Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-10-00 / 28. szám
Budapest, 1900. IX. évfolyam. 28. sz. Vasárnap (Mindszent hava) Október. BUDA ésVIDÉKE SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA KIADÓHIVATAL hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Budapest, I., Városmajor-utcza 28. Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, félévre <> korona, évnegyedre 3 korona. -— Egy szám 1 korona. SZERKESZTŐSEG: Budapest, I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni értem én parasztgazdának, hanem azt az egész földbirtokos osztályt, mely nemzeJVIagyar faj. A fogalomzavarban haladunk tovább. Az aristokratia fogalmát egészen összekuszálták. Az aristokratia nem a grófságban, vagy báróságban van, hanem a régi és tiszta nemesi leszármazásban s a hagyományokban van. A nemesség kötelez . . . elv a törvénye s értéke az, hogy régi és soha a haza szent ügyeivel ellenkezésbe nem jött és kétes szolgálatokért czimeket nem kapott. A középosztályról beszélnek sokat mostanában. Ez sem létezik. Mit akarnak vele érteni homályos. A honoratiort talán vagy a kabátos embert. Osztály, osztályabb, legosztalyabb, alsó, közép, felső. Erre építik a válaszfalakat. Mi szükség van a külön elnevezésekre, nem tudom. A helyett, hogy erősítenénk nem-e széttagolunk ... A magyar nemzet ösz- szes rétegében találkozunk az ily elkülönítéssel ... A hat ökrös gazda nem tartja magát egynek a zsellérrel, a debreczení százhúsz muskotály czivis, nem akar egy lenni a foltozó vargával, van kis kereskedő, nagy kereskedő, gazda, közbirtokos, földbirtokos, altanitó. főtanitó. Szóval magunk teremtünk osztályokat elnevezésekben. Ez helytelen s nincs benne semmi erény, semmi okosság, s görbe utakra jutunk vele. Milyen ferdeség az például, hogy a nemesség magát gentrynek nevezi. Egy nemes ember nem lehet gentry. Ennek a gentrynek a képe lebeg azok előtt, kik egy középosztály-különítményt akarnak. Eltekintve attól, hogy ez nem magyar szó, Magyarországon gentry nincs. Van nemes és polgár azaz nemes polgár és nem nemes polgár. Széchenyi István előtt mindig az egész Magyarország, az egész nemzet lebegett s nem tagolta azt fel különféle rétegekre. Hagyjunk hát fel mi is ezzel az osztályozással. Tegyünk a nemzetért s ne a részekért, az egész testért s ne a tagokért. Nézzük a zsidókat, ő közöttük nincs se al, se közép, se főosztály, csak zsidó van ... s az alsó zsidó ép oly zsidó, mint a felső zsidó. így útvesztőbe jutunk, a hogy belé- jütött Vadnay Andor a csongrádi főispán a magyar fajképről (típus) irt elmélkedésében ezeket Írván: „Mert nem csupán a jobbágyból lett, vagy félig iskolázott földmives gazdát dékek óta saját földjén gazdálkodik s melyet a szegénység vagy a tulcsigázott cselédi munka testi és szellemi szabad fejlődésében nem gátolt. Parasztgazdának, a magyar tipust létrehozó magyar parasztnak számítom nemcsak a kis nemest, de részben még a gentryt is. Azt a gentryt, mely vagyonánál fogva nem oly nagy ur, hogy faluja és földje határán kívül tartózkodnék.“ A tisztelt főispán ur régi magyar nemes családból származik, kisbirtoka is van, tehát magát parasztnak számítja. Nem tudom, mit szólna hozzá a huszárja, ha valaki azt mondaná előtte, hogy a főispán ur paraszt ... A parasztnak még nyelvtani értelmét, tudniillik jámbor, szelíd, sem hagyná a főispán uron száradni. Azok a gazdák, a kikről elmélkedik, sem nevezik magukat paraszt gazdának, hanem gazdálkodónak. Maga a paraszt sem szeretné, ha Izsák vagy Jakab kinek egy darab földje van magát parasztnak nevezné. A zsidók kapnának rajta, mert egy kis elvegyülés útját egyengetné, de nem minden zsidó kapna rajta, mert a nagyságos uj földesur bizony még a főispán urnák sem hinné el, hogy paraszt. Mi azután az a kis nemes, a mi alsóbb osztály, mint a gentry? Mikor több a sohasem nemes gentry, mint a kis nemes és van e kis nemes és nagy nemes? Nincsen. Hajdan egyiket másikat a feszítőbbek közül csúfolták kurta nemesnek, a parasztoskodót bocskoros nemesnek, de ez is csak inkább gúny volt. A király nemességet adott, nem kis nemességet, s a nemes ember a tekintetes kar és rend, a nemesi és vitézlő magyar nem volt sem paraszt sem gentry. Deák Ferencz és Vörösmarty Mihály nemes emberek voltak, nagyfalusi Arany János szabad hajdú. A főispán ur szerint tehát mind a három paraszt . . . Sőt Deák Ferencz ős nemesi gentry, Vörösmarty úri honoráczior, Arany szántó-vető földmives. Sok a jóból . . . A gentry az a mi nem nemes, tehát ősnemes nem lehet, paraszt honoráczior nincs, olyan földmives a ki nem szántóvető nem létezik, mert a ki nem szántvet, vagy földet nem mivel, nem földmives. íme a főispán ur hányféle megkülönböztetéssel jelzi a parasztot, valóságoszavar a fogalom gazdagságban. Talán emlékezik vagy hallott róla, hogy igazán két megkülönböztetéssel éltek öregeink gatyás ember és nadrágos ember. A magyar fajképről elmélkedő fő- ispán ezzel az ingadozásával egyik gyön- geségét mutatja be a magyar fajképnek. A magyar ember szeret előkelőbb lenni a másiknál s dúsgazdag az osztályczi- mekben, különb akar lenni a másiknál. Egy egész szótárt lehetne Írni a megkülönböztető jelzőkről, de nem ebben van a magyar fajképe. Az alföldi paraszt- gazda egy kicsikét más, mint a gömör- megyei ur, vagy a borsodi matyó, de más mint a Jász-Kun megváltott is, (redemtus). A magyarban akár ur, akár paraszt, vannak közös jellemvonások s azokat meglelem az ország minden táján. Akárhogy fölmelegszik a beszélgetés folyamán, soha egy dicsekvő szó el nem hagyja száját. Saját magáról egyáltalán nem beszél. Inkább adomázik. Szívesen hallgatja és maga is keresi a jóizü vagy különös régi dolgok emlékeit. Szerény, de alázatosság nélkül, büszke, de önhittség nélkül. Az idegesség ismeretlen kifejezés az ő szótárában. Részvéttel említi és feketevérünek nevezi az olyan embert, a kit, mint Mátéffy főszolgabírót, minden helytelenség látása könnyen indulatba hoz. Soha nem mutatja, hogy aggódik a jövő kimenetelén. „Valahogyan csak lesz“ sóhajt föl. „Meglehet, hogy mindig rosszabbul lesz.“ Ez a keleties fatalizmus, ez a „valahogy csak lesz“ egyik különösen jellemző vonása az Alföld parasztgazdájának. Jellemző sájátsága a tipikus magyar embernek általában. A kinek a lelki nyugalom ekkora mértéke vérébe ment át, mintegy második természetévé vált, legyen az illető tudós, államférfi, vagy bármi egyéb, annak az ősei nem lehettek mások, mint földmivelők, többnyire sikföldi gazdák vagy pásztorok.“ Van benne valami, de nem egészen ilyen a magyar ember s Deák Ferencz- nek bajosan voltak az ősei ilyen értelemben pásztorok, pedig az ő lelki nyugalmát fenségesnek mondhatjuk. A kétszázötven magyar nemzet nem pásztorkodással hiresedett, ha csak a katonáskodást, a haza őrzését pásztorságnak nem vesszük. De bizonyára őrgróf Pallavicini Sándor pásztorai sem tartják magokat gentrynek, de a fiaikból lehet gentry, mig az elgatyásodott magyar
