Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-03-11 / 8. szám
BUDA és VIDÉKÉ Budapest, 1899. (4; Máczrius 11. közi Jánosné, Gáborfi Jánosné, Batta Lászlóné, Heveri Istvánná, Glojalsky Lajosné, Globusánszky Károly né, Fridrich Józsefné, Molnár Norbertné, Böhm Károly né, Nagy Kálmánná, Takács Fe- renczné és Kristin Jánosné urhölgyek, továbbá Heveri Mariska és Irén, Bicskó Mariska, Csápp Irma, Mihina Irén, Freitag Ilonka, Globusanski Irma, Schmidt Matild, Globusanski Józsa, Molnár Lujza, Molnár Ilonka, Tamásy Ilonka, Fridrich Eliz, Kisiváth Irén, Emilia és Erzsiké, Húsza Anna, Főit Anna, Batisz Juszti és Vilma, Muczi Erzsiké, Rusz Krisztina, Tajcsa Juliska, Tokái Lina, Bisofki Teréz, Gáborfi Hermina és Juliska, Bádogos Anna és Katalin kisasszonyok. A Lorántffy Zsuzsanna egyesület évkönyve. A Buda és Vidéke múlt számában már méltattuk a magasztos czélokat szolgáló Lorántffy Zsuzsanna egyesületet. Most előttünk van a tartalmas és fennkölt hangulatú évi jelentés, mely kiemeli, hogy Jézus Krisztus részeltette az egyesületet abban az erőben, „melylyel pár hallal s kenyérrel ezreket megelégitvén, a kosarakba szedett maradék sokkal több volt, mint miből a kiosztás történt.“ A jelentésből adjuk azt a részt, mely a budai fiók egyesületről szól, őszintén óhajtva, hogy Üdvözítőnk hagyományait terjesztő egyesület itt Budán és az egész országban izmosodjék, hogy a mustármagból terebélyes fa nőjön. „Nem nékünk Uram, nem nékiink, hanem a te nevednek adjad a dicsőséget a te irgalmasságodért és igazságodért.11 A zsoltáriró e szavaival kezdjük ez idei jelentésünket, mert valóban az Urnák tartozunk hálával, hogy kicsiségünk daczára is irgalmasságát felénk fordította és megengedte, hogy az ő országának terjesztésére tehessünk valamit. Keveset tehettünk ugyan, mert kevesen voltunk, de mégis tettünk valamit, mert az Ur Jézus Krisztus irgalmassága kényszeritett bennünket. A tagok száma az idén 24-re, tehát jóformán kétszer annyira emelkedett, mint a mekkora tavaly volt. A tagok közül egy alapitó, négy pártfogó, 19 rendes és egy pártoló. A tagok szerdán délután jöttek össze, s mig egyfelől a szegények számára dolgoztak, másfelől több kézi munkát készítettek, melyek értékesítéséből 50 frt gyűlt. Az értékesített tárgyal; közt volt azonban Szilassy Aladárné úrnő által ajándékozott néhány könyv s egy Maszák Leona kisasszony által festett kép. A tagsági dijakból, adományokból és gyűjtésekből a fentebb említett 50 forinttal együtt összesen 394 frt 10 kr. volt a bevételünk, tehát szintén körülbelül kétszerannyi, mint tavaly. Kiadásunk összesen 338 frt 12 kr. Ez összegen ruhát, élelmi- és fűtőszert vettünk szegényeinknek, a kiket különben igyekeztünk jó könyvekkel és lapokkal is az Isten útaira vezérelni. A kit csak lehetett, azt a tagok felkeresték s a betegeket a kórházban is meglátogatták. Vasárnapi iskolánk kettő volt. Egyik a Városmajor- utczában, másik a Promontori-úti barakkban, mely utóbbi helyen Hornyánszky Karolina és Biberauer Olga kisasszony tanítottak nagy buz- gósággal. Karácsonyi ünnepélyt is kettőt tartottunk s nagy örömünkre szolgált, hogy az egyiken ifjú emberek tartottak szép beszédeket. Egy árvát is neveltettünk, a kiről külön meg kell emlékeznünk. Az elmúlt években rendkívül sok keresztyén vérzett el Ázsiában a mo- hamedám düh és fanatizmus következtében és nagyon természetesen sok szegény árva gyermek maradt apátián és anyátlan. Ilyen volt a mi kis Kolaksziczian Turfandánk is, a kinek neveltetését egyesületünk magára vállalta s a ki a marasi árvaházban van elhelyezve. Az érte járó 60 frtnyi költséget annyival könnyebben kifizethettük a múlt évben, mert egy buzgó tagtársunk, özv. Csánky Jánosné, 50 frtot ajándékozott egyesületünknek e czélra. Jó volna azonban, ha az érdeklődés kis árvánk iránt sokaknál mutatkoznék és esetleg még több ilyen, igazán borzasztó helyzetben lévő, sokszor éhségtől gyötört árvát neveltethetnénk a távol keleten. Adományokat ügy az említett czélra, valamint más egyleti czélokra is szívesen fogad alólirott, mint a budai fiókegylet pénztárának kezelője. Élelmi szerek s új vagy használt ruhák szegények közti kiosztás végett Biberauer Tivadarodhoz (Városmajor-utcza 48.) küldendők. Az Ur támaszszon minél több irgalmas szivet s juttassa eszökbe a lelkeknek, hogy boldogságunk alapja is irgalom, mert ha az Ur Jézus Krisztus nem könyörült volna rajtunk, mindnyájan elvesztünk volna. Legyünk tehát méltók és mutassuk meg tettekkel, áldozatokkal és buzgósággal, hogy mindig méltóbbak akarunk lenni ahhoz az irgalomhoz, mely ily nagy sza- baditást szerzett minekünk. Szabó Aladár, tanár, (Városmajor-u. 48.) Budai hangulatok. 1899. márczius 15-én. Elmerengek a múltakon, Lelkem ide-oda téved; S igy merengve előmbe tár Egy fényes, egy dicső képet. A szabadság szent képe ez, Melynek minden képvonása Piros vérrel van megírva, Hogy a magyar nézze, lássa ! És én nézem ezt a képet; Andalog a lelkem rajta, De nem soká, . . . mert azután Valami úgy tűzbe hajtja ... Lelkesülés hév tüze ez, Mi úgy lángra gyújtja szivem, Melynek szárnyán tova lebben, E lángot követve hivcn. .... íme, látok ott egy ifjút! Sápadt arcza, sovánjr teste. De nézd, szeme hogy kigyulad ! Tán’ keblében Isten lelke ? , . . Mikor ajkán a szó zendül Tettre készen sok ezer kar; Zúg utána a nép árja: „Talpra magyar ! Talpra magyar !“ A zúgó szél tovább adja A szabadság szent igéit ; Látom mint száll a gyújtó szó Árpád bérczén, völgyén vépig • • • Behatol a kis kunyhóba S nincs e honban oly küszöbünk, Melyen át ne hatna e szó Tüzelve, gyújtva : Esküszünk ! Hangjára az ország népe Mely csendes volt eddig s nyugodt Egy háborgó tengerré lett Felriasztva minden zugot. A merre csak az ének száll, Szivet éleszt; elmét ragad . . . S a magyar nép tengeréből Teremt dicső, vitéz hadat. Látom aztán, mit tesz e nép ; Mit mivel a lelkesült had : A vért vérrel veri vissza, Boszulatlan semmit sem hagy ! Az igazság győzedelme Lesz jutalmad hős viadal, Mert segített ősi erény; Lelkesített „Nemzeti dal.“ De ne tovább ! . . . Állj meg lelkem! Ne vezess el a bitóig; Ne lássam a zsarnok ármány Öldökölő hóhérjait! . . . Hadd tudjam csak, hogy szeretnem Kell e vérrel ázott hazát ; Melynek ősi soh’sem félték Szabadságért a szent halált ! Simon Lajos. Hollandi életbiztosító részvénytársaság. Folyó év február havában 385 ajánlat 3,358.679'50 korona tőke és járadékról nyujtatott be, a melyből 323 biztosítás 2,780.279‘50 korona tőke és járadékról köttetett. A tiszta növekvés 192 biztosítás, 1,737.868'58 korona tőke és járadék. 1899. február hó végével az állag volt 19855 kötvény, 172,895.980’20 korona tőke- és járadékbiztosítás. Országos központi fillérszövetkezet. Az országos központi fillérszövetkezet egy éves fennállása alatt nem csak a tűzpróbát állotta ki, de biztosítékát adta virágzó képességének. Minden intézetnek az alapítás első évében óriási nehézségekkel kell megküzdeni, hogy mennyire bírtuk ezeket legyőzni mutatja a mérleg, mely a befizetett 35,190.80 korona törzsrészjegy állagával szemben 8,876.66 korona nyers (brutto) 1,151'60 korona tiszta (netto) jövedelmet mutat ki. Az igazgatóság számolva a kezdet nehézségeivel a lassú de biztos haladás útját választotta, minek világos bizonyítéka, hogy az egész üzletet saját erejéből és a koczkázat lehető kizárása okából, visszleszámitolás és idegen kölcsöntőkék igénybe vétele nélkül bonyolította le. Hogy a kamatozási eredmény mégis a kezdet nehézségei daczára ennyire kedvezően alakult, erre nézve utalunk a kezelési költségek aránylag csekély összegére, mely csak úgy volt biztosítható, hogy a könyvelés, pénztári kezelés és a hitelt igénybe vevők viszonyainak megbirálása körül felmerült tetemes munkát az igazgatóság, felügyelő-bizottság és üzletbarátaink tetemes köre önzetlenül, díjazás nélkül teljesítette. Az első kezdet nehézségei közben, hogy ezt az eredményt mégis elértük, biztosítékát képezi a szövetkezet további fejlődésének. Az életképesség ilyen korai megnyilatkozása pedig; biztos és izmos fejlődésre, valamint sikeres jövőre enged következtetni. A Hazai Aszfaltipar-Részvénytársaság. A Hazai Aszfaltipar-Részvénytársaság megtartotta évi rendes közgyűlését dr. Matlekovits Sándor valóságos belső titkos tanácsos elnöklete alatt. Az előterjesztett igazgatósági jelentés és az évi zárószámadás azt igazolja, hogy a városi hatóságok a társaság iránt bizalommal viseltetnek s ennek következtében a vállalat megbízásokkal egész éven át megfelelően el volt látva. Az osztalék részvényenkint 10 forintban állapíttatott meg. A közgyűlés a jelentést egyhangúlag tudomásul vette, a felmentvényt megadta, az eddigi felügyelő-bizottságot újból megválasztotta és egyszersmind .elhatározta, hozy az 1898. évre szóló szelvények e hónap 13-tól kezdve, a társulat pénztáránál (VII. kerület Kertész-utcza 57. szám) váltassanak be. Geometriai axiómák. Geometriai axiómák. Irta: dr. Suták József Budapest, 1898. 8 rét, 32 lap. Euklides volt az első, a ki fölismerte, hogy elemi defini- cziók s néhány axióma segítségével a geometria egész rendszere felépíthető. Felállított axiómái segítségével tényleg fel tudta építeni az egész geometriai rendszert, azonban nem mutatta ki, hogy axiómáinak mindegyike egyszersmind szükséges is a rendszer felépítéséhez. S csak ma, több mint kétezer év múlva, miután a Bolyai-féle geometria már megszületett, hajlik meg minden igaz mathema- tikus Euklides nagy talentuma előtt. — Szerző előttünk fekvő, bámulatos szakértelemről és tudásról tanúskodó értekezésében röviden beszámol a Bolyait megelőző s az utánna következő nagyszámú kutatásokról s ezek alapján bemutatja a tapasztalás utján megállapított axiómáknak azon újabb alakjait, melyek a geometriai kutatások alapjául szolgálnak. —
