Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-07-00 / 18. szám
9 BUDA ES VIDÉKÉ. Budapest, 1900 előnyösebb feltételek mellett olcsó hitelben részesítjük. Mindezeknél fogva jogosan állíthatjuk, hogy ezzel fontos közgazdasági czélok- nak szolgálunk és hazafias missziót teljesítünk. Hangsúlyozzuk továbbá, hogy nem nyerészkedésre induló, hanem oly intézményt akarunk létesíteni, mely ug}mn a befektetést kellőképen gyümölcsöztetné, a mellett azonban közhasznú, hézagpótló intézmény lenne, végül pedig felemlítjük, hogy a lehető legmérsékeltebb kamatláb, a lehető legszerényebb raktározási és közvetítési dijak alkalmazása által a forgalom eddigi költségeit is tetemesen le fogjuk szállíthatni. Módot akarunk tehát nyújtani a hazai bortermelőknek és kereskedőknek arra, hogy részvényeseink sorába lépve, vállalatunk hasznán ők maguk is részesedhessenek. A társaság 30 évre alapittatik és az igazgatóságnak kinevezését az első három évre a kereskedelmi törvény 183-ik §-a értelmében az alapítók tartják fenn maguknak. Részvénytőkének 1.000,000 (egy millió) korona van tervbe véve, mely 10,000 darab a 100 korona értékű részvényben kerül kibocsátásra. Ezekből 10'Vo az aláírástól számított 14 napon belül, 20% f. é. szeptember 18-ig, a hátralék pedig igazgatósági határozat szerint lesz befizetendő. A részvényjegyzés határideje szeptember 15-ike. Túljegyzés'esetén az alapítók fenntartják maguknak azt a jogot, hogy a jegyzett részvények számát arány- lagosan leszállíthassák. Az aláírási ívek az ideiglenes irodához, Budapestre, VIII., Kerepesi-út 57. sz. alá küldendők (esetleges ajánlott levelek Dr. Kelemen J. ügyész czimére, ugyanott), a befizetések pedig a Pesti első hazai takarékpénztár-egyesülethez Budapesten, Egyetem-u. 2. intézendők. \ „BUDA éj? VIDÉKE“ TISZÁJA. JVíagysiF közön y*) Irta : gróf ZICHY JENŐ. Bocsássa meg nekem a nyájas olvasó, ha én az ipar érdekében megindított mozgalom gyors sikerében bízni nem tudok. Akármilyen hévvel csüggök is a magyar ipar sorsán, a melynek első sorban szenteltem életem munkásságát, nem tudok vakon bízni ebben az akczióban, mert véleményem szerint az iparkérdés helyes megoldása az önálló vámieriilet behozatala nélkül el sem képzelhető. Politikusaink nagy része fázik az önálló vámterülettől és repressáliáktól fél Ausztria részéről. Hát azt kérdem én, milyenek is lehetnek ezek a répressáliák ? Ausztria a nélkül is felhasznál minden lehető eszközt, hogy a magyar iparnak ártson. Attól félnek, hogy ki fogja szorítani a magyar papírokat? Hát nem szoritotta-e ki igy is, önálló vámterület nélkül ? Nem mutatja-e meg minden egyes nagyobb osztrák versenytárgyalás az osztrák mérvadó köröknek azt a czélját, hogy a magyar ipart, a hol csak lehet, lehetetlenné tegyék ? Attól félnek, hogy az osztrák a magyar búza bevitelét fogja megnehezíteni ? Hát nem-e igy is közös vámterület mellett hat forintos már a búzánk és nem lesz-e az osztrák a búzánkra ráutalva a *) Honi Ipar. Mindezek után van szerencsénk t. Czimet felkérni, hogy ezen létesítendő közhasznú vállalatot pártfogásába venni, az idecsatolt aláírási ivén az átvenni szándékolt részvények számát jegyezni, és az eszmét terjesztve, másokat is részvényeseink sorába megnyerni kegyeskedjék. Budapeeten, 1900. évi junius havában. Hazafias tisztelettel: Gróf Zichy Jenő, v. b. t. t., országgy. képviselő, Budapest. Lits Gyula, földbirtokos, orsz. képviselő, Batta. Dietzl Viktor, b o r n agy kereskedő, Budafok. Altstock Felix, szőlőnagytermelő, a „Hungária“ szőlőtelep tulajdonosa, Nagy-Káta. Lantos Kép. János, bornagykereskedő, Budapest-Kőbánya. Dr. Kelemen Jakab ügyvéd, Budapest. Uj kövezések. A jövő évi közmunka költségvetésben a a budai utczák és utak kövezésére, valamint burkolására 143.000 korona jut. A székes-főváros súlyos pénzügyi helyzetéhez mérve ez is valami. Nagyon csodálkozunk, hogy a magánosok áldozata és közjótékonyság a városok rendezésére semmit nem juttat. Sok gazdag ember van, ki maga megörökíthetné nevét azzal, hogy ez utczát köveztetné, inkább nevezzék el az utczát már életében nevéről. Nem látjuk a városok emelésénél sem Budapesten, sem másutt azt a a régi polgári áldozatkészséget, mit Széchenyi István nagy nemzeti tőkének nevezett. Régente a vagyonosabb polgárok, földmivesek is, nem számítva az urakat és papságokat, építettek, csináltattak valamit, egy kápolnát, keresztet, kutat stb., ma csak csekély arányokban áldoznak ily módra. Buda kövezést és burkolási terve különben a következő: I. kerület: Krisztina-körut Szent-János-tér és Kékgolyó-utcza közt III. részlet kor. 100.000 Mátyástemplomhoz vezető főlépcső s Halászbástya " 129974 Szt.-György-tér rendezése 110000 Fehérvári-ut rendezése (gránit vagy bazalt) 300000 ossz. kor 639974 II. kerület. Lánczhidtér (faburkolat) 13600 Br. Lipthay Béla-u. és Bodrog-u. (aszfalt) 40300 Margit-rakpart (gránit v. bazalt) 440000 Margithidi sétány melletti ut (aszfalt) 12000 Zsigmond-u. felemelése és építése 80000 Retek-u. az ördög-árki híddal 406400 ossz. kor. 939300 III. kerület. Szt.-Endrei-u. Serfőző és Szt.-Endrei-ut között (keramit) kor. 74000 Templom-u. (aszfalt) 9000 Tanuló-u. (aszfalt) 60000 ossz. kor. 143000 Bel- és kültelki makadam utak. I. kerület. Tündérhegy és Mátyás-király-utat összekötő ut kor. 2000 Hidegkúti ut 6000 Sáncz-utcza 15000 ossz. kor. 41000 II. kerület. Apostol-u. Zárda-u. szerpentin úttal kor. 52000 Niedermayer-utcza Levél-utczával 30000 Áldás-u. Szemlőhegyi-uttól kifelé 12600 ossz. kor. 55000 III. kerület. Lelkész-utcza ’ kor. 16000 Pacsirtamező-utcza 9000 Zöldmáli-ut 30000 ossz. kor. 55000 JVIellék csatornák. I. kerület. Enyedi-u. az Alkotás és Kékgolyó-u. közt kor. 30000 Ez nem sok Budának, a belteikekre is alig elegendő. Hát még a kültelkek kétségbeejtő ütni mennyit nyelnének el? Bizony a törvényhatóság áldozatkészségét egy kis magán áldozatkészséggel kellene megpatkolni. vámsorompó felállítása után is ? Minden egyes ipari és gazdasági intézkedése Ausztriának megmutatja azt, hogy a szomszéd igy is lépten- íryomon repressáliákkal él, a mikor nincs miért, így is kimeríti egész arzenálját ellenünk. Többet akkor se fog árthatni mint a mennyit tud, annyit pedig ma is árt. De még egy oka van az én hitetlenségemnek. Ez a mozgalom nem uj, hanem már harmadszor vagy negyedszer ismétlődik és az a nagy közöny, mely a nemzeti iparpártolási ak- cziónál mindig nyilvánult", mihelyt tettekre került a sor és nagyobb dolgok megvalósításáról volt szó, félő, hogy megint fel fogja ütni a fejét. Pedig a magyár ipar fejlesztése Magyar- országra nézve úgyszólván életkérdés. Már az 1877-iki fehérvári meg-yegyülésen megmondottam és megmondom fna is, hogy a magyar ipart fejleszteni kell, ha föl akarunk jutni a nyugateurópai államok színvonalára. Már akkor vallottam és most is vallom, hogy ipar és kereskedelem a földműveléssel ellentétben nem lehet, hogy veszedelmes és káros az országra, ha a kettő között ellentétet keresünk. Az egyik a másiknak a kiegészítője. Az ország egy organikus egész test, a melynek két válla van. Az egyik az ipar és kereskedelem, a másik a földművelés ; mindegyiken egyformán nyugszik az ország terhe. És most kötelességem számot adni arról, hogy közpályámon, mely úgyszólván össze van forrva az iparkérdéssel, hol és mikor szereztem ezt a pessimizmust ? Ugyancsak 1877-ben hirdettem, hogy külkereskedelmünk földrajzi fekvésünknél fogva csakis keleten érvényesülhet. Akkor a kelet még disponibilis volt. Minden józanul gondplkodó ember igazat adott nekem — elvben. És mit látunk ? Azóta évek múltak el; jött a selejtes belga, a selejtes angol ipar és nyomról-nyomra elhódította előlünk a területet. Mi nem is védekeztünk. Azután jött a hatalmas német ipar, és el vett annyit, a mennyit csak lehetett. És mit tettünk mi ? Nemcsak eltűrtük ezt, hanem még megnyitottuk kapunkat az osztrák iparnak, a mely saját hazánkból szorított ki bennünket. Szégyenlem bevallani, hogy a minap Szegeden jártam és az egész városban semmiféle magyar iparczikket nem találtam. Minden boltból az osztrák ipar vigyorgott felém. Ez a tükre a magyar ipar mai helyzetének. A külkereskede- tem keletre való terelésének elmulasztásánál lát- lam én a magyar közönyt először. Három körutat csináltam az országban a magyar ipar érdekében s bő alkalmam nyílt tapasztalatok gyűjtésére. Jártam városról-városra, mezűvárosról-mezővárosra, vidéki kiállítási bizottságok és ipartestületek szervezése érdekében, és a hol csak szerét ejthettem, magam közvetítettem a megrendeléseket, szenzáloskodtam a magyar iparnak. Mit láttam akkor? Azt, hogy az iparos osztály nagyrészt bevándorolt idegen, a ki mikor itt meggazdagodott, összecsomagolta holmiját és tudományát s vitte haza, a külföldre. Akkor mondottam, hogy a magyar ipar-
