Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-12-30 / 36. szám
Budapest, 1899. (4) BUDA ES VIDÉKÉ Kendőzetlen jótékonyság. A jótékonyság nemtője kendőzetlenül, hiányos öltözékben pironkodott ma kétszáz és egynéhány ember előtt az Andrássy-uti Mil- lennium-kávéházban. A pikkolók szaga és czigarett-füst áradt szét a levegőben és a könnyű ruháju szemlő idegenül tekintet szét e nem épen stylszerü környezetben. TJgy áll a dolog, hogy ma este a Millen- nium-kávéházban negyvennyolc - szegény gyermek kapott meleg, jól bélelt ruhát a Kedélyes Takarék-, Segély- és Jótékonysági Asztaltársaság jóvoltából. Ez a nagyczimü asztaltársaság a kávéház törzsvendégeiből alakult s egy és más praktikus czélzatu törekvésen kivül ideális czéljául azt tűzte ki, hog\ szegény gyermekeket ruház fel és véd meg a tél hidege ellen. Már annyit, ahányat tud. Ma negyvennyolczat, jövőre valószinüleg többet. Hát helyes ez, nagyon helyes Kalapot emelek Lobi ur előtt, aki mészáros és elnöke ennek az asztaltársaságnak, Árvái ur előtt, a ki maga a kávéház tulajdonosa és a kedélyes jótékonysági társaságnak pénztárosa, valamint Steiner József pékmester ur előtt is, aki bár semmi tisztséget nem visel, de mint meczénás igen előkelő szerepet visz a társaságban. S ha már leemeltem kalapomat üdvözlöm az asztaltársaságnak mind a hatvan tagját. Mert a jótékonyság ügyét szolgálni, a humanizmus zászlója alá esküdni igen megbecsülendő cselekedet. De van egy bökkenő a dologban. Szép a jótékonyság, de titokban cselekedjük. Mert régi szabály, hogy mi köze a bal kezemnek ahoz, mit csinál a jobb ? Én, ha pénzdarabot dobok az utczán a koldusnak, pirulok. Nem magamért, hanem a koldusért. Mert el tudom képzelni, hogy ő is pirul. Mikor a legelső adományt koldulta, bizonyára pirult Később belefásult Én pedig nem szeretem az embertársaim önérzetét megalázni. Ama negyvennyolcz gyermek közül, aki ma az asztaltársaság jóvoltából meleg ruhában ette a Steiner pékmester ur ajándék-süteményét és itta az Árvái ur ajándék-kávéját való- szinü, hogy egysem pironkodott a szégyenkezés miatt. Gyermekek ők és boldogok. Felhőtlen lelkűk még nem érzi meg, hogy van-e valami megalázó abban, ha kétszáz és egynéhány ember szóval a nagy nyilvánosság jelenlétében kell köszönetét mondaniok a jóltevőknek. Pedig van. Nem rájuk nézve, mert a szegénység nem szégyen, hanem másban. Piaczra dobni a nyomorúságot azért, hogy nagylelkűségünket publikáljuk, sokat levon magának a jótékonysági ténynek értékéből Pedig nálunk ez már igy szokás. Nem magáról a K. T. S. I. Asztaltársaságról szólok csupán, hanem általánosságban. A fővárosban és a vidéken egyaránt ismeretesek az u. n. rongyos egyletek. Működésűk áldásos, de túlságosan a nyilvánosságnak szól. Pedig minek lássa mindenki a nyomorúság könyét, melyet letöröl a jóltevő kéz ? A jó szivnek elég a nyugodt öntudat, minek a nyilvánosság elismerése ? Szóval nem tudom érteni és méltányolni annak a szép aktusnak a nyilvánitását, amikor a humanizmus lehajol a nyomorban sinylődő emberhez. Ezért találtam úgy, hogy ma az An- drássy-uti Millennium kávéházban a pikkoló szagával vegyült füstös párázatban pironkodott a jótékonyság nemtője és szégyenkezve takargatta szellős, hiányos öltözetét. P—ts. * * * Ezt a szép és tanuságos czikket a Hazánkból vettük át. Már többször róttuk meg mi is a jótékonyságnak azt a nemét, mely a szemérmet öli meg . . . Bizony elitéljük, most is, mint elitéltük ezt a pogány szokást, mely a jótéteményért ünneplést vár . . . Hál-Isten- nek Budán kezd kimenni a divatból s azt hisszük, hogy ezután a jótékonyság nem veszi ki az öndicsőitetós uzsoráját. Iparosifjuság előadása. A budai iparossegédek társasága öszszevágó szabatos műkedvelői előadásokat tart, miről csak szépet és jót lehet Írni. Közelebb egy minden izében jó és magyar zamatu vígjátékot adtak elő. Miért nem házasodik a sógor? A szinlapon nem tüntették ki, valószínűen nem is tudhatták, hogy ezt a vígjátékot a legkitűnőbb magyar humorista boldogult Balázs Sándor irta s egykor a Nemzeti színházban nagy sikerrel játszották. Péntek. A budai polgári lövészegylet Péntek estéi a barátságnak és szeretetnek tiszteletre méltó példái. Minden Péntek estve más vendégeli meg igazi borral az igazi barátokat. Közelebb ifjú Bún József a lövészegylet egyik legtekintélyesebb és legkedvesebb tagja volt a borgazda Ifjú Bún József a legkitűnőbb lövészek egyike s országszerte ismeretes hires vadász. S/.eretetreméltó lelkes ember kiért sokszor ürült az estélyen a pohár kisérve szívből jövő jókivánatokkal. Szegény gyermekekért. A „Budai Szegény Gyermekeket Felruházó Asztaltársaság“ folyó évi deczember hó 10-én délután 5 órakor a Budapest, II. kerületi községi polgári iskola torna-termében (II. Medve-utcza 6. ) nagy és előkelő közönség jelenlétében tartotts meg II. felruházó ünnepélyét, mely alkalomból 40 szegény gyermek kapott teljes téli öltözetet. A felruházott gyermekek elénekelvén a ,,Hymnuszt ‘, melyet a közönség állva hallgatott meg, az asztaltársaság elnöko Kozma Báoid lendületes beszédben fejtette ki az asztaltársaság működését és czélját, a ki után dr. Buday József tanár a II. kerületi alsó vízivárosi iskolaszék nevében megható beszédben emlékezett meg az asztaltársaság tevékenységéről és mert a II. iskolaszék részéről ajánlott szegény iskolásgyermekek felruház- tattak, meleg szavakban köszönetét fejezte ki az asztaltársaságnak, kiket ételekkel-italok- kal az asztaltársaság kedves hölgypártoló tagjai szolgáltak ki. Lókinzás a téli hónapokban. Egyfelől a nyerseség és tudatiam ág, másfelől a mértéktelen haszonvágy sehol se idéz fel annyi lókinzást, mint a székesfővárosban. Különösen szembetűnik ez oly havazások alkalmával, a milyen a napokban volt. A helyett, hogy — amint a szabályrendelet előírja — a szekér-rakomán terhét az útviszonyokhoz mérnék, a sikamlós utón a lovakat éles sarkú patkókkal ellátnák s elakadás esetén előfogat - ról gondoskodnának, megterhelik a szána- lomraméltó állatokat úgy, hogy azok verejtékben fürödve, inaik szakadásáig kénytelenek magukat megerőltetni s ha kimerülve, elsikamodva földre buknak, embertelen ütésben, verésben van csak részük Ha ez sem nyilvánosan, botrányt okozó módon való állatkínzás, mely az 1879. évi 40-ik törvényczikk f-6-ik §-a értelmében súlyosan büntetendő, akkor valóban nem tudjuk, hogy mi az. Az országos állatvédő egyesület minduntalan figyelmezteti a lótulajdonosokat az ide vonatkozó szabályokra, tilalmakra és büntetésekre ; untalan feljelentésekkel élnek ez egyesületnek tagjai s a főváros rendőrség közegei és az illetékes rendőrkapitányok valóban irgalom nélkül alkalmazzák az előirt büntetéseket. De ugylátszik, hogy némely fuvaros nyerészkedési vágyát mérsékelni és igen sok durva, nyers kocsist a tilalmat tiszteletben tartására rábirni mindezzel nem lehet. E szégyenletes állatkínzások, melyek miatt az idegenek Budapestet az ,,á latkin zások metropolisának“ is elnevezték, talán redukálhatok volnának, ha a t. rendőrség még nagyobb szigorral hagyná meg közegeinek, hogy a kihágókat még irgalmatlanabbul és okvetlenül jelentsék fel, s ha a büntetések kiszabásánál az imént idézett törvényszakaszt sűrűbben alkalmazná, mint a 2—5 frtra terjedő pénzbüntetéseket, melyeket igen sok kihágó mosolyogva fizet le s csigázza aztán a lovait tovább. Az országos állatvédő egyesület evvel kapcsolatban lapunk utján tisztelettel felkéri a lófogat-tulajdonosokat, hogy sziveskedjenek a mondottakat figyelemre méltatni s megkímélni az egyesületeket attól, hogy úgyis nagyszámú feljelentéseinek számát az illetők kellemetlenségére — szaporítsa. Bethlehemesek. Ha lassan is, de haladunk a magyaro- sodasban. Minden évben megróttuk azt, hogy a Bethlehem játékos gyermekek németül énekelnek, ma örömmel jelenthetjük, hogy a Bethlehem játékos gjmrmekek magyarul énekelnek, legalább nagyobb részben. Bizony szép lenne, ha Budán és vidékén a német szó oly ritka lenne, mint a fehér holló. Arany János Budáról*) Állok Danánk szélén, a pesti parton : Előttem a kép, szindus üde carton : Felleg s hegy által a menny kékje csorba, A nap most száll le a város-majorba; Büszkén a Gellert hordja bársonyát, S fején, mint gondot, az új koronát; Lenn a Tabánban egy toronytető Gombjának fénye majdnem égető ; Mig fönt a Mátyás ódon temploma Szürkén sötétlik, múlt idők roma : És bosszú rendje apró sűrű háznak Fehérük’, mint gyepen a vásznak: Alant a zölden tiszta nagy folyam, Mint egy smaragd tó bérezek közt, olyan, Meg nem legyinti szellő’ s fecske szárnya, Csak mélyén lüktet forradalmas árja ; Felszine tükör, és abban, mikép Tűndéri álom az előbbi kép Tisztára mosdva, felforditva ring, Mint lenge kárpit, a merő fal ing . . . Ábrándos lelkem a bullámba mélyed, Vágyban elúszva búvárlom a mélyet: Itt, itt a nymphák ! itt a cháriszok 1 . . . Az utczán por, bűz, német szó, piszok. Szépirás-iskola. Vajda Pál székes-főv. polgári iskolai rendes tanár szépirásisko ája II. kér , Fő-u. 51. sz. Biztos és alapos kiképzést nyújt: bank-, pénzintézeti tisztviselőknek és Kereskedelmi alkalmazottaknak, urak és hölgyek részére, a magyar, német szépirási és rondirásból, kik azt rövid idő alatt elsajátitani akarják. Hölgyek, valamint felsőbb intézetbe járó tanulók részére külön napok és mérsékelt dijak. Ta- nitó-, tanitónő-jelöltek (képezdei hallgatók,) a gyakorlati részen kivül a szépirás tanításának módszerét is- elsajátíthatják. Tanitási idő naponként d. u. 4—9 óráig. „ Cs. kir. szab. déli vaspálya-társaság ad 19261/R. sz. Hirdetmény. A kézbesithetlen és fölös szállítmányok a vasúti üzletszabályzat 70. §-a értelmében nyilvános árverezés utján f. é. deczember hó 21-én d. e. 9 órakor Budapest állomásunk teherpályaudvarának (I. kér. Mészáros-utcza 17. sz.) IH. sz. raktárában kerülnek eladasra, melyhez a t. közönség ezennel meghivatik. Budapesten, 1899. deczember 8-án. Az üzletigazgatóság. *) Vojtina Ars poétikájából.
