Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1899-12-30 / 36. szám

BUDA ÉS VIDÉKE

Budapest, 1899. (3)

ismeretkört a vezérlő pályára készülők részére teljesen betöltené, „Lehet, Írja Sarlai ur, hogy p. o. az állat orvosi főiskola állatorvos tanárokat kiképez.“

Néhány állatorvosi tanárért külön fakultást föntartani pazarlás lenne, mikor e tekintetben más szakbeli gazdasági tanárok hasonló ismeretkör megszerzése miatt ide beiratkozni úgy sem kívánnak. Viszont az állatorvosi szakma érdekelheti azon gyakorlati férfiakat, a kik a közigazgatás, jószágkormányzás stb. terén sok minden tanulmány megszerzését gazdasági egyetemen könnyen elérhetnék, mig az állatorvosi főiskola s ahhoz hasonló egész sereg szak főiskola elvégzésére idővel ki sem rendelkezik.

Vagy nézzük a növénytermelési szakmát, melylyel nemcsak a gazdasági növények termelése, hanem botanikai buvárlatok is össze vannak kötve. Nem lehet-e mindezt egy gazdasági egyetem keretében legczélszerübben kifejleszteni? Hiszen pl. a földmivelés leendő tanára, a mai egyéves kurzusban tovább képzett felsőbb szőlészeti tanfolyam hallgatóival a növénytant, geológiát, zoológiát, talajisme- retet stb. rendszeresebben tanulhatná az egyetemes fakultáson, mintha azt a szakbeli képzés mellett nyakra-főre elsajátítani kénytelen.

Hogy aztán a gazdasági egyetem a hírhedt milliók nélkül is Budapesten a legczélszerübben fölállitharó volna, arra nézve nemcsak hazánk e mindent magában egyesíteni kívánó központja bir első sorban hivatással, de a gazdasági szak országos fejlesztése érdekében is csak a főváros lehet az, a mely neki legfelsőbb kategóriát biztosíthat. Jl tudomány, az államhatalom központján egy földmioelő állam legfőbb szakintézetét fölállítani múlhatatlanul szükséges.

Gyakorlati keresztülvitele a dolognak mi nehézséggel sem jár. Ott, a hol állator- orvosi főiskola, felsőbb szőlészeti tanfolyam, kertészeti tanintézet jól berendezhető, a földmivelés kísérlet terei sem fognak olyan iszonyú költséget kívánni, mint azt tudósaink kiszámi- mitották.

Az állam mintagazdaságai és más gyakorlatai intézmények fölhasználása mellett, Budapesten óriási terjedelmű földbirtok beszerzésére mi szükség sem volna. A tudomány emberi szükebb kísérleti terekből a gyakorlati kivitel czéljaira nálunk szinten elégséges berendezést találhatnak, rendelkezéseiket szakemberek keresztül vinni képesek, a nélkül, hogy maguknak nemcsak szaktudósoknak, de egyszersmind jószágigazgatóknak stb. lenniök kellene. A legfelsőbb gazdasági szakra készülő ifjúság pedig az ily egyetemről kikerülve, a neki szükséges gyakorlótérre utasittatnék, hogy elméleti ismereteit pár év alatt a praxisban megtermékenyítse s azután a befejező szigorlatnak magát alávethesse.“

Midőn e kis eszmefuttatást jeles tekintélyeink nyilatkozatai után közzétnni óhajtottam, csak azon meggyőződés vezérelt, hogy a szólás- és godolatszabadság korszakában aggodalmait és meggyőződését mindenkinek kifejezni kötelessége.

Készséggel ismertettük ezt az eszmét, mert a mi czéljainkkal sokan s a „Gazdasági Egyetemu mindenesetre legalkalmasabban helyezheti el Budán.

A hirdetés.

A fővárosban a falragaszhirdetés nem tud fejlődni, mért a vállalkozó, a kinek a város harminczéves kizárólagos jogot adott, olyan árakat szab a hirdetésekért, hogy a kereskedelem és ipar kénytelen lemondani a plakáthirdetésről. A városházán is észrevették, hogy a hirdetés ügyét rendezni kell, mert' a mai állapot egyenesen megbénítja a kereskedelmet, és az ipart. Csináltak is szabályrendeletet, de ugylátszik meggondolták a dolgot s pihenni hagyják a szabályzatot. A közönség pedig állandóan panaszra jár. Most már nemcsak a magánosok, hanem a hivatalok is. A

lottójövedéki igazgatóság irt át a tanácshoz, hogy a vállalkozó a jótékonyczélu államsors- játék hirdetésének a kiragasztásáért negyven forinttal kért többet, mint tavaly, noha tavaly is a maximális tarifát számította. Az igazgatóság arra kéri a várost, tudassa vele, hogy hány százalékkal emelte föl a hirdetés bérletét, mert a vállalkozó a nagyobb dijat azzal okolta meg, hogy a város a bérösszeget fölemelte Értesülésünk szerint a város a bérösszeget nem emelte föl. A vállalkozó ellen panaszt tett a második kerületi elöljáró is. Az elöljáró azt jelenti a tanácsnak, hogy a vállalkozó az ebzárlatra vonatkozó hirdetést nem ragasztotta ki abban a számban, a hogyan az elöljáró előírta. Ennek a következése volt azután, hogy azok, a kiket az ebzárlat meg nem tartása miatt felelőségre vontak, azzal védekezhettek, hogy az elöljáróság rendeletét nem olvasták, mert a szokott helyeken a hirdetés nem volt kiragasztva. Ezek a panaszok talán még is rá fogják kényszeríteni a hatóságot, hogy a szabályrendeletet kikeresse a restancziák közül és a papirosra vetett ideákat még is valósítsa.

A székesfőváros hatóságának és a kerületi elöljáróknak is hirdetéseiket, különösen, melyek Budát érdeklik, czélszerübb volna közzétenni olvasottabb helyekre, mint a fal. Minden álszem éren nélkül ajánljuk a budai hatósági hirdetésekre a Buda és Vidékét. Ezzel a mai nyelven szólva mi is üzletet csinálnánk s a hirdetéseknek is több sikere lenne. A III-ik kerületi elöljáróság ezt már ajánlotta és az I. és Il-ik sem ellenkezné.

Népies iratka.

A Szent-István-Társulat népies elbeszélő füzetkéinek czélja egy-egy erény megkedvel- tetése, egy-egy hiba, vagy bűntől való elriasztás, a mit a jó népies tollú irók ügyesen teljesítenek a jól választott mese keretében. Előttünk fekszik a 154. számú füzet, Seress Imre, ismert iró hitetlenu czimü elbeszélése. Egy gőgös gazdaember hitetlenségének és megtérésének megható történetét mondja el benne érdekesen, magyarosan. A czimkép- pel ellátott füzetke ára 4 krajczár.

Lauka Gusztáv.

Nagy dolog. Kevés embernek jutott ki. Bankárokon sem szokott megesni, hogy hetven évig bankárkodjanak. Egy kis szerencse után jól megérdemelt nyugalomba vonulnak. írónak, költőnek, művésznek is csak kevésnek adja az Isten azt az ajándékot, hogy hetven éven keresztül ifjúi kedélylyel, viszontagságokat, gondokat semmibe sem véve gyönyörködtet.

Ez a ritka szerencsés ember Lauka Gusz- táo, ki sok szép és remek dolgáért nem kapott egy rongyos köpönyegnél és érdempénznél egyebet. Yiszontságaiba, küzdelmeiben, gondjaiban igazán ma veszik észre. Eddig olvasták, ma ünnepelik. Az ürömmel telt pohárba, egy kis öröm cseppen. Nagy- Becskerek teszi meg azt, a mit az egész nemzetnek kellett volna tenni. 0 adott egy kis nyugalmat az agg költőnek, ő ad egy kis örömöt is. Mikor őt az egész országból üdvöz- lik, mi sem maradhatunk el jó kívánságainkkal. Sokáig lakott itt Budán közöttünk a Császárfürdőben. Éveken keresztül sok szép dolgát irta itt s életének, ha nem is legszebb, .de legderültebb napjai Budához fűződnek. Akkor még éltek kortársai, kiknek körében sok vidám órát töltött s akkor még élt az a szeretet is, mely ma nem sajátsága a kornak. Mit kívánhatnék én egyebet, — ki szintén eltemettem azokat, kikkel óig pohár között édes volt a szerelem — mint azt, hogy ne sajnáljon tovább élni. E. Gg.

Nagyasszonyunk szűz Mária.

E czim alatt áhitatos könyörgések gyűjteményét bocsátja ki az esztergomi egyházi

főhatóság engedelmével a Szent-István-Társu- lat. A 22 oldalra terjedő, szines borítékkal s ezimképpel ellátott füzetben megkapó imákat találunk, a többi közt Eszterházy Pál herczeg és nádor nyomán a „Magyar ember könyörgését Nagyasszonyunkhoz“ s tekintettel Ö szentségének most nyilvánított szándékára, könyörgést a Boldogasszonyhoz angol 'testvéreink megtéréséért, mely a pünkösdi időben mondandó el. A Stephaneum-nyomda által szépen kiállított füzet ára csak négy krajczár.

Erdők kezelése.

Erdők védelme, faültetés az emberi jótékonyság egyik legnemesebbike. A ki erdőt, fát ültett az embertársaival tesz jót. A fa árnyéka üdít, az erdő hangulata, a költészet barátja és terjesztője, a szív nemesitője. Az egész országban ültetnek fát és erdőt s ezzel is dicsérik az Istent, ezzel is hódolnak mindenhatóságának, mellyel fübe-fába belelehelte áldásos erejét.

A székes főváros különösen Buda mintájára a többi városok és községek is czél- szerü és helyes erdőgazdaságot űznek s a vezérférfiak féltékeny figyelemmel ellenőrzik. A székes főváros közelebb tartott közgyűlésén is szóba került az erdőgazdálkodás és nem kisebb tekintély, mint Emmer Kornél hozta szóba.

Idézzük a közgyűlés lefolyásának ezt a részét:

Az erdő-kezelő üzemterv megállapításának a kérdésével kapcsolatban, Emmer Kornél erős szavakkal ítéli el a fővárosnál divó azt a visszás szokást, hogy fákat nem csak hogy nem tenyésztik és ápolják rendszeresen, sőt barbár módon pusztítják. Hiszen még a meglevő csekély számú sétatereket is szét akarják rombolni; köztudomású dolog, hogy a Nemzeti Színházat az Erzsébet-térre tervezték, a mely eszmén a miniszterelnök is elszörnyedt, a mikor tudomására hozták. Fölsorolja a főváros erdőire vonatkozó uj üzemterv hibáit és hiányait s javasolja, hogy kérjék föl az országos erdészeti egyesületet a tervnek a főváros közegeivel való együttes fölülvizsgálására.

Halmos János polgármester védelmébe veszi a főváros erdeinek eddigi kezelését; hogy ez jó, a nemrégiben tartott ankett is elismerte. Különben nincs ellene, hogy a most megállapított üzemtervet fölülvizsgálat alá vegyék.

A közgyűlés elfogadta ugyan Emmer Kornélnak a felülvizsgálatra vonatkozó kívánságát, de egyszersmind elfogadták a tanács javaslatát is, a mely a következő :

Legyen az üzemterv kíméletesebb, azaz a turnusok lehetőleg hosszabbitasanak meg;

a kihasználás rendszere ne legyen egységes, általános hanem az erdőrészletek külön- féleségéhez képest, telek és terep viszonyok szerint specziális;

kivételes szépségű, pótolhatatlan fák és csoportok ne erdészeti, hanem kertészeti kezelésbe vétessenek.u

Emmer Kornél ur jó akarata dicséretes, de kitűnik felszóllalásából az is, hogy ő nem figyelte meg, mennyit és mit ültetnek ?: A mi főerdészünk Guckler Károly nem csak szak- képességében kitűnő, de valóságos fa nebelő. Nézze meg Emmer Kornél azokat a kopár- hegyeket, melyeket fóerdészünk helyesen, gonddal, szeretettel ültetett be és talál kifogásolni valót. Nálunk Budán fapusztítás nem folyik.

Főerdészünk Guckler Károly és főkertészünk Weiss Frigyes nem megrovást, de jegyzőkönyvi dicséretet érdemelnek s munkásságok eredményeit méltó egyéb törvényhatóságoknak tanulmányozni.

Tessék több erőt, több eszközt adni s a siker még csudásabb lessz.