Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-04-00 / 12. szám
Budapest, 1900 (4) BUDA ÉS VIDÉKE Ha nem értünk is egyet mindenben az Íróval, nem tehetjük azt, a mit nem tetsző könyvekkel tesz a kritikai divat, hogy vagy agyon hallgatja, vagy kiátkozza. A könyvből erős bírálatot olvashatunk a keresztény katho- likus vallás ellen, sőt vádat, hogy eltért a Jézus Krisztustól, Ezekre minden esetre theologus van hivatva felelni, úgyszintén a papi hatalomra vonatkozó részletekre. Minket, kik az összes kereszténység összetartását óhajtjuk a könyvnek az a része erdekel. melyben a Jézus Krisztus törvényeinek, példáinak és szavainak megtartását hangoztatja. Mire való a Spiritismus? kérdi Tóvölgyi vizsgálódásainak során. »A Spiritismus arra való. hogy megtudjuk : Miért vagyunk a földön? Hogy miért jött a világra Krisztus, mit tanított és miért tanította azt, a mit tanított? Krisztus a világra jött: »Hogy a szigorúságba beojtsa az engesztelődést, a kegyetlenségbe a szeretetet, a bünhődésbe a bocsánatot; a pompa szeretettje a nemes egyszerűséget: a gőgbe a szerénységet; a nagyravá- gyásba az igénytelenséget; az elégedetlenségbe a megelégedést, a reménytelenségbe a reményt és a megnyugvást . . . A mindenségien minden romlás és nemesbítés, az ojtás proczesszusan megy keresztül de alany kívántatik minden ojtáshoz A zsidó népben a nemesbitő keresztény tanok befogadására a szükséges alany megvolt. És az ojtás megtörtént. Egy részében megfoggant, nagy részében nem. a mely rész már nem volt eléggé egészséges az alanynak : mert a nemesbítés csak egészséges alanyban fogan meg. Innen, a zsidó népből ment ki a mozgalom a nagy világba és lerjedt el. A már tisz- tultabb szellemek, kikre az Ur számított s a kik befogadták e tant adták tovább és az elhintett mag csirákat hajtott az arra való talajokban. így haladt ez kezdetben, tisztán, szeplőt- lenül, a mint megszületett, s ha igy nőlhetett volna föl is. egészen más volna a keresztény emberiség, mint a mai. Más irányt vett volna a haladás, a testvériesülés, ebből kifolyólag a művészet s minden. A felebaráti szeretet, a türelem egymás iránt, a nemes egyszerűség és a sorsban való megnyugvás sat. nemesebb irányt adott volna az Ízlésnek : a czikornyá- zott helyett a fenségest; az érzéki helyett a magasztost. Meg volna minden ami a megelégedéshez szükséges és a telhetetlen vágyak elsatnyulása következtében elpusztult volna a mi szükségtelen. Az erő nem lett volna szétforgácsolva a fölöslegesbe, hanem konczen- trálódott volna a czélszerüben, a haladás tehát észszerű lett volna és sokkal nagyobb. A szeretet fejlődése nem engedte volna, hogy a jólét kellékei ily aránytalanul legyenek megosztva és még se legyen vele megelegedve sem az. akinek nincs, sem az. a kinek van. Mivel hogy a boldogság szellemi érzés, amely összeköttetésben van egymással s a hol a helyzetet a szenvedések érzése dominálja, ott átrezeg, átsajog az, habár öntudatlanul, minden szíven. Az emberi szellemben létező istentől öröklött szeretet, kielégítés nélkül égő vágy marad, melynek nyugtalanító érzésétől lehetetlen a szabadulás. Másként lett volna Krisztus tana betartásával mindez! A mai emberiség az ő anyagi fogalmai mellett nem érti meg ezt, hanem abban a té. védésben eviczkel : hogy az elégedetlenség, avagy a gazdagság; a fényűzés sat. hozza meg a haladást! igen ám! Az általános jólét! A megélhetési gondok földöncsuszása helyett a fölszárnyalás a magasba! Vágy nélkül az emberi szellem nincs soha! Csakhogy vágy a nemesbülés, a magasztos, az égies, az isteni felé, egészen más, mint a vágy az érzékiség felé! Égy társadalom Krisztusi tanokkal és jólétben egészen más élvezeteket keresne és találna, mint talált Róma a heloták és patri- cziuBok szenvedései és dőzsölései közt megoszlott nyugtalansag érzelmei közepeit. És nem-e tapasztaljuk még igy is, hogy a Krisztus tanát valló, habár nem követő, de annak eszméitől mégis csak érintett keresztény népek állnak a haladás legmagasabb fokán ; ezek dominálják a világot, ezek adnak, de sőt épen ezek adnak irányt a haladásban az emberiségnek : mert a tan, melyet Krisztus hirdetett, habár mindenféle anyagi felfogások, félremagyarázások és rétegek retortáin diluálva lett is, még igy is nemesbitette. tökélyesbitette és tisztázta az emberi gondolkozást: tehát még is a kereszténység hivatása lett, hogy a vilá- , gitó szövetneket elől vigye. A könyv megírására az indította Tóvölgyit hogy a spiritismust a szószékből támadták. Mi nem helyeseljük, ha a szószékből vitatkoznak egymás ellen a keresztyének. Sajnálatraméltó ez, mert csak gyengülünk vele. Tóvölgyi is elhagyhatta volna a katholikus klérus támadását. Nem jó vért szül s az ellenség a mo- zaismus és a felekezetnélküliség nyer vele. Találunk hibákat, de találunk még többször erényeket is. A protestáns és katholikus keresztény felekezetek háborúja, a pellengérre állítás a modern Israel győzelme. Könyvben sem szeretjük, de szószékből mondva elitéljük, mint elítéljük a következő esetet is. mit tudósitónk közöl velünk s melyből fenyitő ügy keletkezett. Az esetet maga a kereset világítja, mi itt következik: Tekintetes kir főügyészségnek! Budapesten, V. Nádor-ufcza 37. Ugyanaz a Scholtz Gusztáv budai ág. evangélikus lelkész, a ki a «Magyar Hírlap« mai számában »Protestáns vezérférfiak nyilatkozatai« alatt azon felvilágosítással szolgál, hogy a protestáns mozgolódásnak »semmi« jelenség nem észlelte, jónak látta f. hó 13- án nagypénteken a budai ág. evangélikus templomban tartott predikatiója alkalmával az ő híveit a kővetkező szavakkal üdvözölni: »Örülök, hogy oly szép számban jelentek meg daczára annak, hogy a mi templomunkban a katholikusok középkori naiv látványosságai nem léteznek.« Miután a vallás és annak szabad gyakorlata elleni büntettek és vétségekről szóló 1878. V. büntetőtörvény II. részének IX. fejez. 191. ekképen hangzik : »Vétséget követ el és 6 hónapig terjedhető fogházzal és 200 forintig terjedhető pénz- büntetéssel büntetendő, a ki az állam által elismert vallas szertartásai gyakorlatára rendelt helyiségben botrányt követ el, vagy a vallási tiszteletnek tárgyát -— vagy oly tárgyakat, melyek a szertartások végzésére rendelvék, a szertartásra rendelt helyiségben, — vagy bár azon kivül, de a vallásos szertartás alkalmával tettel vagy botrányos szavakkal meggyaláz«. — Ennélfogva bátorkodom a tek. kir.' főügyészséget ezennel tisztetteljesen felkérni, miszerint nevezett Scholtz Gusztávot az említett törvénybe ütköző vétségéért perbe fogni és ellene kellően eljárni méltoztassék. Budapest. 1900. április 15. Kitűnő tisztelettel Katholikus hivő. Nem kell az egyház tekintélyét megingatni. Ha ezt tesszük, oda érünk el, hogy egész kendőzetlenül fordulnak a modern Izrael fiai és szövetségesei a Gebercsek a Jézus Krisztus ellen. Erre nézve szolgáljon például egy novellának befejezése, mely egy szépirodalmi lapban jelent meg. Halálra, öngyilkosságra készülő ember megtalálja régi kedvesét mint festett leányt és feltámadt életkedve a nő karjaiban. Éhez ezt a húsvéti hangulatot adja a szerző. »A gyönyörű mesének a múltkor uj változatát álmodtam. Pénteken meghalt Jézus, de 8£ombat éjszakáján föltámasztotta őt egy szerető földi asszony utáni vágya. Halleluja, emberek, mindegy, hogy hogyan. Föltámadunk !« Ezt Írják már most, midőn az egyházak tekintélye katholikus és protestáns részint ingatag. Mit fognak Írni, ha Tóvölgyi leleplezései népszerűek lesznek? Nagyon szépek Tóvölgyinek a Jézus Krisztusról folytatott elmélkedései, de a katholikus egyházról adott sötét képek meggyöngi- tik elmélkedésének értékét és hatását. Erdélyi Gyula. fflagyar mostohája magyar volt. A Buda és Vidéke 11-ik számában Bodnár Zsigmond nagy becsű filozófiai fejtegetését olvastam. A tudós iró azt Írja, hogy a nemzetiségekkel úgy bánjunk, hogy közeledjenek hozzánk. Ha hazánk története lapjait forgatjuk, azt látjuk, hogy a magyar mostohája a magyar volt s a nemzetiségeket édes tejjel etette sokszor a szájából, sokszor a tenyeréből. A nagy gondolatokban gazdag Bodnár Zsigmondnak idézünk egy pár adatot a régen múlt időkből. II. András a dalmát Nóna városának 1205 augusztus 1-én kiváltságot adott, hogy nem kötelesek befogadni a magyar király kiséretét. IV. Béla 1244-ben Korpona városának meguj tja azt a kiváltságát,, hogy magyar embernek szász ellen tett tannvailomása érvénytelen. Ugyancsak IV. Béla azt irta Besztercze- bánya városának, hogy földjeiket másnak, mint németeknek el nem adhatják, jogaik körébe mást mint németet be ne fogadjanak. Századok múlva az 1608-iki pozsonyi országgyűlés a szepességi magyarok kérelmére határozta csak el, hogy a magyarok földet, házat vehessenek és hivatalt vállalhassanak. A magyarokat az 1655 és 1659-ik 30-ik törvényekben egyenjo- gositani kellett. De még ezután is fenntartottak a szászok egy különös kiváltságot: A város piaczán senkinek sem volt szabad házat építeni, ha, csak ki nem mutatta, hogy telivér szász polgár. III. István esküvel engedte meg a dalmátoknak. hogy magyart vagy más idegent be ne fogadjanak. Ili. Géza Spalató városának megengedte, hogy a magyarokat kiszoríthassák. Kálmán király a magyarokat kitiltotta a Dalmát és Horvát városokból. A nemzetiségeket sohasem zárták ki egy városból és egy hivatalból sem. Magyarországban a magyar fejedelmek a nemzetiségeknek mindig több jogot biztosítottak. mint a magyaroknak, nem emelték fokonként a magyar nép szabadságát, de legtöbb szabadságot a magyar jövevényeknek osztogattak. Buda fővárosában ősidőtől fogva a magyar csak a némettel felváltva lehetett biró, igy történt, hogy a két nemzetiség egymás mellett fejlődött. Temesvárott külön rácz és külön német tanács volt. A földbirtokszerzés és letelepülésnél az idegennek adott előny befészkelte magát a czéhekhe is. Volt magyar és német czéh mindenből. A német czéhek nem küldöttek a magyaroknak legényt s a magyar mester kénytelen volt a német czéhekbe beiratkozni, hogy legényt kaphasson. Ha a német legény olyan magyar mesterhez állt, ki nem volt a német czéhben, azt városról-városra excomunikálta. Ilyen és ebhez hasonló példák bizonyitják, hogy a magyar sohasem erőszakoskodott a nemzetiségekkel. A kuruczvilágban, miud Kassa, Eperjes, Bártfa, Szeben, Lőcse, Késmárk úgy Rákoezy- val, mint egymás között magyarul leveleztek. A mint azonban az utolsó kurucz kivonult, azonnal beállt a német világ. i n.
