keletről jövő vad áradatot feltartóztatta. Van benne sok eredetiség. Van tűz. melynek kitartássá, vad erő, melynek bajnoki szilárdsággá, ittas rombolási vágy, melynek áldozatkész nagylelkűséggé kell tisztulni. Az emberiségnek egy nemzetét megtartani. annak tisztult sajátságait, mint ereklyét, megőrizni és szeplőtlen minőségében kifejteni, erőit és erényeit nemesíteni s igy egészen uj, eddig nem ismert alakokban kiképezve, vég- czéljához, az emberiség feldicsőitésé- hez vezetni. Lehet-e annál minden keserűségtől mentebb, tisztább öröm. melvet éreznie kell annak, a ki e dicső czél eléréséhez, ha csak egy parányival is hozzájárulhat. Egy haladott, kiválóan művelt és erkölcsös nagy nemzethez tartozni általában még vérségi kötelék nélkül is boldog érzést szül. Mennyivel inkább, ha saját véreink nemzeti újjászületésének szent küzdelmeiben vehetünk munkás részt.“ (Folytatása következik.) Vezesse tetteinket Gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar, szelleme!
