Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-09-21 / „A Magyar”
Budapest, 1899. (4) A M A Gr Y A R Községi közigazgatás. — JI községi képviselőtestitlef a községi vadászterület bérbeadása iránt megtartott árverésen tett legmagasabb ígéret elfogadására feltétlenül kötelezve nincsen s a legnagyobb Ígérettel szemben a fenforgó körülményekhez képest esetleg a kisebb ígéretet tevő ajánlatot — mint a községre végeredményben előnyösebbet — is elfogadhatja. A m. kir. közigazgatási biróság 1899. évi 254. sz. határozata A közigazgatási biróság H. Ágost s—i lakosnak, N K. község vadászati jogainak bérbeadása tárgyában S. vármegye alispánja által 1898. évi november hó 17 én 25979. sz. a. hozott határozat ellen a m. kir. belügyminiszterhez intézett, onnan illetékes elbirálás végett ezen bírósághoz áttett felebbezését, helyesebben panaszát az 1896. évi XXVI. t.-cz. 75. §-a alapján tárgyalás alá vevón, következőleg ítélt: A m kir. közigazgatási biróság a panasznak helyt nem ad. Indokok: A X. K. községi vadászati jog bérbeadása tárgyában 1898. évi szeptember hó 22-én megtartott nyilvános árverés folytán a község képviselőtestülete ugyanazon a napon megtartott ülésében elhatározta, hogy az árverésen jelentkező pályázók közül a legnagyobb Ígéretet tevő H. Ágosttal szemben B. W. építőmester, s—i lakos 505 frt ajánlatát fogadja el, s a község elöljáróságát az általa tett ajánlat alapján a szerződés megkötésére, s jóváhagyás végett a vármegye alispánjához való fölterjesztésére utasította. Panaszos a községi képviselőtestület ezen határozatát jóváhagyó alispán határozat ellen abból az indoknól emel panaszt, mert a megtartott árverésen ő volt a legtöbbet Ígérő, s minthogy az árverési hirdetmény azt tartalmazza, hogy a vadászati jog a legtöbbet ígérőnek fog bérbe adatni, a község képviselőtestülete az ő ajánlatát mellőzni s a kevesebbet Ígérő B. W. ajánlatát elfogadni s azzal a szerződést megkötendőnek kimondani jogosítva nem volt, miért is a képviselőtestület határozatát annál is inkább kéri megsemmisittetni, mert az árverés eredménye fölött határozó gyűlés különben sem volt a törvény értelmében szabályszerűen Össze hiva, Panaszos ezen érvelésének jogos alapja nincsen, mert az 1886. évi XXII. t-cz.-nek a községi vagyon bérbeadásáról rendelkező 120. §-a szerint, mely a jelen esetben is alkalmazandó, a vadászati jog bérbe adásának esetén az árverés eredményét a községi képviselőtestület lévén hivatva elfogadni, kétségtelen hogy a képviselőtestület a legmagasabb ígéret elfogadására kötelezve nincsen s a fenforgó körülmények szerint a kisebb ígéretet tevő ajánlatát is elfogadhatja, ha személyes megbízhatóságában több és indokolt garancziát talál arra nézve, hogy a községgel szemben elvállalt kötelezettségének megfelelni képes leend, ami a fenforgó esetben teljesen indokoltnak bizonyult, mert panaszos a legutóbb megtartott árverés előtt a község vadászati jogának bérlője volt, szerződésszerű kötelezettségének azonban eleget nem tett, s éppen az ő mulasztása hozta a községet abba a kényszerhelyzetbe, hogy a még több évre fennálló vadászati haszonbérleti szeződést hatályon kívül helyezni s az ő veszélyére nyilvános árverés alá bo- csájtani volt kénytelen. Mindezek figyelmébe vételével a vármegye alispánja helyesen határozott, a mikor a község képviselőtestületének intézkedését jóváhagy te, B. W. által tett ajánlat alapján megkötött szerződést jóvá- hagyva,^illetőleg a községi képviselőtestületnek eljárása ellen panaszos által emelt feleb- bezést elutasította; miért is az alispán ezen elutasító határozata ellen emelt panasznak helyt adni annál kevésbbé lehetett, mert panaszosnak azon állítása, hogy a megtartott árverés kérdésében intézkedő képviselőtestületi gyűlés nem volt szabályszerűen összehiva, a község elöljáróságának az iratok kapcsában fekvő hivatalos jelentésével meg van czáfolva. Czigányok. Pogány scnkák. Kimúlt malaczra tett szert a czigány husvét ünnepén, s megegyeztek a feleségivei, hogy ma ők is szentelt sonkát esznek. Vitték szépen a négy kormost kosárban a templom felé. Útközben találkozik velük a kántor: — Hova viszed azokat a sonkákat, czigány ? —f kérdi tőlük. — Á kerestvizsre visem, kenyergek, mert pogány saga van, — válaszolt a czigány. s otthon a sátor lakóinak érzékeny könyek közt ismételte el a hallottakat. Egy év múlva, ugyancsak nagypénteken, ismét elment a czigány templomba A thema természetesen most is a Jézus elfogatása stb. volt A lelkész ismét a Gfestsemane kertén kezdi, és elmondja az elfogatási tényt. Azonban a czigányt a beszéd felbőszítette, és kirohant a templomból, visszakiáltván: — Úgy kell neki! A távály is ipen ott fogták el, azson a sent helyen, felirhette vóna éssel, hogy ott megint megfogják. Devecseri czigányok. A devecseri czigányok 1809-ben a vesz- prém-megyei nemes felkelők mellé felfogadva, lelkesiték zenéjükkel az ifjúságot. Azonban mindinkább előrenyomulván az ellenség, itt-ott már a francziák ágyúinak távol moraját is lehete hallani. Egy ily alkalom után a czigány-banda prímása beállít a veszprémi ezredeshez, s nagy alázattal mondja: — Sókolom kezsit, lábát, nagyzsákos obister uram, de a mi bandánk többé nem maradhat. Törik, sakad, hazsa kell mennünk, mert a tegnapi itkezsetben is minden ágyú csak felink volt irányozva. — Felétek a patvarba ! — De bizson felink. Azs ellensig ebbe a veres vitézsi kedmenbe mind csupa genye- ralisoknak nizsett bennünket. Nem akkor kell etetni, mikor már fogni kéne, Hal doki ott az öreg more, mikor a lelkész hozáz érkezett, hogy az utolsó útra előkészítse. De a czigány szokott humorával utasitá öt vissza: — Jáj, tekintetes tistelendé uram, ros kocsis azs, a ki akkor etet, mikor már fogni kéne: Jaj! nem bírom ki! A pozsonyi gyógyszertárba egy czigány vetődött be, s hideglelés ellen kért orvosságot. — Keserű ám nagyon az orvosság; kibírj a-e? — kérdi tőle a gyógyszerész. Kibírom én, ha még egyser olyan keserű is, — felelt a czigány bátran. Mikor aztán megitta a czigány a keserű orvosságot, rémitő fájdalmas képpel elkezd ordítani: „Jaj, nem bírom ki, jaj nem bírom ki“ s elszaladt, a fizetést a öregharangra testálván. Nem megyünk már gyalog. Ballag a czigány az utón, hátán egy zsák, abban rettenetesen ordít egy malacz. A mint ballag, utoléri egy kocsi, s könyörög hogy vegyék fel. A kocsin ülő úri ember tréfálni kezd a czigánynyal. — Jól van more ülj fel, téged elviszünk, de a malaczot nem. — Inkább megfordítva, kirem alássan, én majd elballagnék utánok. — Hát nem féltenéd, hogy mire te oda érsz, megennők a malaczot? — Jaj ! hisen most is úgy sir, hogy azs ember sive megesik rajta, hát ha még bele harapnának. — Jól van no, ülj fel, de elhallgasson ám az a malacz. Felpakol a czigány, de a malacz folytonosan ordít; megijed a czigány, hogy ha ez igy tart, mindjárt vége lesz az uraságnak, s elkezdi kapaczitálni a malaczot: — Hallgass már te bibast, hiszen nem megyünk már gyalog. Felérhette volna . . Elment a czigány nagypénteken templomba, hogy hallgassa meg, mit prédikál a pap. Egészen átértette a beszéd minden szavát, nem felejtett el belőle semmit Előadta ugyanis a lelkész hogy mikép ment fel a Krisztus az olajfák hegyére tanítványaival, s mint jött el az áruló Judás, ki csókjával jelölé ki az elfogatandó mestert. Nem hallgathatván tovább a beszédet megindító volta miatt, csendesen kisompolygot a templomból, Veszett disznó. Egy gazdatisztnek megveszett a disznaja, minek hírét vevén a falubeli czigányok, elfogták azt és szépen megették. Megtudván ezt a gazdatiszt, ijedten rohan hozzájuk, hogy az istenért, az a disznó veszett volt. — No ha már ugyvan, mondja a legöregebb dadé, — nem adna rá kasnár uram egy félakó vesett bort? Fehér vagy fekete kenyér. A czigány nag\ on szereti a fehér kenyeret. — No móré, — kérdi egy ur a czigány- tól, fehér és fekete kenyeret tartva eléje, — mi kell? fehér-e vagy fekete? — Mindegy az nagyságus uram, — feleli a czigány, — akár a fehir, akár a — fehir A kis mise. A czigány nagy misét rendelt a papnál megboldogult feleségéért, s mivel pénze nem volt, adott e helyet a papnak egy kis koszos malaczot. A pap kicsinyelvén a tiszteletdijat, csak kis misét mondott. Mikor aztán ezt viszont a czigány kicsinyelte, azzal mentette meg magát a pap : — Hja, barátom, a milyen a malacz, olyan a mise! Szégyenében. Az országút mellett akarták a czigányt fölakasztani. Tekintetes szolgabiró uram! — ri- mánkodék a czigány, — ne tegye rajtam azt a csúfságot, hogy képpel az országút felé akasztasson fel, mert bizony kiég a szemem szégyell etemben! priss sör. Minden nap kora reggeltől késő estig frissen csapolt sört mér Fllkáts János vendéglős (I. kér., Krisztina-tér, a „zöld fá“-hoz). Budapesti LÓVERSENYEK 1899. szeptember 24., 26., 28. és 30-án. Október 1., 3., 5., 7., 8. és 10-én. Kezdetük mindig délután 2 óra 15 perezkor. Belépti jegy naponkint: I. oszt. (Passepartout) uraknak ................. 5 frt I. „ „ hölgyeknek......... 3 „ I. „ ,, katonatiszteknek . . 3 , II. „ • • .................................,........................... 1 „ Ál lóhely a versenypálya közepén.................30 kr. P 1 0 napra : I. oszt. (Passepartout) uraknak.....................40 frt I, „ „ hölgyeknek ...................20 „ I. „ „ katonatiszteknek ... 20 „ A külön elkerített fogadási helyre (a bookmake- rek körébe) belépti jegy mind a 10 napra 25 frt. A totalisateurökhöz azonban, mint eddig, úgy ezután is szabad bemenet. — Villamos vasút egész a helyezinig közlekedik. — Katona-zene, frissítőhelyek minden osztálynál,
