Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-10-11 / 28. szám
Budapest, 1899. VIII. évfolyam 28. sz. Vasárnap, Mindszenthava (Október). KIADÓ-RlVRTflL., hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Budapest, I., Városmajor-u. 28. Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSÉG: I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Fővárosi iskoláink*) irta: B—h Imre. Idestova 50 éve már annak, hogy lábaimról levertem az iskola porát, hogy csakhamar helyébe arczomac más fekete por lepje be, s a mit iskola tekintetében talán vesztettünk akkor, azt később önművelődés utján szereztük be, hogy valamelyes szellemi tőkét adhassunk át gyermekeinknek örökségül. Iskoláimat Pesten végeztem az egyetemen, úgy a fővárosban, mint az ország- más városaiban a szerzetes rendek látták el a gymnasiumokat. Voltak 8 osztályú lyceumok s a pesti universitas. A felekezeti iskolák között leghíresebbek voltak a debreczeni, sárospataki, nagyenyedi, pápai, eperjesi sat. Pesten közös iskola a Kegyesrendiek 6 osztályú kitűnő gymnasiuma volt azon a helyen, hol ma is van. A latin nyelv volt a domináns tannyelv. A pesti piarista gym- nasiumot a város is segélyezte, s talán ma is segélyezi régi szerződések alapján. Né hány városi elemi iskolán kivül semmi sem volt. Igaz, hogy a város akkor egy negyed rész annyi lakossal birt, mint ma, de abban az időben a város iskolai budgetje Buda nélkül talán néhány ezer forint volt, ma Budával együtt 3 millió írton felül van. Abban az időben iskolapénz nem volt divatban, legalább Pesten, ma néhány isko*) Ezzel a szép és tanulságos czikkel, közéletünk eg}dk kitűnősége tisztelte meg lapunkat. Szerk. Iában felette nagy a köteles tanpénz, mit a szülőknek kell fizetni. Paralell osztályok nem - léteztek, de volt is némely osztályban annyi, mint ma némely hat osztályban együttvéve. Midőn engem az I-ső latin osztályba beirtak 1840-ben körülbelül 300 tanuló volt, de a tanév közepén a tanulók száma rendesen a/3 részre leolvadt, sőt többre. A tanulók, tanulmányaik eredményéhez képest négy osztályzatban Boroztattak, (Classificatió) melyet nyomtatásban adtak ki, félévenkint. Voltak jelesek (eminentes) — I-ső osztály classis prima, továbbá secunda és tertia. A secundások ismételték az iskolát, a tértié - sok mehetnek mesterségre, vagy katonának sat. Ma mindenkinek kell katonáskodni és iskolázottnak lenni, ha nem megy is a fejébe semmi, mert különben a tanár, vagy illetve a káplár a hibás, pedig akkor a Korbács, linea és a nyírfa-virgács is a taneszközök közzé soroztatott, mely utóbbi az iskola ajtó mellett egy dézsa vízben ázott, szolgálatra kész állapotban. Most sem ártana egy ilyen dézsa legalább mutatónak, mert ha akkor volt, most is van elég vásott ficzkó a kire ráférne, pedig sem testüknek, sem lelkűknek nem ártott, mit az is bizonyít, hogy még most is él olyan kanonok, a kit piarista professora alaposan elrakott. De hát mindezekhez jobban értenek a pedagógusok, mint mi laicusok. Egyet azonban tiszta lélekkel állíthatok, hogy az akkori generatio sokkal erőteljesebb fizikummal birt általában, mint ma. Eltértem egy kissé attól, a mit tulajdonképen mondani akarok, mert én röviden egy fővárosi polgári fiú iskoláról akarom észrevételeimet megtenni. Ilyen szó hogy polgári iskola (mindannyian polgárok vagyunk) vagy reáliskola az akkori magyar dictionáriumban nem volt, tehát érdekelt ilyet látnom. Jé sorsom a VIII. kerületi polg. fiúiskolába vezetet, hol éppen zászlészentelés volt az iskola záróünnepélyével egybekötve. Nem bántam meg, hogy oda botlottam, mert 50 év után láttam ismét iskolát és tanultam olyast, a mit eddig nem tudtam. Ezt az iskolát közönségesen Ullerich igazgató iskolájának nevezik a József városiak, kiknek én hajdan több évig választott jegyzőjük voltam. Mielőtt az ünnepély megkezdődött \olna, sorba néztem a Német utczai palotának beillő három emeletes városi iskola termeit Jóságos Isten! akkor és most! Tágas, világos tantermek, czél- szerű bútorzat, rend, tisztaság, múzeumok, vizvezeték, elegendő szolga-személyzet, légszesz sat. Legelőször a rajzterembe léptem, hol főleg az ornamentikára van a súly fektetve, mily remek szabadkézi rajzok s mindez 10—12 éves fiúk müve. — Sem itthon, sem máshol jobban betanított énekkart nem hallottam. Ezen fiú-énekkar szabatos előadásával körútra mehetne az országban s bizonnyal dicsőséget szerezne jeles mesterüknek. Az agyagmintázatok szintén meglepőek, pedig ez egészen uj insti- tutié s az igazgató érdeme. A „Buda és Vidéke“ tárczája. Hol a vad leány? — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. NEGYEDIK FEJEZET. A meczenás. (Folytatás ) A Minerva-szalón meczenása, a ki tehet ugyan valamit, de semmit sem tett, a báró ur szép elokvencziával osztja a babért, a mi mindig a családban marad s ha egy nagy ember fia a borostyánt, t. i. az atyjáét pénzintézet igazgatóságára váltja is, az mindig nagy költő. Ott a nimbusz. Ha egy másik a jogi pályára téved, csakhamar méltóságossá lesz, hisz oly nagy költő volt az apja és igy van ez tovább. Rosszak a szemorvosaink, a társadalom szemén a szürke hályog egyre vastagodik. Berdár Róbert ezért hangoztatja sokszor a tudomány, irodalom és az egész kultúra anarkizmusát. A szülők érdemeiért lehet a gyermekekért is valamit tenni, de a nagyság, a tudomány nem örökölhető ; azt meg kell szerezni Mi lenne, ha egy nagy zenész fia a nélkül, hogy tanulta volna, kiállna hegedülni ? Macskamuzsika, ép olyan macskamuzsika, mint a mit apáik érdeme folytán kinevezett tudósok és irók elkövetnek. Hát a költészet és tudomány hivatal ? O méltóságaiknak, a tanácsosnak és a bárónak nagyon borsózott a háta Berdár Róbert kifakadásaitól, de inkább beszéljen itt a Minerva-szalónbao, mint azon kivül, mert a tudós soha senki háta mögött nem beszólt, erről meg voltak győződve. Bent nem támaszthatott forradalmat, itt olyan láncszemek fűzték össze az érdekeket, mit szótolvasztani semmi tűz nem képes ; egyedül az érdekek ki nem elógitése okozhatná a feloszlást. Arra való volt a meczenás, hogy az érdekek táplálkozzanak és mindig kerüljön a fogyasztóknak étele, ha akármibe kerül is. Orvos, ügyvéd, technikus, tisztviselő mind boldogult, a ki a Minerva-szalónba beállt tap- solónak, dicsérőnek, hízelgőnek és hiressóg- terjesztönek Berdár Róbert minden törekvése, vágya az volt, hogy a Mineroa-szalónt a Minerva- szalón na I buktassa meg. Nehéz, majdnem lehetetlen ez a munka, de ezért nem törülte ki vágyaiból. Báró Zendehelyi István uralma, ha megdől, ha őt gyengíti meg ott valaki, más lesz a központ, a ki nem olyan szívós, mint ő, úgy e szalon és a képére termett egyéb tudományos érdekközösségek gyengülnek hatalmukban. Mikor Berdár Róbert Helykői Aladárral megismerkedett, azt hitte, hogy ez a jól megtermett athléta a maga katonás modorával szövetséges társa lesz, váratlan események történhetnek. O maga fegyvertársak nélkül nem boldogul s ezek kezére játszhatnak a specziá- lizmus kigúnyolásánál és tönkretételénél. Az egész társadalom érdeke az, hogy a kotteriák ledőljenek. Ha csalódnék, ha ereje megtörnék s a világot fel nem világosíthatja, legyen másé a küzdőtér. Miként használja fel Olimpiát, Balzamó mestert és egyéb barátait, az a jövő titka. A tudományos és irodalmi képmutatásnak meg kell szűnni és a valódi érdemeké a győzelem. A tudós- és irókészitós köunyü munkája szűnjék meg ; uralkodjék mindenütt a tehetség, ne a kétes középszerűség keréktoló mewm~ Hazai ásványvizeket igyunk í jps SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA.
