Buda és vidéke, 1901 (10. évfolyam, 1-35. szám)
1901-06-00 / 16. szám
2. oldal. tások egyenként s összesen oly cselekményekkel valónak egybekötve, hogy ezek" tökéletlenül bár előzetes képei a keresztény vallásnak. A szertartások leglényegesebb része, alapvonása a véres áldozatok bemutatása volt és valóban az Üdvözölő főfeladatává lett az, hogy bennünket szent vérének kiontása által megváltson. A megígért és a választott nép által várva várt, Megváltó földi eredete, fogantatása, születése, személye, megjelenésének ideje, egykori tettei és csodái oly szabatosan és oly világosan voltak jelezve a választott nép szent könyveiben, hogy majdnem merő lehetetlenség volt a megígért Megváltóra Jézus Krisztus szent személyében rá nem ismerni. Ámde ez még sem történt. A Megváltó megjött s a választott nép, a mely egyedül várja vala őt nem fogadta el, noha láthatta, hogy minden szóról szóra beteljesült, a mi róla jövendöltetett. Hogy történhetett ez? Hát biz ez így történt: Jézus Krisztusnak a világ Üdvözítőjének eljövetele idején. Két főfele- kezetre szakadt a választott nép. Az egyik szigorú volt kívülről a törvény megtartása tekintetében, bensejében pedig a legtágabb laxismusnak hódolt. Igazságos és szent volt kívül s belsejében romlottsággal telt s méltán hasonlította őket az üdvözítő a kívülről tisztára meszelt sírboltokhoz. E felekezet a farizeusok felekezete volt. A másik — a Szaduczeusok bűnös könnyelműséggel túltette magát Mózes törvényein s tüntetve magasztaló a gondolkodás szabadságát, a minek az lehetett következése, hogy ennek a felekezetnek erkölcsei közel rokonok voltak a mai anyagelvüek piszkos életmódjához. És ez a különben egymástól mindenben áthidalhatlanul elütő, egymással mindenben ellentétes, egymással örökös élet-halál harczot vivő, mindhalálig gyűlölő felekezet Jézus Krisztussal és tanításaival szemben szoros szövetségre lépett, hogy a farizeusi és szadu- czeusigonoszságokategyarántnyilváno- san korholó Krisztust halálba kergessék. Krisztus tehát keresztre feszitte- tett, a mint ezt Ő fényes diadalainak közepette egész biztonsággal megjövendölte. Ő meghalt, mint az egyaránt hitetlen, istentelen s erkölcstelen farizeusok és szaduczeusok kiapadhatlan vad gyűlöletének ártatlan áldozata, dühtől s megsértett hiúságtól tajtékzó ellenségeinek mámoros öröm rival- gásai és gunykaczaja között. Ámde harmadnap föltámadott Ő s negyven nap lefolyása alatt, száz és száz tanú jelenlétében ismételve mutató magát s fölment a mennyekbe, miután határozott szavakkal megjövendölte egyrészt a makacs Jeruzsálemnek^ végpusztulását, másrészt pedig az általa egy látható fő alatt alapított egyháznak minden üldözése daczára leendő véggyőzelmét. (Folytatása következik.) B PDA ÉS V I D É K E Széchenyi muzeum. A hatalmas arányokban ébredő és erősödő Széchenyi tisztelet sok tárgygyal szaporítja A Tudományos Magyar Akadémia Széchenyi múzeumát. A legnagyobb magyar emlékét 429 tárgy, lap, könyv, levél, röpirat és kép hirdeti; közöttük a Széchenyi tisztelet közlönyének a Buda és Vidékének nagyon sok száma, s Szemere Miklósnak a Széchenyi lakomán elmondott pohárköszöntője. A lelkes magyar közönség birtokában különösen 1860-61-hől nagyon sok Széchenyi emlék lehet, pipa, kendő, gyufatartó, dohányzacskó, dohány szelencze, üveg, pohár Széchenyi arczképével. Gyűjtsük szorgalommal a legnagyobb magyar ereklyéit, hogy mielőbb nyilvánossá lehessen ez a múzeum s kegyelettel zarándokolhassanak ide a hazafiak. Az elhunyt fiánál gróf Széchenyi Ödönnél is vannak Széchenyi ereklyék, de ezeket a nemes gróf — mint a Buda és Vidéke szerkesztőjéhez intézett levelében Írja — életében magánál őrzi. A Széchenyi család többi tagjainak is lehetnek emlékei, melyekkel szaporíthatnák a Széchenyi múzeumot. A közönségen áll, hogy a muzeum minél gazdagabb legyen. Országos állatvédő egyesület. Megjelent az Országos Állatvédő Egyesület Évkönyve az 1900 évről. Az évkönyv fényes példáját mutatja annak, hogy ez a derék egyesület erélyesen felel meg rendeltetésének. A mint már irtuk különösen itt Budán a szállítók, téglagyárak, legnagyobb részt zsidók, kik nem elégesznek meg az ember kínzással, de az állatokat is kínozzák. Az Országos Állatvédő Egyesületnek nem csak a kocsisokat kell ellenőriztetni, de arra munkálni, hogy a zsidó gazdákat büntessék. Nézzenek át minél többet Budára, itt nagy állatkínzásokat látnak. Ajánljuk a budai tagoknak, hogy ők is ellenőrizzék ezeket az embertelenségeket. A ki pedig teheti —- ,és ezt megteheti álljon be az Országos Állatvédő Egyesületbe. Áz egyesület sikerei még azt is eredményezhetik, hogy az ember megtanulván védeni az állatot, egyesületet alakit A keresztény magyar faj védelmére. Az állatvédő egyesületet felkérjük a sakterozás ellen való mozgalomra. Szászországban a marhák sakterozása el van tiltva. A szász mészárosok egyesülete, most avégett fordult a szász kormányhoz, hogy hasson oda, miszerint ez a tilalom egész Németországra ki legyen terjesztve. Ideje lenne, ha ennek a kegyetlen vérengző módnak betiltása nálunk is kezdeményeztetnék. Marienbad Budán. A »Buda és Vidéke» Széchenyi István intését követte, mikor a hazai és a budai fürdők látogatására hívta fel a közönséget. Széchenyi István fürdő tulajdonos ismerőseit arra buzdította, hogy tegyék kényelmessé és olcsóvá a fürdőket, s a látogatás magától jön. «Maradjunk itthon pénzt költeni.» Ezt mondja a nagy gróf s a Balatonra terelte a figyelmet. Fájdalom legtöbben kimennek a hazából pénzt költeni. Arról is szóltunk, hogy a budai sós- és keserű-vizek pótolják a külföldi fürdőket s Marienbadot is. Örülünk, hogy a Magyarság is igy gondolkodik s bemutatjuk erről irt czikkét: Tavasz felé, nyár elején, mindig aktuálissá válik a kérdés, miért van az, hogy a magyar ember, ha fürdőzni akar, nincs eset rá, hogy a magyar fürdőket keresse fel 2! Még ha semmi haja sincs és nincs egyáltalán gyógyhatású fürdőkre utalva még akkor sem megy hazai fürdőre mulatni, hanem idegenben költi el a megtakarított forintokat. Egy írónk egyszer azt mondotta erre, hogy nem vagyunk a magyar fürdők vi16. szám. szonyaihoz elég gazdagok és elég szegények. Mert hogy az árakat kifizethessük, dúsgazdagnak kellene lennünk, hogy kényelmesnek találjuk az ellátást, ahhoz pedig földhöz ragadt szegény embert sem találnánk. Ez megmagyarázza a magyar fürdők szomorú sorsát. A tulajdonosok a vendégekben valóságos médiumot látnak arra, hogy gyakorolják magukat a nyuzás- ban és zsarolásban. Pláne az olyan fürdőknél, hova gyógyulást kereső emberek mennek, látjuk ezt az abuzust nagy mértékben. Á külföldi gyógyfürdők állandóan zsúfolva vannak magyarokkal, mert az itthoni gyógyfürdőink az említett okok miatt nem alkalmasak beteg emberek üdülésére. Budapest főváros közegészségügyi-bizottsága statisztikával számította ki, hogy Marienbad például minden évben százával fogadja magába a magyarokat. S ekkor jutott eszébe a bizottságnak, hogy itt a főváros közvetlen közelében a budai keserü- viz források ugyanolyan jó hatásnak lévén, mint a marienhadi források, egy itt létesítendő gyógyfürdő vetélytársa lehetne Ma- rienbadnak. Hiszen gyógyhatása, a soványitó hatás ép oly kielégítő lenne, mint Marienbadnak, vidéke festői szép, a főváros közvetlen közelében van: tehát minden eszköz meg van a jövőre nézve. Csak olyan fürdőt kell létesíteni, mely kényelem, ellátás és az árak tekintetében felveheti a versenyt a külfölddel. Erre nézve pedig garancziát szolgáltat az, hogy a magyar Marienbadot a főváros alapítaná. A bizottság a tanácsot fel is kérte, hogy a mérnöki hivatallal tervet dolgoztasson ki a fürdőre nézve. A tanács örömmel és jóakarattal fogadta az előterjesztést és a mérnöki hivatalt utasította is e tárgyban. Nagyon fontos esemény ez a főváros életében, mert ha létesülhet a fürdőtelep, nemcsak a közönség nyer nagyon sokat vele, hanem a főváros idegen forgalma is jelentékenyen emelkednék. Régi panasz, hogy nyáron át a közönség üresen hagyja a fővárost. íme, itt az álkalom. Alkossanak a budai csodásán szép hegyvidékből modern gyógyfürdő-telepeket s megszűnnek a kereskedők és iparosok panaszai, de talán megszűnik a főváros — krónikus deficzitje is. Boldogság. Fehér holló nagy ritkaság. Ritkább ennél a boldogság. Mert boldog csakis az lehet, Ki sorsával elégedett. De bizony ilyen emberek, A mi földünkön nincsenek. Lényünkben folyton változnak, A kisebb és nagyobb vágyak. Elégítsd ki az egyiket, Mindjárt keresel szebbiket. Holtunkig mindig van vágyunk, S ez megrontja boldogságunk. pacséri Tocsek László. Boldog évek. A statisztikai havi füzetekben (nem tudjuk miért vannak benne német czimek is) olvassuk a boldog évek adatait. A század elején ugyanis Budán összesen 213 zsidó volt. A boldog időkön merengve kesereghetünk a jelenen, mikor 13 ezer zsidónál több van Budán. Nem számítva a nyaralókat, kik szintén lehetnek ezren. Zsidótelepités. A németországi zsidók központi egyesülete a napokban ülést tartott, amelyen a zsidó lcolonizáczió nehéz kérdésével is foglalkoztak. Oppenheimer, az egyik szónok véleménye szerint az egyedüli mód, hogy a keleteurópai zsidót emberségesebb helyzetbe segítség, az volna, ha átterelnék a földmivelésre, még pedig lehetőleg mezőgazdasági munkás termelő szövetkezetek utján,
