Buda és vidéke, 1901 (10. évfolyam, 1-35. szám)
1901-03-00 / 8. szám
8. szám. ló szerencsétlenül jár, veszélyes, esés,., vagy sérülés következtében gyógyíthatatlanná, válik, de Bécsbe nem-» szólítható;:? al^őt^gt -ttllajü^nos! kénytelen lovait minden ellenének: ; nélkül a gvepmesternek a tadni. Az 'állatkertnek ugyanis tíjsak ritkán vagy épen nem érceméi?' éíadn/ az’; ilyen lovat, mert az állatkert oly keveset fizet,-; hogy ennél a szállítási költség is többe kerül. Ha azonban a vágóhíd üzemben volna, akkor a tulajdonos lovát megfelelően értékesíthetné. Bátran állíthatjuk, hogy Budapesten évenként átlag 800 egészséges ló kerül ilyen módon a gyep mesterhez, a mi (ha a ló vágóhíd működésben volna) egy ló értékét átlag GO k.-ban véve fel, évenként 48.000 k.-t tesz ki és ez tényleg a földbe lesz temetve ! Kimutattuk a fentiekben, hogy igen alacsonyan számítva, évenként körülbelül 1(30,000 koronája vész el a fővárosi lótulajdonosoknak, leginkább bérkocsiiparosoknak, fuvarosoknak, adófizető polgároknak, a kik a mostani súlyos viszonyok között úgyis csak nagynehezen tengetik életűket 1 Az állatvédelem is sokat nyerne végül a lóvágóhid felállításával. Először is megszűnnék az a minden nemesebb emberi érzést mélyen sértő eljárás, hogy sánta, nyomorék lovakat hajtsanak lábon Bécsbe, amint az manapság napirenden van. Másodszor pedig, ha az itteni piaczon 5—10,000 ló kerülne levágásra, pedig ilyen consumra már az első időkben is lehet számítani, akkor az a sok kiéhezett, lehajtott, sebes, beteg és egyéb szánalomraméltó állat is valószínűleg el fog tűnni a főváros nyilvános forgalmából és ezt a szép fő- és székvárost nem fogják az ideérkező idegenek „az állatkínzások metropolisáénak nevezni. Elég alkalom lesz akkoriban ahhoz, hogy a munkára nem használható lovakat megfelelően értékesítsék tulajdonosaik; a hatóság pedig teljes erejével érvényt szerezhet annak a fővárosi szabály- rendeletnek, mely szerint csak teljesen jó karban levő és ép állatok foghatók kocsiba; a kapitányságok a törvény teljes szigorával büntethetik a szábályrendelet ellen vétőket. Ha csak ép és jó karban levő lovak lesznek a kocsik előtt láthatók, akkor meg fog szűnni a most, sajnos, lépten-nyomon látható állatkínzás, mert egy ilyen ép és jó ló meg tud felelni a tőle megkívánt munkának, de meg másodszor egy ilyen állatot, mint értékes anyagot, tulajdonosa, ápolója is jobban fogja gondozni, védeni. Reméljük, hogy a főváros tanácsa nem fog késlekedni egy olyan intézmény létesítésével, melyet a főváros lakosságának nagy része, az alsóbb százezrek érdekében „sürgősének kell jeleznünk, annál is inkább, mert az egész lóvágóhid nem kerül többe 50.000 k.-nál; hisz- szük is, hogy ez az intézmény még ezen évben létesülni fog! —mm. A kereszt.*) A kereszt a szeretet jelvénye, szimbóluma egy világnézet megváltozásának. Ezelőtt 1901. esztendővel a gyűlölet, az erőszak eszméje uralkodott s ezt megváltoztatta a názáreti a Kálvárián át elszenvedett halálával. Nincs a világnak egy népe, mely ennek a legmagasztosabb szabadsághősnek érdemeit el nem ismerné s meg ne hajolna halálfája, a kereszt előtt, amelyet ő bitóból isteni jelvénnyé alkotott. És mégis a kereszt jelvényét letördelték, megcsufolták abban a budapesti egyetemben, melyet a keresztnek, a katholikus vallásnak egyik dicsőséges bajnoka, Pázmány Péter alapított. Kik voltak ezek a gaz- ficzczkók, azt a mi nagyon tapintatos rendőr(* „Magyarság.“---------------------■{ >| "U - /—r—j—r—---rí---------------------7 _ ------ -------................. :-------- - — sé günk még a .mai napig sem tudta kipuhatolni. Ez a kérdés foglalkoztatja ma az ország; gyűlést és értjük azoknak felháborodását, 'akilp ] yanásdsdPeggytáződésiik'hévfeyél a letört.keresztek: védelmére' kelnek. Követelve azok visszaállítását;; iM^yatorszagközoktalásügyi miniszteré, Wlasics Gyjula legutóbbi beszédében-azt hirdette, hagy ez a az állam az egyházpolitikai’-törvények behozatala után sem felekezetiedén, sőt legszentebb kötelékek fűzik össze a katholikus egyházzal. Hát eltürheti-e azt a miniszter, hogy ez a jelvény vissza ne állíttassák éppen abban a legfőbb tanintézetünkben, mely — akárhogy csűrjék és csavarják a dolgot — de mégis katholikus keresztény alapítás. Ez a dolog nem pártkérdés, de mégis azt mondjuk, hogy teljesen igaza van ifjú gróf Zichy Jánosnak aki minapi képviselőházi beszédében állította, hogy a kereszt, mely a szenvedésnek és a szeretetnek szinboluma, az az égő fáklya, mdly bevitágitja az emberiség utait. Talizmán, mely nemesíti az emberiség érzelmeit. Ehhez a kereszthez ragaszkodik a csüggedő lélek a kétségbeesés pillanataiban és bizonybizony mondjuk, hogy felekezetlenek, a saját vallási felfoásukhoz is hűtlenek azok a zsidók, akik akár ott bent a képviselőházban, akár itt kint, a kereszt jelentőségét kigunyolni, kikacagni akarják. Valljuk mi, vallja még ma a kormány is, hogy ez az állam nem felekezetieden, hanem szoros kapcsolatok fűzik a kereszténységhez, mely Magyarországot nagygyá tette és Európa művelt nemzetei közé beillesztette. Hát szabad akkor ebben az országban meggyalázni, kikaczagni azt a szimbólumot, mely az összes magyar kereszténységnek szimbóluma ~ is ? Szabad volna még egv felekezetien államban is az egyiknek sárral megdobni azt a jelvényt, mely a másiknak szent és amelyet kegyeletes csókjával illetni kötelessége ? Magyarország zsidóságának szerencsétlen szolgálatot tesznek azok a zsidók, akik ma a kereszt tiszteletének kultusza ellen foglalnak állást. Mert hiába, több a zsidóság magába Budapesten, mint egész Francziaországban, hiába akarnak nagyobb templomot emelni a Duna partján, mint aminő nagy lesz az uj országház, ennek az országnak keresztény jellegét, ők még a Lipótvárosban összehalmozódott milliókkal sem törülhetik el. És ne feledjék el éppen ők, hogy ez a keresztény jelleg, ennek a szelleme teremtette meg nálunk a vallásegyenlőség eszméjét. A kereszt árnyéka alatt hajtott ki a kölcsönös emberszeretetnek soha nem hervadó zöld fája. Ne tépjük meg ennek gályáit kegyeletien szentségtörő kezekkel sem az egyik, sem a másik oldalról, hanem emeljük magasra azt a szent jelvényt, mely megjelent a népek szabadságának hirdetőiül az égboltozaton ezzel a fölirattal : In hoc signo vinces. BUDA ÉS VIDÉKE Zsidók a keresztény ünnepek ellen. A Magyar Közigazgatás Kérdések és Feleletek rovatából vettük át ezt a kérdést és választ. Kérdés. Járásom néhány zsidó vallásu föld- birtokosa gazdasági cselédjeinek félfogadása alkalmával kiköti, hogy évente csak 3 munkaszüneti nap van, t. i. karácsony, husvét és pünkösd napján. Tehát Szt.-István, űrnap stb. ünnepeken köteles a cseléd dolgozni, különben 5 frtot levon a béréből vagy elbocsátja. Miután a cselédtörvény 29. §-a szerint „köteles a gazda akként intézkedni, hogy cselédje — a nélkül, hogy kötelességét mulasztaná — időről-időre a saját hitfelekezeti isteni tiszteletben részt vehessen“, kérdés, miként értelmezendő az, „anélkül, hogy kötelességét mulasztaná“, mert a gazda szempontjából a kikötött három napon kívül, minden más napon, ha istentiszteletre menne, kötelességmulasztást követne el, már pedig a cselédek különböző felekezetitek, s igy nézetem szerint a nem katholikusokra nézve a fenti 3 ünnepnapot kikötni nem lehet. Tisztelettel kérem, hogy a törvény mikénti értelmezésére nézve s a követendő eljárás tekintetében felvilágosítani szíveskednék, nevezetesen van-e ily 3. oldal. kikötésnek helye a cselédszerződésben, mely napök Volnának'dázok, mélyeken a • gazdásági cselédek felekezetűkre f valót ' tekintettel munkaszünetet. tarthatnak és mi alapon kötelezhető a gazda az ily szüneti napok betartására? . Válasz. A , cselédszerződésbejn oly kikötéseknek, melyek a cseléd vallás-erkölcsi ,életét befolyásolni czélozzák, jogi hatályuk nincsen, illetőleg azok semmisek. A törvény kérdéses rendelkezésének az az intencziója, hogy a gazda nem akadályozhatja a cselédet abban, mikép vallási kötelességének eleget tegyen és igy, kivéve a legsürgősebb nyári munkaidőt: az aratás és cséplés tartamát, midőn a munka késedelmes végzése veszélylyel járhat, — tűrni tartozik, hogy a cseléd főbb vallási ünnepein, a saját hitfelekezeti isteni tiszteleteiben részt vegyen. Ha a gazda a cseléd fizetéséből levonásokat eszközöl azért, mert az a nevezetesebb ünnepnapokon vallási meggyőződésből egyházi szertartásokon vesz részt és amiatt a cseléd panaszt emel a közigazgatási hatóságnál, a hatóság, a cseléd visszatartott bérének kifizetését bizonyára el fogja rendelni. Közöltük ezt nem csak azért, hogy okuljanak belőle azok, a kiket illet, de közöltük mint a vallási türelmetlenségnek egy csattanós példáját. Azt már csak még sem lehet eltűrni, hogy a zsidók a keresztények ünnepeibe avatkozzanak. Széchenyi-ünnep. A „ Garay János Társaság“ (Tudományos Irodalmi Társaság) f. hó 10-én esti 5 órakor a III. kér. községi polgári fiúiskola (O-Buda, Kiskorona-utcza) földszinti tornatermében tartja e havi nyilvános (fölolvasó) szakülését és azt Széchényi István gróf emlékezetére Széchényi ünnepi-üléssé avatja. Ez alkalommal Erdélyi Gyula Gondolatok gróf Széchényi Istvánról czimen felolvasást tart. Uj járásbiró. Szentendrei királyi járásbirónak a király Vidovich Ferdnczet nevezte ki. Vidovich Ferencz egyike a legjobban készült bíráknak s igazságosságáról előnyösen ismeretes. Vidovich Ferencz eddig is szeretett és tisztelt tagja volt a szentendrei társaságnak. Irodalmilag müveit ember, jó hazafi és kifogástalan ur, ki a biró pályáért lelkesedik és hivatásának lelkiismeretesen él. A közügyekért érdeklődik s minden nemes és igaz ügynek érme. Üdvözöljük őt uj tisztségében. A Gellérthegy. Kinos bizonytalansággal várják azok, kik érdeklődnek, hogy mi lesz a gellérthegyi erődből ? Kár lenne elbontani, miután kevés költséggel bármir átalakítható. Többféle tervről olvastunk. Akármelyik tervet választják is meg mind jó dolog. A dicsőség csarnoka (Pantheon) is igen tetszetős. A hely szép és fenséges. A hegyről remek a kilátás. Páratlan az egész Európában, hog}^ egy város közepén hegy leg}mn. LTgy halljuk, hogy a művész-világban arról beszélnek, hogy az erődből egy művész-telepet alkossanak. Ez is okán terv, a mi felett érdemes gondolkodni. A művész itt tökéletes művészi hangulatot talál. Ajánljuk ezt a tervet a tanács figyelmébe. Zsidók esküje. Az igazságügyi költsvgvita alkalmából a törvényhozás foglalkozott a zsidók esküjével is. Bizony a zsidók esküvése a bírósági esküforma szerint semmit sem ér. Azt a zsidók játéknak és tréfának tartják. A zsidót a maga szertartása szerint kell megesküdtetni. Ennek van értelme és értéke, mert a maga szentirása szerint a zsidó hamisan esküdni nem mer.
