Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-03-21 / 9. szám
KIÄDO-HIVÄTAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Budapest, I., Városmajor-u. 28. Megjelenik havonként háromszor. Elöfjí«tcw^4rak : Egész évre 12 korona, fél évre ' JVfßi/hün a, évnegyedre 3 korona. S % E R IC E S % T (") Ö É G : I., Városmajor-utcza 28. Kéziratok és közleményeket ide kérjük küldeni. 1848-iki márczius 15-, ló- és 17-ike. Pesten, Budán, Pozsonyban és Bécsben. — Visszéemlékezés. — Irta : Dr. Hatala Péterd) Pesten 1848-iki márczius 15-én reggel, a kúria épületének a Sebestyén-utczára hajló sarkán egy írott falragasz ezt hirdette: Mit kivan a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés, 1. Kívánjuk a sajtószabadságot, a czenzura eltörlését. 2. Felelős minisztériumot Budapesten. 3. Évenkénti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget, polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereget. 6. Közös teherviselést. 7. Az úrbéri terhek megszüntetését. 8. Esküdtszéket, képviseletet, egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyarkatonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai státus foglyok bocsáttassanak szabadon. 12. Kívánjuk az uniót Erdélylyel. Egyenlőség, szabadság, testvériség! Ezen pontokat márczius hó 1 2-én az Ellenzéki kör, Irényi József ajánlatára elfogadta; egyúttal azt határozván, hogy Pozsonyba az országgyűléshez pártolás végett felküldi. Több vármegye még korábban utasította ily értelemben követeit, jelesen Tolna februáriusban. Márczius 14-én este a bécsi hajóval Pestre érkezett a bécsi forradalom hire. Bécsben márczius 13-án, 14-én hallatlan nagy dolgok iörténtek ... A magyar országgyűlés Pozsonyban ülésezett. Február 22-én Párisban kiütött a forradalom, a francziák elkergették Laios Fülöp királyt és kikiáltották a köztársaságot. E hir mint a villám, átczikkázott Európán. Bréma, Weimár, München, Berlin, Boroszló, Bécs, Prága kitűzték a forradalom zászlaját . . . Február 29-én a bécsiek tömegesen rohanták mega bankot, követelvén bankóiknak ezüstre, aranyra való beváltását. A bank alig birt eleget tenni a tolongó sokaságnak. Márczius 3-án Pozsonyban Balogh Kornél, Gycr- megye egyik követe, felvilágosítást kért *) Fölolvasta a Petőfi társaság márczius 19-én tartott ülésében. ezen ügyben a kormánytól. Aztán felállott Kossuth Lajos, hatalmas közhelyesléssel kisért beszédben felelős minisztériumot, alkotmányt követelt Lajtán innen és Lajtán túl is, Magyarországnak is, Ausztriának is. Egyúttal bemutatá a királyhoz intézendő felirat tervezetét. Márczius 4-én a követek táblája elfogadá a felirati javaslatot. István főherczeg nádor azonnal Bécsbe sietett utasításért, egyúttal felkérte a" felső táblát, hogy a feliratot addig ne tárgyalja, mig ő vissza nem tér. Utánna szinte Bécsbe siettek a felső tábla vezérférfiai: Majláth György országbíró, gróf Keglevich Itsván tárnok, gróf Széchenyi István. A felső táblának nem lévén elnöksége, a feliratot nem is tárgyalhatta. bécsi burgban azon tanakodtak, hogy feloszlassák a magyar országgyűlést. Kossuth márczius 3-iki beszéde s a követek táblájának állás- foglalása, a bécsi polgárok lelkesedését lángra lobbantotta. Pulszky Ferencz terjesztette a beszédet, s dr. Bach Sándor ügyvéd hathatósan segített. A Bach korszaknak később apja — márczius 11-én Prágában a csehek kikiáltották : Mit kíván a cseh nemzet ? 13-án pedig Bécsben felháborodott a tenger, a népek tengere. Az alsó Ausztriai tartományi gyűlés épületét körülözönlötték; feliratban átnyújtották a rendeknek a polgárság kivánatait. A rendek rögtön hozzájárultak s követséget küldöttek a biirgba. Lajos főherczeg és Metternich miniszter akadékoskodtak. Katonaság vonult ki, a nép torlaszokat emelt, kövekkel dobálta a katonaságot, a polgárság, az egyetemi és a műegyetemi ifjúság felfegyverkezett Az összecsapásnak halottai és sebesültjei voltak. Végre Ferdinánd császár megtiltotta a nép lövelését s ígéretet tett az alkotmány iránti kérés teljesítésére. Elbocsajtotta Metternichet még aznap márczius 13-án. István főherczeg előtte való napon, 12-én visszaindult Pozsonyba, tanácstalan. A mint márczius 13-ának hire érkezett Pozsonyba, 14-én, a főherczeg a felső táblát rögtön egybehívta, a feliratot elfogadták, követséget választottak a két tábla tagjai közül, mely a feliratot Bécsbe a királyhoz felvigye. A főherczeg még az nap Bécsbe sietett. A pozsonyi polgárság pedig rendkívül nagy és zajos fáklyás menetet rendezett Kossuth tiszteletére. Pesten nagy bankettet terveztek márczius 19-ére a Rákoson, melyre az egyetemi ifjúságot is meghívtak. Az egyetem rektora megtiltotta nekünk a résztvevőst, de mi azzal nem törődtünk, hanem készültünk a nagy országgyűlésre a Rákoson. Perczel Mór márczius 14-én Komáromban a megyeházán hirdette ez eszméket. Nagy lelkesedést keltett, óriási fáklyásmenetet rendeztek tiszteletére. A szónok eme versekkel zárta be felköszöntését : Ha mindezt megvalósítod' oh Perczel, Az örökkévalóságot túléled egy perczczel. így virradt reánk Pesten, Budán márczius 15-ike . . . II. Az egyetemen márczius 15-én délelőtt tiz órakor, nálunk a bölcsészeti karon, öreg tanárunk Wolfstein tartott nekünk előadást a Mathesisbóí. Egyszerre óriási lárma, zaj hangzik az egyetem folyosóin és lenn a téren. Nézzenek ki mi baj van, möndá a tanár. Az első pádból ketten, hárman kisiettünk a folyosóra, s onnan lenéztünk az egyetem terére. Rengeteg sokaság, — mind úri emberek — zajongott oda lenn, de a folyosókat is, az első és második emeleten, a joghallgatók tantermei körül — miénk a harmadik emelet volt — elözönlötte a kívülről feljött sokaság egyrésze. Vasvári Pál, egy csoport orvos és mérnök hallgatóval benyitott az egyik jogi tanterembe, hol épen az öreg Tipula tanár előadást tartott . . . Vasvári csak nehány szót mondott s a. jogászok utánna tódultak kifelé. Midőn ezeket tanárunknak jelentettük, azt mondá: Nagy baj van! . . . s kiment a tanteremből. Társaink egy része szinte lement az utczára, de mi többen fenn maradtunk az emeleten,.s a folyosó ablakaiból mint páholyból néztünk le az egyetem-téri színpadra. Csupa czilinder látszott és iszonyú zajongás hallatszott. Egyszerre csend lett. egy sovány, bozontos fejű, kis bajuszu, fekete magyar ruhába öltözött fiatal embert emeltek a magasba . . . Petőfi Sándort. Elmondotta a csoportosulás, az utczai összejövetel czélját, aztán elszavalta nagy lelkesedéssel, hatalmas költeményét a ,,Talpra magyar“-t. Az esküversek óriási visz- hangot keltettek mindannyiszor. Midőn Petőfit a földre tették, egy erős hang felkiáltott: Menjünk Budára a Cenzorhoz és írassuk alá! ... Nem megyünk' . . . •mna . ■ .
