Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)

1900-04-00 / 9. szám

BUDA ÉS VIDÉKE Budapest 1900 (4) Ede, Eötvös Sándor. Farkas József, Farkas nővérek, Frommann István, Garancsy Mihály, Garay Antal. Gárdonyi Emil, Gergelyi Jakab, Gombár Tivadar dr., Gyárfás Sán­dor, Gyulánvi Adolf, Hahn Irma, Halmy Ágoston, Hangi József, Hanzély László dr., Hauszmann János, Havasy lgnácz, Hetzer József, Hirschmann Irma, Hochholtzer Ká­roly, Hoszpotzky Alajos, Huszár Adolf, Jáhl Nándor, Kemény István. Keömley Nándor dr., Kép Sarolta, Kosutány Géza, Kovács Gyula dr., Kummer Rezső. Lacz- kovics Elemér dr , Laumann József, Leicht Leopoldina, Lindmayer Ferencz, Ludwigh János, Magyar József, Maimari ts lgnácz Márffy Albin, Márffy Ágoston, Mezey Sán­dor dr., Moussong István. Nagyőszi Ferencz dr., Németh Imre dr.. Oláh Dezső, Olhau- ser Pál, Patacsics János, Payer Béla. Payr Vilmos, Peringer Ferencz, Perthl Géza, Péterfy Sándor, Petsits Márk dr., Roscony Lipót dr., Sáska Dezső dr., Schumy Rezső, Stipanics Elek dr., Szabó lgnácz, Szabó Lajos, Szalay Győző, Schütz Adolfné, Szebeny Antal dr., Szende Antal, Szenessy Mihály, Szőllősy István, Szó'ts András, Tölcsey Aladár, Pernyei Farkas, Török Árpád, Tőry Gusztáv dr., Trautmann Ottó, Váradv Szilárdné, Vladár Márton dr., M Vörös Sándor, Willinger Ferencz, Zimányi Alajos. 1 koronával: Müller Ede. Midőn e nemesen érző emberbarátoknak az egyesület nevében ez utón is igaz hálánkat ■és köszönetünket nyilvánítjuk, tisztelettel kér­jük, hogy egyesületünket nemes jóindulatukban továbbra is megtartani s törekvéseiben a jövő­ben is támogatni szíveskedjenek. Budapest, 1900 év márczius hó 18-án. Rácz József. egyleti pénztárnok. Márczius 15-dike a Ilik kerületi polgári leányiskolában. Melankolikus érzelmek között járok már­czius 15-én a mi szép fővárosunk utczáin. A derült ég, a ragyogó nap kicsalja az embere­ket ; sok a járó kelő, de azért semmi jel sem mutat arra, hogy a szabadság ébredésének nagy ünnepe van ma. Köznapi színe van az bániatemplomban is. A magyar város a Le- pencz patak völgye felé húzódott s benne Szent-Györgynek szentelt kápolna állott, mely­nek helyére utóbb Ferencz-rendi kolostor épült. Mátyás halála után a vár egyideig még megőrizte ugyan régi fényét; de, midőn a mo­hácsi veszedelem után a törökök Visegrádig nyomultak, hanyatlani kezdett. Őrsége hűtlenül elhagyta, s a Mária-Nosztráról ide költözött pálos szerzetesek védték a várat Szulejman serege ellen. De az ellenállás nem sokat hasz­nált; 1544-ben a törökök elfoglalták a várat s ezentúl többször váltakozott benne a török őrség a kereszténynyel. Utólszor 1683-ban került a törökök kezére, kiktől 1684. julius 18-án Lotharingiai Károly főhadvezér foglalta vissza. Ezzel a vár története bezáródott. Nem a törökök romboló keze dúlta fel a hires ki­rályi várat: az osztrákok pusztították el, hogy Rákóczy hadainak támaszpontjául ne szolgál­hasson. A törökök kiűzése után Visegrádnak csak romjai maradtak fenn. Elhagyott falai közt a XVill. szazad első tizedében németek teleped­tek meg, kik a mai Visegrád község alapját vetették meg. A visegrádi uradalomért ez idő­ben hosszas pörösködés folyt. 1659-ben a gróf Zichy család nyerte volt adományul; de a ki­rályi ügyész a korona birtoklási joga alapján port indított a család ellen, és száz évnél to­vább folyt a versengés az uradalom tulajdon­jogáért. Visegrád a korona birtokába csak 1767-ben jutott ismét végleg, de a vár rom­jainak megóvására azután sem történt semmi. utczának, nem emeli díszét semmi. Árván leng a három szinti lobogó is egy-egy magánépüle­ten. Egyik előkelő napilapunk a napihirek kö­zött emlékezik csak meg márczius idusáról s az ünnepi programra a fővárosban, melyet köz­zé tesz, csak két számból áll. A Petőfi társa­ság ünnepe a vigadóban és az egyetemi ifjú­ságé a városház dísztermében és a Petőfi szo­bornál. A fővárosi iskolák falai közzé szorul­tunk az ünnepléssel és még itt is némelyikben leszorítja azt az április 11-ke, melyen a hiva­talos Magyarország áldoz a hősök emlékezetének. Annál nagyobb az érdem azok részéről, kik ifjúi tűzzel és lankadatlan buzgósággal ké- ssitk elő az ifjúságot e napra. Valóban haza­fias ünnep volt ez, melyet a II. kerületi Battyá- ny-utczai polg. leány iskolában éheztünk végig. A díszes közönség zsúfolásig töltötte meg a nagy torna termet és áhítattal hallgatta végig a műsort, melyet Lengyel Ilonka k. a. és Gyu- lay Elek tanár úr állítottak össze. A leánykák szabatosan, hatásosan és sok Ízléssel énekelték a Hymnust. a Szózatot a Nemzeti dalt és Hu- bay Jenő gyönyörű Nemzeti dalát, s igen csino­san szavalták költeményeket Aranytól, Petőfitől, Pósától és Jakab Ödöntől. Az alkalmi ünnepi beszédet Kozma Gyula ur, az iskola igazgatója tartotta Hazafias érzésből fakadó emelkedett beszéd volt, mely mély benyomást tett a hall gatóságra. Mi fátyolt vetünk — úgymond — mind erre, ami keserű emlékként fűződik e naphoz, de a fény és dicsőség, mely övezi, örök időkre forrása legyen a lelkesedésnek, mely eszméket hoz létre, mely tettekre ragad s magas czéiok felé ragad.« Végig néztünk a termen és éreztük, hogy nem puszta szó az. amit most hallottunk s az a ki hirdeti a forrásból merített, midőn elin­dult útjára, hogy missiót végezzen. Budának, még nem is oly régen egészen német ajkú kö­zönsége félben hagyja napi munkáját, eljött, hogy együtt ünnepelje leányaival e nagy napot gyönyörködik a magyar szóban midőn Petőfi és Arany szedik versre és áhítattal hallgatja az »Isten áldj meg a magyart és a Szózatot.« Nagy vívmány ez; de nem kisebb a má­sik : a család és az iskola közelebb jutott egy­máshoz, a közönség érdeklődése iskolai életünk iránt fölébredt és növekszik. Hálás etismerés illeti meg az iskola érdemes igazgatóját mind­azok részéről, kik működését kellőleg méltá­nyolni tudják és szivükön hordják a magyaro­sodás ügyét. Cserháti Irma. újabb száz esztendőnek kellett elmúlnia, a mig Viktorra József visegrádi plebános| kezde­ményezésére a törvényhozás a romoknak rész­ben való megújítását és a végenyészettől való megóvását elhatározta. A lelkes plébános fára­dozásának köszönhető, hogy a visegrádi vár­hegy nagy része ma parkká van alakitva, hogv kitűnő utak vezetnek a fellegvárhoz s hogy Zách Klára emlékét díszes kereszt jelöli; az ő érdeme, hogy a fellegvár romhalmaza kitisz- tittatott, a vár belseje járhatóvá tétetett és a Salamontorony teljesen újjá építtetett abban alakban, a mint most áll. Áz országos munká­latok a kies fekvésű községre fordították a közönség figyelmét, mely benne a főváros egyik legalkalmasabb üdülő helyét ismerte föl. így keletkezett a várhegy alján a nyaralók azon díszes sora, mely a hely természetes szépségét oly kedvezően emeli. A község jóravaló népe is váltvetve törekedett a község szabályozására és csinosítására. Visegrádnál szebb s rendesebb községet ma sehol a főváros környékén nem találunk. És megjött az az idő is, hogy Vi­segrád újból királyi vendéget üdvözölhetett falai közt 1889-ben I. Ferencz József 0 Fel­sége tüntette ki látogatásával Visegrádot s keresett szórakozást vadakban bővelkedő erdői­ben, meg a Prédikálószék elragadó panorá­májának szemlélésében. * * * A budái és pilisi hegyek közt tett törté- 1 nelmi sétánkat ezzel befejezzük. Bár sikerült Budai Széchenyi Asztaltársaság. A Budai Széchenyi Asztaltársaság leg­közelebb tartott összejövetelén örvendetes tudo­másul vették, hogy Szemere Miklós t. elnök a társaság czéljai támogatását szélesebb körben ajánlotta s ezzel segített alapját letenni annak, hogy az asztaltársaság Országos Széchenyi Egyletté alakuljon, mely Szemere Miklós veze­tésével a legnagyobb magyar hagyományainak végrehajtását minél több országos tekintélyt nyerjen. Az összejövetel örömmel látta a közel­múlt időkben, hogy Széchenyi szelleme mind­inkább jobban megnyilatkozik. A képviselőház­ban több képviselő jelölte ki az ő szellemét a haza megmentőjének. A sajtó is többször megemlékzik a legnagyobb magyarról. Leg­újabban Lisznyay Damó Endre »Néhány Szó« czimü érdekes röpiratát Széchenyi szellemének ajánlotta. A Magyar Tudományos Akadémiához a Széchenyi Múzeum részére több és több Széchenyi emlék érkezik. Mindebből azt tapasztalja az asztaltársaság, hogy nem hiában bontott a Buda és Vidékében zászlót, mert szaporodnak az eredmények s a lánczhidat is nemsokára Széchenyi-hidnak fog­ják nevezni, mert már a közönség közül is sokan nevezik annak, ép úgy, mint a Sashegyet Batthyány Lajos béreznek. A közönség saját kezdeményezése és kitartása többet ér el a hivatalos keresztelésnél. A Széchenyi munkáinak kiadási jogának állapotáról a Taschner családdal fognak be- | szélűi, s a nyert tájékozás után a kiadás ter­vével, nyilvánosságra lépnek. Érdeklődőknek felvilágosítást mindenben a Buda és Vidéke szerkesztősége nyújt. Az Úr Jézus szülőföldjén. Az Úr Jézus szülőföldjén Irta Huber Lipót', Bauer Géza harmineznyolez rajzával. Budapest, 1900. Nagy 8-adrét, 1911ap. ASzent-István-Társu- lat díszes kötettel ajándékozta meg irodalmunkat most, hogy Huber Lipót szentföldi utjának leírását közrebocsátotta. Minden komoly gondolkozó számót tud erről magának adni. Mindenki, aki csak barátja a becses tartalmú könyvnek, örülni fog a Huber Lipót uj kötetének is, mert arra oka Egy vallásos szív, müveit fő, pratikusan gondolkodó emher számol be ebben a könyvben a Szentföldön tett utazásáról úgy, a mint ezt volna mélyen tisztelt hallgatóimat meggyőzni, hogy hegyvidékünk történelmi emlékeinek ismerete mennyivel érdekesebbé, mennyivel vonzóbbá teszi azt reánk nézve A mit szerencsém volt előadhatni, csak csekély része mindannak a sok történelmi eseménynek, mely hegy­vidékünk területén évszázadok folyamán le­játszódott. ^s még sok ilyen, eddig talán isme­retlen esemény kulcsát találhatjuk meg egyes helynevekben, régiségekben, mondákban, száj- hagyományokban, melyekről a mindenütt meg­forduló turista, ‘ ki a vidék népével sűrűn érintkezik, könnyebben szerezhet tudomást, mint a könyvtárt búvó szaktudós. Terjesszük ki tehát kirándulásaink alkalmával figyelmünket hegyvidékünk történelmi vagy régészeti emlékeire is és akkor sokat fogunk a vége­nyészettől megóvhatni, a mit a feledés sűrű fátyla szemeink elől már majdnem teljesen el­takart. Ily irányú törekvéssel nemcsak egye­sületünk alapszabályszerü czéljait {szolgáljuk, de valóban közhasznú és hazafias munkát végzünk, mert édes hazánknak, székes fő­városunk környékének minél tökéletesebb meg­ismerését érve el. érdekeinek istápolására is képesek leszünk. Dr. Thirring Gusztáv. (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents