Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-08-01 / 22. szám
Budapest, 1899. Vili. évfolyam 22. sz. Vasárnap, Kisasszonyhava (Augusztus.) BUDA és VIDÉKE SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. ^IÄDÖHfUVÄTÄU, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Budapest, I., Városmajor-u. 28. A Petőfi ünnep után. Ismét lángolt a magyar szalmatűz. Násznagy, vőfény akad itt elég s nalottje- lentő is. Mi sem az ünnep előtt nem kerestük, sem az ünnep után nem keressük vájjon Petőfi halála csakugyan olyan körülmények között történt-e, mely őt a hősök közé avatja ? Petőfi élete és halála, de legkivált halhatatlansága méltó arra, hogy őt ünnepeljük s szellemének hódoljunk. Mi marad az ünnepből ? Egy, két vagy három emeletes ház cPetőfi udvar, mint van Wurm udvar és más. Csodáljuk, hogy nem Petőfi bazár. De még ez sem bizonyos, mert nem tudjuk ma már a lelkesedést megmérni, nem látjuk, hogy az adakozások, hogy fognak folyni. A vélemények már is ingerlenek és nem csak mi, de mások is nyughatatlankodnak a miatt, hogy a nemzeti fellángolást egy társaság akarja leszá- mitoltatni. Némelyek egész hangosan elitélik ezt az üzletet, a mely nem magukat költőknek és Íróknak vallókhoz illik. A különféle terhes állami és községi adóknál súlyosabb az az adó, mit a kegyeletre szoktak kivetni. Testületek, magánosok minden alkalmat megragadnak, hogy a kegyeletet kiaknázzák. A nagy emberek szelleme nevében, ereklyék, képek, szobrok kerülnek a piaczra. Részvét albumok, feliratok boldogítják a vállalkozókat, s a jámbor ember azt hiszi, hogy ő a nagy szellemnek adózott. Petőfi a magyar költészet, a népdal A „Buda és Vidéke“ tárczája. Hoí a vad leány? — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. MÁSODIK FEJEZET. Az idomok változnak. (Folytatás ) Berdár Róbert ott ült dolgozótermében és tudományos szórakozással mulatott. Egy szép sárgarigót tömött ki. A tágas teremben számtalan kitömött állat volt. Preparátumait keresték és drágán fizették. Néha több segéddel dolgozott, de legjobban szerette, ha egyedül volt. Ilyenkor leteszi pápaszemét és parókáját. Mulat saját maga-magával, mert az emberek nagyon unalmasak. A tanárnak, ki az embereket tanitja, még unalmasabbnak kell lenni. Viseljen két arczot; egyik az emberé, másik a tanáré. Hát még a ki egyetemi tanár, annak hogy kell adni a komolyat. Mit szólnának a humorhoz a kolléga urak? Pere at. Csak méltóságosan. Saját tudományunk bálványozása, nagyrabecsülése, a másikénak Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, évnegyedre 3 korona. fejedelme nevének ám emeljenek hajlékot, de mit keres ez a hajlék a zajos székes fővárosban ? emléke magasztosakban él a pusztán, melyet megdalolt, mint a szabadság jelképének tartott. Ott a kis-körösi ház, sem többet, sem jobbat nem kívánna Petőfi. Hisz arra vágyott, hogy a puszták közepén éljen. Minek mondják fel szellemének a pusztát, minek költözködik be bérházba. A nemzettől nem érdemli Petőfi, hogy szellemét megrend- szabályozzák s a kaptafára dolgozók közé sorozzák. Nagyon könnyű kávéházat vagy egyebet Petőfihez czimezni, de nagyon nehéz az ő nyomdokain járni, a midőn a poé- tácskák és irócskák minden mások csak magyarok nem .... A Petőfi ünnepélyen sok szép szót hallottunk, de ezek a szavak elhangoznak, a szónokok is más nyomra térnek, mint a mit mutogattak. Szépen beszélnek, de hol a beszédekből az érzés, hol a hallgatóban a tartós láng, mely nagy tettekre hevít ? Szaporodnak a Bodóné hívei. A szép szó és az áldomások után gyönyörűen elalszunk, ha csak a Petőfi házban tartandó felolvasásokon ki nem verik az álomport szemeinkből, de azt hisszük inkább belekeverik . . . . Minek is ébredne ez a nemzet ? Ha felébredne megint az lenne, a mi volt egyenes, becsületes, szókimondó, s erre a képmutatóknak szüksége nincsen. kicsinyítése, ez a divat. Milyet nevetne rá a madarak humoristája, a sárgarigó, ha élne. És a hölgyek, a tudós hölgyek, lepke, bélyeg, szivar vég- és régiséggyűjtők, kik nem képesek elaludni egy tudományos felolvasáson sem. De miért? Mert e közben, ha másként nem, magukban megszólják a felolvasást férjeik, fiaik, testvéreik modorában. Nagy részben ez olyan sereglet, mit a kedves Olimpia nagy tetszés között mutathatna be. Ezeknek a hölgyeknek szintén komoly, merev modoruknak kell lenni. Mindig csak hosszú talár és pápaszem. Mennyire megbotránkoztak egy tudós kollégánál, mikor ö „haragszom rádot” és „hogy tetszikeR játszott a mamákkal és kisasszonyokkal, belesodorva több társát is. Hor- rendum, a mathezis tanára statuát állt, a tiszta észjog kútba esett, a büntetőjog kávét édesített és igy tovább. De hát neki nem lehetett ellentál In i, mert tudták róla, hogy egy élczlap titkos munka» társa és jókedvével, ha elfeledkezik magáról, megragályozza a többieket is. Közkézen forog egy autografíában megjelent hexameterje az összes tanártársak emberi gyengeségeiről, illusztrálva. Mily megbotránkoztató. Horrendum. A SZERKESZTŐSÉG: I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Erős kézzel kellene a Petőfi társaságnak a Petőfi szellemét ápolni, s nem házépítéssel bíbelődni, hanem a nemzet ébresztéséhez hozzá látni. e. Gy. Elhanyagolt vidék. Nem csak Budának, de az egész országnak érdeke az, hogy a királyi trón remek kerete a szép vidék ne legyen elhanyagolt. Egyike Buda legtündéribb részének a ‘Remetehegy és a Mátyáshegy, de egyúttal ott látjuk a fürdő városra hivatott világhírűvé tehető területet úgy elhanyagolva, hogy Isten ellen Daló vétek. A szép nyomában, szomszédságában ott van a gát is. A hegyek koronájának ez a két gyöngye a Remetehegy és a Má- tjáshegy mostohán megközelithetetlenül rossz utakkal uralja a kilátást Azok az utczák, melyeken a hegy lábáig jutunk p. o. a határ-utcza szomszédságával undorítja el azt a természetbarátot, vagy üzlet embert, ki oda akar jutni. A vallásos nép évenkint ezrivel keresi fel a kis kápolnát a régi temető végén s az emberiség üdvözítőjének kálváriáját. Kár, hogy főpapjaink valamelyike vagy a főúri világ hölgyei nem keresnek itt vallásos megnyugvást, bizonyára hatalmas hangok villannának fel, hogy a vidék a méltó ápolásban részesüljön. Ha a hadtestparancsnokság főtisztjei a kis-celli kórházat vizsgálnák, a főpolgármester a közlekedést, a főkapitány a közbiztonságot, úgy volna kelete a baleset biztosításnak. A bécsi utón van az uj Margitkórház, ezen a tájon épül San Marcó herczegnő men- helye a gyógyíthatatlan betegeknek. Tessék ide eljutni, ha egy kis eső esik. Agyon felül sülyednek be a kerekek. Még geológia tanára csárdást tánczol és pedig úgy, mintha parasztlakodalmon járná. Persze azt elfelejtették, hogy a tudós ur is volt fiatal és jó csárdástánczos. Dr. Berdár Róbert azért hatalmas, mert ismerte az emberek gyöngéit és bátran hirdette, hogy pongyola-ruhájában nem nagy ember senki . . . Elmúlt már harminczéves, a negyvenhez, közeledett. Hire bejárta egész Európát, de azért nem gögösködött. Vívott, csónakázott és együtt mulatott a fiatalsággal. A hogy kathe- drájáról lelépett, nem volt többé tanár. Igyekzett ember lenni. Sohasem kérkedett tudományával. Tanártársai e miatt nem is szerették. Az élet úgy futott el felette, hogy nagyobb hullámok nem csapkodtak szivében. Sem nagy öröm, sem nagy fájdalom nem érte. Szülei még gyermek korában haltak el. Maga- magát nevelte. Leczkéket adott, másolt, korrigált, a mellett tanult sokat, nagyon sokat. Nem látszott ki belőle a koldusdiák. Szive nem nyílt még szerelemre, csak nehány ifjukorbeli ábrándkép élt ott. Nem ért reá, hogy szeressen, a felcsapni készülő lángot munkával fojtotta el. Még nem virágzott. mr Hazai ásványvizeket igyunk!
