Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-04-00 / 10. szám
Budapest, 1900 IX. évfolyam IO sz. Vasárnap Szent Györgyhaya (Április) BUDA ésVIDÉKE SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. KinDÓ-HIVHTAU, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Budapest, I., Yárosmajor-u. 28. Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési áraWhf*S*^é\'ro 12 korona, félévre korona, évne^ctídrtHS k.ofójia. — Egy szám 1 korona SZÉFJÉÉ SZTŐSÉG; 1., Yárosmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A világ drámája. B o d n á r Z s i gm on d „A N é p - fajok Sorsa“ czimü gazdag, magasröptű önálló gondolkodásra valló igazán tudományos munkája a világ drámáját adja. A saját felfedezéseinek helyességét, sok helyen megczáfolha- tatlanságát bizonyítja. A tudós iró munkájában annyi elmélkedés, annyi eszme annyi tétel van, hogy azt többször kell elolvasni. Az olvasót mikor elolvasta újra vonza, hogy merüljön vele együtt többször a világ drá újának vizsgá- lásába. Az esemény és anyag folytonosan váltják egymást, hol egyik győz. hol a másik, mig végül mégis az eszménynek, a szép, jó és igaz erkölcsi törvényének kell a döntő diadalt aratni. Ez a világ drámájának megoldása. Az eszmény gyözedelme, a Jézus Kristus, a kereszténység gyözedelme. Bodnár Zsigmoiid szerint közel vagyunk az eszmény liadaíához, az anyagiság végső bomlásában vonaglik. A haldokb’ ‘ mással végső csatáját vívja ;ealisnms. „A szép, jót és igazat egységben kezdjük látni: mindenütt jelentkezik a tekintély uralma, az egyházban növekszik a papi, az államban a fejedelmi, a családban az atyai befolyás, emelkedik a nemesség és hadsereg tisztelete; gyöngülnek a nemzetiségi és más széthúzó törekvések, gyarapszik az erkölcsös a vallásos élet, hódolattal néznek a kath vallásra, közeledik egymáshoz a jog és morál, hanyatlik a politikai élet; a drámai és elbeszélő költészetben kedvelik a lovagias, középkori, hazafias érzékeny tárgyakat, benne az egyén feláldozza magát a tekintély képviselőiért, kiknek nem szabad becstelen, vagy nevetséges szerepet adni; szerényebb, ájtatosabb lesz a nő, engedelmesebb a gyermek, szigorúbb és erkölcsösebb a házi nevelés: virágzik a vallásos költészet és művészet, a művészek raegv tik, vagy ignorálják az érzéki szép formát, többé kevésbbé se- cessiósok, symbolisták, impressionisták lesznek, vagyis az eszmeit akarják kifejezni ; a közgazdaság terén jelentkezik az agrarismus, vele növekszik a gazda tekintélye, a földmives védelme a csalás, hamisítás, az uzsora ellen, üldözik, fékezik a börzét, erősödik az antisemitismus s hanyatlik a merkantil gondolkodás. Ez az idealis- mus kora.“ E szép végjelenet, szép megoldása a világ drámájának, a miben most még az anyagiság viszi a vezér szót. Ennek a képét festi találóan Bodnár Zsigmondi „Mikor pedig az idealismus elérte a délpontját, mint 1480, 1680, és 1815 körül, mindjárt megkezdődik a három eszme lazulása s mi az alkotó részek jogaiért kezdünk rajongani; tehát az egyházban a hívek, az államban a jobbágyok, a családban a nő és gyermekek érdekeiért, nagyobb szabadságért, önállóságért. E tünemények folyton növekszenek a hullám végéig, az idea- lismus erősebb jelentkezéséig. A vallásos életben népszerűtlen lesz a tekintély az universalis vallás, népszerűbb A becsületszó. Irta: Henszlerné Chiszér Margit. Az utolsó öltés és készek a báli ruhák. Szép rózsaszín selyerafehér füll és csipkékkel bevonva all ott Margit virágokkal behintve. A mama elégült pillantással nézegette s pár lépéssel hátrább ment s úgy gusztálta a habkönnyű ruhákat. Majd a ruha körül álló leányokat vizsgálta s félig halk hangon, mintha önmagával beszélne suttogta: — Bizonyos vagyok benne, hogy Sári, Ion és Etelka lesznek ma a legszebbek a balban. A három leányka hangos kaczajra fakadt. — Persze édes atiyuskám, a te szemeidben mi vagyunk a legszebbek a világon, pedig hiába, a te elnéző anyai jóakaratod sem tudja Ilon széles orrát szabályossá s az én birteleu szőke hajam aranyszínűre változtatni. Igaz, hogy egészbe véve nem vagyunk csúnyák, de azért vannak nálunknál sokkal szebbek is. Mint például unokauénénk Zelma. Bizony alighanem ő kapja ma az arany almát, annál is inkább, mert ő fiatal asszony. — Nem is tudom anyácskám, csacsogta tovább Sarika, miért is szeretik a férfiak jobban a fiatal asszonyokat, mint a leányokat?! A mama nem akart erre a kényes kérdésre válaszolni, s csendesen készítette a leányok fehérneműjét az ágyra, a mit azok lassanként magukra is vettek s közbe-közbe meg-megállt, hagy Ilon, Sári vagy Etelka vállát vagy karjait bepúderozza, hogy ez által hab- feherségü legyen testük színe. Mintha az a rózsaszín vállacska nem volna a maga valóságában sokkal ingerlőbb. Mind el voltak foglalva s nem vették észre, hogy a legkisebb nővérük a kedvencz Rózsika szó nélkül varrogatja nénjei alsószoknyájára a csipkét, hogy ha tánczközben meg- megiibben a ruha, szép fehér csipke és mull legyen látható Szép fejecskéjét mélyen lehajtva szorgalmasan varrt s lassan hullottak a könuyei a fehér alsóra Fájt az ő 15 éves szivecskéje nagyon, hisz ő neki otthon keli maradni. Eddig mindenhova elvitték, de ma a bálba nem viszik el, mert még fiatal Bele is nyugodott volna az otthonmaradásba, hanem tudja azt, hogy az ő titkos ideálja Vosits Pista a daliás katonaorvos is ott lesz, s a szép Zelmával táuczolja a második négyest s tudja azt is, hogy a szép szalmaözvegy barna menyecske tetszik az orvosnak. Hisz a múltkor is saját füleivel hallotta, a midőn a szalonban azt mondta a szép asszonynak : — Úgy vagyok én édes nagysád, mint a bányász, a ki közönséges szenet keres, s egész véletlenül drágakőre talál. — Ugy-e drága kő a Zelma? — kérclé a kis leány, a ki éles eszével azonnal megértette, kire czéloz a fiatal ember. A fiatal asszony férje vasúti vállalkozó volt s az év legnagyobb részét utón töltötte el. s hogy nyugodtan utazhasson fiatal szép nejét a puritán jellemű nagynéni házához vitte, tudva azt. hogy ott jól meg vau őrizve, s a mulatni vágyó kis menyecske a leányok mamájával a bálokba is elmehet, a nélkül, hogy : a világ megszólná érre. 0 is nagyban készült a bálba, menyasz- szonvi ruháját alakította at, tudta, hogy a fehér szín jól áll nagy fekete szemeihez s creol | arczbcréhez. Mosolygó arczczal hozta ő is be a csillogó ezüsttel hímzett fehér rnhát, s vígan | csókolgatta a leányokat. — Jaj de szépek is leszünk gyerekek — kiáltott s az öreges varrónőt is sorra ölelgették hálájuk jeléül, hogy a ruhák olyan jól sikerültek. Rózsika visszafojtotta könnyeit, büszkesége nem engedte, hogy elárulja bánatát Zelma előtt. Csak mikor már mindenki eltávozott, még egy utolsó pillantást vetni a szalon álló tükrébe, csak Ilona jött vissza ott felejtett keztyüjéért, bámulva nézett a kis leányra, a ki hangosan zokogott. — Rózsikám, édes kis húgom, te azért sirsz, mert nem jöhetsz velünk. Ne sírj édes szivem, hisz fiatal vagy még, majd bálozol eleget később s ha mint mama mondja, már most velünk hálóznál, nemcsak bennünket öre- gitenél kifejlett alakoddal, hanem ha pár év múlva mint igazi nagy leány jelennél meg a bálteremben, azt mondanák, hát ez mit keres itt a fiatal leányok között, hisz már évek óta báloztatják. — Tehát az az igazi ok, hogy benneteket öregitlek ? Szép lesz. ha negyven éves koromban is fiatalnak találtok s mint rövid ruhás bakfist mutattok be, nehogy titeket öre- gitselek. Ilona mosolyogva ölelte Rózsika gyönyörű szőke fejecskéjét s szemrehányva kérdezte tőle: — Hiszed-e Rozslka, hogy mire te negyven éves leszel, mi még mindig leányok leszünk? Hisz évszázadok óta nem volt családunkban vén leány. Rózsika belátta, hogy helytelen volt megjegyzése s felszántott könnyekkel kért bocsánatot Ilonától, a ki megígérte, hogy kárpótlásul minden tombola nyereményét haza hozza neki s még egy forró csók a kis leány piros ajkaira s eltávozott. éKazai ásványvizeket igyunkI pártoljuk a hazai fürdőket!
