Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1899-09-11 / 26. szám

Budapest, 1899. (2.) BUDA ÉS VIDÉKE helyeken is. És nincs, a ki ezek gyökeres orvoslására gondolna, pedig ezek láttára bizonyára a legmélyebb szégyenérzett fogja el a magyarul tudó és magyarul érző ember lelkét. Mert elvégre, hogy az idegen nyelven Írottak nélkülözik a helyesírás sza­bályait, arra az idegen legfölebb mosoly- lyal azt jegyezheti meg: a ki nem tud arabusul' ne beszéljen arabusul. De ha arról szerezne tudomást az idegen, hogy még a magyar czégtáblák s feliratok sem helye­sek: arra aligha lehetne más megjegyzése, minthogy szégyelje magát az, a ki még a saját hazai nyelvét sem ismeri s szégyelje magát az a város, a mely ilyen hibás és kerékbe törött magyarságú feliratokat a területén megtűr. Szerintem azonban ezek orvoslásának volna egy módja, mely ha nem is momentán, de idővel üdvös javulásokat biztosíthatna e téren. Azt bátorkodom ugyanis ajánlani a székesfőv. iparoktatási bizottmánynak: vonja ki először is a czimfestő-íanonczokat az eddigi ipari oktatás keretéből, állítson ezek részére külön iskolát, s gondoskodjék arról, hogy ezek a tanonczok a magyar helyesírásban, a helyes mondatszerkesztésben s általában a magyaros gondolkodásban s ízlésben az eddi­ginél fokozottabb mértékben s intenzivebb módon gyakoroltassanak. S ezen az úton bizonyára meg fog magvarosodni székes-fővárosunk még czim- tábláiban is.“ Apa és fiú. A Buda és Vidéke legutóbbi számában czikk jelent meg a fen tirt czimmel. A czikk általánosságban mozog. Rámutat a mai és a régi magyar nevelés közti különbségre és orvosszereket ajánl igen röviden. Pedig a rövidség nem mindig velős. Gyakran csupán csattanós és pedig annyira, hogy még a gon­dolatot is agyonüti. Tessék elhinni, sem a gyermeklapok, sem a zsebpénz nem ártanak, a templonba- járást, dolgosságot, szülötiszteletet pegig nem lehet a gyermek fejébe verni, a hogy a tisz­telt czikkiró úr könnyedén odaveti. Mindez másodrangú követelmény a gyer­mek nevelésében, mert csak fejleménye, biztos — Az egy elvált asszony. — Mi az az elvált asszony? — Mikor valaki otthagyja a férjét. — És szabad az ? — Szabad, de nem szép. — Megesküdött, hogy szereti a férjét és megszegi az esküt. Nincs erre büntetés ? — Nincsen. — Azután mer az még valakinek a sze­mébe nézni, nyilvános helyen megjelenni, a ki a szavát nem tartja? A tudós nem felelhetett erre a kérdésre, mert a czigány egy hallgató magyart kezdett és az egész társaság szótlanul élvezte a szép nótát . . . Olimpia nézte a nőket, a férfiakat s úgy találta, hogy csakugyan szép az elő­kelő világ. Közben-közben reánézett a kis tudósra és csodálkozott, miért szomorkodik ez is, meg a főhadnagy is azon a szomorú dallamon. Mintha csak ő értük lenne ez a dal a világon. Az ügyvédné is mélázott, az elvált nő mo­solygott, de nagyon keserűen a vele szemben ülő urra. Változatok egy régi théma felett: minek is a szív és a szívben a szerelem. Egyszer azután vigba csapott át a czi­gány és mindenki szemében öröm csillámlott. következménye az elsőrangú követelménynek, a mely nélkül sem vallásos, sem erkölcsös fej­lődés nem lehetséges. Az első czél, a melyet a nevelőnek, a tanítónak szem előtt kell tartania, a gyermek akaratának nevelése. Csakis ez és semmi más ! Ebben minden jó benne van ! Nem szeretnék homályos lenni. A példa bizonyít. Azért én is példához fordulok és mellőzve a Magyarországon divó áldástalan nevelési rendszer amúgy is közismert átkainak ismétlését, a földgömb legnagyobb, legvallá­sosabb, legtudósabb és leghatalmasabb népéhez fordulok s annak nevelési rendszerét mutatom be lehető rövid összfoglalatban. Az angol nevelésről szólok. Keltából, latinból, németből, dánból, normannból és francziából alakult ez a nép. Nyelve nem nemzeti, hanem valódi zűrzavar és mégis a világ legkönnyebb, legtökéletesebb nyelvta­nával bir. Gyakorlati érzéke elvette idők folytán a ragozás és nem kínjait. Csupán a kiejtés és kiírás közti külömbsóg nehézségei maradtak meg, de talán azok is megszűnnek valamikor. Ez a kis nép egykor maroknyi csoport volt* uralkodója ma büszkén nevezi magát nagy Británnia és európai, ázsiai, afrikai, ame­rikai es ausztráliai függelékei királynőjé­nek. Öt világrészre szóló czim. S a szabad Északamerika is angol, talán egykor az egész földteke az leszen. S hatalmat és vagyont, birtokot és kin­cseket ennek a népnek az szerzett, hogy gyer­mekeit akarásra tudta nevelni A családi élet alapja a vallásos erkölcs. Nézze meg valaki az angol családfőt, a mint este asztala köré gyűjti feleségét, gyermekeit és cselédjeit és felolvas nekik a Bibliából egy fejezetet. Vagy a tömérdek ingyenes iskolát, a hol a gyermekek, s a kórházakat a hol a betegek kapnak oktatást És mindez közada­kozásból létesül. Angliában alig van iskola vagy menhely vagy kórház, a melyet az állam alapit. A legtöbbnek homlokzatán csillog ara­nyos betűkkel az alapitó neve vagy az a szó közadakozásból. Ott nem vár a nép állmia gyámkodásra Hiszen emlékezhetünk még, hogy az idén a máhdi legyőzőjének Lord Kitche- nernek egyetlen beszédére aláírtak a londoniak 100 ezer fontot (két millió ötszázezer koronát) a Gordon eleste helyén, Kartumban emelendő angol kollégiumra ! És hozzá nyomorult be­duinok számára lesz ez az iskola a felső Ní­lusnál, a sivatagban ! Minderre esak olyan nép képes, a melyet — Mit jelent ez a változás? kérdó Olimpia. — Azt, hogy sírva vigad a magyar, felelt a kis tanár. — De hát mindenkinek van oka bú­sulni ? — Igen, a múltért, jelenért, jövőért, meg történtekért és meg nem történhetőkért. De mindenki búsulhat törlesztésbe, vagy fog­lalóul . . . Ma rendes az állapot, holnap jönnek a változatok. Mikor a főhadnagy és a tanár Kalipszá- nóékat hazakisérték és elváltak tőlük, még betekintettek egy kávéházba s ott a fekete­kávé mellett az uj pajtás bizalmaskodott az uj pajtással és Hely kői Aladár figyelmeztette Berdár Róbertét, hogy vigyázzon, mert ko­molyodni kezd a dolog. Ez nem szólt semmit, csak ábrándosán és szomorúan nézett maga elé. Kis idő múlva a tudós felkelt, kezet szorított a főhadnagy- gyal s elvált tőle. — Viszontlátásig ! . . . Ezt már menti­ben mondta. NEGYEDIK FEJEZET. JJ meczenás. A Minerva-szalón nagy mulatságra kó­nagy célokra nevelnek s a melyet főként aka­rásra nevelnek ! Ott a gyermeket az alapnevelésnél nem gyötrik el idegen nyelvekkel, logaritmusokkal, magasabb algebrával, az egyiptomi fáraók és kínai császárok szinte kimondhatatlan neveivel, a bronzkorszakkal, sugárállatokkal, mert ez a sok hasznavehetetlen dolog az érettségi vizs­gálat előtt már kipárolog a gyermek fejéből. Ott ez az egyetemü tanulás dolga. Tanulja meg az, a ki majdan olyan pályára lép, a melyen hasznát veheti, a melyeken tudnia kell ezeket. Angliában a nevelés és oktatás gyakor­lati és mély erkölcsi alappal bir. Csak azt ta­nulják, a mi szükséges, a szabad időben pedig hajót ácsolnak, gerendákat vagy deszkákat rónak össze rögtönzött házakká, az életben szükséges eszközöket tanulják elkészíteni, ko­sarat, sövényt fonnak, vetnek, kapálnak és a mellett folyton olvassák a bibliát, lelkesülnek hazájuk történelmén s mire elvégzi a gyermek a középiskolát, életerős fiatal emberré vált, a ki úgy Ausztrália kősivatagain, mint Afrika őserdőiben vagy London háztömege közt meg­állja helyét becsülettel. Mert az angol nem gondol a két gyermek-rendszerre, örül, ha minél több gyermeke van. Tudja, hogy be­fejeztével mindegyik kész harcosként száll ki az élet viharába és elég erős megküzdeni csüggedés nélkül a legmostohább körülmé­nyekkel. Budán is van egy intézet, a Francisca Josefinum,' a hol belehetne hozni az angol rendszert. Testi munka szempontjából pedig torna, vívás, lapda és más játék menti ki a szabad időt, a melyet jobban töltene ki és épen olyan mulatságosan az angol intézetek élethasznú szabad idő felhasználási rendszere, a mely munkára szoktat, mnlatatva tanít, nemesit és erős akarásu, kitartó férfiakat nevel. Pedig nekünk épen ilyenekre van legnagyobb szükségünk. Zarándy JI. Gáspár. Magyarosodás. (Levél a szerkesztőhöz). A Buda és Vidéke ismertetése után meg­szereztem magamnak Zimdndy Ignácz „ Kos­suth Lajos a hatodik nagy hatalom előtt1 czímü 616 oldalra terjedő érdekes és értékes munkáját. Kétségbevonhatlan adatai megleptek és meggyőztek. Kiváncsi vagyok, hogy az 1000 korona pályadijat ugyan zsebre vághatja e valaki? Azt hiszem nem, mert itt a czáfolat lehetetlen. szült. Rezeg Kálmánná a bál védnöknöje, báró Zendehelyi István a. védnöke. Báró Zendehelyi István meczenás hírében állott. A tudományos világban tekintély, a ki különösen a csigászatban van otthon. Annyira otthon van, hogy senki nem mer vele e te­kintetbe szóba állani. Csiga- és kagyló-gyűj­teménye világraszóló. A kis Berdár Róbert addig vizsgálódott, mig fel nem fedezte azt, hogy Rezeg Kálmánná és a meczenás báró Zendehelyi István között nagyon is gyengéd barátság van és a báró meglehetős sokat költ az összehasonlító hélyeggyűjtés emelésére és a szükséges ismeretek elsajátítása végett sok bizalmas értekezlete van Rezeg Kálmán- néval. A Minerva-szalón eredménye az, hogy igen sok specziális tudomány terén úttörő. A tagok jegyzékében ott találjuk a követ­kező tudományos ágakkal foglalkozókat : spiritiszták, hipnotisták, esőlesők, vihar- jegyzők, költészettiprók, plágium-gyárosok, aláírást gyűjtök, kézolvasók, legyező-nyelv- javifők, csigászok, mohkutatók, molyneve- löket, stb. Természetesen ezekről temérdek felolva­sás folyik, a melyen csak az mulat, a ki fel­olvassa és csodálkozik, hogy lehet ezt ily

Next

/
Thumbnails
Contents