Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-08-11 / 23. szám
Budapest, 1899. VIII. évfolyam 23. sz. Vasárnap, Kisasszonyhava (Augus BUDA és VIDÉKE SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. Szent István ünnepén. Az ország első apostoli királyának, Szent Istvánnak a szentnek, s a magyar alkotmány bölcs megteremtőjének ünnepét üljük. Szent István birodalmának ezeréves, sokszor fényes, sokszor viharos múltja példája annak, hogy országokat épen, sokáig a király és nemzet kölcsönös bizalma tarthat fenn. Adjuk meg a királynak azt, a mi a királyé s a király adja meg azt, a mi nemzeté. Ez a mi Szent Istvánnapi kívánságunk. Ne ingassa meg ezt a bizalmat semmi kicsinykedés, ne tolakodjanak fel szomorú emlékek s ne szenvedjen a kegyelet. A király jobbját erősítse Szent István jobbja. Az egyetértésen alapuló hódolat és tisztelet legyen erős és állandó, s a kikre e viszonynak őrzése bízva van, egy oldalról se zavarják azt, meg legyen igazi hazafiság és ne szájhősködés. E mai napon a nap fenköltségét méltathatnánk magunk is, de e helyett néhai SYÍajer József székesfehérvári felső városi plébánusnak a budai kapucinus atyák templomában 1820-ik évben mondott remek beszédjéből adunk idézeteket: „A haza egy olyan test lévén, melyben különféle tagok különféle szükségek kielégítésére szolgálnak, nem lehet boldog, virágzó, hanem ha minden sorsnak, minden tisztségnek, minden nivatalnak kötelességei örömest teljesittetnek. így kellene. De el ne felejtsük, hogy a legnemesebb Hazánk fiai is csak emberek. Ah! a kiknek sorsok jutott a Hazában, mely a legkeservesebb munkát is csak kevés haszonnal jutalmazza, mi kaján szemekkel nézik mások szerencsésebb állapotát és a kik tisztségekben, melyeket viselnek nem látnak egyebet, mint a kenyérkeresetnek, élet tengetésnek, jutalmasabb előmenetelnek kinyílt forrásait, mi béresi lélekkel viszik fiszlök’ kötelességeit! 0! ha a hazának minden tisztviselői hajlandók volnának kötelességeiket ama nézőpontból tekinteni, melyből azt nekik az Anyaszentegyház mutatja, — hogy őket is az ur választotta, hogy az ő műhelyében, az ő munkáját, az ő czéljainak eszközlésére végezzék ; az ő házában, az ő cselédjei között az ő szeretete szerint uralkodjanak Egy egész Hazának boldogitására nem elegendők azok az áldozatok, melyeket a törvény parancsolhat, a hatalom behajthat. Lehetnek szükségek, melyeket kielégíteni, veszedelmek, melyeket elhárítani, mind a törvény, mind a hatalom tehetetlenek. Csak az menyből javaltatott szeretet, mely nem maga hasznát, hanem egyebekét tekinti, terjeszthet anynyi áldást maga körül, hogy az éhezőnek kenyere, a szomjuho- zónak itala, a mezítelennek ruházata találkozzék, csak a szeretet teheti : hogy a szegény a gazda mellett ne szűkölködjön, a kesergő az örvendező mellett ne sírjon, a gyarló az erős mellett ne rettegjen, csak ez a szeretet, — mely erős, mint a halál, — adhat életet az életnek váltságáért. Mi nagyot, mi boldogítót várhatni oly hazafitól, ki önmagával és önön haszna szomjuzásával tele lévén, minden tehetségével, sulyalatjával, költségeivel, csak magának uzsoráskodik, kivel nem szerezhet semmit, egyebet, mint a mi óhajtásának megfelel, fennen látásával tömjént vágyainak táplálékot nyújt? Ah! régen veszni kellett volna édes hazádnak is, ha nemesebb fiai szivében, nemesebb érzések nem lobogtak volna, mini az önszeretetnek alacsony érzései, ha nemzetik javáért saját javokat, boidogságáért nyugodalmakat, megmaradásáért életüket koczkáztatni nem örvendették volna. Mert volt idő, mikor lelketlen kincseit az Isten eleven kincseinek mentségéért oda adta; sőt vérét sem kímélte, mely ama Bajnokoknak vérével, kik a királyért és Hazáért a halállal vívni mentek, sokszor együtt áztatta a harezmezejét. De mit szólok ? Szójárássá lett köztünk: hogy a ki hazáját nem szereti, Jstenéf sem szereti; s nem keresztény, a ki nem JCazafi. “ Egy másik Szent Istvánnapi beszédben, mit 180j-ben mondott a hitszónokrJ3éősben ez a tanuságos Szent Istvánnapot méltató igazság áll: „Azért is kötelesek a fejedelemnek különféle tanácsosai, hogy annak gondoskodását, az országiásnak terhét igaz hiv és hasznos tanácsaikkal könnyebbítsék és támogassák, ezek lévén minden színes kép- mutatás, mászkáló utálatos hizelkedés és a végveszedelemre való elárulástól; minden iparkodásoknak főösztöne nem a részlehajA „Buda és Vidéke“ tárczája. Hol a vad leány? — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. MÁSODIK FEJEZET. Az idomok változnak. (Fo lytatás ) A Mineroa-szalón hölgyei számára sok madarat, állatot preparált. Eljöttek dolgozótermébe és élvezték társalgását, mert családi körükben, vagy ha együtt voltak, majd megölte őket a tudományos unalom. Tiz vagy tizenöt tudós családja képezte az úgynevezett Minerva-szalónt, a mint eleinte gúnyból kaptak, később valóságos egyesületet alkottak, melynek czélja a nők között az ismeretek terjesztése. Tudós urak és tudós nők, ha lehetett, szivesen vegyültek más társaságba, mert nem tudták egymást kellő módon ünnepelni, hiányzott a nagyérdemű közönség. Ezért csőditettek műkedvelőt, bámulót, mübarátot és hirben sütkérezőket maguk közé. Mit ér az előadás, ha nem tapsolnak. Egy*egy ártatlan bámulót jobban megbecsültek a leghíresebb embernél. Helykői Aladár itt kedves vendég lesz a maga naivságával, mit ő tudós elzárdózott- ságnak fog kiadni. Olyan tudós hogy ilyen tudósok között nem is akarja elárulni tudós- ságát. Vagyonos embernek látszik, eped a tudásért ; itt lépen akad és ö szabadon versenyezhet Olimpiáért. Lóverseny-nyelven beszélve mindjárt változnak az idomok. Azaz az utolsók lesznek elsőkké. Tömte a rigót és elmélkedett. Tudós és házasságszerző, furcsa képlet. Kopogtattak. — Szabad, kiáltott a tanár. Rezeg Kálmán lépett be. Nagyhírű tudós. Evek óta tanulmányoz az összehasonlító nyelvészetben s megbirkózott a világ minden nyelvével, kivéve a feleségéét, mit pedig köny- nyen megtehetett volna, mert folytonosan gyakorolta magát. Alázatos szolgája, kolléga ur! — Isten hozta, kedves urambátyám . . — Magam is úgy akartam. Annyira ki vagyok fáradva. Szükségem van egy kis pihenőre. (Ahán, a feleségével van vitája és menekült.) — Nagyon örülök rajta. — Nem zavarom tanulmányaiban. (Rezeg Kálmán mindig tanulmányozott, ha aludt, ha evett, ha közvacsorákon volt. Az egész élet egy tanulmány, de magát sohasem tanulta ismerni.) — Ez csak játék. — Hej boldog ember, kedves kolléga ur! Ne irigyelje urambátyám az ilyenmagamforma szóló gémet. — Ezért boldog épen. Nem kell küzdeni a családért és a családdal. Nincs gondja, pl. mint nekem, egy eladó-leány. — Hát honnan tanulmányozná az ember a családi életet ? — Biz ez hálátlan tanulmány, bár csak tiltanák törvényeink. Leányom kedves, kel- lemetes, képzett; kathedrába ülhetne. Odaadnám jóravaló fiatal tudósnak. Tetszik tudni jobb, ha tudós jön a famíliába, — És minő tudós számára van berendezve a kisasszony szive ? — Az élettan köréből, de lehet pszichológus is. Feleségem azonban a vegyészettel rokonszenvezik s ezért szólalkoztunk össze. — A vegyészek lóverseny-nyelven szólva rossz idomuak, nem jó idő jár reájuk, mióta mindent műúton állítanak elé. Holtverseny a. legrosszabb idomokkal, valódi holtverseny. Hazai ásványvizeket igyunk I ~mi KlflDO-fllVflTÄIa, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetne! Budapest, I., Városmajor-u. 28. Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, évnegyedre 8 korona. SZERKESZTOSEG: I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük külden i.
