Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-05-00 / 13. szám
Budapest, 1900 IX. évfolyam 13 sz. Vasárnap Pünkösdhava (Majrn) 8 Z E HKESZTI: ERDÉLYI GYULA. KIADÓ-HI^RTALi, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Budapest, I., Városmajor u. 28. Eötvös szellemében. . . A közönséges, mindennapi élet zajaiban valahányszor egy olyan jelenséggel állunk szemben, melynek keletkezése a múltban gyökeredzik, kétszeres érdeklődéssel kell, hogy kutassuk annak eredetét, mert örök igazság, hogy a múlt szülöttje a jelen. Ámde az események egymásután következő sokaságát az iöők rohanó haladása oly gyorsan ragadja el szemünk előtt, hogy mire egy esemény pontosságával valamennyire tisztába jöhetnénk. már feltorlódik mögötte a többi. De látnunk és figyelnünk kell, mert az esemenyek és jelenségekből okulást kell mentenünk, mert a haladásnak, a tökéletesedésének ez forrása ez táplálója. Nemzeti életünk újjászületésének eseményekben gazdag korszakában fél- század előtt óriások dolgoztak. Munkálkodásuk nyoma századokra lát eredménye népet boldogít. Az óriások közt ott állt Eötvös, — megkezdett nagy munkájának a hazai közművelőiés-ügy jelen állapota. Lehet-e egy nemzetre nézve ennél fontosabb ügy, mikor az a galvanométer, melynek mutatásáMegjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, félévre <> korona, évnegyedre korona. — Egy szám 1 korona : tói függ egy nemzet tekintélye, létének jogosultsága. Ez ügygyei kapcsolatban bármily csekély jelentőségűnek látszó mozzanat, vagy esemény merüljön is fel, nem szabad azt figyelmen kivül hagynunk. Ha a közművelődés egyik ágát — a népoktatás ügyet — tekintjük csupán hány oly jelenségre akadunk, melynek megfigyelése nem- lehet hiába való. A kezdet nehézségeivel küzdő óriás szellem felkutatja és megleli az utat, melyen egy egész nemzetnek haladni kell, hogy a müveit népek sorába jusson. Kijelöli az irányt, mely felé törekedni kell: megmutatja az eszközöket, melyekkel élni kell, ha azt akarjuk, hogy beteljesedjék a próféta ezen jóslata: „Még jönni kell, még jönni fog egy jobb kor!!“ De vájjon révbe ért-e már a meg- i indított gálya? Itt vannak azok a bizo- ! nyos mindennapi jelenségek, a melyek igazolják, hogy nem. Az irány, melyben ! a haladás történik helyes, mert az óriás jól fölépité világitó tornyait, a gálya nyugodtan halad, czélját nem tévesztheti. Ez az a jelenség, melynél meg kell álianunk ! * * SZERKESZTŐSÉG; I., Viirosniajor-utc/a 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A népoktatás-ügy terén soiv-sok még a tenni valónk, mig oda jutunk, hogy a nyűgöt európai államok fejlődésének mértékéhez közel lerközzünk. Hogy népoktatási törvények megalkotása <Uá' a haladás szinte századosnak mondható, ez csak büszkeséggel töltheti el minden magyar honfi szivét, a mikor ezt maga a müveit külföld elismeri. De éppen ez kell. hogy sarkaljon bennünket továbbra is a tettre. \ titok nyitját ismerjük, tudjuk, hogy a nemzeti törekvések istápolása a fő; tudjuk hogy az Eötvös szellemében való munkálkodást feladatának tekinti ma is számos hazafi és még e szellemben dolgozók csoportja ki nem hal, addig a sajnálatos, vagy pláne visszaesés bekövetkezésétől nem kell tartanunk. Mikor a népoktatás fejlesztésére irányuló törekvések megindultak a magyar társadalom számos köre sietett a nagy munkálkodó segítségére, mintegy példát mutatva a jövő nemzedéknek arra, bogy miként kell egy eszme megvalósítását, vállvetett közös munkálkodással elősegíteni. A munkálkodók ezen első csoportja ma már nagyon megritkult, a még élők jogos vágya megtekinteni az örökösök sáfárkodását. Es Madarak és fák napja*). Irta ; Herman Ottó. Herman Ottó tb. elnöknek határozati javaslata a következő : »Az Országos Állatvédő Egyesület közgyűlése elhatározta : 1. Hogy az egyesület kebeléből egy hét tagból álló bizottságot küld ki. abból a ezélból hogy a megalkotandó madárvédő egyesületek szamára alapszabaly-mintát készítsen s azt a választmánynak további intézkedés végett bemutassa. 2. Hogy egy buszonégy tagból álló bizottságit küld ki. avval a feladattal, hogy az amerikai mintára támaszkodva, a »madarak napja« — birds clay — és a »fák napja« — arbor day — intézmény" behozatalára vonatkozó javaslatot készítsen, azt a választmánynak intézkedés végett bemutassa.« E határozati javaslatot Hermau Ottó a következő indokolással kiséri: Mélyen tisztelt közgyűlés ! Az ember kebeleben lakozó legtisztább, legnemesebb és épen azért valóban szent érzelem, a könvörületesség nevében emelem föl szavamat e nemes egyesület közgyűlésének kegyes színe előtt, hogy külön is fölhívjam a madarak védelmére; védelmére azoknak a kedves teremtéseknek, a melyeket a népszellem szeretete az »ógi« jelzővel ruházott föl. A midőn pedig e felhívást itt megteszem, *) Az országos állatvédő egyesület 1899 évi jelentéséből. ne vegye a mélyen tiszteit közgyűlés szerény- telenseguek, ha önmagámból indulok ki : reá utal erre egész helyzetem, állapotom. Akadhat ebben a lelki sivárságra, önzésre és rideg anyag’iságra nagyon is hajló korban valaki, a ki, a midőn a madarat énekéért szeretem és vedem, így szól hozzám: mi hasznod vagy elvezeted lehet teneked a madár énekében, neked, aki azt nem is hallod? Tehát érdek, haszon, ez legy7en az egyetlen rugó, a mely cselekvésre bírjon, a mely e cselekvést megokolja!? Hozzá a kérdés nem is alapos és nem is igazságos, mert éu — s ez való igaz — süketen is tisztán hallom a madár dalát, annak minden hangját. Hogyan ? Hallom, feleségem szemen és szivén ár. A szem, a pacsirta repeső énekere fellángol; a szív, az földobog. Ezeket latom és érezem és akkor a pacsirta dalának minden hangocskája, trillája visszazeng emlékezetemből, mely régesrégen, a mikor még hallottam, a legkisebb hangot is fölszivta magába, hűségesen őrzi s elzeugi bensőmben, valahányszor a szantóka madar rezgő szárnynyal ég felé kél. Az a lelki sivárság nem tudja azt, hogy a süket ember szeme ügyesebb, ügyelőbb; hogy a legcsekélyebb rezdülést is észreveszi, és jobban átérzi, mint az, a ki hallásába bízva fölszínesen tekintget. És látom a kis fitiszmadár surranását az ősbükkök koronájában; a királyka bujkálását a fenyvek tömött ágazatában . . . így is tehát meg van okolva fölszólalásom. A mi pedig külön is késztet es följogosít ez az. hogy mind ritkábban látom kelni égfelé a pacsirtát; leghűségesebb barátunk, a füsti fecske mindinkább elmaradó/ fészkétől a kert az erdő és liget fáinak, bokrainak sűrűjében nincs mozgás; azokat évrői-évre több káros bogárság lepi el. És feljajdúl a kertész, a gazda, mert elpusztítja termését a féreg, a mely ellen emberi módjával, erejével hiába védekezik. Igen, mert ritkul az égi madár. . . A midőn a pusztulás okának földerítéséhez hozzáfognék, meghódolok néhány perezre : a modern sivárság elölt, mely nem törődik a szív hangjával, hanem számszerű, elfogadha- tatóan bizonyítékot követel á tőlem és mindenkitől. Álljanak tehát itt szmok, bizonyítsanak és vádoljanak. Hivatalos kimutatás szerint Friaulban csak egyetlen esztendőben, a madárvonulás idejében 206.832 madár került konyhai czélokra piaczra tényleg pedig kitett a szám 620.496 darabot! Azt hiszik, hogy tálán valami vérengző kerecsenek, vándorsolymok vagy sasok ? Oh dehogy! Csupa szemüuk gyönyörűsége ! erdő, mező ekessége, a gazda, a kertész legjobb barátja; vörösbegyek, hantmadarak, pintyőkék bubospacsirták és hasonló kedvességek — telelésre vonulva hálóba, kelepczébe kerültek Bresciában — mely előttünk magyarok előtt mindég egy bizonyos hyéna emlékét idézi fel — tehát egyetlen város piaczán, egyetlen vonulási időszak alatt, hivatalos kimutatás szerint 423 792 ártatlan, hasznos kis madár került olasz invenczek konyhájára, gyomrába
