Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)

1900-03-21 / „A Magyar”

Budapest, 1900 marczius 21.

(Bőjtmáshaya)

szórakoztató lapja „A JV1 AGYAR“

SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA.

A »Buda e» Vidéke« előfizetési ára: 1 z korona egy évre.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

I. kér. Városmajor-utsza 28. sz.

A »Buda és Vidéke* kiadasa »Á Magyar« egy éVre 2 kor. 40 fill.

EMLÉK SOROK.

Tiszta bor.

— Eszterhágy Ferenc» grófnak. —

Tiszta bor indít a jóra Az tanít meg a jó szóra A gondolat attól érik Sötét eszme megfehérlik.

Ne tiloljunk, ha nincs kender, Minek lámpás, ha nincs ember. Tiszta borra tán akadunk,

De hová lett tiszta fajunk?

Erdőnk fajzás tönkre tette.

Cser tölgyeink kivesztette.

A mi régen jött gaz sorba,

Óriás a galagonya.

Minek a cser már oly népnek?

A kit szerte-széjjel téptek. Melynek törzsén féreg betűz,

Jobb annak a szomorú fűz.

Kakasüllön.

— Folg ár Jót sefnek. —

Mikor még a kakasüllön Néztük a festett világot, Gondoltunk e ugyan arra Eleijük az ifjúságot!

Kakasüllő jó magas hely Ma már a földszinten vagyunk. Holnap talán a halálnak Hopp kénytelen páholyt nyitunk.

Kakasüllö és ifjúság Többet ér mint birodalom.

A legfényesebb gyásztornál Jobb a koldus lakodalom.

Bizony jó magasan kezdtük,

És átéltünk minden helyet Tíz garasos belépti dij. . .

Ezért már fentebb nem lehet.

Add oda az Inkák kincsét Ide vissza már nem jutunk.

Amit játsztunk. jól eljátsztuk Ha úgy tetszik tapsolhatunk.

Furcsa volt a komoedia, Kakasüllőn elkezdeni,

Es egy pár jelenet után,

A föld alatt bevégezni:

Ezért kár volt elkezdeni.

igaz volt-e?

— Segesvárig Jenőnek. —

Alom álom édes álom,

Emlékemben most is járom.

„Kis Komárom Nagy Komárom De szép asszony ez a három.“

Régen úgy néha napjában Ott a régi kúriában Kergettük a jó kedvünket Éltünk szép nyájas időket.

Mostanában már nem úgy van. Gubbaszkodunk benn a suttban Dér csípte meg a szívünket Dér lepte be a fejünket,

Néha néha egy kis meleg Lopva lepi a szivünk meg.

Nem az a láng a mi régen . . ,

. . . „Nem az a nap süt az égen.“

Igaz volt e vagy csak álom? Emlékemben most is járom.

„Kis Komárom Nagy Komárom“ rl tmetöben mind a három.

Szülőföldemen.

— Dr. Schmidt Hugo és Schmidt Geyzának. —

Almomben sokszor ott vagyok,

Hol bölcsőnk ringaták.

Hol reményeink keltek S szüléink biztaták.

Ma is van ottan szomszéd.

És vannak emberek.

Futva zajongva játszanak Labdázó gyermekek.

Én már nem sokat ismerek.

Más a nap jelleme.

Keresem kutatom hol van:

Apáink szelleme?

A temetőben hon vagyok.

Mind ismerős nevek,

Zsongva hiv az akáczfa:

Jöjj már haza gyerek!

Nóta a könynyelmüsegről.

— A Vadászkürti fiuknuk. —

Hej a bölcsek, mind reánk törnek Sok jó tanácscsal gyötörnek. Nénémasszony bátyámuram

Seregestöl nekünk rohan . . .

Nézzük hát már a holnapot.

Vessük el a vöfény botot.

Bizony, bizony deresediink,

Már oda java kenyerünk.

Búcsút a könynyelmüségnek,

Jó italnak fehér népnek,

Bölcsek borsót falra hánynak,

Nem állunk még a pányvának.

Az ősz is éltet virágot,

Éljük hát még a világot, Köszöngessünk a szép lánynak. Örüljünk a jó nótának,

Mámorba fojtsuk bajunkat.

Ne mondjuk másnak jajunkat.

Vágjuk félre a kalapot,

Folytassuk a görbe napot!

Czoki pohár.

— Hets Ödönnek. —

Kisérj ki pajtás siromig Az igaz nyugodalomig.

Habár botlottam eleget,

Ne vessetek reám követ!

Járomba nem hagytam nyakam?

Nem adtam be a derekam ?

Mit tehet arról a kánya Hogy feketén nőtt a szárnya?

Könynyem már hiába ontom,

Hogy a mára sem volt gondom. Másnak adtam kenyeremet Magam koplaltam eleget.

A poharam kihajtottam,

A verebekkel tartottam.

Ha töllam nem is volt fényes,

Nem páva lehet rá kényes.

Azt mondják sokat nevettem.

Hej, sírni jobban szerettem.

Meg is tettem úgy magamba,

Ráborulva az asztalra.

Ha mástól ettem cseresznyét,

Maggal én lőttem a szemét.

Mikor kellett sarkon álltam,

Soha lőrévé nem váltam.

Mondhatják, hogy kár volt érte,. Szegény! Czélját el nem érte.

Vágjad oda a világnak,

: Vége már a mákvirágnak.

Az ő életrajza morzsa Éppen a csikónak sorsa:

Mire megért volna gyepet,

Kapta a néhai nevet. Erdélyi Gyula