Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-03-21 / „A Magyar”
Grf. Szécl enyi István, Taschner Antalhoz London, január 30. 1834. Barátom ! Január 13. levelét e napokban vettem. Ön igen fél, hogy levelei igen sokban fognak telleni, mert csak mindig egy í/i Ívnyire ir, én pedig anynyira vágyom hazai hírek után, hogy önt kérem Írna mindig oly formátumban mint e levél. Ilyen se többe se kevesebbe nem telük. — s pedig erre szinte 3-szor annyi fér. Örülök, ha S. . . jobban viseli magát. Legjobb volna, — mert S. önben elleséget lát, — ha egyszer ön nyíltan beszélne vele, »hogy én önt kértem meg vigyázna reá. mert rósz embernek tartom — és hogy nálam még most helye nincs, mert legkisebb gyanú alkalmával túl adok rajta. — S. fiatal, szeret olvasni, — még jó ember lehet, mert több esze van mint gondolnánk. Váljon Prohaezka tett-e már valamit az alvó szobám kandallóján? 8 ágyam, az uj, kész-e egészen ? Úgy, hogy ma bele feküdhetnem ? A Casino tét uj palotái készek-e már? S mint vannak búioiozva? Azokat is füstölik pipával már hazánkfiai, hogy elsőtől utolsóig mind komorak legyenek? A veranda hogy szolgál? Mikép áll a cassa ? A Becsből érkezett butoi ok ki vannak e pakolva? Van-e köztük egy »Umbrella Stand?« Kszterházy Pál, Appcnyi Antal. Balbyány Gusiav 1834-től 4-ikig váljon carinisták-e? Hs nem, tüstént kellene egy választottsági ülésből nekiek szép magyar leveleket meghiváskint Írni, — feleleteik autograph gyanánt a levéltárba teendők. Szenvey »Ön«-jét olvastam. Nevelte hiúságomat, de most a »kegyed« liánt fogok bar- czoini. — Mi jobb ? Champagne], Bordeaux, Sherry? Nekem mind a hálómból kell. Mi szebb nemeiben? Pu, Ihr, Sie, Es stb?« Maga helyén mindenik jó. Úgy kár volna ön és kegyed közt minden esttelre elhatározni, de inkább egy harmadik kifejezést kellene a nemzet sajátsága — de előmenetele és kifejtése szellemében találni -— Igen boldog időket élek! Ha Isten engedi, megrakva, mint a legerősebb teve jövök vissza . . . mindenféle hasznossal. Remélem mind a koimány, mind a haza meg lesz elégedve velem — mert midőn egynek valódi haFznát nevelem, akkor a másiknak is szolgálok. Mikep van az Academia? Mikép a Szótár s a Tudományiéi'? Nem jött ki uj magyar könyv? A Stadium eilen még semmi? Igaz-e, Ferdinand herczeg megy Erdélybe? Köszöntse Barátaimat. Keglevich L. . . t köszöntőm *nem honok egy lovat sem — nincs időm keresni.« — Pregardnak azt izenem: «jobb leczkéket vettem és veszek még a Román-Cement és Concrete csinálásában!« E két, kiszámithatlan taláJmánynyal meggazda- gitandonj — ha Isten segít — a hazát. Önnek azt ajánlom, gyakorolja magát a Iranczia Írásban, mert nemsokára úgy hiszem lesz okunk és szüségünk rá. — S aztán tartsa magát jó egszségben. minthogy szeretném, ha ön nyarat vagy őszezaka velem jönne Constantinápolyba? K . . fizetett-e már? Ha ön egyszer irt, nem kell többé piszkálni. Nur was recht und anständig ist. Nefelejtse számadásainak kivonatát pontosan minden holnap végével beküldeni. Gazdálkodjon mind magának mind magamBudapest, 1900 (2) A MAGYAR nak tehetsége szerint. Minden nap jobban jobban látom: rend és gazdaságtartással — mennyit lehet alkotni — aránylag potom tehetséggel és viszont! Pénzdolgában a fődolog ez: »egy garast — egy pénzt — sem adni ki hasztalan . . . mert igy ezrek maradnak, haszonra gyönyörre!» Mi pedig, hazánknak sok jót, s nekünk sok örömet akarunk szerezni! Éljen boldogul. Mikép tölti idejét ? mondja ? Széchenyi. & budai és pilisi hegeidét történelmi emlékei.*) Irta : Dr. Thirring Gusztáv (FeloWastatott a kt. T. E. Budapesti osztályának felolvasó «istélyón.) Az a gyönyörű hegység, mely fővárosi turistáink legszebb és legalkalmasabb működési terrénuma, történelmükben nevezetes szerepet játszik. Mondhatjuk, hogy már fekvése, az oiszág szivében, a Dnna nagy kanyarulatában a merre ős idők óta a nagy forgalom haladt, szinte praedestinálta e hegyvidéket mozgalmas és dicső történelmi szerepre. És igy látjuk, hogy már a íómaiak castrumokkal rakták meg a Duna mentet, melyeket Dunakeszi. Szent-Fndre, Eogdóny, Kis Oroszi, Verő- cze, Visegrád és Szobb mellett, szakadatlan lanczolatban helyezték el birodalmuk ezen szélső hataia menten. A népvándorlás hullámai sün hagyták e vidéket érintetlenül, de hatásuk nem volt teremtő, hanem a meglevőnek elpusztulásban nyilvánult. Honfoglaló magyaljaink is hamar felismerték e vidék sokféle előnyeit; hamar benépesedett, termékeny dcmbozatain jövedelmező szőllőter- melés honosodott meg, s mig a világ zajától félreeső sűiű erdőségeiben hitbuzgó szerzetes- rendek alapítók utóbb nagy hirre vergődött kolostoraikat, addig a fejedelmi Duna mentén két helyen is. Dcmösön s utóbb Yisegrádon kiiályaink építették nagyszerű kastélyaikat és váraikat, melyeknek csodálkozására idegen fejedelmek zarándokoltak ide. A kiemelkedő hegykúpokon várak keletkeznek, melyebben kapzsi oligarchák szövik a környék lakossá gónak kifosztcgatására, irányuló terveiket. Hegyvidékünk legmagasrab csúcsáról pedig nevét nyeri Pilis vármegye, mely egy századnál tovább áll lenn. Annyi itt figyelemre méltó történelmi emlék, hogy szinte nehezemre esik annak kiválogatása, a mivel tisztelt hallgotóimat megismertetni óhajtom. Es a történelem lényeihez fűződnek a szájhagyományok is, melyek vidékünk egyes pontjairól nagy érdekű eseményeket regélnek. Dunai révészek és pomázvidéki' földmivesek széliében beszélik, hogy a Pomáz fölött emelkedő Kőhegy érdekes sziklafalaiba erősítve nagy vaskarikák láthatók, még abból az időből, a midőn a Duna arra felé folyt; történt pedig ez a szerbek beköltözésekor, tehát mintegy 200 évvel ezelőtt., a mikor a gályákat odakötötték e karikához. Ily karikát 1877-ben dr. Tballóczy Lajos egyetemi tanár is látott »a Kőhegy sziklatömbének baloldalán az első és második sziklabástya összeszögelé- sénél, mintegy 12 méter magasságban«, a hol azonkívül két nyíláson rozsdanyomot is vett észre. Pomázon ma is sok ember vállalkozik arra, hogy a karikákhoz elvezet, de a hiszékeny turista úgy jár, mint jártam én is évekkel ezelőtt, hogy kiérve ahhoz a bizonyos sziklához, ott vaskarikának nyomát sem láttam. Annyi azonban tény, hogy e vidék már a rómaiak idejében is élénk forgalmú volt, s hogy azon időben a Bzentendre-esztergomi út a Kőhegy aljában vonult el. A vidék már az Árpádok korában íb lakva volt s a szőlőtermelésnek már akkor is nagy jelentősége lehetett. Történelmi okmányok bizonyítják, *) Turisták Lapja. hogy 11. Béla király már 1138-ban adományozott a Kőhegyen (vagy mint akkor Írták Kyhug, Promontorium Pomáziense) levő szőlőket. IV. László király 1278-ban aa egész Kőhegyet a hozza tartozó erdőkkel és szőlőkkel együtt a margitszigeti apáczakolostornak adományozta, de az apáczák ezt nem bírhatták békében, mert kitűnő szoléit sokan megirigyelték tőlük, így történt, hogy 1467-ben Pomázi Cyko János tőlük erőszakkal elfoglalta a, Kőhegyet és Mátyás királynak kellett közbelepni, hogy az apáczák jogos birtokukat visszanyerjék. Pomázi Cyko János egy hatalmas család tagja volt, mely a XIV. és XV. században kiváló főurakat és főpapokat adott az országnak, de egyúttal oly erőszakos oligarchákat, kik a magántulajdon szentségét nem ismerve, erőszakkal igyekeztek vagyonukat és hatalmukat növelni. E család Pomáz vidékén volt bitokos és a község fölött emelkedő kerek hegyen vára is volt. A hegy ma is Csikóvár nevat visel, s a kinek a figyelmét a hegy csúcsáról nyíló gyönyörű kilátás nem vonja el teljesen, az a régi vár némi maradványait is könnyen felfogja ott találni Úgy, a hogy eltűnt a régi Csikóvár, úgy pusztult el egy falu is, mely abban a szép í tágas völgyben feküdt, mely Pilis-Szent- Kereszttől Csobánka felé húzódik le ; Kovácsi í volt e falu neve, mely IV Béla király idejében, 1254 körül a pilisi cziszterczita apátság tulajdona volt Ma csak néhány majorság, a Kis- és Nagy-Kovácsi puszta, őrzi e község emlékét, fenmaradt továbbá egy a puszta mellett állott kolostor csekély romja, úgy a kolostor, mint a puszta mellett vezet el utunk Pilis-Szent-Keresztre Jól ismerik mindnyájan ezt a szegényes kis tót falucskát, mely a Pilis tövében, tetemes magasságban fekszik. Turistáink igen gyakran keresik fel, mert fekvésénél fogva sokféle kirándulás kiinduló pontjául szolgálhat; de közülük vájjon hányán tudják, hogy mily történelmi nevezetessége van e helynek? Hazánk politikai, művelődési és egyháztörténeteben egyaránt nagy szerep jutott e kis helynek, mely nevét ismertté tette széles e hazában. A tizenharmadik század elején Esztergom városában élt egy hitbuzgó kanonok, Özsób (Eusebius), a ki a tatárdulás után minden vagyonát elosztván a szegények közt, az esztergomi érsek engedélyével 1246-ban a pilisszántói völgybe, az ottani hármasbarlang mellé vonult vissza, hogy ott Remete Szent Pál példájára remetéskedéare adja magat. A tisztelt férfi ott tartózkodásának hire gyorsan elterjedt 8 nagy számmal látogattak hozzá a a P lis rengetegeiben élő remeték. Ezeknek egyesítésére Özséb a b Hangja mellé a Szent- Kereszt tiszteletére előbb kicsiny egyházat, máj 1250 ben rendházat is épített, melyben az érsek engedélyével miséket mondott. Ez a kis rendbáz vette meg a pálos-rendnek az egyetlen magyar szerzetnek alapját, mely rend 1263-ban a pápa megrősitését elnyerte. A rend székhelye kezdetben Pilis-Szent-Keresz- ten volt, utóbb azonban, midőn fiókja, a budai hárshegyi Szent Lőrincz-kolostor annyira fel- virágzott, oda tétetett át. Daczára annak, hogy 1285-ben Kún László hadai, Oldamur kún vezér elleni hadakozásuk közben a szikereszti kolostort felgyújtották, az mégis újra felvirágzott s országos hirre tett szert. Ez volt tehát bölcsője ama hazafias egyházi szerzetnek, mely a Pilis magányából világgá menve, nemcsak egész Magyarországon terjedt el, a hol 127 zárdát alapított, hartem Lengyel-, Orosz-, Németországban, Ausztriában, Portugáliában és Romániában is sikeres működést fejtett ki. És ha tekintetbe veszszük, bogy a középkorban mily nagy szerepük volt a szerzetesrendeknek hazán kultrális haladása körül, hogy a népnevelés, a tudomány, irodalom és művészet mindezek kebeléből indult ki, akkor nem tagadhatjuk, hogy Pilis-Szt.-Keresztnek hazánk művelődéstörténetében jelentékeny szerepe jutott. Ez a szerep annál fontosabb volt, mivel ugyanott a pálos-szerzeten kívül még egy másik egyházrend, a ciiszt*iczita-rend is meg
