Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-01-21 / „A Magyar”
Budapest, 1900. (4) A MAGYAR éppen az edénybe nem önti az eladó. Ez dtága mulatság, mit a konkurrenczia (erre a tejnél jó segédeszköz a viz) s a fogyasztók kényelemszeretete teremtett meg. A másik az, hogy községi szövetkezetekké kell a kistermelőket alakitani s a központban a központi elárusitást szervezni. így a fogyasztók jobb tejet s a termelők jobb és biztos árakat érhetnének el. Ha a vásárcsarnokba megyünk, látjuk, hogy messze vidékek községi tejszövetkezetei itt Budapesten árusitják el a vajukat. Ha ezt megtehetik Tolnában, Baranyában, mért ne tehetnénk meg a közlekedéstől távolabb eső községek Pestmegyében. Ezzel sok ezerre menő haszont s állattenyésztésünk fejlődését bi/tosithatnánk. Csak hogy ehhez összetartás s egyetértés kell, a mi sajnos, ezer év óta nem erényünk. íme a baromfi értékesítés terén is lehetne valamit tenn ; igaz, hogy ez keresett kiviteli czikk, de nem hiszem én, hogy jól elkészitve nem lehetne-e annak egyrészét itt Budapesten értékesíteni, mert sok szatmár-, szilágy-, bihar-, s hevesmegyei baromfi fogy el itt Budapesten. Jí gyümölcs-, szőlő- és bor-értékesítéssel — nem kell meghara.gudni érte — még éppen élhetetlenek vagyunk. Budapesten úgy a gyümölcs mint a szőlő, mint a bor, felette és aránytalanul drága — a gazda meg édeskeveset kap érte. Visszás helyzet az kérem, mikor Kis-Kőrösről, Halasról az olcsón összeszedett gyümölcsöt Oroszországba szállítják, Budapest meg erdélyi, soproni, meg tiroli almát fogyaszt! Vigyék ezek Muszkaországba, ha mi termésünk egy jó részét elhelyezhetjük itt a fővárosban, egyrészónek kellene csak külföldön piaczot keresni. Bámul az ember, mikor a halasi chaselast Lembergbe liferálják, a budapesti piacz egy részét pedig aradi, meg törökországi szőlő uralj a. Társulni, szövetkezni, egyesülni kell nem kell képzelt s elérhetlen dolgok után futkosni, meg kell elégedni a tisztességes haszonnal, akkor terményeinknek biztos piaczot teremthetünk s a fogyasztó közönségre is számithatunk. Csak egy példát mondok. Az idei halasi alma termésért, úgy a mint volt, 6—8 frtot lehetett volna mázsánkint elérni, akkor mikor itt Budapesten a vásárcsarnokban az erdélyi Batul 24—28 frt volt nagyban. Megválogattam s fajtisztán kezeltettem az almát s szépen csomagolva 16 írtért bocsájtottam áruba, a hulladékot pedig 5 — 8 írtjával. Az eredmény az volt, hogy 10 annyit is eladhattam volna, még Németországból is tudakozódtak utánna, Nyertünk mi, nyert a fogyasztó, mert aránylag olcsón jó fajtiszta almához jutott Nem akarok egyéb termelési ágakra mutatni, melylyel a távoli megyék s a külföld saját fővárosukból szorítanak ki bennünket, — attól tartok, utolsó czikkemmel is ellenséget szerzek, — elég az, hogy kimondtam. a mi szivemen feküdt! Ébredjünk, pestmegyei gazdák ! — egyesült erővel, vállvetve működjünk saját érdekünkben, ne tárgyaljunk, beszéljünk sokat, — hanem tegyünk, mert szép a szép szó, de hasznot csak a tett után várhatunk, mert minden Demosthenesnél szebben beszél a — tett! Serfőzö Géza. Jobb is volna. Egy 80 éves öreg folyamodni akart, hogy a szemétykereseti adótól mentsék fel, mert ő már kenyerét sem képes megkeresni. — „Bizony jobb is volna, ha meghalna, mert a százalékot inkább szeretnénk“ mondá a Steuerinspector. Tárcza nélküli — Írnok. 1848-ban, midőn sok fiatal ember azt hitte, hogy az aranyos „egyenlőség , mivel | már a plakátokon megvolt, megvan az életben is. egy fiatal tiszteletbeli Írnok a gazdag háziúr leányára vetette szemeit, sőt annyira nekibátorodott, hogy már egy pár látogatást is mert tenni. A papa, ki a szegény legénytől irtózott, észrevevén, hogy leánya ezt szívesen fogadja, interventióra készült és egyik látogatás alkalmával a szobába toppant és nyers hangon megszólítja a fiatal embert: — Kicsoda ön ? — En, én, kérem, a minisztériumnál írnok vagyok tárcza nélkül, — felelt ijedségében a völegenyjelölt. Költséges hivatal. — Gratulálok öcsém, hogy kineveztek csendbiztosnak. — Ugyan hagyja el bátyám ! higyje meg, évenkint legalább 600 frtot kell ráfizetnem a magaméból. — Hát akkor bolond vagy, ha hivatalt vállalsz. — Furcsa ! Élni csak kell valamiből. A vármegyei utak. B. megye utjai minden istenfélő utazót hideg borzongatással töltenek el, leven azok oly pogány sárosok és vendégmarasztók, hogj'- a hírhedt szolnoki töltés hozzájuk képest a legártatlanabb suvix. Ezen az utón a legzimankósabb időben utazik az alispán jó öt lovon, s mid n egy ismerős földbirtokost elkerülne, ki két rósz gebéjét biztatgatá, odakiált: Szerencsés jó utat. — Ha jó, edd meg, — dörmögé az elkeseredett ember. Az alispán szánó mosoly kíséretében gondolá: No ez két nap múlva se ér Sz.-re. Hát a mint jó késő este öt sáros lovával becsörtet a vendégházba, s az étterembe lép, nagy megütközésére ott találja az említett földbirtokost, előtte a vacsora maradványaival s fogát egykedvűen piszkálva. — A á á! jó estét kívánok. Hát ön itt? — Igen. Már öt órája. Furcsa ugy-e ? Egy mellékutat használok, mikor az országút jár háti an — Nagyon kérem, nem lenne oly szives megmondani, merre van az az ut? Ezután én is azt használnám. — He bocsánat, azt az egy bolondot nem teszem. — Nem? szólt megütöd ve az alispán. És miért nem ? — Hát csak azért, kérem, mert a vármegye megtalálja csináltatni, s akkor nem tudom, mi az ördögön járok ide ! A policzáj. A Bach-korszakban történt. Egy suszterinas nem vette észre, hogy épen az ő háta mögött is áll egy „policzáj“. s vig képpel állítja meg valamelyik pajtását s nevetve kérdi tőle: — Miska, tudod-e mi különbség van a policzáj és a szamár között ? A mint meghallja a policzáj ezen triviális dolgot, megfogja a lurkónak füle tövét s biztatja, hogy most mondja meg hát a különbséget. A gyerek jajgat erősen. — Jaj kérem ne bántson inkább semmi különbség sincs közöttük. A policzáj erre még egyet húzott a suszterinas fülén s elereszti, nem vevén észre, hogy most mondott ám az a vásott kölyök igazán policzeiwidrig dolgot. Jakabfy. Egy igen magas ur a Bach-korszakban körutat tevén, — mindenfelé bemutatták neki a megyei tisztviselőket, kik között többet Jakabfynak hivtak. Ezek egyike megyefőnök volt, s a nagy ur nem tudván jól magj^arul, összetévesztette a Jakabfyt a megyefőnök nevet, azt vélvén, hogy Jakabfy jelenti a hivatalt. Egy más helyen aztán ismét egy Jakabfyt mutatak be neki, a ki igen fiatal és még csak dijnok volt. Ah ! so jung, und schon ein Jakabig ! — jagj'zé meg csodálkozva a magas látogató. A finanezolatlan sonka. F. megyéből egy gondos anya fiai számára, kik Pesten jártak iskolába, két sonkát hozott a kocsi hátulsó ülésében. Az éltes sovány külsejű asszonyság egyedül utazott kocsisával, Pesthez közel fekvő jószágáról. A vámsorompónál megszólítja őket a finánez• — Van-e vámfizetés alá eső tárgy a kocsin ? — Igenis van két sonka. — Hol vannak azok? — Rajtok ülök, — feleié az utazónő. Erre a finánez több közel álló társával együtt roppant nevetés közt válaszolá: — Paszirt, az nagyon sovány. No, ha sovány, mondá dühbe jőve a megsértett asszonyság, akkor csak hajts, Jancsi. '244. szám kb. 19du. Hirdetmény. Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegye közigazgatási bizottsága részéről közhírré tétetik, hogy a Czinkota-kerepesi h. é. vasút czóljaira Czinkota, Csömör, Kistarcsa és Kerepes községekben szükséges ingatlanok kisajátítási tervei Czinkota, Csömör, Kistarcsa és Kerepes községházánál közszemlére kitétettek s a tárgyalások határnapjai ugyanoda Czinkota községben 1900. évi február hó 9-ének d. e. 10 órájára, Csömör községházához február hó 10-ének d e. 10 órájára, Kistarcsa községházához február hó 12-ének d. e. 10 órájára és Kerepes községházához február hó 12-ének d. u. 2 órájára kitüzetett, mely alkalommal a kiküldött bizottság a kisajátítási terv megállapítása felett akkor is érdemileg fog határozni, ha a tárgyalásra a kisajátítást szenvedő birtokosok közül egy sem jelennék meg s hogy a megjelenés elmulasztása miatt igazoláshelye nincs s hogy az egyéni külön értesítés következményeképen a meg nem jelenőkre vonatkozólag a felajánlott kisajátítási ár is jogerőssé válik. Budapesten, 1900. január hó 17-én. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közig, bizottsága nevében : tíereczkg főispán, mint elnök. * Budai Vigadó vendéglő-helyiségében minden szerdán és szombaton KATOJIR-ZE14E. Kiváló tisztelettel WILD JÓZSEF a Budai vigadó vendéglőse. & Nyomatott Kaufmann József kő- és könyvnyomdájában Budapest, V,, Arany János-utcza 4.
