Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-05-00 / 14. szám
Budapast 1900 (2) BUDA ES VIDÉKÉ a ló meg a kártya érdekli a kaszinó urait, az Upen hát csak azokból a felületes bírálatokból Ítéli meg a kaszk nót, a melyet róla kolportalni szokásAz igazi magyar érzület, a magyar- j ság aspirácziói ma talán sehol sínese- ; nek inkább otthon, mint épen a főrend, a nemesség körében. Sok mulasztást- tévedést érezve, szívben, lélekben, de nyelvben is meg- magyarosodott a honi arisztokráczia, Ma már csak a múlt satyrája az fiele Gerleházy Arabella féle kotyvalék beszéd. Nemcsak szóban,"de Írásban is kiállja a versenyt a magyar ur lateine- reinkkel. Nemrégen volt alkalmam olvasni Eszterkázy Ferencz grófnak, egy magyar regényíróról irt bírálatát. Nemcsak a fején találta a szöget ez a bírálat, de minden izében magyaros, talpraesett volt. Pedig hát épen nem szánta azt nyilvánosság elé a nemes gróf, nem is ért rá nagyon kiczirkalmazni az Írását. Hogy kezembe jutott, mégis örülök neki. Olyan szív, olyan lélek tük- rődzött vissza azokból a sorokból, hogy ha véletlenül Petőfi él még és olvashatja, — ez a legnagyobb demokrata — bizonyára igy kiált vala fel; — Ejnye be kár, hogy gróf! Én nem szóltam igy. Ámde őszintén kívántam, fl hogy minden grófunk ilyen legyen. És milyen talpig magyar nagyur Károlyi István gróf, a ki legjobban közremunkál azon, hogy székhelyén szelíd lantosunk és kitűnő szónokunk Kölcsey érczalakja álljon. Méltó követői az Andrássyak, Széchenyiek, köztük különösen Széchenyi Imre gróf, ez akiváló képességű mágnásunk. Nemcsak a legnagyobb magyar nevét, de tetterejét, nemes lelkét is örökölte Széchenyi Imre, az idei Széchenyi lakoma ünnepi szónoka. Nagyszabású beszédében rámutatott önző korunk, a mai társadalom legnagyobb bűnére, az önzésre, szivére kötve urainknak az altruizmust, a mely már teljesen kihaló felben van a XX. század embereinél. A jelszót, a melyet Széchenyi Imre kiadott, vajha kivétel nélkül követné a magyar társadalom, s akkor mielőbb bekövetkeznék a jobb kor, az, a mikor a jövő ünnepi szónoka elmondhatná, hogy: boldog a magyar^ f És másként is követendő példa Széchenyi Imre gróf, kora ifjúságától kezdve tanulmányoknak, komoly törekvéseknek élt, bejárta Amerikát s egyike legképzettebb gazdáinknak is, Még feleséget is egyik legtőzsgyökeresebb mágnás családunkból választott, nőül véve Andrássy Aladár gróf és Wenckkeim Antónie grófnő leányát, a szép és nagy műveltségű Andrássy Máriát, a kivel a legboldogabb házasságban él! Nemkülönben diszére van a főrangú világunknak ifjabb vérsége, Gyula, László, Mihály, és Imre grófok. Hányán forgatják a kaszinó urai közül ügyesen a tollat, azt megmutatták Andrássy Gyula, Szemere Miklós, hogy ne emlitsem Zichy Jenő és Géza grófokat, a kiket a czéhbeliek is majdnem maguk formájúnak ismernek el már. Szemere Miklós, az ősrégi de ge- nere Huba nemzetségből különben is typusa a magyar urnák. Ápolva a tradicziókat, teljesen modern ember, igazi magyar zamattal beszédeiben. írásaiban. Ki ne emlékeznék még az ujvilág- utczai Sas fogadóra. Keglevich meg Józsa Gyuri tanyája egykor, de erős vára a magyarságnak, hazafiui törekvéseknek az elnyomatás szomorú éveiben. Ez az egyetlen vendéglő volt akkor Pesten, a hol nem járt spiczli, a hol szőtték fonták a kalandosabbnál kalandosabb, hazánk felszabadítására czélzó terveket, mig halkan csendült föl a nóta azokról a bizonyos puskákról, a melyeket Türr Pista hoz majd. Elbontotta a tót csákánya már ezt a régi fészket. De mikor arra került a sor, hogy a bútorokat, azokat a melyhez annyi vértanú, annyi nagy emberünk emléke fűződött, elkótyavetyéljék, kapta magát Szemere Miklós és az összest megvette. A régimódi bútoroknak lakást is fogadott Károlyi László gróf egyik házában, a hol rendesen takaritatják gondozzák a fotelt, melybeu egykor talán Keglevich Miklós, a hevesmegyei hires ellenzéki vezér ült meg asztalt, a mely nél Sárosy Gyula talán épen azt a hires versét irta a melyért elesukták. Ilyen furcsa pasziói vannak azoknak a kaszinói uraknak, a kiket azzal vádolnak, hogy nem lelkesülnek csak a lovakért, nőkért. Ids — bizony ha nem is hirdetik — de soha még magyar irót, magyar művészt üres kézzel el nem bocsátottak. A sok közül csak egy példa. Régi nemes család sarja, tehetséges festőművész volt. Nehezen boldogult, talán épen azért, mert neve elé prédikátnmot is Írhatott. Elpusztul — hallatszott mindenfelől, de éppen csakhogy mondták. Ekkor Szemere Miklós előlállt és festett a müvészszel egy képet. A kép tettszett. Egyik megrendelés a másikat érte és miután a publikum figyleme reá fordult a művészre, sikere és kenyere biztos lön. Hogy most már talán ezek az urak inkább segitik a saját vérükből való művészt, egyébb tudományos pályára lépőt — vessen rájuk az követ, a ki részrehajlatlanul osztja jótékony adományait. ilyen tapasztalataink azonban nincsenek. Saját külön jótékonysága van a Lipótvárosnak, saját külön protekeziója a maguk embereinek az elővitelében és erősen felekezeti szinti az is minden vonalon. Meg aztán a paritás kedvéért is i.jigy lenne ez helyes. Ha a furor radi- í'kálisnak elve, hogy a ki ur az — szamár, «legalább a gazdag mágnások támogassák azokat a bukott mágnásokat, a kik talán mégsem föltétlenül szamarak, dolgozni akarnak és tudnak iS. V—y. Magyar gyarvárosok alapítása.4*) Irta c Lord Albert műépítész. Nápról-napra olvasom a vidéki lapokban, hogy ma egyik városban, holnap a másikban, rendre majd valamennyiben kedvezményeket nyújtanak az ipari termelésnek, s egy-egy uj gyárnak, vagy tágasabbkörü házi iparágnak vetik meg az alapját. Mindenütt nemes törekvések, komoly erkölcsi és anyagi támogatása az országos ipar- mozgalomnak. Ugyanakkor, a mikor a fővaros iparpolitikáját e lap hasábjain, sajnálatos igazságként semmisnek kellett kimondanunk, — ugyanakkor öröm látni a nemzeti vagyonoso- dás minden igaz hívének a vidéki varosok e nemes versengését. Nemes e versengés és hazafias, de a mellett okos is. Erős közgazdaság nem fejlődhetik ott, a hol minden életerőt egy központ absorbeál, a mint nemzeti kultúránk is alig fejlődött addig, a mig csupán egy kulturváro- sunk volt. Abban van az igazi erő, ha az egész országon átszövődik s százirányu ipari tevékenység, ha az egész ország egy nagy gyár, a melyben ezerféle iparczikket állitanak elő. de a józan munkamegosztás elve érvényesül az összes városok bevonásával. Úgy értem ezt, hogy va bánya mellett magyar Söllingen, Birmingham ; gyapjú, selyemtermelő vidéken magyar Leeds, Lyon fejlődjék; erdőboritott vidékén magyar Jönköping és Nürnberg. Mindenütt azt kell legjobban kultivalni, a mihez a legkedvezőbb feltételeket adja meg a kéznél levő természeti erő: az anyag és a nép munkakészsége. Mindenütt van talaja valaminő iparágnak, a homokban és a sziklavidéken egyaránt, csak éles szem, megfontolt pillantás kell a hely megválasztásához. A német rajna vesztfáli, a belga lüttich- bergeni, az angol scheffield-manchesteri, a svéd malmő-göteborgi iparvidék mind egy-két rokon iparág intensiv kultiválásával, a tömeg- termeléssel éri el a gazdasági életnek azelőtt nem is sejtett virágzását Akkora területen, mint egy középnagyságú magyar megye, ott tiz-tizenöt város van százezernél egyenként is több lakossal, egymás között óriási üzleti forgalommal. Ne mondjak többet Remscheid egymaga, a hol Európa számára a csavarok, apró szögek, ráspolyok legnagyobb része készül, évenként kétszáz millió márkát vesz be ezekért az apró aczéltárgyakért. Vele szembe a másik hegytetőn, alig puskalövésnyire Söllingen nem- kevesbbé hires vágószerszámairól. A közelben ezeken kivül Essen, Dortmund, Hilden, Elber- fels és Barmen hasonlókép rengeteg millió értékű rokonfajta gyári czikket állitanak elő. Minálunk két szomszéd munipiczium nem egyszer azon szokott versengeni, hogy hol rendezzenek fényesebb bankettet a jelölt ur tiszteletére. A mi szép és régi magyar erény ugyan, de korántsem szolgál az ország anyagi jobban mondva közgazdasági önállóságának konszolidácziójára. Azért örvendve-orvendünk a tettkészség azon fellángolasának, a melylyel a vidéki városok a hazai iparfejlesztés zászlója alá sorakoznak. Ez az ő érdekük, érdeke a magyar közgazdaságnak és azzá teszi a vidéki Jváro- sokat, a mi eddig — sajna — be nem töltött hivatásuk volt: a nemzeti lét templomainak erős, épületfentartó oszlopaivá. *) A jól szerkesztett Honi iparból.
