Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-07-21 / 21. szám
Budapest, '899. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Julius 21. A névtelen Petőfiéit, — manapság Úgy hajladoz, mint tűzön a viaszk; Pestről fut Debreczenbe, onnan ismét Fut vissza Pestre, innen fut Szegedre S nem bírja a magyar kormányt elérni, Hogy átadhasson egy rend új ruhát. Petőfi. Megrikat a mulatságos beszéde. D í v é k i. Parázs lappang a hó alatt. Mit ő Fintorgatott : az ország képe most. Fanyar kesergés, vad reménytelenség; A holnapot a legjobb szem se látja. Az országutakon menekülők Szekerei robognak szüntelen. Kápolna, Vácz, Nagy-Salló, Isaszeg, Branyiszkó, Buda, Szolnok hősei P'ejetlenül búj dósnak ; a huszár Lovát agyonlövi, ketté töri Kardját és megy világgá. Minden uj hír Egy-egy boszorkán}7, a mely szörnyeket szül. A honvéd név gyászt, temetést jelent ; Kopók szagiáinak a sűrűben és A gyávaság érdem lett. A dicső Seregek felbomlottak, szétszaladtak; Jegyesét a menyasszony, gyermekét az Anya hiába küldte a csatába; Az agg hiába halt meg unokája Mellett; hiába gyújtottak fel az Oláhok kunyhókat, kastélyokat, Hiába gyilkoltak nőt, csecsemőt : Az üldözött szabadság elesik ; Magyarországot sírba fekteti Az árulás, a pártviszály, meg a Hiúság három átkos ördöge. Petőfi. S e szomorú hang kaczagásra gerjeszt ! Sírnék, nevetnék ; de a nevetésem Olyan siralmas, mint az egyszeri Czigányé, mikor akasztani vitték ; A sirásom meg némább a halálnál, Csak befelé omolnak könnyeim, A míg a szivemet meg nem repesztik. Egressy. Nincsen már több sereg, csak a mienk. D i v é k i. Az ország sorsa Bem kezébe’ van. Petőfi. Es jó kézben van, Istenemre mondom. Míg Bem harczol, nincs veszve még az ügy. T ó t h. Győzni fog újra Osztrolenka hőse. Egressy. Katonája mindössze négyezer. D i v é k i. Es tízszer annyi szemben az orosz. Pető fű. De 0, míg él, nem adja meg magát. Negyedik jelenet. Petőfi, Egressy, Divéki, Tóth Gáspár, Csipkés, Kiss ezredes. Kiss. Petőfi őrnagy úr, üdvözlöm önt Bem tábornok nevében. A sereg Hajnalban indul Segesvár felé. Döntő csatánk lesz. Elünk vagy halunk. .A tábornok szeretete jeléül Itt küldi önnek azt a levelet, Melyet a hadügyminiszternek irt. Petőfi. (Átveszi a levelet és elolvassa). „Hadügyminiszter úr 1 Jelentem önnek : Segédtisztem, Petőfi Sándor őrnagy, Ki Klapka tábornok gyalázatos Eljárását nem tűrve, leköszönt, Most újra hadi szolgálatba lépett. Bem, az erdélyi hadsereg vezére.“ Óh Bem, vitéz vezérein, köszönöm. A lelkem érzi ezt a csókodat, Melyet nekem te homlokomra küldték Tevéled együtt élek vagy halok. Kiss. A tábornok megtiltja, hogy veszélybe Döntse miatta ifjú életét, És kéri önt, Ígérje meg, hogy a Csatába nem megy. Önre a hazának Szüksége lesz. Jöhetnek oly idők, Midőn a költő egyetlen, utolsó Kis mécsvilág lesz a nagy éjszakában S a nemzet a vak kétségbeesés Vadonéban eltéved nélküle. A forgatagba ne vesse magát Petőfi, hogy a fuldokló hazának A partról nyújthasson mentő kezet. Petőfi. Köszönöm a tábornok úr figyelmét És ezredes úr mondja meg neki, Hogy most a békességes éjben én Meg is ígérem, mit tőlem kívánt; De nem tudom, hogy akkor mit teszek, Ha majd az ágyuk megdördülnek és Trombita harsog, dob pereg. Ez a Petőfi hangja volt. Tehát Ma még találkozunk a csatatéren (El). Petőfi. Én bízom Bem szerencse-csillagában. T Petőfi-ház. — A „Hazánk“ czikke. — A nemzet nagyjainak kultusza nagy horderejű a nemzetek életében. Életük folyásának tanulmányozása nagy haszonnal kecsegtet, mert terjeszti a művelődést, gerjeszti, edzi, elmélyíti a legnemesebb nemzeti érzületet. Hogyan fejlődött, hogyan tanult, hogy, miként, milyen körülmények hatása alatt, milyen eszközök felhasználásával emelkedett arra a dicső magaslatra, a melyen tisztelje s magasztalja a művelt világ, arra az értelmi és erkölcsi magaslatra, a mely bálvánnyá tette nemzetének ? Hiszen ezek für- készése maga a tudományos vizsgálódás terjesztése, eszmék ébresztése és terjesztése a műveltségnek, eszköze az érzelmek nemesítésének. Előmozdítja a pedagógiai belátást is, mert gyakran figyelmeztet arra, hogy a hagyományos egymásutánja az oktatásnak nem mindig a leg- czélravezetőbb és legalább is sejtelmet nyújt arról, hogy a nemzedékek hosszú során taposott rendszer félszegségeket is rejt, amelyek előli menekülés szép eredményeket szülhet. Alig van hazánk hosszú történetében más, de alig ismerünk a világtörténet lapjairól mást, a kire inkább illenének szavaink, mint Petőfi Sándorra, akit idegen nemzetek illetékes búvárai évezredek négy-öt legnagyobb költője közé sorolnak, aki a német esztétikus, a berlini egyetem tanárának szavaiként elsőnek szólalt meg Európában a költészet bűvös kertjében a tizen- kilenczedik század nyelvén. Korszakalkotólag fontos az ő nagysága nemzetünk ezeréves történetében irodalmi műve folytán, rendkívüli érdekli ő tetteiben, élete folyásában. Aki műveiben, tetteiben, az igazat, szépet, a nemest hirdette, követte, küzdött bátor szóval, elszánt, hatalmas tettel s meghalt a szabadságérti harezban, a csatatéren. A nagy márczius 15-én lángszelleme, rettenthetlen bátorsága megalkotta a szabadságérti küzdelemnek mesés nyitányát, a melynek lelkesítő erejét félszázad meg nem zsibbasztotta. Az a ház, melyet emlékére emelünk, magában kell, hogy foglaljon lehetőleg mindent, ami az ő megértésére szükséges, lehetőleg mindent, ami a kegyeletet a késő unokáknál is megőrizni alkajmas lehet. A Petőfi-háznak, hogy a kitűzött művelődési és nemzeti czélnak megfeleljen, hogy méltó legyen a nevét viselő nagy név nemes ragyogásához, nem lehet egyszerű erelűye-gyüftemény hajlékának színvonalára sülyednie. A Petőfi személyével véletlen kapcsolatba került élettelen tárgyak nagy halmaza, irótoll, szivartartó, karosszék és hasonlók nemcsak egyedüli, de lényeges részei se legyenek a múzeumi gyűjtemények. Teljes P e t ő f i-m uzeumnál kevesebb ne kerüljön a PeíŐfi-ház fedele alá. Oda fognak bizonyára törekedni az alapítók, hogy minden lehetőleg együvé kerüljön, ami Petőfi élete és fejlődése, jelentősége tanulmányozására alkalmas, ami között úgyis szép számú olyan tárgy összekerül,, amit közönségesen is ereklyének szoktunk nevezni; ami a mellett, hogy tanulmányozási adat, egyszersmind közvetlen kegyeletet ébresztő kedves tárgy. Szembeszökő, hogy össze kell szerezni Petőfi műveinek összes kiadmányait, azokat a lappéldányokat is, a melyek a verseket először közölték. Teljes Petőfi könyvtárt kell alapítanunk mindazon magyar és idegen nyelvű művekből, a melyekben Petőfiről ismertetés, kritika vagy egyéb található, minden nyelvű Petőfi-forditásokkal egyetemben, olvasóterem szomszédságával, a közönség számára. Petőfi kéziratait is, a hozzá írtak eredetijét is, ki ne óhajtaná a jól szervezett, jól, szakszerüleg rendezett, jó lastrommal biró múzeumában a Petőfi-háznak? Nagyban fogja bizonyára emelni a közérdekűséget, a mire törekedni lényeges, mellőzhetlen. Petőfiről megjelent életutáni és egyéb képek, szoborművek, az eredetiben meg nem szerezhetők, fényképben, gipszöntetben vagy másféle másolatban. Mily nagy mérvben emeli ez majd a Petőfi-mu- zeum érdekét, értékét! Hiszen egy kis egybefüggő adattára is lesz az utolsó 55 év művészeti fejlődésének, hazánkban különösen az arczkép-művészet fejlődésének. Forrása a tanulmányozásnak és kegyeletet ébresztő ereklyék a közönség legszélesebb köreinek számára. A közönségesen ereklyének nevezett mindennapi használati tárgyak, megválogatott, hitelességükben komolyan megvizsgált különböző dolgoknak bizonyára szintén jut szoba a büszkén emelkedő épületben. Petőfi emlékét évről-évre nagyobb tisztelet övedzi hazánkban, a mint á külföld is mind nagyobbodó bámulattal említi nevét. Nem szabad kételkednünk ’abban, hogy egy nemes stílben emelkedő Petőfi-házban s teljes Petőfi muzeum rendezését avatott kezek rövid idő múlva megkezdik s legjelesebb festőink, szobrászaink igyekezni fognak a művészet alkotásaival díszíteni a nemzeti kegyelet házát. Az ország, a főváros s a többi törvényhatóságok, a nagy magyar közönség bizonyára egyaránt áldozatkész lelkesedéssel fognak sietni a nemes czél létesítéséhez. * * * Nem mondhatjuk valami örvendetes jelenségnek, hogy a napi- és heti-lapok olyan nevezetes, bizonyára örvendetes jelenséggel szemben, mint rég várt Petőfi muzeum megteremtését ezélzó törekvés, megelégesznek a kőnyomatos üzletből kikerülő hírek közlésével. Hja, a hírlapok hasábja drága, nem jut az ilyen paraszt mulatságra. De talán mégis csak szoríthatnának fél annyi helyet, mint a mennyit hetenként az orfeumok ajánlatára fordítanak, vagy akárhány bécsi vagy linczi szubrett, vagy külvárosi komédiás magasztalására. A Hazánk, mint az általunk átvett czikk igazolja, dicséretes kivételt képez. Tudnia kell a nagy közönségnek, hogy mi lesz az a Petőfi-ház. Hiszen vannak a kik azt hiszik —- mert a kezdeményezés Petőji- társasági tagoktól ered, hogy a Petőfi -társaság akarja a maga czéljaira fordítani, hogy egy Petőfi-társasági ház lesz, amelyben „ ereklyék “-et is helyeznek el. Hiszen az ellen sem esketik kifogás, hogy az egyik szépirodalmi társaság szép vagyonhoz jusson. De fiát nem ez az alapítók czélja, és fia a czél a közönség előtt nem világos, a siker nagyon szegényes szokott lenni. És ha félreértés, a mit az ügy ellenségei fel is használnak, most megrontja az eredményt, legalább is évtizedekre vissza van vetve a Petőfi-muzeum ügye.
