Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-03-00 / 7. szám
Budapest 1900 (2) BUDA ÉS VIDÉKE nek nevével fedezték ügyleteiket. Csakhogy fordult a kép. Akisbirtokosok földhitelintézetének grófja ráfizetett sokat arra, hogy a pénzvilágba tévedett, s az utánna oda került urak magas osztalékokat kaptak, mert vagy nem láttak semmit vagy üvöltöttek a sakálokkal.. Azt hogy urak is vegyenek részt a pénzintézetek működésében nem lehet megakadályozni, sőt kívánjuk is, de csak úgy, ha valóban részt vesznek, nem néma személyzetet adnak, de vezetnek, ellenőriznek s képviselik születésüknél fogva a becsületet. A legkisebb hibát csirájában ölik el s kikergetik onnan a becstelenséget s lelkiismerettel munkálnak azon, hogy a pénz és becsület összeférjenek, s ha nem tudják megakadályozni a szédelgést azonnal lépjenek ki nyilvános indokolással. Szinvakságért és némaságért fize^ tést huzni nem nemes emberhez, nem tisztességes polgárhoz illő dolog. Ezzel a régi nemesség elveszti glóriáját és nagyszerűen fizetett csatlósa lenne a pénzvilág megnemesittetjeinek. Ha a demokratának hirdetett kor minden pálinkafőzőnek, minden pénzerőművésznek nemességet, királyi tanácsosságot ád, meg kell vizsgálni ép erkölcsibe a kitüntetendő, ha nem, úgy nem lehet sem nemes, sem királvi tanácsos. Nem képzelheti az, hogy 0 Felsége a titkos szinfalak működő bankigazgatóktól kérjen tanácsot. A régi nemest pedig foszszák meg nemességétől, ha nem fátsziességes pénzügyek kendőzője. így kivánják azt gróf Széchenyi István hagyományai. Erre a kis elmélkedésre okot szolgáltatott a Magyar Általános Hitelbank esete. A lapok nagy része elhallgatta, hogy Hegedűs Sándor miniszter, mily erélyes kézzel nyúlt egyik üzletéhez a Hitelbanknak. A (Reggeli Újság a minister kemény leczkéjét részletesen hozta. Az intézet igazgatója őr gróf (Pallavicini Ede lemondott állásáról s a keserüizü rendreutasítást Kornfeld urnák kellett elnyelni. Nem tagadnak, nem czáfolnak, nem nyilatkoznak, tehát nem hiában zörög a haraszt. Az egész pénzvilágon egy kiáltás Üvölt át: Dankígc z gat ók vigyázza= tok a kereskedelmi minister résen van A pénzvilág remeg s ha az erélyes kéz el nem bénul a leczkék hosszú sorozata várható, mert minden más kereskedelmi ministernek fittyet hányná-' nak, de nem hányhatnak annak, ki jól ismeri a bankokat és pénzintézeteket s nem hátrál, nem inog, hanem bátran nyúl a darázs fészekbe. Erdélyi Gyula. Borestélyek. Kettő is jutott belőlük egy estére! Látszott, hogy farsang volt 1 Meg látszott az is, hogy Budán eleven társas élet van és sokan Ékesednek a társas együttlét melegségéért. Bár mindenütt ezt tapasztalhatnák, bar minden terén a társadalmi életnek szoros összetartást, békés egyetértést láthatnánk. Az a benső lánczolat, mely az ilyen alkalmakkor az embereket egymáshoz tűzi, mindenesetre csak örvendetes eredményeket hoz létre és sok esetben egész kerületek javára is üdvös haszonnal járhat. Mert az immár nyilvánvaló, hogy a kerületek ügyeit manapság nem csupán a hivatalok zöld asztalai mellett intézik el, hanem sok jut azokból a klubbok és társas körök fehér asztalaira is. És nagyon is jól van ez így ! Az igaz, hogy a budapesti polgári lövészegmsületneh f é. február hó 23-án tartott borestélyen talán egy ártatlan szóval sem bolygatták a kerületek közigazgatási ügyeit; de hisz nem volt arra szükség, nem azért gyűltek egybe a polgárok oly szép számmal azon az estén, hogy lokális politikával üssék agyon az időt. Arra nem is értek volna rá. A kitűnő borgazdák, nevezetesen, Hochholtzer Károly. Jenes Vilmos és Takách László urak bőségesen gondoskodtak arról, hogy vendégeik minél kellemesebben tölthessék el egy kedves esetnek röpke óráit. A lövészegyesület tágas díszterme régeu látott már együtt olyan szép és válogatott úri társaságot mint ez alkalommal, itt 120—130 főből álló társaság mindvégig a legkedélyesebb hangulatban volt együtt és számos felköszöntőben éltette az estély derék gazdáit, a kik a Dietzl-féle borok legjavát szolgáltatták fel ez alkalomra s minden jelenvolt teljes megelégedésére. A felköszöntők sorát Del Medico Ágoston fő- lövészmester nyitotta meg szellemes fel- köszöntőben éltelven a megjelent vendégeket. A borgazdákra Rupp Zsigmond távolléte miatt Duma György íőgymn. igazgató mondott hosz- szabb elmés felköszöntőt, melylyel nagy hatást ért el. Felköszöntőkkel mondtak még Hoch- holizer Károly, Kiár Manó dr., Takách László, Krardz Ede és mások. Az estélyről való elmaradást Dr. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter sürgönyileg mentette ki. A pompás vacsorát Weisz József lövöldéi vendéglős állította ki, teljes megelégedésére az összes jelenvoltaknak, kik Berki Károly zenéje mellett késő éjjelig együtt maradtak. * Ugyanez estén a Dudái Folgári Körben is zajos volt az élet. Itt Duday József dr., Kiló János, Hebtntanz Nándor, Kanyó Sándor és Schiller György urak gazdálkodtak a bor körül. A jelenvoltak — mintegy hatvanan — a legjobb hangulatban töltötték az estét, a melynek sikerét különösen emelte az, hogy Dr. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter is megtisztelte személyes megjelenésével- Felköszöntőkben itt sem volt hiány s a társaság csak úgy éjfél-felé oszlott széjjel A felszolgált vacsora Wild József vigadói vendéglős jó konyháját dicsérte. Széchenyi múzeuma. A Budai Széchenyi Asztaltársaság örvendetes tudomásul vette, hogv a magyar Tudományos Akadémia Széchenyi múzeuma, ha biztosan is, de gyarapodik. Kivánatos volna, hogy a legnagyobb magyar minden emléke, összegyűlhessen, hogy mielőbb nyilvánossá lehessen a múzeuma. Az asztaltársaság mozgalmat indit, hogy minden Széchenyit ábrázoló kő, réz és aczélmelszet összegyűljön s legalább másolatban legyenek meg azok a versek, a melyeket Széchényi irt és Széchenyihez Írtak. És kísérőihez fordulva mondá: „Bár csak ti is épp oly engedelmességet és hűséget tanúsítanátok velem szemben, mint ez a szerzetes főnökével szemben.“ Mindenek a virágzásnak — mint minden más anyagi és szellemi jólétnek — hirtelen véget vetett a törökök betörése, kik a mohácsi vész után földig lerombolták a hires kolostort. Tíz napig tartott a pusztulás; a szerzetesek legnagyobb része elmenekült, de huszonötén ott lelték halálukat a romok között. A kolostor összes kincsei közül csak Remete Szent Pál testét sikerült már előzőleg Trencsén várába szállítani, de ott később ez is tűzvész áldozatává lett. A hárshegyi kolostor Boha többé újra fel nem épült. Midőn Budavára ismét keresztény kézre került, a kolostor területe a város tulajdonába ment át. A kolostor romjaiból épült fel századunk elején a Szép Juhászné vendéglő és 1818-ban a ferenczhalmi kis templom ; a telek utóbb magánosok kezére kerülvén, kertté alakíttatott át s most már csak néhány elszórt faragott kő jelzi e hajdan hires és dicső múltú kolostor helyét. Miként a Hárshegy és Vadaskert környéke, úgy a budai hegyek egyéb részei is a mostani állapotuktól nagyon eltérő képet nyújthattak a középkorban. A mai kultúra, mely oly vonzóvá és kellemessé teszi, természetesen hiányzott akkor, de tévednek, ha azt hinnék, hogy a vidék akkor lakatlan vagy ismeretlen ett volna. Okleveleink s történelmi munkáink éppen az ellenkezőt bizonyítják; kies hegyvidékünk egyes részei akkor népesebbek voltak mint ma, virágzó községek voltak ott, a hol ma csak egyes elszórt házakat találunk s akárhány akkor népes telepnek a neve ma már csak dűlő névvé összezsugorodva maradt reánk. A nyéki dűlőben is volt az emlitett vadaskerten kívül egy hasonnevű község; ugyanígy találunk községet a Gellért- és »Sashegytől délre is, mely Sassaclfalu néven már 1236-ban fordul elő, de még Mátyás király idejében is emlittetik. A Gellérthegy tövében feküdt még Erzsébet falva, a Várhegytől északra Logod község, és azontúl a Lipótmező felé Tótfalu. Mindezek a helyek teljesen elpusztultak s legfeljebb nevök maradt fenn. Ellenben hegyeink középkori nevei majdnem mind kivesztek Teljesen ismeretlen ma már a Sican név, melylyel a középkorban a Hármashatárhegyet jelölték; erről a hegyről nevezték el a közép- j korban Aquincumot Sicambriának Utóbb a hegy és a szomszédos Kecskehegy Monyorós- hegy (Moneros) neve allatt emlittetik. Odább a mai Gugerhegy és a Lipótmezei sziklák Vas- kapuhegy nevet viseltek. Ezen túl következett azután Nyék, mely a Lipótmezőtől a Zúgligeten át a Svábbegyig húzódott, Oláh Miklós érseknek a tizenhatodik század elejéről való leírásából kitűnik továbbá, hogy Nyékkel határosán feküdt Ulászló király pompás kastélya, valószínűleg a mai Ferenczhalmon, a hol még némi régi faragványokra akadtak; ezenlúl emelkedett a Pálhegy, a mai Hárshegy, a pálosok hires kolostorával. O-Buda követlen közelében, a fölötte emelkedő dombokon gyanították Etzel- burgot, Attila hűn királynak meseszerű székvárosát ; még odább északra, a mai|(Aranyhegyen vélték feltalálni Fehéregyházát, Álba Mária templomával, melyben Árpádt emettetett el Ez az egyház a Promontorium Kigyóson feküdt, metyet a Kántor foka nevű patak választotta el az óbudai hegyektől. A patak mellett Pazanduk nevű puszta feküdt. Az újkori kutatások nem igazolták mind eme középkori vélekedésok helyességét. Árpád sírjának helyét még ma is kutatják, Attila székhelyére névze pedig még semmi biztos támpontunk nincsen. Mindezek a régi történelmi emlékek leginkább a török hódoltság korában vesztek ki, s a mi akkor még fenmaradt, az a tizennyolcza- dik század belvillongásai alatt ment tönkre. A budai hegység mély völgyei, sűrű erdői a hadakozó feleknek mindig kedvező buvhelyet nyújtottak, a honnan lesből észrevétlenül reátörhettek, a mit sem sejtő békés városra vagy az ellenséges hadakra. A Kurvczles ity guerillahadakozás emlékét őrizte meg; a keskeny, akkor még kétségkívül őserdő födte völgy nagyon alkalmas búvóhelyéül kínálkozott II. Bákóczy Ferencz kuruez- csnpatj ónak, melyei' innen rátörtek a városra s a lakosságot hosszabb ideig zaklatták. Még nagyobb jelentősége volt a hegyvidéknek Budavár visszafoglalása alkalmával. Ismeretes, hogy
