Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-01-00 / 3. szám
Budapest, 1900. IX. évfolyam. 3. sz. Vasárnap, Boldogasszonyhava (Január) BUDA és VIDÉKÉ SZERKESZTI: ERDÉLYE G Y ÜL A Budapest világfürdő. Irta: Szmialovszky Valér, országgyűlési képviselő. Az idegenforgalom kérdésében, hasonlóan a többi közgazdasági kérdésekhez, előttünk is, utánunk is az özönvíz, s nem tudunk erőt venni visszamaradottságunkon ezen a téren, s bár mindnyájan érezzük és tudjuk mennyire kedvező természeti feltételekkel rendelkezünk, nem tudunk hozzákezdeni, hogy bár nehéz szerrel teremtsünk ezek alapján uj nagy erőforrásokat. íme itt a főváros szűzies szépségében készen a fogantatásra ! Ott vannak gyönyörűséges hegyvidékeink, Balatonunk, tengerünk. Vaskapunk ! Az ide lefektetett eszmékkel megte- litve f. évben két nagy külföldi utat csináltam, és főkép ezen kérdésekben tartottam nyitva szemeimet, füleimet s nem csoda, kénytelen vagyok bevallani, hogy tátott szájjal szívtam magamba az ott látott eredmények hatását. Es a mikor ide visszaérkeztem, úgy jártam mint a hogy egyik hírlapunk elmondta a fiatal Jókaynéról, lelkem őszinte gondolata Czuczor szavaiban nyert kifejezést. „Jaj be szép ez a Pest!“ Jaj be szép ez az ország ! Tizenhat esztendő előtt első külföldi utamnak hasonló eredménye volt. Et si licet parva componere magnis : igy járt Széchenyi, így járt Andrássy, s ily gondolattal tért haza minden külföldön járt magyar, ki testében szivet hord. JDe igy járnak az idegerieV, j'&v’ ■ Volt alkalmam ép ezen a téren első rangú szakembereknél ezen benyomást tapasztalni. Amily elragadtatással megbámulják fővárosunk szépségeit és climájának eclatáns jóságát, ép oly jóakarata szidásban részesítenek bennünket visszamaradottságunkért. Amulva nézi a világjáró angol s az elkényeztetett . franczia, úgy az ötletes és dölyfös berlini azt a csodás panorámát, melynek kellő közepébe a természet Budapestet belehelyezé. Ezzel szemben állítom sok önbeismerést és sok helyeset röviden összefoglaló tárczarészletét egyik legszellemdusabb írónknak, ki ezekeket egy Amerikából 33 év után visszaérkezett nagybátja szájába teszi: „Itt vagyok és nézem az ország fővárosát, felháborodva és kétségbeesetten. Rettenetes, ami itt harminczhárom év alatt Budapest nagyra nőtte óta történt ! Harminczhárom év Amerikába., három év. Ott annyi idő alatt támadnak, fejlődnek és népesednek az ilyen kisebb városok. Minden úgy megy, mint a karikacsapás. Mert megvan a vezérlő czél. Egy téglát nem raknak le ok és bölcs akarat nélkül. Itt minden terv nélkül történt. Aragy rosszat higgyjek ? Tusakodó érdekek zagyválták össze ezt a szomorú csodát, melynek neve Budapest ? E városban semmi sincs, ami arra volna szánva, hogy lakosainak a maguk pénzéért boldogságot, szabadságot, egészséget adjon? E kaszárnyaváros rideg és éktelen. Elnyomja az egyén, el a család függetlenségét. Itt még csak igazi tűzhely sem lehet; a kőrakás immár falanszter. Es e szerencsétlen városnak éppen olyan rossz a tüdeje, a gyomra is, amilyen rossz az agy- veleje. 0, pokoli csúfság! Nincs a világnak városa, mely ilyen természetadta kincsekkel dicsekednék! Itt van Europa legnagyobb folyama, itt a síkság! A tisztaság, a levegő, a tér! Es az emberek szennyben, bűzben, egymás hátán és egymás alatt laknak az udvartalan házakban, — ezerek a pincéében — amaz áldott zöld levegőtartók, városi közkeitek nélkül, drága vizen és rossz levegőben tengődve! S ezt itt úgy hívják, hogy intenzív fejlődés. Intenzív pokol !“ Ugy-e, kedves ellentét ! De nézzük tovább az idegenekre gyakorolt hatását Budapestnek, a kik nem néznek bele a pinczelakásokba s egyéb bajainkba, a melyek utóvégre majdnem minden nagy városban léteznek kisebb és nagyobb mértékben. A világ talán legszebb királyi palotájának bástyáiról, a vén Gellértről, Giil Baba árkádjairól, a dunai hidakról, a bazilika kupolája tetejéről, a parlamenti épület Dunára néző csarnokaiból, az Istenhegyről, a Jánoshegyiből stb. csak az elragadtatás hangjait hallottam részükről. S midőn forrásgazdaságunkat tapasztalták, amikor látták a Margitszigetet, a Zugliget gyönyörűen kész természeti nagy parkját, a főutak gyönyörű fasorait, elfő A „Buda és Vidéke“ tárczája. Vettem eleget. Vettem eleget; nem panasz lók : S többet nem adtam én se tán; T)e szivemet, azt úgy viszem el. Úgy viszem el, a mint hozám. Mert női szív annak mélyére Még soha, soha nem hatolt, Bár az, akár a templom, mindig És mindenkinek nyitva volt. Ve mit a mélység nő-sziveknek ! Meredeken szédülnek ők; Nem is tudom : mit vártam tőlök ? S mit is akartam még velők ? JJ mit adhattak: megadák ; vagy Többet tán nem érdemelék ? S tökélyök tán átok lett volna ?. . . JJz istenek jól rendelők! Bűvös gyarlóság lényed, o/?, nő, S bájos hazugság, szép. remek! S bár fájva százszor ébredők főj Fáj, hogy többé nem ébredek. JSenedek SLladár. Hol a vad leány? — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. HETEDIK FEJEZET. Szökjünk. — Vége. — No akkor ne komédiázzunk. Uraim jöjjenek. A mellékszobából Róbert és Helykői Aladár jöttek be a hivásra. Róbert a szobában örömkönyeket sirt és barátjának, a ki az egész terv szerzője volt, kellett visszatartani, hogy be ne rohanjon. Agatha atyjához futott és keblére borult, — Ne ;de, de oda, szólt Berdár Róbertre mutatva a tanár és miután Agatha nem mozdult, maga vezette a kis tudós keblére. Itt van, kedves fiam, becsüljétek meg egymást és szökjünk meg ebből a világból. A jelenetre megérkezett Rezeg Kálmánné" I is. Nagyott nézett. Bele is akart szóUani másként, de meggondolta, hogy a Minerva-sza- lónnak most már nincs mit félni a tudóstól és tovább adhatja a tudományos operettet. . . Anyai áldását adta a frigyre. Berdár Róbert boldog volt s hálásan szorította meg barátja kezét. A szemeibe toluló könnyek többet beszéltek minden ékes szónál. Mikor ennek az eljegyzésnek hire ment, báró Zendehelyi István, ki Olimpiát nem tudta kalandra nyerni meg, nyugodtan dörzsölte kezeit, hogy tovább lehet játszani a komédiát. Balzamo mester is megértette, jfhogy miért hivják leányát a nagyvilágba ; egy bucsuelő- adást hirdetve másutt kereste az elvesztett királyság nyomait s leányát férjhez adta Hip- politehoz, a hires állatszelliditőhöz, ki az oroszlán-ketreczben húzta a menyasszonya ujj ára a gyűrűt és magyarázta az állatregényt. Agatha, Róbert, Rezeg Kálmán és Helykői Aladár felkeresték azt a kis tanyát, a hova Agatha atyjával megszökni szokott és élvezték a természet ősegyszerüségét.. . Helykői Aladár nyugodtan várta az ő saját regényét s befejezte tanmmanyait a szív mérta- I náról. így szokta mondani a boldog párnak. :y, SZERKESZTŐSÉG: I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak: Egész évre ’ 12, korona, félévre 6 korona, évnegyedre 3 korona. KIADÓ~Hl^ATAb, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Budapest, I., Városmajor-u. 28.
