Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1899-10-30 / 30. szám

Budapest, 1899. (2) BUDA ÉS VIDÉKÉ ki tudná felszámolni, hány próbáratétel, erő, szívósság jött számításba az edzettség vizsga tételénél. Nagy dolgok ezek, melyekben a kerék­párosoknak is nehéz szerepük jutott s egyúttal dijak nélkül kerékpár-verseny is volt. A kik erre a kimerülésig fáradtságos útra indultak, akár értek be, akár tőlük nem függő okoknál fogva a versenyt le­tették, azok nem csak a sportban, de a társadalomban is kiváló emberek. En igy ítélem meg a tata-berlini messzehajtást. <Jfem csak a ló anyag, de az emberanyag szempontjából. Nem lenne a kép hű, ha meg nem emlékezném cKidég kúthy Jmréroj a jószág- igazgatóról s az összes uradalmi tiszt­viselőkről, kik a szívós erőt feltételező munkában részt vettek. Meg kell emlékez­nem egy szép daliás magyar emberről, cBalogh Jdajos nyugalmazott főszolgabíróról is, ki valódi jobbkeze volt a grófnak a rendezés körül, kiben szintén működött az, a mi grófban, hogy különösen az idegen vendégek tisztelettel gondoljanak arra, hogy cMagyarországon voltak. A lefolyt eseményekről a hírlapok be­számoltak, én csak mint egy szép eseményről emlékezem, melyekből tanúságot menthettem. Arégül azt is mag kell jegyezni, hogy a gróf a magyar sajtóra különös figyelem­mel volt s mindent elkövetett, hogy a magyar sajtó képviselői jó értesülést kapjanak. A jószág igazgatósági épületben külön sajtó­irodát állított, hol a kiküldött tudósítók kényelmesen dolgozhattak s minden előzé­kenységben részesültek. Erdélyi Gyula. Tüntetések. A lelkesedés az ifjúság kincse. Az ifjú­ságot lelkesedés nélkül képzelni nem lehet. Korán érett, mogorva fiatalság az, a mely hideg, melyet a hév, a láng el nem kap. Ámde egyet már megirt Fáy JJndrás a fiatal agár és az öreg agár meséjében. A fiatal agár, ha a szél kórét kapott fel, nyúlnak nézte és el­kezdette hajtani s mire igazi nyúl ugrott fel, elfogyott a szusz s a nyúl az öreg agár zsák­mánya lett. tája . . . Azután most belenézhetek a tükörbe és Bálám nevében gondolhatok magamról va­lamit. Tehát szivmérő vagyok. Ugy-e, óbester ur, bolond az eset ? Ezzel az okoskodással számolt be magá­nak Helyköi Aladár és nagy lépésekkel járt­kelt szobájában, azon aggódva, hol és mikor kezdje hát meg az ő mértani gyakorlatait? Talán először saját magán. Agatha, Olimpia. Ez a két név érdemes leginkább arra, hogy udvaroljon. A mathézis alapjára helyezkedve, el kell ejteni a rohamot és szép lassan venni be a várost, ha ugyan az ostromlott hadsereg kapitulál. Ha nem, akkor a szív mérnökkara visszavonul, de se­bek nélkül. Ez az Agatha érdekes leány. Egészen más, nem az, a minek hitte a saját tapasz­talata és rokona lefestése után. Ebben a le­ányban erősebb a szív a hiúságnál. Nem olyan könnyen játszhatja anyja a báró kezére, meggondolja magát, mielőtt határozna. Lehet hogy csakugyan a hirt szereti, de akkor nem fo­gadja el hires embernek báró Zendehelyi Istvánt, a ki bizony üresebb fejű ember az ő inasánál, Mátyásnál. Ezt a szivet tanulni fogja­Hát Olimpia, a kiben annyi eszményt lát , Tüntetéseknek is van jogosultságuk. Ámde csak hogy hazafias okoknál. Ha min­den kicsinység tüntetésre hangol, úgy nagyon hamar elfogy a szusz. Nem szabad gyermek játékká minősíteni, a komolyság eszközeit. Magánkörben áldomás képében, pohár­köszöntők mellett tüntethetünk. Ez ősi jo­gunk. A fehér asztal sokszor megvigasztal, a miért a zöldasztal elmarasztal. A múlt hetekben a tanitványi hála és szeretet feltűnő módon nyilatkozott meg Varga Ottó tanár ur mellett. Eddig megállható lenne a dolog, ha " a tüntetés éle más tis teletreméltó férfiak ellen nem fordulna, sőt bele nem kever egy kitűnő intézetet a dologba. De midőn idáig ment a tüntetés, akkor már ezt nem helyeselhetjük. Varga Ottó ur mellett a tüntetés nyil­vánosan folyt le, Szerelemhegyi Tivadar mellett magánkörben tüntetett egy barátságos társaság. Mi inkább he yeseljük ezt a nemét a tüntetésnek, mint azt, melynek szinhelye az utcza. Inkább látjuk az igazságot ebben meg nyilatkozni, mint az utczán a megnyuj tott rokonszenvben. Megragadjuk az alkalmat, hogy a Fe- rencz József intézet méltatlan meghurczolása ellen, mit csakugyan ezek a hatás kedvéért vontak az ügybe, szót emeljünk. Ez az intézet magas színvonalon áll s kitűnő kormányzója “Demeczky Mihály igazság szeretetéhez kétség nem fér s azt semmi utczai tüntetés pro vagy kontra meg nem ingathatja A sajtó csipkedése is arra vihető vissza, hogy itt magyar családok gyermekeit nevelik. Több lap ez intézetnek évről-évre való hanyatlását állította, úgy látszik azért, hogy Demeczky Mihály kormányzónak ezzel is kel­lemetlenséget okozzon. Ez az egész dolog nem tartozik a Varga-ügyhöz s e részben a való­ság az, hogy a Ferencz József-intézet évről- évre emelkedik és tökéletesedik, ami az in­tézet csekély dotációja mellett nem kis érdeme a kormányzónak és a tanári karnak. Demeczky kormányzó a nagy :-zünidőt eddig arra hasz­nálta föl, hogy a francia és az angol interná- tusokat, de kivált azoknak belső életét tanul­mányozza. Az idén is heteket töltött Cambrid- geben s az ottani collegiumok müködéséhen közvetlen részt vett. A Ferencz József-intézet ma már fölül áll azon, hogy csak úgy odave- tőleg lehessen felőle beszélni. Fölszerelése, a benne uralkodó rend, fegyelem s még inkább a benne folyó komoly és hazafias munka nem hogy megrovást érdemelne, hanem öröme le hét mindenkinek, aki belátja, hogy a bécsi Therezianummal szemben szűkreszabott va­gyoni eszközökkel is felállíthatjuk a magunk az ő barátja, Berdár Róbert ? Csakugyan sze­líd vad leány e ? Nem-e csörgő kígyó, vagy tigris, ki széttépi áldozatát ? Ha ilyen, úgy meg kell menteni a kis tudóst. Nagyravágyó­nak nagyravágyó, azt látta a vacsoránál. Ha nem ilyen, akkor nem áll barátja útjába, de különben mindent elkövet. Majd kiugratja a nyulat a bokorból. Ez a szegény flu, a hogy látja, néha igaz ok nélkü' komolyodik el. Az is bántja ilyenkor, hogy a világra jött és szeretne belőle kima- sirozni. Ezért keresi a veszedelmet. Milyen jó katona lett volna belőle. A mint igy ábrándozott, Balzamó mestert jelentette be az inas. Az elveszett királyság örököse nagyon indulatosnak látszott. — No, mi baj, signor? — Uram, főhadnagy uram, én tönkre vagyok téve. — Hogy-hogy? — Leányom . . . — Meghalt . . . Reám nézve majdnem. — Olimpia kisasszony beteg ? — Nagyon beteg (A mester homlokára bizonyos betegséget jelzett.) — Beszéljen világosabban. Üljön le, ott a szivar, ott a konyak. magyar intézetét. Egyébként pedig ennek a dolognak semmi összefüggése sincs a Varga- ügygyel. Mi teljes rokonszenvvel és hazafias lelke­sedéssel üdvözöljük az intézetet s annak ki­tűnő kormányzóját a magyar nemes ifjúság hivatott nevelőjét Demeczky Mihályt. Természettudományok palotája. Dr. Lendl JJdolf a kitűnő természettu­dós s a világhírű praeparator s tanszerkészitő (Buda II., Donáti-utcza 7.) indítványára a Természettudományi Társulat elvben elfo­gadta, hogy palotát épit. A természettudományok palotájának al­kalmasabb helye Budánál nincsen. A szép ter­mészet kínálva, kínálja a tudomány művelői­nek a legszebb helyeket. Meg vagyunk győ­ződve, hogy a palota Budán épül. T)r. Lendl JJdolf kimerítően s tudóshoz illő érveléssel okolja meg a természet tudo­mányok palotájának hivatását, rendeltetését és hatását a társulat fejlődésére. Dr. Lendl JJdolf érvei megczáfolhatlanok s maga a pénzügyi tervezet is minden tekintetben elfogadható : ,,A királyi magyar Természettudományi Társulat rendelkezik több mint 130.009 frt szabad tőkével. A heverő tőke nem vonzza magához az embereket sehol a világon. Ellen­ben egy mutatós, szép palota, az otthonias berendezkedés, a czélszerü és feladataihoz mért alkalmazkodás, de főként a méltó külső be­mutatkozás : az mindig megnyeri az emberek szimpátiáját és vonzza és lebilincseli őket. Hogy ennek mily fontossága van, azt láthatjuk az üzleti működést folytató nagyobb vállalatokon, mert ezek sokat adnak a külsőre is: mindegyik takarékpénztár, például arra törekszik, hogy a legélénkebb sarkon legyen palotája és az a biztositó társaság prosperál legjobban, a melyiknek tornyos, nagy háza van fényes berendezéssel. Hát igy van ez min­den intézménynyel és igy lesz az a Társulat­tal is. Csakhamar fel fognak szaporodni még a tagjai és ezzel évi jövedelme is, ha palo­tája lesz — de lassankint elfognak maradozni tőle idővel egész nagy körök, ha végre vala- hára valamilyen saját otthona nem lesz. De menjünk tovább. Mainap a házszer­zés, ha a befektetés feleösszege megvan, nem nehéz feladat és különösen a Természettudo­mányi Társulat bármely bankkal könnyen lép­het oly megegyezésre, hogy egy kiváló helyen álló és szép, jó és czélszerü épületet megsze­rezhessen magának kedvező amortizáló köte­lezettség elfogadása mellett. Az amortizáczió pedig csekélyebb évi terhet ró a Társulatra, mint a ház bérfizetés. Balzamó mester bánatában sem utasította vissza a jót, egy pohárkával leöntött a torkán és miután rágyújtott és a füstöt kisóhajtotta gőzkocsi módjára, folytatta a beszédet: — Leányom nem akar többé állatszeli- ditőnő lenni. A közönségnek ő nem mutogatja magát Adjuk el az állatseregletet, megunta a vad leányságot. Tanulni akar. hogy ő is előkelő hölgy lehessen. Eped azért, hogy va­lamit tudjon. Jól van, tanuljon. Megtudom én a profeszort fizetni, de mit csinálok én állat­sereglet nélkül ? Beálljak valami hotelba portásnak ? Ön nem is lehet állatsereglet nélkül. A nagy művész? az állatregények ismerője.,. — Ugy-e nem ? (A nagy Kalipszánó ismét leküldött egy pohár konyakot.) Majd folytatta keserű hangon : — Mi legyek ? Etető az állatkertben vagy a czirkuszban lépjek fel: — Ez nem önnek való. — Könnyen beszél, kapitány ur. De vad leány az én leányom. Az többet nem megy a közönség elé, pedig ma mutatványok nélkül nem ér semmit az állatsereglet. Most derülne csak. Férjhez adhatnám. — Kihez ? (Foly. következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents