Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-01-00 / 1. szám
i.<Pn IX. évfolyam. 1. sz. Vasárnap, Boldogasszonyhava (Januáj r SZERKESZTI: ERDÉLY.!' GYUÉ A. Kiadó-rivrtal, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek Budapest, I., Várnsmajor-u. 28. Megjelenik havonként" háromszor. Előfizetési árak : Egész évrg 12 korona, félévre 6 korona, évnegyedre S'korona. SZERKESZTŐSÉG: I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Gróf Batthyány Lajos emléke. A nemzet elhunyt nagyjaink emlékét nem mindig őrzi és ápolja kegyeletesen. JL nagyok egyik nagyja emlékével a bátor vértanú halált halt gróf Batthyány Cajos emlékével is ridegen bánik el. A kerepesi temetői mausoleum nem rótta le a nemzet háláját és kegyeletét. A székes főváros nem gondolkozott még arra, hogy a nemes és fennkölt jellemű nagy hazafinak a székes fővárosban szobra legyen. Ikerváron indult most mozgalom, hogy ott emeljenek szobrot a szabadság- harcz halhatatlan áldozatának gróf c'Batthyány Cajosnak. Az ikerváriak hazafiai szándéka nagyon szép és óhajtjuk, hogy legyen meg érdemlett sikere s az ikervári szobor is hirdesse emlékét annak, ki hazáját igazán szerette s nem akarta abba a véres veszedelembe sodorni, melybe az el- hamarkodás, szenvedélyesség vitte s a melyért meghalt. Igazi tragoedia ez a halál, az ártatlannak halála, ő is figyelmeztetett az elszakadás rettenetes következményeire, de nem hallgattak az ő okos szavára. Meghalt vértanú halállal, ezzel a lelkes kiáltással fogadva a golyókat: Síjen a haza. Gróf (Batthyány Cajos sohasem kereste az olcsó hazafiságot, feláldozta népszerűségét, hogy hazáját megmenthesse. De a hazát a fanatismus vezette és nem menthette meg. Az újépületet, hol szomorú halálát szenvedte, most rombolták le A székes főváros kötelességet teljesítene, ha a teret, mi ott van, gróf Batthyány Cájc'S térnek nevezné el s mozgalmat kezdene, hogy itt ezen a téren emelkedjék a nagy hazafihoz méltó szobor országos adakozásból. Hogy pedig még több és még maradandóbb emlék hirdesse a dicsőült hazafi halhatatlanságát, nevezzék el a Sas hegyet <9róf Batthyány Cajos hegynek. Megérdemli a nagy hazafi ezt a nemzettől, ki talán ha mint kérte, hogy bocsássák szabadon, kibékítette volna a nemzetet és nem történik meg az mi megtörtént. Oly hive volt a hazának, mint a törvényes rendnek. Sróf Batthyány Cajos történelmünk egyik legnemesebb és legnagyobb alakja, az ő emléke megtisztelésében a nemzet nem lehet oly fukar, mint eddig volt . . . Égjen örökké az ő emlékén a hazát szerető honfiak tiszteletének és hálájának öröktüze, egy nemzethez méltóan és ne apró mécspislogással. <A budai Széchenyi-társaság véggg hajtó bizottsága. ^ A törökökkel Budára bevándorlóit növények. Irta: Szabó Zoltán. Róma hatalmának, műveltségének tetőpontjáról lassan-lassan, lanyhult erkölcsei miatt, sülyedni kezdett, s a hajdan erős birodalom ellágyult, elpusztult. Az igy tehetetlenné vált birodalomba keletről életerős, uj nemzedék nyomult, hogy leszorítsa a főhatalomról az elpusztultakat, hogy az elgyengült birodalom helyébe egy újat, erőset állítson, így változtak mindig a gyengék és erősek s igy fogja mindig kiszorítani az öreget az ifjú. A népek vándorlása, tartózkodási helyük felcserélése azonban nemcsak ily módon történik. A háború, a kereskedelem, meg a kultúra haladása egy-egy néposztály emelkedése meg sülyedése mindig magával vonja az eg}ms emberek, néha egész néposztályok felcserélődósét. Nem kell egyéb bizonyíték ehhez, mint például a gyarmatosítás. Egyes nemzetek nem férnek meg a nekik kijelölt helyen, hanem más világrészben keresnek helyet, hogy az anyaország népének egy részét ott letelepítsék, vagy, hogy ott kereskedést űzve hazájuk vagyoni állapotát fellendítsék. E gyarmatosítás természetszerűleg vándorlással jár. Szintigy a háború sok népet hordva magával, azt hol itt, hol ott táboroztatja, letelepíti rövidebb vagy hosszabb időre. Némely ember pedig megunja a haza földjét, lerázza az itthoni nyomort s kivándorol, azt hívón, hogy máshol kevesebb munkával, több pénzt s ezzel boldogságot jólétet szerez. Szóval a létért való küzdelem erre-arra hajtja az embereket, a világ folyása hol itt, hol ott telepíti le őket. A vándorló emberek hosszú útjukra mindig visznek magukkal málhákat. Eleimet s egyéb szükségleteket, meg az uj otthon berendezésére való holmikat. Ha van kedves házi állat, azt is elviszik, ha van kedves palánta, melyet fáradsággal neveltek, szintén nem marad otthon. így viszik magukkal hazájuk, szülőföldjük növényzetét is. A hova vándorolnak vagy azon vidéken, merre ütjük visz, önkénytelenül is megváltoztatják, gazdagítják a növényzetet. Tudjuk azt, hogy a legtöbb növény földhöz kötött, vagyis helyét megváltoztatni az egész növény önként nem képes. Midőn azonban magvát meghozza, az szabad, az nincs A „Buda és Vidéke“ tárczája. Hol a vad leány? — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. HATODIK FEJEZET. Olimpia. (Folytatás ) — Igazán ? — Bizony igazán. Úgy félünk, ha kabátos embert látunk. Könyvet, újságot a világért sem vennénk kezünkbe- Apa maga csinált egy furulyát, azon furulyái este a kapuba. — Mint egy juhászlegóny. — Tudom, hogy ön sem nézi jószemmel, pedig a férfiak között önben láttam legtöbb természetességet. — Köszönöm az elismerést.. — De ne szóljon, kérem, a mamának. Mikor azt olvassa a lapokban, hogy Rezeg Kálmán és természetbúvár leánya tanulmányútra indultak, ebből egy szó sem igaz. Várhatja az Akadémia a jelentést, az ugyan nem készül el soha. — Nagy veszteség. — Ugyan ne okoskodjék, kérem. Apa nem lehet más, mint tudós, mert a nagyapa is az volt s az ő kedvéért hiresitették ki, ezért ment hozzá a mama is, mert mi csak hires családokba házasodunk. A mama csak tudósokkal szeret beszélni és mindjárt felfedezi valakiben a tehetséget, ha előkelő összeköttetései vannak, vagy ha nagycsaládból való Pedig higyje el, élvezetesebb az okos emberekkel beszólni, mint a tudósokkal . . . — Hát azok nem okos emberek ? — Bizony nem és nagyon képzelődök a semmire. Beszélnének-e ezek olyan okosan, mint a mi házigazdánk, ki pedig imádságos könyvén kívül semmit nem vesz a kezébe. Most már megyek, ne szóljon senkinek. — Egy feltétel alatt. — Mi az a feltétel ? — Egyszer engem is megszöktet . . . Agatha visszament anyja mellé, a hol neki mint jegyzőnek a helye volt. Berdár Róbert megbüvölten állt abban a zugolban mit elfoglalt, bámulva azt a leányt, a kit nem ismert meg annyi éven át, a ki a tudóst nem tartja okos embernek s nem talált tetszésére férfiút, tehát őt sem találja annak. Milyen eredeti változat ez is. Vele már megtörtént többször, hogy valakivel sok évig élt ismeretségben és csak öt-hat óv múlva melegedett fel úgy, hogy felfedezhette. Itt van ez a leány, ki maga az üdesóg, kedves mezei virág és ő valami penészes, csenevész üvegházi növénynek nézte mindig. De hát miért nem tartja őt természetesnek? Majd megkérdi tőle. Egyszer majd csak észreveszi benne is a természetességet. Már az nagy vonás ebben a leányhan, hogy a tudósoktól megcsömörlött és más lényben keresi az okosságot. Felfedezteti magát vele, mindenesetre felfedezteti. De hát miért keres leányának'tudós vöt-e a Rezeg Kálmán ? Az ülés hosszú volt Az állatregényeket, melyeket Olimpia sokkal elfogultabban beszélt el itt, mint az állatseregletben, megéljenezték. Jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak. A Mi- nerva-szalon hölgyei és urai, maga a kormányt képviselő miniszteri tanácsos ur siettek üdvözölni a ritka speciálistát. Olimpia igen szívélyesen beszólt mindenkivel. Egész elfogadható itt a komédiás büszkeség. Balzamó mester folytonosan hajlongot és már hitte a leányáról, hogy tudós nő. Olimpia nemcsak állatokat tud szelídíteni, de embereket is. Nem fajul el a királyi vér. Zendelyi István báró vezette karonfogva ^Budapest, 1900.
