Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1899-03-21 / 9. szám

B U D A és VI D E K E

Márczius 21.

■

Budapest, 1899. (5)

kát gyökeresen megszüntetni s a cseléd elhelyezők „állítólagos1' túlkapásait korlátozni.

Engedje meg tekintetes szerkesztő úr, hogy becses lapjának hasábjain, — először úgy .mint a főváros budai részének közlönyén, másodszor pedig mint 28 éve működő budai cseléd elhelyező iparos, e tárgyhoz hozzá szólhassak s a nyilvánosság előtt szakvéleményemet szellőztethessem.

A cseléd mizériának éltető talaja nem a cseléd anyag a mezeje, — sem pedig a cselédelhelyező intézetek campagne-jában keresendő — hanem egyedül és csak is a szolgálat adókban és a cseléddel való bánásmódjukban, túl- csigázott követeléseikben -— és a szó szoros értelemben vett nagyzási hóbortjaikban gyökeredzik.

vontató és felvilágosító például szolgáljon a következő, s mindennap 10—20-szor előforduló eset, u. i.:

X. úr — ki 1200 frtos hivatalnok, 2 neveletlen gyermek atyja, — kiknek egyike 2 éves, másika 4 éves — anyósával együtt lakik, s bir a Fő-utcza 3-ik emeletén egy 2 szobás utczai, 1 szobás udvari és konyhából álló lakással, a 2 udvari szobát a cselédnek kell fényezni — a pinczéből fát, szenet, zöldséget felhordani — a 2 gyermekre felügyelni, főzni, sütni, varrni, mosni és vasalni, a konyhát 2 óra délutánig használni, 2 óra 5 perez után tükör tisztán előszobává átalakítani — mert ez időtől fogva tart a „fogadási idő.“ Estéiig — a piaczon bevásárolni, a kofákkal a megszabott áron alul is okvetlen alkudni és veszekedni s mind ezért nagy applomb-bal meg szab G, 7, esetleg 8 frt havi bért — de még kiköti, hogy az ilyen cseléd nyelveket beszéljen — kitűnő bizonyítványokkal bírjon, erkölcsi tekintetben még a család tagjait is felülmúlja és mentül kevesebbet egyen, mert napjában csak egyszer főznek — a kávét bent a szobában szolgálják' fel, s a kenyeret s minden ehető apróságot ő nagysága vagy az anyós szigorú zár alatt tart.

Már most tessék kiszámítani az idő mértékét és a teendők sokasságát — és szíveskedjen bárki megpróbálni, hogy képes-e egy cseléd megfelelni ezeknek a sokoldalú követeléseknek — akkor — mikor az anyagi hasznok és táplálkozások aránya úgy viszonyúk egymáshoz, mint 1 a 100-hoz.

De tegyük fel, hogy a cseléd mégis megfelel az igényeknek, — tegyük fel, hogy az élelmezés tekintetéből panaszt nem emel, fizetésével meg van elégedve, annak javítását nem kéri, tűr, szenved, fárad és ernyedetlen szorgalommal dolgozik, — okvetlen kell léteznie és fennforognia oly alapos oknak, mely már nem a cseléd anyagi, hanem erkölcsi világába vet fényt vagy árnyékot.

Ez a csomója a cseléd kérdésnek, ehhez kellene egy újkori Nagy Sándor a ki ezt a csomót biztos kezekkel ketté tudná vágni, vagy tapintatos ujjakkal szétbontani.

Mert az a cseléd, legyen az férfi vagy nő, fiatal vagy öreg, mind tudja a dalt, mely ringó bölcsője fölött zúgott, hogy:

„A virágnak megtiltani nem lehet,

Hogy ne nyíljék ha jő a szép kikelet.“

S minthogy a szolgálatot adók e tekintetben a tegkisebb engedményt még a decorum megtartásával sem akarnak szolgálattevőjüknek engedményezni — folyton felüti fejét a „Hydra“, melynek ellenszerét jövő czikkemben leszek bátor részletezni.

K. I.

Levelek a szerkesztőhöz.

i.

igen tisztelt szerkesztő úr! — Köszönöm szives jó indulatját, hogy mélyen a gyári áron alul kínált munkáimat becses lapja f. é. 7-ik számában fölemlíteni méltóziatott. (Ezt a szót azért emelem ki, mert mostanában annyira 'divatos, mint a méllóságos czim a honi demokrácziában.)

De,

kérem, a javát kifelejtette ! Nem em- i

litette meg a „Korunk Tükre“ czimü szatíráimat. Pedig mondom, az a java. 1. Mert tükör, a tükörbe ki nem néz szívesen, mikor valami szépet akar látni. 2. Mert hű tükör, a legfinomabb velenczei tükör sem mutat hivebben. 3. Korunk hű tükre, a melyben az 1868—1881. évek eseményeit, szereplő embereit, politikai, társadalmi, irodalmi, paedagógiai, parlamenti, korcsmái, kávéházi, utczai és irodai viszonyait kisebb helyen, rövidebb idő alatt, könnyebb szerrel sehol semmiféle korrajzban nem tanulmányozhatja, meg nem ismerheti. Sőt még ezt a mi fejlődésnek indult Budánkat is számos apró fölvételben megtalálhatja még századok múlva is, mikor már az a rengeteg napi, heti, havi hírlap, folyóirat, a melyek mind a jövő történetírás forrásainak tekinthetők, aranyért sem lesznek kaphatók nem egy kraj- czárért, mint mostanában. A Korunk Tükrében épen úgy buvárkodhatik a jövő idők történetírója, mint Tinódi Sebestyén döczögős verseiben az, a ki a 16. század történetét akarja megírni.

Csakhogy a Korunk Tükre nem döczögős, hanem pattogó, harsogó nemzeti és klasszikus versekben van megörökítve, a melyekben a szerző, már mint úri magam, vagy a mint a szerény emberek szokták mondani „csekélységem“ önmagát múlta fölül. Mert, mi tagadás benne, biz’ én is írtam valaha döczögős verseket, amit, mig élek, mindig sajnálni fogok, nem azért, hogy írtam, mert azokban nagy dolgokat feszegettem, hanem azért, hogy legalább olyan versekben nem írtam, mint Madách Az Ember Tragédiáját; különben most én volnék a magyar szocziá- listáknak eszménye (ideálja). Így pedig nem is ismernek, nem is tudják rólam, hogy a szo- cziálizmust én már ezelőtt 50, mondd: ötven esztendeje nyélbe ütöttem ; midőn hazánkban hire sem volt még a szocziálizmusnak, sőt mikor még magam is csak annyit tudtam a szocziálizmusról, a mennyi e két jeligémben van

mondva:

„Ha az emberek oly nagylelkűen (liberálisan) bánnának mindenökkel, mint gondolataikkal, való boldogság volna élni.“ Eötvös József Falu Jegyzője.

A másik jelige meg ez a bibliai mondat:

„Mindnyájan pedig, kik hisznek vala, együtt vajának; és mindenök köz (közös) vala.“

Ebből a cseppnyi tanulmányból fölépítettem én a szocziális államot (község) a miért, ha a kecskeméti polgármester okos ember nem volt volna, olyan sajtópört kaphattam volna, a melyet akkor a katonai esküdtszék szokott elintézni, a melyért újra visszavándorolhattam volna a csehországi Theresienstadtba, a hol a Meny- nyei Községet — ez volt a czime az én Eldo- rádómnak — kiköltöttem.

Hej, ha én azt a Mennyei Községet olyan versekbe tudnám átönteni, a minők a Korunk Tükrében ékeskednek. Egyszerre hires emberré lehetnék. A szoczialisták ugyan nem fogadnának el vezérüknek ; mert az én Községemben is a Szentháromság egy Isten a legfőbb hatalmasság, de a keresztény szoczialisták kénytelenek lennének bennem ha nem is előre látó prófétát, legalább olyan előre álmodó vad poétát elismerni, a kinek az álma teljesedésbe menendő.

Ezeknek előre bocsátása és közbe szúrása után kérem, sürgősen kérem a t. Szerkesző Urat, ajánlja m. t. közönségének a Korunk Tükrét is, hogy a kik a 7-ik számban potya 10 krajezárért kínálva kínált könyveimet megrendelni nem serénykedtek, siessenek azokat a Korunk (hű) Tükrével együtt megrendelni postai utalványon, hogy azután az egész kis könyvtárt nyakokra küldhessem bérmentve. A Korunk Tükre ára 40 krajezár; nem mondom 80 fillér, mert attól megijedhetne némely olvasó e drága világban. Mert mi valóban drága világban élünk, a melyhez hasonlót sehol sem tapasztaltam, még a Riviérán sem, a hová természetesen más kegyelméből jutottam el. Tavai felső- Stájerben jártam Mária-Czellbe, a hol egy szalma-szálat sem láttam, a kenyér adagok, péksütemények mégis legalább két akkorák voltak, mint a magyarok boldog Kanahán-földjén, a mely talán épen azért oly drága, mert Kanahán-földje.

No hát azt senki sem mondhatja, hogy az én műveim drágák, hogy pedig azt sem mondhatja, hogy nem jók, azt a következő levelemben fogom napnál világosabban bebizonyi ■ tani. Addig is kemény kézszoritással maradtam tisztelője a könyvvásárló közönségnek.

Tömör Ferencz,

Vár, Uri-utcza 64. sz.

Erzsébetfák.

Szabó M. választmányi tag indítványára, a lövészegyesület a földmivelésügyi miniszter ismert fölhívása következtében a megdicsőült királyné emlékére két szomorú tölgyfát ültetett, melyeket f. évi május hó 7-én, az idei lövészet megnyitásakor fogja a kegyeletes rendeltetésüket jelző emléktáblákkal ellátni. -—-• A meghívókat annak idején, — valószínűleg már a jövő hó első napjaiban bocsátjuk szét, mikor is a gyászünnepély méltóságához megfelelő formában és módon fogunk e tárgyról beszélni, most pedig egyszerűen csak azt kívánjuk konstatálni, hogy lövészegyesületünk az országban volt a legelső erkölcsi testület, mely a miniszteri felhívás következtében Erzsébetfák ültetését elhatározta. Fridrich Lajos cs. és kir. udv. czim- és czimerfestő,' tudomást szerezvén arról, hogy az egyesületünk volt a legelső testület, mely Erzsébetfák ültetését elhatározta, igen meleghangú levelet intézett Del Medico Ágoston főlövészmesterhez, melyben kijelenti, hogy a megboldogult királyné iránt érzett határtalan kegyelete jeléül az emléktáblát díjtalanul készíti el. — A választmány Fridrich Lajos ajánlatát örömmel fogadta és köszönetét fejezte ki neki, kebeléből pedig Szabó M. Ferencz v. tag- elnöklete mellett egy háromtagú bizottságot küldött ki, mely ajánlattevővel érintkezésbe fog lépni és a lövészegyesület köszönetét tolmácsolni fogja.

A bizottság e napokban fog tisztelegni Fridrich Lajos cs. és kir. udvari czim- és czimerfestŐnél. Ezt olvassuk a Polgári Lövesz- Egyesület hivatalos értesítőjében.

Margitliget.

Ezt a nevet viseli egy valódi hitves emlékére a pomázi liget, hol dr. Mariin Sándor az emberiség javára egy sanatóriumot alapított, melyben közli a betegekkel tudományát és em- berszeretetét. Margitligetet a pomázi helyiérdekű állomással nemsokára villanyos vasút fogja összekötni.

Makó Lajos.

Makó Lajos színtársulata már 28-án megérkezik. A régi erőkhöz ujjakat is szerződtetett, többek között úgy értesülünk Nagy Margüot is, kiről tanárai nagyon sok biztatót mondának.

„Nemzeti baieset-biztositó társaság“.

Ez a czim is egyike azoknak a hajmeresztő merényleteknek, a mit a magyar géniusz ellen a Galicziából bevándorlóit „uj honpolgárok“ elkövetnek.

Budapesti ember, a kinek érzéke már nincs is a helyes magyar beszéd iránt, talán meg sem ütközik ezen a barbarismuson, de ha egy az Isten jóvoltából logikusan gondolkozó alföldi embert megkérdeznék, hogy ugyan mit ért ez alatt a kifejezés alatt ? azt hiszem, hogy körülbelül igy felelne: Hát kérem én úgy gondolom, hogy ez egy olyan társaság,' a mely balesetet biztosit; még pedig nemcsak közönséges, hanem nemzeti balesetet1'. — Es az én alföldi emberemnek, a kinek az eszét még meg nem mételyezték az újságok rettentő magyartalanságai, igaza van. Mert helyesen és tiszta magyarsággal igy kellene ennek a czimnek szólni: „Nemzeti biztositó társaság baleset ellen.1'